Az ébresztőm keserves csipogása rázott ki egy álmomból. Riadtan tértem magamhoz, ugyanis az álmom nem volt valami fényes. Aidenről szólt. Régen mindig elmentünk a parkba piknikezni, és az egyik ilyen randinkat álmodtam újra. Néha elő fordul de hál istennek ritkán. Szóval, mire magamhoz tértem a reggeli sokkból, bevonultam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Tusolás, fog és arcmosás és sminkelés. Majd ha ezekkel végeztem a gardróbomból kiválasztottam egy számomra megfelelőnek gondolt ruha szettet. 

Gyors befontam oldalra a hajam, majd lementem a konyhába magamnak és Gabe-nek reggelit csinálni. A szomszédom, és mindig együtt megyünk a suliba, és út közben össze futunk Sama-val is. És mivel sose visz magával kaját mindig mástól kunyerbál, szóval inkább már neki is csinálok. Szóval megcsináltam a reggeliket, ledöntöttem egy adag kávét, és öntöttem a termoszomba is, majd az iskola táskát a hátamra kapva indultam el az iskolába. Gabe persze már a ház előtt várt. 

- Csá Rory. - köszöntött két puszival. 

- Szia neked is Gabiiiii. - vigyorogtam, majd a kezébe adtam a papírzacskóba csomagolt reggelijét. 

- Utálom, ha így hívsz, és nagyon szépen köszönöm a reggelit. - nyomta meg az orrom hegyét, azzal elindultunk a suli felé. Az utca végén egy hatalmas költöztető kocsi ácsorgott, amit furcsáltunk is. - Valaki megvette ezt a házat? - kérdezte Gabe. 

- Ezek szerint. - vontam meg a vállam. Fura, mert ez a ház már vagy két éve eladásra van kínálva, de senki nem vette meg. Mostanáig. A házból egy magas szőke hajú srác sétált ki. Baromi jól nézett ki. Sóhajtva a hajába túrt, majd körbe nézett, a tekintete pedig megállapodott rajtunk, és azzal a lendülettel el is indult felénk. 

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva ezzel megvillantva a gödröcskéit. 

- Szia. - köszöntünk egyszerre Gabe-el. 

- Itt laktok az utcában? - kérdezte a srác. 

- Igen. - válaszoltam. - Én Rory Bell vagyok, ő pedig Gabe Damont. 

- Nagyon örülök, én Austin Heart vagyok. - mutatkozott be. 

- Honnan költöztetek ide? - kérdeztem. 

- Ausztráliából. - felelte. 

- Rory indulnunk kéne, Sama már írta hogy mikor érünk oda. - zavarta meg Gabe a beszélgetésünket. 

- Igaz, hát örültünk Austin. - mondtam. 

- Úgyszint. - villantott egy mosolyt, mi pedig elindultunk a suli felé. 

- Nem tetszik nekem ez a srác. - mondta mormogva Gabe. 

- Miért is? - böktem egy kicsit oldalba. 

- Ahogy rád nézett. Mintha levetkőzetett volna pusztán a tekintetével. - mondta. 

- Jesszus Gabe dehogy! - nevettem el magam. Gabe túlságosan is félt, mióta Aiden össze törte a szívem. Olyan nekem mintha a bátyám lenne, és úgy is törődik velem mintha a húga lennék, amit értékelek de néha túlzásba viszi, mint mondjuk most. Útközben felszedtük Samantha-t is, és ami feltűnt az az, hogy konkrétan két méter távolságra voltak egymással Gabe-el, és még csak nem is köszöntek egymásnak, semmi. Na, azt hiszem ki kell majd még fagassam alaposan a két jó madarat. Idő közben beértünk a suliba, ahol már várt minket Lily, Lana és Jerry. Jerry amolyan humor herold, mindig tudsz rajta röhögni, már pusztán csak a menésén. Lily a jó kislány, egy igazi kis angyal, aki sosincs benne semmi rosszban. Lana pedig a ravasz lány, és a pasik döglenek érte, pusztán csak a nézésével el tud varázsolni egy csávot. De kapcsolatban él, pontosabban távkapcsolatban egy Tommy nevű illetővel, akivel tavaly nyáron ismerkedett meg Brazíliában. Kb. három havonta találkoznak, ami nem sok, és ez mostanság feszültséget is okoz közöttük, de mindegy. Sama a bulis csaj, minden hétvégén buliba jár, és minden lehetséges egy éjszakás csávóval össze fekszik. De nem hibáztatom érte. Azok után hogy a barátom majd nem megerőszakolt, én sem vágynék kapcsolatra. Szóval nem csak az én szívem lett össze törve. Gabe pedig kb. ugyan olyan mint Sam csak fiúba. Ezért nem is értem mi a franc bajuk van, mikor legjobb barátok. 

A tanítás elkezdődött, és az első óránk irodalom volt. Blah. Már csak a hideg is kiráz Mrs. Dane-től. Ám most nem egyedül jött be a terembe hanem Austinnal. 

- Gyerekek, idén egy újabb diákkal gazdagotok, a fiú Austin Heart. - mondta a tanár, majd egyszer csak egy papírgalacsin fejen talált. Körbe néztem ki dobhatta, majd láttam hogy Gabe azt tátogja hogy hajtogassam szét. Így is tettem. A levélben ez állt: Ez mindenhol ott van?! Csak egy jót kuncogtam rajta, majd a zsebem mélyére süllyesztettem a papírt. 

- Mi olyan nevetséges Miss Bell? - kérdezte hirtelen Mrs. Dane. 

- Mi van? - kérdeztem vissza. 

- Talán tessék! - csattant fel. 

- Elnézést. - sóhajtottam fel. 

- Kérem vezesse körbe Mr. Heart-et, de a következő órára be kell pótolnia az anyagot, és felelnie kell belőle. - mondta, mire én feltápászkodtam a padomból, és egy szúrós pillantást küldtem Gabe felé, aki csak vigyorogva lejjebb csúszott a széken. 

- Remek. - mondtam, majd kimentem az osztályteremből, Austin meg jött utánam. 

- Ki gondolta volna, hogy az utcában lévő szép lány, és a pasija is ebbe az iskolába jár, sőt abba az osztályba, ahová idő közben én is beiratkoztam. - mondta. 

- Nem vagyok széplány, és Gabe nem a pasim, csak a barátom, sőt inkább a bátyám. - mondtam. 

- Áá, értem. Akkor ezek szerint nincs senkid? - kérdezte. 

- Ha így akarsz felszedni, nem haladsz a legjobb úton. - kuncogtam. - Ez a könyvtár. - mutattam a bal oldalon lévő ősrégi ajtóra. 

- És akkor milyen úton kéne haladjak? 

- A haveri úton. - mondtam, majd megfordultam, így szembe kerültem vele. - Austin te egy aranyos srác vagy, de én nem vágyom kapcsolatra, még egy jó darabig, szóval lehetne, hogy csak haverok leszünk? 

- Persze. - villantott meg egy ezer wattos mosolyt. 

- Remek. - mosolyodtam el én is, majd folytattam tovább az iskola körbemutatását.