- Szerinted a matek tanár és a fizika tanárnő között van valami? - kérdezte Sama, mikor éppen haza felé tartottunk a szerdai jóga óránkról. 

- Passz. - vontam meg a vállam. - Szerintem cukik lennének együtt. - mondtam. 

- Cukik? A két őskövület. - mormogta. - Iszunk egy teát? - kérdezte, mikor elhaladtunk a már törzshelyünké vált kávézó mellett. 

- Aha. - mondtam, majd vissza fordultunk, és bementünk. 

- Rory, Sam, sziasztok! - köszönt ránk Noel, a hely tulajdonosa. Ő egy 24 éves férfi, iszonyú jól néz ki, és oda van Samantha-ért, de ő észre sem veszi. 

- Helló Noel. Két zöldteát kérnénk. - mondtam. 

- Már csinálom is. - kacsintott ránk, mi pedig leültünk a szokásos asztalunkhoz. 

- Nem értem miért nem adsz neki legalább egy randira egy esélyt. Nagyon rendes srác. - mondtam a barátnőmnek. 

- Mert az én időmbe nem fér bele egy rendes srác, Rory, és ezt kérlek ne is firtassuk tovább. - mondta, mire megérkezett Noel a kért italokkal. 

- Itt is vannak a teák. Egészségetekre. - mondta, majd ott is hagyott minket. 

- Na és mi van veled és Austinnal? - kérdezte hirtelen. 

- Mi lenne? - kérdeztem vissza. 

- Ahj Rory ne csináld már, még a vak is látja hogy néz rád. - mondta. - És iszonyú dögös a pasi. Ha nem hajtana rád, már rég becsaltam volna az ágyamba. - ivott bele a teájába Sama. 

- Na de Samantha. - kuncogtam. 

- Most mi van? - dőlt hátra a székben. - Te sem tagadhatod, hogy baromi jól néz ki a srác. 

- Nem is tagadom. - vontam meg a vállam. 

- Uramisten Rory nehogy megfordulj! - mondta. 

 - Mert? - kérdeztem vissza és megfordultam. Én hülye barom! Ugyanis mikor megláttam hogy ki miatt mondta azt Sam hogy ne forduljak meg, majdnem dobtam egy hátast. - Ez meg mi a szart keres a városban? - suttogtam, és próbáltam olyan mélyre süllyedni, hogy hátha elnyel a föld. Vagy esetleg valamilyen csoda folytán a szék magába szippant. De nem ilyen nem történt, és szerencsétlenségemre, az illető még észre is vett. 

- Nocsak, kit látnak a szemeim! Lorelai Bell-t! Szia Ro! - integetett Scott, Aiden bátya. A Ro becenév hallatán majdnem síró görcsöt kaptam. Aiden előtt senki nem szólított így, és miután lelépett megkértem a többieket is, hogy maradjunk csak a Rory-nál. - Nahát te egyre gyönyörűbb vagy. - sétált oda mellénk. 

- Szervusz Johnson. - mondtam flegmán. 

- És csak káprázik a szemem?! Te Samantha vagy? - nyalizott tovább.

- Milyen ügyesen felfedezted. - mondta neki Sama. 

- Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán örültök nekem. - mondta Scott. 

- Ezt is ügyesen megállapítottad. - mondtam. 

- Pedig azt hittem, hogy azok után, hogy nem kotyogtam el a kis titkod barik lettünk. - mondta. 

- Na jó elég Scott, húzz innen. - pattant fel Sam. 

- Édes kicsi Sam. Ez közterület. Nekem is annyi jogom van itt lenni mint neked. De csak hogy ne okozzak problémát inkább elmegyek. Ja és Ro, azt hiszem a napokban lesz egy két meglepetésed. Csókollak titeket. - azzal elkezdett hátrálni, majd elhagyta a kávézót. 

- Rory jól vagy? - kérdezte Sam. 

- Jól vagyok. - vettem mély levegőt. 

- Ez mekkora egy barom! - csattant fel másnap Lana, mikor neki és Lily-nek elmeséltük Scott-al való eseményünket. Persze a titokról szóló részt nem említettük nekik. 

- Komolyan képes volt azon a becenéven hívni, amit Aiden használt? Mekkora egy bunkó. Aztán meg oda ment nyalizni. - mondta a magáét Lily is. 

