Samával ketten töltöttük az estét, egy üveg pia kíséretében. Rettentő kínos volt ez mind a kettőnk számára. Igaz engem már azóta eljegyeztek, Samanthának pedig már több pasija is volt azóta, mégis ez a szituáció rohadtul ciki volt.
- Beszéltél azóta Gabe-el, hogy megcsalt? - kérdeztem, majd lehúztam egy újabb adag piát.
- Nem. És látni is most látom először évek óta. - kortyolt bele az italába.
- Hát ez ciki.
- Az.

Aiden Johnson szemszöge:

Mikor Ro besétált a bálterembe, azt hittem ott helyben leesik az állam. Olyan gyönyörű és magabiztos volt, mint valami igazi királynő. 
- Hűha. - mondta Drew. - Rory aztán nem semmi.
- Nem. - nyögtem ki. Úgy éreztem magam, mint valami kamasz. Rory gyönyörű volt. A testhez simuló ruhája kiemelte karcsú alakját. Gyönyörű szőke haja göndörödve omlott a vállára. Életemben nem láttam még olyan gyönyörű nőt mint ő. Nem csak kívülről babonázó a szépsége, hanem belülről is. Felszegett állal lépdelt oda a barátihoz. Tudta, hogy itt vagyok, látott mikor bejött a terembe, mégsem törődött vele. Talán sose fogja megérteni, de csak érte tettem azt, amit. Nem várhatott rám hat éven keresztül, amíg én a börtönben sínylődök. Ennyire önző nem lehettem. És tessék, most eljegyezték, és van egy normális élete. Ahol boldog, és vannak akik szeretik. Mégis, úgy érzem, mintha a lelke egy darabját magammal vittem volna, akkor amikor elbúcsúztam tőle, hat évvel ezelőtt. És akkor ő is elvitt az én lelkemből egy darabot. 

- Menjünk köszönni nekik. - mondta Drew, én pedig csak bólintottam, és elindultunk feléjük. 

- Sziasztok! - köszöntünk, mire mindenki vissza köszönt, ám Rory és Sam szinte egyből leléptek és a bárpult felé vették az irányt. 

Már eltelt legalább három óra, és én le se tudom venni a szemem Rory-ról, aki még mindig a bárpultnál ücsörög, és folyamatosan húzza le az italokat Sam-el. 

- Még annyi év után is szereted, nem igaz? - lépett mellém Lily. 

- Nem én... - kezdtem el szabadkozni. 

- Aiden, ne tagadd. Látom milyen áhítattal nézed őt. Még mindig fontos neked. - mosolygott rám kedvesen. 

- Amúgy is mindegy már... El van jegyezve, hamarosan feleségül veszik. És ez így van jól. Nem hagyhattam hogy hat éven át várjon rám. - ittam bele a kólámba. 

- Ő várt volna rád, akár örökké is. - mondta. 

- Pont ez a baj. Neki új életet kellett kezdenie, amit meg is tett. Boldog életet szántam neki, nem pedig hat évnyi szüntelen várakozást. 

- Jaj te! - bökött oldalba. - Azért próbálj meg vele beszélgetni. - mondta, majd elment. Én pedig csak álltam ott, és néztem Ro-t. Aki már nagyjából talaj részeg volt. 

Lorelai Bell szemszöge 

Már azt sem tudom, hány óra van. Csak ülünk Sam-el , és iszunk. Már a nyelvem is alig forog. 

- Lányok minden oké? - lépett mellénk Lana. 

- Jah. - nyögtem ki nagy nehezen, egy bólintás kíséretében. 

- Szerintem meg nagyon is eláztatok. Valakinek haza kéne vinnie titeket. - mondta. 

- Mondom, hogy csúcsszuperül vagyunk, Lana. - mondtam. 

- Majd én haza viszem Rory-t. - hallottam meg Aiden hangját. 

- Én meg Samanthát. - mondta Gabe. 

- Köszi srácok. - pillantott rájuk Lana hálásan. 

- Gyere Ro menjünk. - mondta Aiden. 

- Hagyj! - söpörtem le magamról a kezét. 

- Ne hisztizz! - parancsolt rám, majd mennyasszonyosba felkapott, és kivitt a teremből. Onnantól pedig képszakadás.