- Azt hiszed nem követlek? - nevetett vérfagyasztó hangon. - Megmondtam hogy az enyém leszel. Az enyém vagy senkié. - mondta, majd fogta és a zsebéből kirántott egy pisztolyt, s egyenesen rám célozott vele.

A vér is megfagyott bennem. Nem mertem még csak megnyikkani se. A félelem végigkúszott a gerincemen, és már felkészültem a lövésre. Ám ekkor Austin elvágódott, a fegyver pedig kirepült a kezéből. Aiden rajta térdelt, és ahol érte csak ütötte. A fegyver után nyúltam, és Austinra céloztam vele. 

- Elég! - kiáltottam el magam, mire a két fiú abba hagyta a verekedést. 

- Azt se tudod hogy kell használni. - mosolygott rám gúnyosan Austin, majd egy határozott mozdulattal kiverte a kezemből, és fellökött. A fegyvert felemelte, és Aidenre célzott vele, akinek nem is kellett több, egyenesen rávetette magát Austinra. A fegyver ide oda cikázott a két fiú között, majd egyszer csak egy dörrenő hangra lettem figyelmes. A fegyver elsült. A szám tátva maradt, és próbáltam nem zokogni. És ekkor Aiden felállt, kezében a pisztollyal, a pólója tiszta vér volt. 

- Úristen. - suttogtam, a kezeimet pedig a számra tapasztottam. Aiden haja koszosan omlott az arcára, a kezei és a felsőteste vérben úszott. De nem a sajátjában, hanem Austinéban. A szőke hajú fiú elterülve feküdt a földön, a mellkasából pedig megállíthatatlanul folyt ki a vér. - Aiden. - mentem oda hozzá, majd szorosan megöleltem, ám ő nem ölelt vissza. Teljesen sokkos állapotban volt. A fegyvert ledobta a földre, és elsírta magát. - Semmi baj. - csitítottam, ám én is megállás nélkül zokogtam. Aiden a kezeit a szőke hajamba vezette, és szorosan magához húzott. Nem bántam hogy én is tiszta vér leszek, nem akartam elhinni ezt az egészet. Hogy ez velünk történt meg. - Megoldjuk Aiden. Kitalálhatunk valamit. Vagy... 

- Nem Ro. - mosolygott rám könnyáztatott arccal. - Ezt el kell mondani a rendőrségnek. Szeretlek. - csókolt meg, amit én egyből viszonoztam. 

- Nem veszíthetlek el. - sírtam, ordítottam az erdő közepén. 

Az elmúlt két órára alig emlékszem. Itt ülök a kapitányságon, és folyamatosan kihallgatnak engem, Aident és a barátainkat, akik persze egyből jöttek amint meghallották mi történt. A ruhámra már rászáradt a vér, ahogy a hajamra is. Most éppen Aiden volt a soron, de biztos vagyok benne, hogy utána megint én jövök. 

- Szívem, nem akarod kicsit rendbe szedni magad? - simogatott Sama. 

- Nem. - nyögtem ki, majd észre vettem ahogy nyílik az ajtó, és az apám ront be rajta Blancával együtt. - Apu!. - álltam fel, majd rohantam az apukám karjai közé. 

- Kicsikém. - szorított magához. - Úgy sajnálom. 

- Apu. - sírtam. És ekkor kinyílt az ajtó ahol kihallgatnak minket, és Aiden lépett ki rajta. Azonnal elengedtem Apát, és Aidenhez rohantam. 

- Miss Bell, ismét kihallgatnánk önt. - mondta a nyomozó. 

- Már vagy hatszor kihallgatták, mi a szarnak kell még?! - csattant fel Sam. 

- Kérem nyugodjon le. Minden részletet ki kell derítenünk. - mondta a nyomozó, majd biccentett, én pedig követtem a terembe. - Kérem Miss Bell, mondja el újra mi történt. 

- Austin Heart mindig is akart tőlem valamit. Mindig is tetszettem neki. - kezdtem. - Én voltam az első akivel egyből jóba lett. Egyszer randiztunk, ami nem is sikerült olyan rosszul. Akkor meg nem tudtam hogy egy elmebeteg állat. - mondtam. - Aidennel még kilencedikben jártam, és nagyon szerettük egymást. Ám sajnos teherbe estem, és Aiden ahelyett hogy eljött volna velem az abortuszomra, elköltözött, és onnantól kezdve nem is láttam, addig a napig amíg újra haza nem jött. És akkor ismét egymásba szerettünk. Megbocsátottam neki hogy hibázott. Ám Austin valahonnan megtudta hogy terhes voltam, és ezt a legjobb barátnőmön Samanthán csak egy ember tudta, Scott, Aiden bátyja, aki csak meghallotta mikor elmondtam Aidennek, de ő megígérte hogy titokban tartja, és hiszek is neki, és Sam pedig az élete árán is óvta volna a titkot. Szóval fogalmam sincs, hogyan került Austin birtokába eme információ. Sakkban tartott vele. Majd azt kérte tőlem, lökjem el magamtól Aident, különben mindenkinek elmondja a titkomat. És én ellöktem. Majd utána randiznom kellett vele, végül pedig a barátnőjének kellett lennem. 

- Hogy került a kilátóhoz? 

- Aiden írt egy üzenetet, amiben az állt, ha még mindig szeretem, akkor menjek el a kilátóhoz, hogy megbeszéljük a dolgokat. De Austin követett, és meg akart ölni, mondván ha az övé nem lehetek, akkor senkié se. És Aiden ekkor megvédett. A dulakodás közben pedig elsült a fegyver. - fejeztem be a történetet. 

- Rendben Miss Bell, kimehet. - mondta a nyomozó, én pedig tettem is amit mondott. Már ott voltak Aiden szülei, és Scott is, meg persze Austin szülei is. - Mr. Johnson! - lépett ki a nyomozó az ajtón, kezében egy bilinccsel. Erősen lehunytam a szemem, mert már tudtam mi fog történni. - Le van tartóztatva gondatlan emberölésért. A bíróság majd dönt a sorsáról. - mondta a nyomozó, és Aiden kezére helyezte a bilincset. Mrs. Johnson keserves zokogásba tört ki. 

- Várjanak! - rohantam utánuk. - Aiden! - kiabáltam. 

- Szeretlek Ro. - mondta hátra pillantva, majd elvezették. A földre rogyva zokogtam és ordítottam. Sam gugolt le mellém szintén sírva. 

- Már nem tehetsz semmit Rory. - mondta.