-Anya,de tényleg minden oké?-kérdeztem nyutalankodva.-Igen,minden a legnagyobb rendben hála annak a fiúnak.Ha ő nem lett volna ott,akkor már nem élnék..-bele se merek gondolni ebbe..

-Az a fiú ember volt?-kérdeztem türelmetlenül-Igen,ember volt,de  volt benne valami ami nem tünt emberinek.Apropó meghívtam vacsorázni,szóval a végére járhatsz.Oh,és hozd Stilest is.-Oké.Nem sokára ott leszünk.-mondtam,s leraktam a telefont.Lépteimet megszaporáztam és fénysebességel közeledtem Stilesék házához.Viszonylag gyorsan odaéertem Stilesékhoz.Felsétáltam a lépcsőn és kopogtam.Hallotattam,ahogy fut a lépcsőn.Kb. az utolsó lépcsőfoknál járhatott,amikor egy iszonyatosan nagy durranást hallottam.És nyögéseket..-Haver..Jól vagy?-kérdeztem azzal a bizonyos "Na már megint elverted a padlót?!" hangommal.-Ahh...Persze..-Hallottam,ahogy felpattan ,és nem sokkal később kinyitotta az ajtót.

-Mizu haver?-köszöntött a szokásos Stilse mosolyán.-Semmi,gyere menjünk.Ma nálunk kajálsz.Láttam,ahogy felcsillan a szeme.Hát igen....Stilinski sheriff nemnagy szakács.Tapasztalatból mondom..

-Anyát megtámadták.-mondom neki,mire gyorsan rámkapja a fejét.-De,ugye nemtörtént semmi?-Nem,dehogy.Egy srác éppen időben érkezett és megmentette.Ma nálunk vacsorázik.Anya szerint van benne valami különleges.

-Értem.És tudunk róla valamit?-kérdezi Stiles az utat figyelve.-Sajnos nem,de ma majd kiderítünk pár dolgot. 

-Képzeld,úton voltam hozzád,amikor láttam egy fiút aki elhagyta a pénztárcáját.Vissza akartam adni neki,így megkocogtattam a vállát, ő pedig megfogta a kezem és gyomorszájon rugott.-A mondandómat Stiles félbeszakította-Öcsém egy fiú elgyepál egy Igaz Alfát?!PFFFFFF.Ha neki ment nekem is fog-mondta és megütötte a vállam.A nézésemen látta,hogy ezt ő sem gondolta komolyan-Bocs..

-Na,szóval gyomorszájon rugott.Az ökle már épp lendült,amikor szóltam,hogy várjon,de ő nem várt.Szóval mondtam neki,hogy a tárcáját elejtette és az ökle 2 centire állt meg az arcomtól.És mind-eközben még a szeme se rebbent.-Láttam Stileson,hogy élvezi a kis sztorimat.-És aztán??-kérdezte buzgón.-Azt hitte,hogy bűnöző vagyok,ezért támadt le..Aztán felsegített a földről.

-És tudod,hogy hívják?-na itt néztem rá furán.-Ja,Riley Coltonnak.Nagyon érdekes fiúnak tűnik.-Oké,akkor kicsit utána nézek ha vége a vacsinak.-mondta egy szájnyalás kíséretében.Mindig a hasa az első..Gondoltam mosolyogva.

-Na igyekezzünk mert éhen halok.

-Megjöttünk!

-Sziasztok-jött ki anya mosolyogva a konyhából.Odajött és megölelt,aztán Stilest akarta de ő márt nem volt sehol....Valószínűleg a konyhában csóróskodott.Ekkor hang ütötte meg a fülemet.

-Oh,hello Stiles vagyok.-elindultam a konyha felé és mikor odaértem egy ott állt Riley.

-Én Riley-mondta érzéstelen hangon,majd rámnézett.-Szia Scott-biccentett egyett.Mivel még a meglepettség hatása alatt álltam,így csak egy bárgyú vigyorra és egy biccentésre futotta.

-Oh szóval ő az,aki elgyepált?-kérdezte Stiles mosolyogva.De,amikor látta Riley komoly arckifejezését lehervadt  a mosoly az arcáról.HEEEH!Kellett neked szemétkedned XDDD Gondoltam magamban.

-Gyertek enni.-a csendet anya szakította félbe.Mindhárman egyszerre indultunk meg az asztal felé.

-Na és Riley most költöztél ide?-kérdezte anya

-Igen,pont ma.

-Honnan jöttél?

-Los Angelesből.-nem volt élet a hangjában.Szomorúnak tünt..

A vacsora nem telt valami izgalmasan,anya kérdezgette Rileyt, mi meg hallgattuk a válaszát.

-Köszönöm a vacsorát,nagyon finom volt.

-Szívesen máskor is.Gyere nyugodtan szivesen látunk akármikor.-mondta anya mosolyogva.

-Azt hiszem most megyek.-mikor felállt épp,akkor szólalt meg a csengő.

Derek volt az.Felismertem az illatát.És mintha izgult volna...És a szíve is gyorsabban dobogott.Fura...

Kinyitottam az ajtót,ő pedig egyből bejőtt rajta.A tekintete Rileyn állapodott meg.

-Szia Derek.-köszönt Stiles integetve-Ööö...-mivel látta,hogy Derek nem figyel rá,belekulcsolta a kezétt abba amelyikkel integetett.

Mikor Riley ránézett Derekre a szemében egy apró fény csillant a szemében...

Sziasztook!!Sokára,de itt van a rész.

Nem lett a legjobb,de próbáltam a legjobbat hozni.