Semmit nem aludtam az éjjel, csak sírtam és sírtam. Összedőlt a kártyavár, amit eddig olyan gondosan építgettem. Aiden Johnson újra itt van, és tönkre fog tenni. Mivel egész éjjel bőgtem, a szemeim vér vörösek voltak, és a fejem felpüffedt. Mondanom sem kell, hogy a hajam úgy nézett ki mint egy szénakazal. Magyarán kész zombi voltam, így gondoltam ma nem megyek iskolába. Ám ezt Sama az én drága barátnőm máshogy gondolta, mikor egyszer csak bevágódott a konyhába mint valami hurrikán. 

- Mi a franc, te meg hogy nézel ki? - vágott egy grimaszt. 

- Köszi... - dünnyögtem. - Egyáltalán hogy kerültél be a házba? 

- Van kulcsom. - mutatta fel a kezében lévő kulcsot, mintha ez tök egyértelmű lenne. De azt nem tudom, hogy honnan van a házamhoz kulcsa, mert hogy én nem adtam neki az is biztos. - Gyerünk, késésben vagyunk, öltözz! 

- Nem megyek ma suliba. - ráztam meg a fejem, és feltettem főni vizet a kávénak. 

- Na jó idefigyelj Lorelai Bell! Kurva gyorsan felmész a szobádba, és megmosakszol, felöltözöl, sminkelsz aztán kezdessz valamit a hajaddal, és iskolába megyünk! - ordított rá a fejemre, mint valami vérszomjas tigris. Néha amúgy rendes megijedek Samatól. 

- Semmi kedvem nincs, egész nap Aiden közelébe lenni. - mormogtam. 

- Pedig kénytelen leszel, mert egy iskolába jártok, sőt egy osztályba, és asszem minden olyan órán is együtt vagytok, amikor csoportokra van bontva az osztály. - mondta. 

- Lehet sulit váltanék. - jegyeztem meg halkan. 

- Ez, még csak meg se forduljon a fejedbe Rory! Most pedig takarodj fel, és készülődj, addig megcsinálom a rohadt kávét. - dörrent rám, és be kellett lássam, Samel szemben esélyem sincs, szóval felvonultam a szobámba készülődni. Az első órára már úgyse fogunk be érni, tehát nem kapkodok hogy kész legyek. Egy egyszerű pulcsit és farmert vettem fel. A hajam felfogtam egy copfba, sminkeltem egy keveset, majd a táskámmal a vállamon levágtattam a lépcsőn. Felkaptam a cipőm meg a bőrkabátom, Sam a kezembe nyomta a termoszom amibe gondolom a kávém volt, meg egy papír zsacskót ami a mai kajámat rejtette.

- Fogalmam sincs, hogy fogom ezt a napot kibírni. - sóhajtottam fel, mert a gyomrom görcsben volt, és remegtem az idegességtől.

- Majd együtt kibírjuk. - simított egyet a karomon. Nem sokkal később megérkeztünk a suliba. Az első órából már csak öt perc volt hátra, és gondoltuk hogy arra már tök fölösleges bemenni, és végül is ki a franc akar bent ülni fizikán? Miután csöngettek a tanár pedig távozott az osztálytermünkből, Samel bementünk. Aiden pedig ott ült, a fiúk körbe állták, a lányok pedig csorgatták a nyálukat utána.

- Na hát, ti is itt vagytok! Hogy hogy nem jöttetek be első órára? - kérdezte Lana.

- Elaludtam. - mosolyogtam rá kedvesen. Ám, mivel kilencedik óta az egyik legjobb barátnőm simán átlátott rajtam. Nem mondott semmit, csak megölelt, és most rettentő jól esett.

- Itt vannak a csajaim! - karolt át minket Jerry, amin én csak egy jót kuncogtam. Mindig úgy hív minket hogy hercegnőim, szerelmeim, vagy a mostani esetben, a csajaim. - Hogy vagy Baby? - suttogta a fülembe, úgy hogy csak én halljam. Bólintottam, jelezve hogy jól vagyok.

- Mr. Grund mit mondott hogy nem jöttünk be? - kérdezte Sam.

- Semmit, csak hogy az anyagot feltétlen pótoljátok be, mert jövő héten doga lesz. - mondta Gabe, aki idő közben szintén oda sétált mellénk.

- Hol van Lily? - kérdeztem, mert feltűnt, hogy csak ő nincs itt velünk. Erre Lana, Jerry és Gabe élesen beszívták a levegőt. - Na?

- Aidenel beszélget. - bökött a fejével Aiden körül kialakuló tömegre, aminek a közepén Lily állt, és valamin nagyon nevetett.  

- Mi a szar... - suttogta Sama, mert azért valljuk be, ezt senki nem várta. A szemöldököm felvonva figyeltem, ahogy Lily színészkedik, és minden áron azt akarja hogy Aiden csak is rá figyeljen. 

- Rory! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Megfordultam és Austinnal találtam szembe magam. 

- Szia Austin. - mosolyogtam rá. 

- Hogy hogy nem voltál bent az első órán? - kérdezte. 

- Hát, sajnos elaludtam. - vontam meg a vállam. 

- Figyelj, tudom hogy csak a haverság dolognál maradtunk, de mi lenne ha... 

- Randiznánk? - vágtam közbe. 

- Igen. 

- Én benne vagyok. Ma este az utcában lévő kávézóban? - kérdeztem. 

- Hétre érted megyek. - kacsintott rám, majd elhagyta az osztálytermet. Vissza fordultam a barátaim felé, és négy dühös szempárral találtam szembe magam. 

- Mivan? 

- Azért, mert Lily éppen flörtöl az exeddel, neked nem kell máris randiznod. - mondta Gabe. 

- Túl vagyok Aiden Johnsonon, és remélem hogy talál egy lányt, felőlem akár Lilyt is, akivel boldog lesz. - mondtam, majd becsöngettek, és mindenki leült a helyére. Éreztem, hogy oldalról figyel valaki, szóval oda fordultam, és Aiden sötétbarna tekintete fonódott össze az enyémmel. Abban a pillanatban el is kaptam a fejem. Számomra már nem létezik Aiden Johnson! 

Ide is meghoztam az új részt, ahogy azt ígértem. Remélem tetszik majd. Csók: Vika😘😘