LUKE HEMMINGS

   - Luke! Édesem, ébresztő! – halkan szólongatott számomra a legcsodálatosabb hang. Apró puszikkal lepte el fedetlen vállam, miközben lágyan cirógatta a karom. Beleborzongtam az érintésébe.
  - Mmm... Britt, még öt percet had aludjak. – csukott szemmel morogtam. Fejemet még jobban belefúrtam a párnámba.
  - Lucas, el fogunk késni. – áthajolt rajtam és egyik kezével mellkasom előtt támaszkodott meg. – Hallod? – megpuszilta az arcom. Aztán számhoz közel is nyomott egy puszit.
  - Nem akarok felkelni. – vinnyogtam, amin barátnőm csak elnevette magát.
  - Elhiszem édes, de helyetted senki sem fog énekelni. – lassan kinyitottam a szemem. Brittany gyönyörű kék szemeit pillantottam meg. Bájos arcán széles mosoly terült szét. Bal szemöldökében karika piercingje megcsillant a fényben. – Délután lesz egy kis fellépésetek. Tudod?
  - Basszus, majdnem elfelejtettem. – összeráncoltam a homlokom.
  - Máris gondoltam. – egy apró csókot lehelt ajkamra.
  - Imádom az ilyen ébresztő csókjaidat. – vigyorogva nyakára csúsztattam a kezem, és egy hosszabb csókért közelebb húztam magamhoz. Csodás telt ajkai puhán érintették a számat.
  - Hm, ennek örülök, Szép szemű. – kacagott. Végigsimított enyhén borostás arcomon, majd az állam vonalán.
  Úgy helyezkedtem, hogy az ölembe húzhassam. Nevetni kezdett, ahogy a hátára fektettem. Összeakadt a tekintetünk. Szemei a szerelemtől még szebben csillogtak. Újból megcsókoltam. Ezúttal szenvedélyesebben, amit ő is hevesen viszonzott. A csók végén picit beharapta az ajak piercingem. Mosolyra húztam a szám. Hihetetlen, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. Már ez a negyedik éve. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz egy lány, akiért ennyire meg fogok őrülni, mint Brittanyért.
  - Szeretlek! – suttogtam. Lassan beletúrt szőke hajamba.
  - Én is szeretlek! – elmosolyodott. Ujjait beleakasztotta a nyakláncomba, amit még tőle kaptam, és így húzott közelebb magához. Ismét egy forró csókot váltottunk. Végigsimított csupasz hátamon, amitől belemosolyogtam a csókba. Csókjaimmal áttértem a nyakára. Onnan pedig lassan haladtam lefelé. Mikor a kulcscsontjához értem halkan nyöszörögni kezdett.
  - Luke... - sóhajtotta. Egyre lejjebb haladtam. Már amennyire a fekete trikója engedte. Visszatértem a nyakára, és picit harapdálni kezdtem az állkapcsa alatti kis mélyedést. Újabb nyögést váltottam ki belőle. Jobb kezemmel végigsimítottam az oldalán. Majd elkaptam a trikója szegélyét, és picit feljebb húztam. Lapos hasát kezdtem csókjaimmal ostromolni. Ezzel megint a nevemet kezdte sóhajtozni. Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal a hátamat markolászta.
  A csodás pillanatot egy felvisító telefon zavarta meg. Morgolódva kotorta elő a párna alól. Ekkor láttam meg, hogy az enyém csörög.
  - Ashton az. – felém nyújtotta. – Látod? Biztosan azért hív, hogy figyelmeztessen a késésedről. – vigyorgott. Lemásztam róla, és a sarkamra ülve felvettem a telefont.
  - Csá, haver! – köszöntem bele. Ashton a bandánk, vagyis a 5 Seconds of Summer dobosa. Plusz emellett ő a legjobb barátom. Na, nem mintha nem lenne Michael és Calum is a szívem csücskei, de mégis Ashtont mondhatom a legjobb haveromnak.
  - Jó reggelt, Csipkerózsika! – nevetni kezdett.
  - Na, mi a helyzet?
  - Tudod mennyi az idő?
  - Olyan kilenc körül?
  - Majdnem, negyed tizenkettő van, te kis...
