A barátaimnak, mert mindig számíthatok rájuk

A nevem Lorelai Bell, igaz mindenki csak Rory-nak hív, és 18 éves vagyok. Az anyukám meghalt még mikor kicsi voltam, így apa nevelt tovább. De azt se nagyon nevezném annak. Mivel a munkája miatt mai napig van úgy hogy rengeteg időt tölt távol, inkább egy mellém fogadott dada nevelt, aki nem mellesleg francia volt, Juliette. Apám fontosnak tartotta, hogy tudjak franciául. Ő sajnos már vissza ment Franciaországba, és 14 éves korom óta mindent magam intézek. Bekerültem a gimibe, ahol megismertem a legjobb barátnőimet. Samantha-t, Lily-t és Lana-t. És persze még Gabe-t, meg Jerry-t. Meg hát Aiden Johnson-t. Egyből bele szerettem. Ő volt nekem az első, mindenben. Aztán mikor épp hogy betöltöttem a 15. életévemet, én teherbe estem. Elmondtam Aiden-nek, aki kiakadt. Mondtam, hogy már beszéltem egy orvossal, és elvállalják az abortuszomat. Nem jött el az nap, mikor a beavatkozás megtörtént. És utána se. Mert lelépett ki Angliába. A szívem millió kis darabra tört össze. Az abortuszomat csak Sama tudja, meg persze Aiden. A lényeg, hogy azóta képtelen vagyok szerelemmel szeretni valakit. Itt hagyott, és azóta se jött vissza. Semmi üzenetet nem hagyott hátra, semmit! Egyszerűen csak mint a kámfor eltűnt. És gyűlölöm őt ezért a cselekedetéért. Mert ott kellett volna legyen. Velem. Nem csak neki volt nehéz, nekem is! De ha már egyszer nem figyeltem oda eléggé vállalom azt ami vele jár. Ő nem vállalta. És ezért az árulásáért halálom pillanatáig gyűlölni fogom őt. Azóta eltelt már három év, és a barátaimnak köszönhetően némileg rendbe jöttem. A sulinak nemsoká vége van, aztán megyek ki Franciaországba egyetemre. Az életem unalmas és slampos volt, de örültem neki, mert nem volt semmi váratlan. Addig a napig, amíg a leggyűlöltebb ellenségem újra fel nem tűnt a látóhatáron...