Ma nem mentem suliba. Írtam Samnek hogy nem megyek mert megfáztam. Jé, egy újabb hazugság. Kezdek egész jól belejönni. Nos igen. Persze, számítottam rá, hogy Sam és Aiden is meg fognak látogatni. Az előbbi ahogy vége lett az iskolának szinte meg is érkezett. 

- Szia Cicám. - jött oda hozzám. - Hűha tényleg nagyon fosul nézel ki. - méregetett. 

- Köszi. - fújtam ki az orromat. 

- Hoztam neked levest a kínai kajáldából, azt amit úgy szeretsz. - rakta le elém. - És  természetesen duplán jegyzeteltem. - rakta elém a jegyzeteket. 

- Hálám örökké üldözni fog. - dünnyögtem. 

- Holnap már jössz? - ült le velem szembe Sama. 

- Igen. Kéne menjek. - suttogtam, ugyanis megint elfogott a sírhatnék. Hogy lehetséges az, hogy ilyen helyzetbe kerültem? Mit vétettem amiért ezt kapom? 

- Jól van. Akkor ma még pihenj, aztán ha holnap úgy érzed képes vagy suliba jönni, este írj rám. - mondta. 

- Úgy lesz. - erőltettem magamra egy mosolyt. 

- Rory nincs más? - vizslatott. 

- Nem nincsen. - tagadtam. De ő a legjobb barátnőm. Megérzi ha történik velem valami. 

- Oké. De, ha mégis lenne más... Tudod hogy nekem elmondhatod. Bármi is legyen az. - tette a kezét az enyémre. 

- Tudom. - mondtam, mire ő elmosolyodott, majd elhagyta a lakást. A könnyeim pedig utat törtek maguknak. Hagytam, hadd folyannak végig az arcomon, le egészen a nyakamig. Valószínű Aiden is hamarosan itt lesz, szóval össze kell szednem magam, és meg kell tennem egy olyan lépést, ami majdnem annyira fájó pont lesz az életemben mint az abortuszom. Át kell verjem Aident, de úgy, hogy soha többé ne nézzen rám. Így talán Austin majd leakad rólam, nekem pedig lesz időm kieszelni ellene egy tervet. Igaz, erre csekély az esély, de akkor is muszáj tennem valamit. Nem hagyhatom hogy úgy kezeljen mint egy játékbabát. Nem engedhetem. Ha már Aident elveszi tőlem, a méltóságomat nem teheti tönkre egy ilyen elmebajos. És ebben a pillanatban csöngettek. A csengő hangja késként hasított a szívembe, ugyanis tudtam, ki vár az ajtó másik oldalán. Mély levegőt vettem, majd felálltam és kinyitottam az ajtót. 

- Szia! - köszönt mosolyogva Aiden. 

- Szia. - köszöntem vissza halkan, ő pedig már hajolt is volna hogy csókot csenjen tőlem, de én elhajoltam. Aiden értetlen fejet vágott. - Mondanom kell valamit. 

- Nem megyünk be? - bökött a fejével a lakás felé. 

- Nem. Gyors leszek. Aiden én átvertelek téged. 

- Mi? 

- Eljátszottam azt, hogy van nálam esélyed, hogy viszonzom az érzéseidet, csakhogy összetörjem a szíved. Bosszú miatt. És azt hiszem sikerült is. 

- Te meg mi a francról beszélsz? - kérdezte idegesen. 

- Ez az igazság. Sajnálom. - tártam szét a karomat. 

- Hazudsz. Te ilyenre nem lennél képes. - húzta össze a szemét. 

- Az elmúlt évek alatt rengeteget változtam Aiden. Már nem ismersz. És nem is akarom hogy megismerj. Szia. - azzal rácsaptam az ajtót, és kitört belőlem a zokogás. 

- Lorelai szeretlek! - kiabált Aiden. - Bármit megtennék érted! 

- Én nem szeretlek, Aiden. Már nem. Átvertelek fogd fel. Bosszú volt. Mikor bejöttél hozzám Jerry vendégszobájába, már akkor tudtam, hogy bosszút fogok állni rajta. Hagyj békén, és ne keress. A mi jövőnk meghalt akkor, amikor te nem jöttél el velem az orvoshoz. 

- Hát Rory igazán megleptél. Egy igazi szörnyeteg lett belőled. Talán még nálam is nagyobb. - mondta, majd hallottam ahogy becsapja a kaput. Sírva dőltem neki az ajtónak, és olyan tehetetlenség uralkodott el rajtam, amit soha nem éreztem. A szívem oly sok év szenvedés után, újra ketté hasadt. 

Drágáim itt is lenne az új rész! Remélem tetszeni fog. Csók: Vika❤