  - Kis micsoda? – nevetni kezdtem. Közben figyeltem, ahogy barátnőm felül az ágyon. Kegyetlenül dögös. Felhúzta formás lábait, és hátradőlve megtámasztotta magát. Így kerek kebleit szépen kinyomta. Baszki, ezt ne csináld. A piercingemet kezdtem harapdálni.
  - Kis rohadék. – nevetett Ashton.
  - Nyamvadt pö...
  - Ki ne mondd! – mindketten nevetni kezdtünk. Ez már megszokásunkká vált, hogy ilyen „szép" jelzőkkel ugrattuk egymást. – Inkább told be a képed a stúdióba. Mikeyék fel akarnak venni egy újabb dalt.
  - Nem mondod komolyan?
  - De mondom.
  - Nem úgy volt, hogy holnap egésznap ezt csináljuk?
  - De... csak most nagyon rájött az alkothatnék.
  - Ne már! – vinnyogtam. – Te hol vagy most?
  - A stúdiómban, hol máshol?
  - Flancos. – vigyorogva néztem, ahogy Britt kikecmereg az ágyból. Miután eltűnt, hason elterültem az ágyon.
  - Te meg trehány. – kuncogott. – Na, a lényeg, hogy olyan negyed óra múlva szeretnélek itt látni titeket. Úgyhogy szedd össze magad. Gondolom, még mindig egy szál boxerben feszítesz az ágyban. – pontosan.
  - Ami azt illeti... - nevettem. – Máris ott vagyok, Irwin.
  - Ajánlom is. – nevetett, aztán kinyomta a telefont. Épphogy lehunytam a szemem, Britt hozzám vágott egy párnát.
  - Hey, ne merészelj visszaaludni! – mordult rám, de hangja vidám volt. – Pattanj ki szépen az ágyból, te lustaság! – rácsapott a hátsómra. Csak egy morgással válaszoltam. – Lukey, kifelé! – nevetve megfogta a karom, és húzni kezdett.
  - Játszadozni akarsz? – hirtelen megfordultam, ő pedig elvesztette egyensúlyát és rám esett. Kitört belőle a nevetés.
  - Ah, jézusom! Azért tényleg felkelhetnél már. – nevetett tovább, majd egy puszit nyomott az arcomra. Feltápászkodott, és felhúzott az ágyról.
  - Jól van, életke, nem kell ennyire kepeszteni. – felálltam, és szorosan magamhoz öleltem.
  - Öh, Luke, ugye tudod, hogy egy száll boxerben vagy?
  - Igen? – összevontam a szemöldököm.
  - Mindent tökéletesen érzek. – vigyorgott a nálam bő huszonöt centivel alacsonyabb lány. – És most nagyon nincs itt az ideje egy kis... khm. – csábos mosolyra húzta telt ajkait.
  - Értem én. – vigyorogva csókoltam meg.
  - Komolyan mondom. – picit elhúzódott. – Ha így folytatod, tényleg el fogunk késni. Tudod milyen Ash, ha mérges. Ma valahogy nem akarok szembenézni a haragjával. – mosolyogva, apró kis karikákat rajzolt a mellkasomra.
  - Ne aggódj, nem fogunk elkésni. – megcsókoltam a homlokát.
  - Jól van, akkor kezdj készülődni. Én is ezt teszem. – rám mosolygott. Aztán a gardróbjához libbent. Széttárta az ajtót, és alaposan szemügyre vette a ruháit. – Mit vegyek fel? – a vállfán lógó ruháit „lapozgatta".
  - Ha engem kérdezel... akkor semmit. Így vagy a legtökéletesebb. – fekete trikója alól kivillant az egyik fekete boxerem. Imádja hordani a boxereimet. Ahogy a pólóim nagy részét is.
  - Köszi, édi vagy. – egy csókot dobott a levegőben. – Öhm, szerintem olyat fogok felvenni, ami a koncertre is csini lesz. – mögé léptem, és vele együtt kezdtem vizslatni a ruháit.
  - Mit szólnál ehhez a fehér farmerhez? – a szépen összehajtott farmerre böktem. – Hozzá meg felvehetnél valami szexi fehér toppot. Irtó dögös lennél benne. – rámosolyogtam.
  - Mármint olyanra gondolsz, amiből kivillanna a hasam?
  - Pontosan. – ajkamba haraptam, ahogy elképzeltem benne.
