A péntek reggelem ugyan úgy indult mint az összes többi napom. Átlagosan. Reggel felkelni, elkészülni, megcsinálni a reggelimet, Gabel elindulni a suliba és útközben találkozni Sam-el. Ez a nap is így indult. 

- Sziasztok! - köszöntünk a már teremben lévő osztálytársaknak. Épp hogy beestünk csöngetésre. Lana, Lily és Jerry egyből felkapta a fejét az érkezésünkre. 

- Rory beszélnünk kell! - pattant fel egyből Jerry. 

- Nem lehetne szünetbe. Becsöngettek, és Mr. Food jön be, és tudod milyen. Ha nem állsz vigyázva mire bejön te felelsz, én pedig kurvára nem tanultam semmit, szóval majd szünetbe elmeséled. - adtam egy puszit az arcára, és a helyemre sétáltam, és ekkor bejött a tanár. Csak nem Mr. Food, hanem az osztályfőnökünk, Mr. Hale. 

- Jó reggelt gyerekek. - köszönt. 

- Tanár úr, nincs ma Mr. Food? - lelkesedett be Todd. 

- De, Todd a tanár úr itt van, csak megkértem őt, hogy had raboljak 10 percet a tanóra elejéből. - mondta Mr. Hale. - Szóval, mint tudjátok, idén sok diák érkezett az iskolába, és többek között hozzánk is. 

- Még egy új diák? - kérdezte Gabe. 

- Nem egészen új. - mondta mosolyogva Mr. Hale. - Aiden, kérlek gyere be! - és innentől kezdve, számomra minden lassított felvételbe került. Ahogy halk léptekkel besétál az osztályterembe. Még mindig jóval magasabb mint én, sötét barna haját azóta megnövesztette, és a barna szemei még mindig ugyan úgy csillognak. Hallottam, ahogy Sam-nek, elakad a lélegzete, hogy Gabe köhög, mert félre nyelte a kávéját, Lana, Lily és Jerry viszont csak csendben ülnek, és maguk elé meredtek. Gondolom, ezt akarták reggel elmondani. - Kérlek titeket, fogadjátok be újra szeretettel Aident. - mondta, azzal kiment a teremből, a helyét pedig Mr. Food váltotta fel. 

- Gyerekek, mivel Aiden vissza jött, gondoltam ma inkább egy ilyen beszélgetős órát tarthatnánk. - persze ebbe mindenki beleegyezett. Aiden tekintete ide oda cikázott köztem és a többiek között. A hányinger kerülgetett, és ha most nem megyek ki, helyben elájulok. Szóval magasba lendítettem a karomat, hogy jelentkezzek. - Igen Miss Bell? - szólított fel a tanár. 

- Tanár úr nekem most azonnal. - mondtam, de öklendeznem kellett, így meg sem várva a tanár jóváhagyását, rohantam a mosdóba, ahol kiadtam magamból minden féle tápértékű cuccot. Persze számítottam rá, hogy a többiek kb. azonnal utánam rohannak, és ez így is lett, ugyanis nem telt el két perc, az ajtó hatalmas csapódással nyílt ki, és a barátaim nyomultak be rajta. 

- Szent ég Rory. - térdelt le mellém Samantha. Lehúztam a wc-t, majd lehajtottam és ráültem, a fejemet pedig a hideg csempének döntöttem, és kitört belőlem a zokogás. Ott álltak előttem azok az emberek, akik az elmúlt három évben végig velem voltak, és próbáltak segíteni, hogy túl tegyem magam Aiden-en, és most szánakozva néznek rám, mert a leggyűlöltebb ellenségem újra feltűnt a látó határon. - Na jó Rory! - szólalt meg hosszú hallgatás után Sama. - Kapar össze magad! Mert vissza kell menjünk, ráadásul emelt fővel, és meg kell mutasd magad annak a geciputtonynak, hogy már rég kiheverted őt! 

- De hát nem is hevertem ki. - sírtam. 

- De neki ezt nem kell tudnia. Muszáj lesz, össze szedned magad, és kibírnod ezt a napot. - mondta. 

- Nem fog menni. - suttogtam elhaló hangon. 

- Dehogynem! Te Rory Kicseszett Bell vagy! - bíztatott Gabe is. 

- Nézz rám, Lorelai! - fordított magával szembe Sam. - Emlékszel arra a napra, amikor elkísértelek tudjuk hova? Ahová neki kellett volna elmennie veled, de nem tette?! 

- Kérlek ne. - kérleltem, mert az emlékek hatására, a könnyek újra felgyülemlettek a szememben. 

- De igen! Emlékezz vissza, hogy féltél! Sőt rettegtél! És akkor megfogadtat, hogy mindennél jobban gyűlölőd a szerelmet, amiért ezt tette/teszi veled! Fordítsd most minden gyűlöleted arra, hogy erőt nyerj belőle, és képes legyél végig csinálni ezt a napot. - nézett mélyen a szemembe. - Szóval, szedd össze magad, töröld le a könnyeid, igazíts meg a sminked, kapj be egy mentolos rágót, és menjünk vissza. És fektessük ki Aiden Johnson-t. - simogatta a hátam, és nekem hirtelen megjött a bátorságom. Felálltam, oda mentem a tükörhöz, megmostam az arcom, megigazítottam a sminkem, és bevettem egy mentolos rágót, a hajam pedig gyors összetűztem. Bele néztem a tükörbe, és azt mondogattam magamba, hogy menni fog, mert muszáj hogy menjen. Hátra néztem, ahol a barátaim figyeltek halvány mosollyal az arcukon, és én is magamra erőltettem egy mosolyt. Majd egy mély levegőt vettem, kitártam a mosdó ajtaját, és elindultam vissza az osztályterembe. A többiek ott jöttek mögöttem, majd mikor oda értem a terem elé, remegő kézzel nyitottam ki az ajtaját. Mindenki minket nézett, és éreztem ahogy Aiden tekintete perzsel, de ezzel most nem foglalkoztam. Emelt fővel ültem le a helyemre, mellém pedig Sama ült, mögénk Gabe és Jerry, elénk pedig Lily és Lana. 

- Miss Bell, jól van? - kérdezte a tanár. 

- Igen, persze nincs semmi baj, csak láttam valami undorító dolgot és felfordult a gyomrom. - mondtam, úgy hogy végig Aiden szemébe néztem, aki állta a tekintetem.