Ismét eltelt két keserves hét. Mintha csak állnék, a fejem felett pedig rohanna az idő. Sok minden történt ez alatt az egy hét alatt, és nem mindet tudtam felfogni. Először is. Apa nemrégiben bejelentette, hogy bemutatja az jegyesét. Igen jól látjátok. Apám eljegyezett valakit a tudtom nélkül. Érdekes nem. Persze én nem haragudtam rá. A kapcsolatunk már régen nem olyan mint volt. Már nem tartozunk egymásnak beszámolni valóval, és nem kerünk engedélyt a másiktól. Egy újabb érdekes dolog pedig, mint kiderült, Tommy és Lana szakítottak, a mi drága Jerrynk pedig felszínre lépett, és már egy ideje randizgat Lanaval. Ám nem csak Lana és Tommy szakítottak. Aznap amikor Aiden megfogott hogy ne essek el, kidobta Lilyt az iskolában. Elég durva volt, mert Aiden csak úgy random közölte vele, hogy nem akar már tőle semmit. Lily pedig sírva ment haza. Sajnáltam, hiszen nem ezt érdemelte volna, ám örültem is neki a szívem legmélyén. És hogy mi van velem és Austinnal. A mi kapcsolatunk leginkább a pszihiátriai őrültekhez hasonlítanám. Semmi más miatt nem vagyok vele, csak azért mert Aiden titka nem derülhet ki. A titok, aki mindenre veszélyes lenne, de főleg rám és Aidenre nézve.
Aiden akkor ment el egy éve. Szintén egyedül voltam itthon, mikor csörgött a telefon. Aiden bátya hívott, hogy most azonnal menjek Londonba, mert Aiden haldoklik, és mindenképp látni akar. Nem hittem a fülemnek. Nem tudtam mi történt. Aztán odarepültem, és Scott mindent elmondott. Aiden egy embereket kínzó/bántalmazó csoportba keveredett, ahonnan ki akart lépni, ám megfizette az árát. Megkéselték, és kétes volt hogy túl éli e. Egész éjjel virrasztottam mellette, mire reggel végre kinyitotta a szemét. Nem mondtunk egymásnak semmit. Amint kinyitotta a szemét én elindultam haza. Ez nem derülhet ki, mert Aiden börtöbe kerülne, ahogyan én is mert tudtam róla. Ez már nem a volt terhességemről szól. Ez már komoly ügy. És nem szúrhatom el. Délután Apu már a konyhában sertepeltét, és főzött a jövendőbeli feleségének Blancanak.
- Megjöttem. - dobtam le táskámat a földre, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. 
- Kérlek legyél kedves Blanca-val. Már nagyon várja hogy megismerjen. - mondta Apa.
- Aha rendben. Mint mondtál hány éves is? 25? - vontam fel a szemöldökömet.
- 26 éves. - sziszegte Apa.
- Ja, te pedig 40 éves vagy, de végülis 14 év az semmi. - legyintettem gúnyosan.
- Kérlek kislányom. Ne viselkedj így. - kérlelt mire én csak bólintottam és bementem a szobámba. Hirtelen megcsörrent a telefononom. Egy üzenetem jött Aidentől.
Aiden: Hiányzol Ro. Nagyon hiányzol. Én ezt már nem tudom így folytatni tovább. Gyere el a kilátóhoz, ha akarsz tőlem valamit. Mert ha nem, jobbnak látom ha vissza megyek Londonba. Szeretlek Lorelai.
A szívem hevesen zakatolt. Gondolkodás nélkül trappoltam le a lépcsőn, és húztam fel a cipőmet.
- Mégis hová mész?!- kérdezte mérgesen Apa.
- Valahová. - vágtam rá.
- Nem Rory nem mész sehová. Itt maradsz és vacsorázol velem és Blancaval.
- Bocs Apa, de nem. - azzal fogtam és kimentem az ajtón. Futva indultam meg a kilátó felé. Ez az utolsó esélyem arra, hogy Aiden az enyém legyen. Már a kilátó aljánál álltam.
- Aiden! - kiabáltam felfelé, mire hirtelen két kéz lökött le a földre. - Nem meg mondtam neked, hogy kerüld el messzire Aident te rohadt ribanc?! - ordította Austin.
- Hogy kerülsz ide. - nyöszörögtem.
- Azt hiszed nem követlek? - nevetett vérfagyasztó hangon. - Megmondtam hogy az enyém leszel. Az enyém vagy senkié. - mondta, majd fogta és a zsebéből kirántott egy pisztolyt, s egyenesen rám célozott vele.