  - Hm, nem is rossz. – megvonta a vállát, és előkotort egy fehér fűzőt, aminek az elejét csipke díszítette. – Köszi, Lukey. – mellkasomnak dőlt, megfogta az állkapcsom és megcsókolt. – Most pedig ha nem bánod, elfoglalnám a fürdőt.
  - Csak rajta. – vigyorogtam, aztán figyeltem, ahogy ruháival együtt belibben a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem, a megszokott fekete és térdeinél szakadt skinny jeansemet vettem fel. Ehhez pedig a 'You Complete Mess' izompólómat húztam fel. Lábaimat pedig a szintén fekete Conversembe bújtattam.
  Mikor barátnőm kilépett a fürdőből csak eltátottam a számat. Tetőtől talpig végigmértem. Szinte már a nyálam is elcsöppent.
  - Irtó szexi vagy. – böktem ki, mire szélesen elmosolyodott. Picivel mell alá érő, barnában kezdődő és szőkében végződő haja finom hullámokban omlott a vállára. Szemeit erősen kihúzta fekete szemceruzával. Ajkait vadító vörös rúzzsal emelte ki. Ebben a fehér ruhában, olyan, mint egy földre szállt angyal. Nagyon mesésen néz ki, emellett tényleg dögös is. A topja kellően hangsúlyozza szép, telt kebleit. Csípőnadrágja feszesen simul a lábaira. Hasa nem csak lapos, de még izmos is. Így persze, hogy előszeretettel szereti mutogatni.
  - Oh, köszönöm. – fülig ért a szája. – Te is szívdöglesztően festesz. – kacsintott. – Megcsináljam a hajad?
  - Megköszönném. – vigyorogva ültem az ágy végébe. Azonnal neki látott beállítani a séróm. Vagyis a szokásosan égnek meredező és kissé jobbra fésült stílusban. Szinte automatikusan így állt már a hajam.
  - Mindjárt kész van. – mosolygott, aztán besietett a fürdőbe hajlakkért. Miután befújta hátralépett, hogy megnézze a mesterművét. – Ah, most már tényleg kész. – újabb mosoly.
  - Köszi, édesem! – átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Szemeink majdnem egy magasságban voltak. Lehajolt és egy csókot lehelt ajkaimra.
  Gyorsan összekaptuk magunkat és már indultunk is Irwin-féle stúdió és lemezkiadóba. Persze hivatalosan még az apjáé a cucc, ő pedig résztulajdonos. De máris úgy tekint rá, mintha az övé lenne.
  Amíg én vezettem a fekete BMW-met, addig megkértem Brittet, hogy hívja fel Ashtont. Kihangosította a telefont, hogy halljam, mennyire paprikás már a dobosunk. Mindig ilyen, ha valaki késik a bandából. Nagyon rá tud parázni. Ha fellépésről, dedikálásról vagy interjúról van szó, mindig ő teszi helyre a bandát. Valószínű azért, mert ő a legidősebb közülünk, és kötelességének érzi. Ő irányít a háttérből, hogy ki mit csináljon. De mégis azt mondja, hogy én vagyok a frontember. Értem én, hogy le akarja venni a felelősséget a vállamról, de azért nekem is hagyhatna némi „munkát". Habár, jó nézni, ahogy sündörög. Telefonál jobbra-balra. Néha már rosszabb, mint a menedzsereink vagy asszisztenseink.
  Hat éve alakult meg a bandánk, de csak az utóbbi három évben lettünk népszerűek. Nemcsak hazai terepen, vagyis itt Ausztráliában, de még az USA-ban is hódítunk. Kezdetekben youtube-ra tettünk fel a feldolgozásainkról videókat. Közben írtuk a saját számainkat, és 2013 nyarán megjelent az első albumunk. Így Sydneyben helyi hírességeknek számítottunk. Jöttek a kisebb fellépések, megjelenések, satöbbi. Még ugyanebben az évben felfedezett minket az egyik nagy punk-rock példaképünk, vagyis az All Time Low. Velük hét hónapos turnéra indultunk az USA-ba. Ezen idő alatt szüneteltetnem kellett az egyetemet. De baszki, nagyon is megérte. Így egy csapásra ismertek lettünk.
