Ahogy minden kezdődött...
Sziasztok!:)
Ez az első könyvem,szóval nézétek el nekem a hibákat.Remélem azért lesz olyan akinek tetszeni fog!:-)
Épp az asztalt akartam leszedni,amikor csörgött a telefonom.Remélem,hogy nem a dadus,aki Dylanre vigyáz.Ó igen Dylan az öcsém.Az anyukánk meghalt,amikor Dylan született.Azóta apuval élünk,és mindent megteszünk,hogy Dylannek semmiben ne legyen hiánya.
Előhalásztam a telefonom a zsebemből,és megkönnyebbűlve vettem észre,hogy nem a dadus hív.
Viszont volt egy rossz érzésem..
-Igen,tessék?-szóltam bele.-Jóestét! Maga Riley Colton?-Igen én vagyok!
-A St.Louisból hívom és sajnálattal közlöm,hogy az apja Travis Colton elhunyt.Fogadja részvétem.-Éreztem,hogy forró könnyek áztatják a sápadt bőröm.Nem birom felfogni amit az imént hallottam!-De mégis mi történt?!-a hangom elcsuklott a mondat végére.-Az apja épp a zebrán kelt át,amikor egy részeg autós elütötte.Mire a mentősök kiértek,már nemtudtak rajta segíteni!Nagyon sajnálom!-Nem bírtam tovább,kinyomtam a telefont és lehámoztam magamról a kötényt és rohantam a korházba.Rohantam ahogy csak bírtam,nem érdekelt,hogy a tüdőm perzselt már a levegőhiány miatt.Mikor odaértem nem mehettem be,mert azt mondták jobb ha nem látom,hogy hogy néz ki..Mostmár apukám sincs,és anyukám sincs.Csak Dylan maradt nekem.
*1 héttel később *
Ma volt apa temetése.Dylannek azt mondtam,hogy apa végre együtt lehet anyával egy nagyon szép helyen.Ennek Dylan nagyon örült,hogy végre eggyütt vannak,de nagyon hiányzik neki apa.Ahogy nekem is..Nemtudom mihez kezdjek.
A gondolataimat a telefon csörgése szakította meg.
-Hallo?-Jónapot!Én Mrs.Matthews vagyok és Riley Coltont keresem.-Én vagyok Riley Colton,miben segíthetek?
-Ó,remek.Én Mr.Colton üdvédje vagyok és fogadja őszinte részvétem!-Köszönöm,térjünk is a lényegre.-Rendben,épp az apja végrendeletét tartom a kezemben,és az áll benne,hogyha ő elhalálozása esetén Ms.Emily Colton az ön nagyanyja veszi át a gyámságot.-Várjunk csak,nekem sohasem mesélt arról hogy a nagyi él,sőt egy szót sem mondott róluk,ha kérdeztem akkor sem.-Nézze!A végrendeletben ez áll!
Emily Beacon Hillsben lakik.Megtudnánk beszélni egy időpintot,hogy a részleteket megbeszéljük?-Igen,persze.Magának mikor lenne jó?-kérdeztem-Holnap 14:30-kor jó magának?-Igen,persze.
Megbeszéltük még,hogy hol találkozunk,majd letettem a telefont és lefeküdtem aludni.Hosszú volt ez a hét.
Bocsi,nagyon unalmas és béna,de a kövi ,ha lesz, akkor kicsit pörgősebbet írok.:-)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro