Nemsoká megérkezünk Beacon Hills-be.2 hete volt apa temetése,és egy hete beszéltem az ügyvéddel.Még mindig nem értem miért nem beszél apa a nagyiról,de mostmár nemis fogom megtudni..
Dylan egész jól fogadta a költözést.

*10 percel később*

Dylan a kezemben alszik miközben várom,hogy a nagyi ajtót nyisson.Vajon,hogy néz ki?Milyen lesz vele együtt lakni?És apa miért nem beszélt róla soha?
A gondolataimat a kilincs hangja törte meg.Az ajtó kinyílt.Egy 50-es éveiben járó szőke hajú és barna hajú nő állt az ajtóban.Vajon ő a nagyi?
-Jónapot, én Riley vagyok ő pedig Dylan és Emilyt keresem.Jó helyen járok?
A nő csak néz és a szeme megtelik könnyel,majd megszólal-Édes istenem Riley,úgy örülök,hogy végre ide értetek.Már olyan régóta várom,hogy megismerhesselek benneteket, és végre itt vagytok.
Szóval ő tudott rólam és Dylanről,akkor miért nem keresett?!
Mindegy még lesz időm rákérdezni a dolgokra.

*Derek szemszöge*

1 hete annak,hogy Stilest megszállta a Nogitsune.Azóta minden vissza állt a rendes kerékvágásba.
Mivel szép nap van,úgy döntöttem,hogy elmegyek sétálni egyet.Felvettem a bőrkabátom,majd útnak indultam.Úgy döntöttem,hogy a bolt felé veszem az irányt,mert kell egy-két dolog.Épp elmentem egy utca mellett,amikor meghallottam egy nő segélykiáltását.Már indultam volna a segítségére,mikor megláttam,hogy egy alacsony fiú egy jól irányzott pörgőrugással földre teríti az egyik támadót.A másik férfi egy késsel szaladt a fiú felé,de neki szeme se rebbent.Kiütötte a kést a fickó kezéből,majd egy jobbhoroggal akkorát ütött az orrára,hogy az orrnyereg roppanását a farkashallásom nélkül is jól hallottam.
Az állam leesett a meglepettségtől,majd jobban szemügyre vettem az alacsony Bruce Lee-t.Karcsú volt és a fehér póló kiemelte az alakját,ami hozzá teszem elég nőies volt.Egy fekete csőszárú nadrág volt rajta. Alacsony termetéhez képest hosszú és formás lábai voltak.Fekete haja volt.A szemem megakadt a formás fenekén.URAMATYÁM!!!Én most végig stíröltem egy FIÚT?!??Na jó,ezt hagyjuk.
Sarkon fordultam,majd elindultam a bolt felé.A fejemből nemtudtam kiverni azt az alacsony fiút...
Gondolataimat egy hang szakította meg.-Uram elejtette a pénztárcáját!-gyorsan a hang irányába fordultam,majd szembe találtam magam a karate kölyökkel.Most láttam az arcát először. Egy fiúnak,hogy lehet ilyen szép arca?!?
A szeme mogyoró barnán csillogott, ajkai rózsaszín volt és karcsú és kicsi,de mégis vonzó az orra pici. Lányként tökéletes lett volna.De nem volt lány.....

Na ez lett volna a 2.rész.
Mivel ez az első könyvem,ezért elég gyenge de próbálok dolgozni rajta.
Mellesleg bocsánat a helyesírási hibákért,de jelen pillanatban csak telefonról tudom felrakni.
És köszönöm azoknak akik elolvasták annak ellenére,hogy unalmas. <3