  Mikor 20 lettem önálló turnéra indultunk Ausztrália szerte. Októberben megjelent a második albumunk. Ami mondanom se kell, jóval híresebb lett, mint az előző. Persze a folyamatos koncertek, interjúk, fotózások és dalfelvételek nem tettek jót a tanulmányaimnak. Gimnáziumi zenetanár akartam lenni. De választanom kellett, a suli és a hírnév között. Nyilván nem mondhattam nemet, és nyilván nem hagyhattam kicsúszni kezeink közül a népszerűséget. Szóval, az egyetemnek lőttek, de oda bármikor visszamehetek. Ha a zenélés mégsem jön be. Bár nem így néz ki. Ugyanis, tavaly ismét hosszabb turnéra indultunk, méghozzá nyolc hónapra. Ebbe USA mellett már Európa is beletartozott. Mire a 21. szülinapomat ünnepeltük, addigra már javában folytak az új album munkálatai. Majd novemberben ki is adtuk.
  Idén nyár elején, azaz decemberben ismételten útra kelünk, Európa, USA és a hazánk mellett Ázsiát is bevesszük. Nagyszerű koncertek várnak ránk. Igaz, most egy kisebb pihenőt tartunk, hisz pár hete tértünk haza a 3. turnéról.
  Még mindig hihetetlen számunkra, hogy egy kis ausztrál banda ekkora sikereket érjen el. Pláne ilyen röpke idő alatt. Milliónyi rajongótáborral rendelkezünk. Imádjuk őket, mert nagyszerűek, kiállnak mellettünk, szeretnek minket, és kegyetlenül cukik. Ahogy Mikey mondaná „Igazi bandák rajongókat mentenek, igazi rajongók bandákat mentenek". Szóval, hihetetlen, ami velünk történik. Kész csoda az egész.
  Gondolataimból az rángatott ki, mikor megláttam a magasba emelkedő Irwin stúdiót. A VIP parkolóban leállítottam az autómat, és már siettünk is befelé, nehogy a paparazzók letámadjanak. Mindig itt tanyáznak az épület előtt. Állandóan lesben állnak, hátha valamelyikünk leáll velük beszélgetni, vagy valami. Ashton néha rájuk hívja a rendőrséget, vagy csak szimplán beijeszt nekik. Aztán napokig nem látjuk őket. Majd újrakezdődik minden.
  A liftben állva barátnőm igazgatta a ruháját, illetve velem szemezett a falon levő tükörből. A négyemeletes stúdió felső szintjére mentünk. Ahogy kinyílt az ajtó Ashtonnal találtuk szembe magunkat. Sötétkék, már-már fekete zakót viselt. Alá egy sima sötétszürke pólót és fekete csőfarmert vett fel.
  - Szeva tesó! – nyújtottam a kezem, hogy lepacsizzunk.
  - Hey, Hemmo! – vigyorogva lekezelt. – Szia, Britt! – széles vigyorral az arcán ölelte át barátnőmet.
  - Szia, Ashy! Oh, megint beütött a kalapmániád? – nézett fel rá.
  - Néha elő kell venni, ne porosodjanak ott szegények. – nevetve fogta meg a kalapját. – Na, menjünk. Mikey már az őrületbe kergette Calumot. – rötyögve indult el.
  Pár szobával odébb megtaláltuk a srácokat. Mike piros feje messziről virított, ahogy a tévét bámulta.
  - Na, megjött Hemmings is. – nevetett Ashton.
  - Áh, a Bruke páros! – fejemet rázva mosolyogtam a rajongóink által ránk ragasztott „ship" nevünk hallatán. Vigyorogva rohamozott meg minket Calum. Ő is átölelte a barátnőmet, majd lepacsizott velem. Clifford is ugyanezt tette.
  - Micsoda meglepetés lenne, ha nem te késnél állandóan. – Mike hátba veregetett.
  - Nagyon vicces. – grimaszoltam. – Én legalább megérkezem, ha késve is, de itt vagyok. Te meg csomószor ide se tolod a képed. – nevetve legyintett.
  - Na, csapjunk bele, ha már mindannyian itt vagyunk. – összedörzsölte kezeit Hood.
  - Öh, srácok én addig beugrom a melóhelyemre, oké?
  - Persze, menj csak édes. – hosszasan megcsókoltam. Brittany egy jól menő fotós mellett, sminkesként dolgozik, pár utcányival innen. Így is ismerkedtünk meg. Te jó ég! Irtó régen volt az már.

