Tudom most volt új rész de egyszerűen nem tehetek róla, megdobott az ihlet! Szóval remélem tetszeni fog ez a rész is. Csók: Vika❤️

Rory szemszöge:
Már csak egy nap van hátra az esküvőig. Teljes a felfordulás, olyan a villa mint valami méhkas. Mindenki össze vissza ugrál, és éjszakába nyúló programokat végzünk. Én például hajnali fél háromkor feküdtem le aludni, mire véglegesen készen lettem ajándékokkal. Csináltam mind a kettejük számára személyes ajándékot, és mivel utazási irodánál dolgozom, így Hawaii-ra sikerült első osztályú repülőre két jegyet szerezni, és egy öt csillagos hotel-be foglalni három napra egy szobát. A személyes ajándékok nehezebbek voltak. Tegnap még Torontoban megvettem a szükséges dolgokat. Jerry imádja a borokat, így neki vettem egy egész bor készletet. Nem volt egyszerű mire becsomagoltam. Lananak pedig egy kagylóból készült szív alakú ékszeresdobozt. Ezeket ma este adom oda nekik, holnap pedig a jegyeket, de azt már az esküvőn. Szóval mivel elég későn aludtam el, sikerült az összehoznom, hogy csak délelőtt kilenckor ébredtem fel. Gyors kimásztam az ágyból, elvégeztem a reggeli dolgaimat, kifésültem a hajam és tettem fel egy kis sminket, majd felvettem egy egyszerű fekete nadrágot fekete rövidujjas felsővel. Mikor leértem a konyhába tudomásul vettem, hogy senki nincs már itthon. Miért is lennének? A jegyespáron kívül mindenki a boltokat járja, vagy azért, mert cipőt vagy valamilyen ékszert kell venni a ruhájához, vagy Lana-eknak ajándékért. Egyedül Aiden ült a konyhában, kis Aiden-el, akit éppen valami pürével etetett, kisebb nagyobb sikerrel.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Öhm, szia! - pillantott át a válla fölött Aiden. - Picur, mondtam már, hogy meg kell enned, anyád a kezembe nyomta, hogy ettesselek meg vele. - mondta a Kicsinek. Oda mentem hozzájuk, és kivettem az etetőkéből a kisbabát, aki mindenhol kajás volt.
- Nem fogadsz szót? - kérdeztem incselkedve, mire ő csak sunyin elmosolyodott.
- Drew és Ella leléptek, mert Ell-nek még venni kell ezt azt, Drew pedig elment a frakkjáért, ahogy mindenki más is elment, így rám hárult a feladat, hogy foglalkozzak ezzel a rosszasággal. - ismertette a helyzetet.
- Miért nem szóltál nekem, hogy kell segítség? - kérdeztem.
- Aludtál. - vágta rá egyértelműen. A Picit bevittem a fürdőbe, ahol megtörölgettem, majd adtam rá tiszta ruhát. Az ölembe ültettem, és úgy etettem tovább. Úgy evett mint a kisangyal, még csak meg se nyikkant. - Kétség sem fér hozzá, hogy neked jobban megy mint nekem. - nevetett fel Aiden, mire én csak elégedetten kihúztam magam. - Jól bánsz a picikkel. - jegyezte meg.
- Van egy öt éves kishúgom, sokat segédkeztem, mikor kisebb volt. - mondtam.
- Értem. - mondta. Miután a Kicsi jól lakott, neki álltam takarítani. Aiden addig leült XBox-ozni, kisebb Aiden pedig az ölében ült, és nagyokat kacagott, mikor Aiden belőtt egy gólt. Elképzeltem, milyen lenne, ha Aiden apuka lenne. Vajon a mi kisbabánkkal is így bànt volna? Vele is ennyit játszott volna? Gyorsan elűztem a fejemből ezeket a gondolatokat. Igaz, hat éve mindenki megtudta, hogy volt egy terhességem, és kilenc éve annak már, hogy átestem az abortuszon, de akkor se szeretek rá gondolni. Gyilkosnak érzem magam. És bár muszáj voltam megtenni, soha semmi nem fogja ezt az érzést eltűntetni. Miután kitakarítottam, a Kismanót lefektettem aludni.

- Ro, kérhetek valamit? - kérdezte Aiden.
- Aha, mond csak.
- Lana-nak és Jerry-nek egy videóval készülök, és mi mindannyian szerepelni fogunk benne, mármint képeket vágok össze. És megtennéd, hogy csinálunk egy közös képet? - kérte. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ennek az ajándéknak nagyon de nagyon fognak örülni.
- Persze. - feleltem. Beálltunk egymás mellé, majd mosolyogva lőttünk egy képet.
- Nézd csak milyen jó lett? - mutatta felém a telefonját Aiden. És való igaz, a kép nagyon jó lett.
- Tényleg az. - mosolyogtam rá.
- Szeretnéd, hogy átküldjem? - kérdezte, mire én csak bólintottam. Nem is telt el pár másodperc, a telefonom pittyogott, de ezzel most nem foglalkoztam. Aiden tekintete és az enyém egymásba fondódott. Éreztem a szuszogását, és csak arra tudtam gondolni, hogy basszus csókoljon már meg! De nem tette. Helyette a szeme fájdalmasan villant, majd ott hagyott, és kiment a teraszra.

Estére megérkeztek a többiek is, rendeltünk egy csomó pizzát, s mellé bort iszogattunk. Oda adtam az ajándékokat, aminek nagyon örültek, ahogy reméltem. De mivel mindenki hulla fáradt volt, hamar vége lett a bulinak. Ahogy mentem volna a szobám felé, elhaladtam Aiden ajtaja mellett. Muszáj beszélnem vele! Így hát kopogtam, és vártam hogy kinyissa. Nem is kellett sokat várnom, mire ajtót nyitott, egy szál alsóban. Nos igen nagyon is tetszett a látvány, de ezzel nem foglalkozhatok most!
- Tudunk beszélni? - kérdeztem mire Aiden csak kijebb tárta az ajtót, hogy én is beférjek.
- Miről akarsz beszélni? Világosan elmondtad, hogy te Silas-t választod. Gondolom tegnap már a nagy nap időpontját is kitűztétek, és ígérem, a holnapi lesz az utolsó nap, hogy látnod kell, és...
- Szakítottunk! - vágtam a szavába.
- Tessék? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Elmentem Toronto-ba, hogy szakítsak vele. - mondtam.
- Akkor mi ez a gyűrű? - kérdezte. Lehúztam az ujjamról, és kidobtam a kukába. Ez egy vacak, amit én vettem, hogy ne kelljen még most magyarázkodnom senkinek. - mondtam.
- Szóval akkor ti...
- Vége. - léptem hozzá mosolyogva. - Csak téged szeretlek. - mondtam a szemébe nézve. Aiden először csak mosolygott, de aztán boldogan elnevette magát. Egy határozott mozdulattal pedig magához húzott, és megcsókolt. Hevesen falta az ajkaimat, én pedig egy kicsit se bántam. Nekem ő kell, ő a mindenem. Óvatosan végigdöntött az ágyon, és ott csókolt tovább.