- Hagyjuk csajok, inkább menjünk kajálni, a fiúk már kint várnak minket. - mondtam. 

- Egyet értek. - egyezett bele Sam. - Mizus van Tommy-val? - kérdezte Lana-tól. 

- Jól vagyunk. - mondta. 

- Ennyi? - kérdeztem, mert máskor ódákat zeng róla. 

- Kicsit össze rúgtuk a port facetimeolás közben. - sóhajtott. - Majd elmesélem. - mondta, és idő közben megérkeztünk az udvarra, ahol már Gabe és Jerry ült a megszokott asztalunknál. 

- Sziasztok. - ültünk le melléjük. 

- Kapaszkodjatok meg Drágáim. - mondta Jerry. 

- Na mond. - mondta neki mosolyogva Sama. 

- A hétvégén, nem lesznek otthon a szüleim, és a húgom pedig a keresztanyáméknál lesz, szóval bulit fogok rendezni, és ti lesztek a díszvendégeim. - mondta vigyorogva. 

- Ami azzal jár hogy... - boncolgattam tovább. 

- Hogy segítenetek kéne a buli előkészületeiben, és utána is. Ugye segítetek? - villantotta meg a boci szemeket. Tudja az a rohadék, hogy akkor sose mondunk neki nemet, mert hát ő mi is Jerrynk. 

- Rendben. - mondta Lily.  

- Ah de jó, imádlak Drágáim. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. 

- Ja tudjuk. - böktem felé a villámmal. 

- Sziasztok! Csatlakozhatok? - termett mellettünk egyszer csak Austin, és ma is ész veszejtően jól nézett ki. 

- Persze. - mondtuk egyszerre a lányokkal. 

- Jah. - mormogták a fiúk, mire mind a kettőjük felé küldtem egy szúrós pillantást. 

- Rory, délután esetleg át tudnál jönni? Tudod, hogy együtt csináljuk meg a kiselőadást. - kérdezte Austin. 

- Az az igazság, hogy megígértem Lily-nek, hogy elmegyek a táncversenyére. Ez egy nagy verseny, és... - mondtam, ám ő félbe szakított. 

- Ne is folytasd, megértem. - mondta kedvesen. - Majd akkor máskor kerítünk rá alkalmat. Úgyis van rá még időnk. Hozzak kávét esetleg valakinek? 

- Én kérek egy koffein menteset. - mondta Lana. 

- Már intézem is. - mosolygott ránk, majd felállt és elment. Gabe és Jerry pedig úgy néztek rá, mintha egy darab koszos rongy lenne. 

- Megtennétek, hogy nem néztek így rá. - csattantam fel. 

- Jó na nyugi. - szegte le a fejét Gabe. 

- Rory-nak igaza van. Mi bajotok van vele. - kelt Austin védelmére Lily is. 

- Semmi, csak az ahogy Roryval viselkedik. A nyálát csorgatja utánad. - mondta nekem Jerry. 

- Fiúk értékelem, hogy Aiden óta még a széltől is óvtok, de nem vagyok porcelánbaba. Tudok vigyázni magamra. - mondtam. 

- Mit keres itt Aiden anyukája? - kérdezte Sam, mire mi többiek egy emberként fordultunk meg. És tényleg, Mrs. Johnson az igazgatóval diskurálva sétálgatott az udvaron. 

- Nem tudom. - suttogtam. 

- Oké, ez nekem kicsit fura. Először össze futtok Scottal a kávézóban. A srác eddig Londonban lakott. - mondta Lily. - Most meg itt van az anyjuk. 

- Micsoda? Várj ti találkoztatok Aiden bátyával? - kérdezte Gabe. 

- Igen, találkoztunk. - mondtam. 

- És nekünk mikor akartátok elmondani? - kérdezte kissé sértődötten Jerry. 

- Nyugi Jerry, délután titeket is beavatunk. - mondta Sam. - Itt nekem valami nagyon bűzlik. Mi van, ha Scott szavai nem csupán valami idióta ömlengések voltak, és tényleg érni fog minket a napokban egy két meglepetés? 

- Csajok nyugi! Nem lesz semmi. - mondta Lana, de én sem tudtam biztosra hogy mi is van most készülőben, és inkább a számba harapva fojtottam el, a kikívánkozó szavakat.