  Miután elment Britt azonnal bevonultunk a stúdió szobába. Ash mielőtt beült volna a krómozott dobjai mögé, ledobta magáról a zakóját. Igazán egyedivé tette őt ez a dob szett, jól tükrözi a flancos stílusát. Mindhárman felvettük a gitárjainkat, és a mikrofonok elé álltunk. Aztán neki álltunk az új dal felvételéhez.
  Nagyjából másfél órát szórakoztunk. Végül két dalt vettünk fel. Mindannyian meg voltunk elégedve az eredménnyel. Többször is visszahallgattuk, és egyre jobban tetszik. Egy érzelmesebb és mélyebb gondolatú dalt, és egy pergősebbet vettünk fel. Érzem, hogy nagy durranás lesz mindkettő. Az érzelmeset Ashtonnal közösen írtuk, amit 'Nightmare and lost dreams' címmel láttunk el. Az élet nagy problémáiról és szerelmi csalódásokról szól. Hasonlít a 'Jet Black Heart' számunkhoz. A zúzósat pedig Mikey írta, picit besegített All Time Low-s Alex. Nagyon nagy spanok lettünk a koncertünk során. Ahogy a Madden tesókkal is, vagy éppen a Simple Plannel. De még egy csomó másik bandát is említhetnék.
  Épphogy befejeztük a felvételt, máris jött két asszisztensünk. Jelezték, hogy hamarosan elfuvaroznak minket a kis koncertünk helyszínére. Ilyen gyorsan elment volna az idő? Készülődni kezdtünk, közben beköszöntünk Ashy apjához az irodájába. Ahogy eljöttünk tőle, felhívtam barátnőmet, hogy hamarosan indulunk. Épp akkor ért ide, mikor beszálltunk a nagy fekete furgonunkba. Britt fehér ruhája csak úgy ragyogott a tavaszi napsütésben.
  Az autó a nevetésünktől volt hangos. Calum régi sztorikkal jött elő. Nagyon nosztalgikus hangulatban volt. Mikey pedig hülye fotókat készített magáról vagy rólunk snapchaten. Ashton pedig kis videóüzenetet készített a rajongóknak. Most is, ahogy minden ilyen videóban cukiskodott egy sort. Én pedig hol rajtuk nevettem, hol pedig belefeledkeztünk egymásba Brittel. Mi is készítettünk pár képet magunkról. Csak ezt persze nem dobtuk fel semmilyen közösségi oldalra. Ez csakis nekünk készült. Fejét vállamra hajtotta, halkan dúdoltam neki az egyik szerelmes számunkat.
  Ahogy megérkeztünk, sikító rajongók hadát hallottuk meg az épület előtt állva. Testőreink segítségével jutottunk be. A helyszínt már előre felszerelték a technikusok. Gitárjaink és Ashton cajonja már a színpadon volt kihelyezve. Szépen kicsinosították a termet.
  Rengeteg rajongó várt ránk. Lassan kivánszorogtunk a backstage-ből. Brittany is a fanok közé ült. Vigyorogva figyeltem, ahogy a körülötte levő három lány felismeri őt, és félve megszólítják. Britt mint általában, most is széles mosollyal az arcán fotózkodott velük. Rengetegen írták már, hogy teljesen elfogadták őt. Furcsállják, hogy a szépsége miatt nem bunkó a rajongókkal. Hanem nagyon is közvetlen, és nagyszerű lánynak tartják. Ezért is szerettem bele, mert tényleg nagyszerű a személyisége. Emellett a fanok érzik rajta, hogy ténylegesen szeret engem, és nem a pénzemre hajt. Hát, nyilván nem lennénk együtt már négy éve, ha nem így lenne.
  Mindannyian elfoglaltuk a helyünket. Ashton egy rövidebb beszédet tartott, majd neki kezdtünk a zenélésnek. Összesen hat számot fogunk előadni. Régi és új albumokról egyaránt.
  A harmadik dal után, vagyis a 'San Francisco' után, tartottunk egy kis szünetet, ahol a fanok kérdéseire válaszoltunk. Többségében most is a barátnőkről, a turnéról, és persze az új albumról volt szó.
  A majd fél órás kérdezz-felelek után folytattuk tovább a zenélést. A 'Broken Home' következett a listánkon. Néhány rajongó annyira meg volt hatódva, hogy még sírni is elkezdtek. Mosolyogva figyeltem őket. Annyira jó érzés tölt el, mikor látom rajtuk, hogy mennyire élvezik és átérzik a zenéinket. A zenészeket ez élteti, semmi más. Látni, hogy a rajongók imádják a dalainkat, koncerteken velünk énekelnek, sírnak és sikítanak. Nincs ennél jobb érzés.
  Miután lezavartuk a kis fellépést, pár rajongóval készítettünk fotókat, autogramot is osztottunk, és beszélgettünk velük. Ezt követően elindultunk vissza Ash stúdiójába.
  A nap már kezdett lemenni. Az utcán állva várakoztunk a fekete furgonunkra. Ekkor két lány visítozva köszönt ránk az út túl oldaláról. Vagyis Ariel és Rosie. Mondhatni, hogy ők a banda barátai. Rosie párszor összeszűrte a levet Michaellel. De nem nagyon alakulgat a dolog köztük. Arielen pedig látszik, hogy totálisan odavan Ashtonért. Ash viszont valamiért észre sem veszi a lányt. Vagyis párszor mondta már nekem, hogy szépnek tartja, és ekkor jött a nagy „DE"... Állítása szerint túlságosan régóta ismeri ahhoz, hogy ne csak barátként tekintsen rá. Jó, Ariel osztálytársunk volt a gimiben, szóval érthető a dolog.
  - Halihó srácook! – nevettek a lányok, miután átértek az úton. – Hey szia, Édesem! – vigyorogva nyomtak két-két puszit barátnőm arcára.
  - Na, mi a helyzet? – nézett ránk Rosie.
  - Épp most végeztünk egy kisebb fellépéssel. – mutatott mögöttünk levő épületre Mikey.
  - Ah, mi sajnos lemaradtunk a feléről. – nevetgélt Ariel. Aztán megakadt a szeme Ashtonon, és látszólag leblokkolt tőle. Nem is csoda, hogy padlót fogott tőle. Ma kimondottan szívdöglesztően néz ki ezzel a kalappal a fején. Szemébe hulló szőkésbarna tincsei kölyökképűvé varázsolta arcát. Pedig alig két hónapja töltötte be a 24-et. Nyugodtan letagadhatna pár évet.
  - Merre kószáltatok? – kérdezte tőle a dobos, ettől a barna hajú lány még inkább zavarba jött. Kis szerencsétlen. Ezt Ashton is észrevette, és csak mosolygott rajta.
  - Próbafotózásra mentünk. Vagyis izé... Rosie. Én csak elkísértem őt. – zavartan tűrögette a haját. Totálisan bele van zúgva Ashbe. Mosolyogtam rajta.
  - Próbafotózás? – Ash zöld szemeit a magasabbik lányra emelte.
  - Aham, megpróbálom a modellkedést. – büszkélkedett.
  - Ah, az nagyszerű! – vigyorgott rá Mikey. Közben megérkezett a furgonunk. Kérdéses, hogyan fogunk beférni ide heten. De majd megoldjuk.
  A visszavezető utat végig ökörködtük. A csajok meg nem győzték már fogni a hasukat a nevetéstől. Ashton pedig élvezte, hogy már csak egy pillantásától elolvad Ariel. Hát szabad ilyet, Ashy?
  Ahogy így végignézek a társaságon, mindig rá kell jönnöm, hogy ezek azok az emberek, akiket igazán imádok az életemben. Nem tudom, mi lenne velem eme három gyökér nélkül. Valószínűleg elég sanyarú életem lenne, ha a suliban nem sodródtunk volna össze.

  Miután visszaértünk Irwinék stúdiójába, épphogy beléptünk az ajtón, az előtérben vigyorogva várt minket Ashton apja.
  - Helló! – elénk lépett. – Van egy nagyon jó hírem számotokra.
  - Igen? – Ash kíváncsian vizslatta apját.
  - Nemrég hívtak fel, hogy jelölve vagytok két nagy díjra.
  - Hogy micsoda? – Mikey hangja a magasba szökött.
  - Igen-igen. Méghozzá az ARIA-ra és Grammyre.
  - Uramisten! – mind a négyen felkiáltottunk. Elsőként Ashton ölelt át, majd csatlakozott a másik kettő is. Vihogva ölelkeztünk, a lányok meg csak gratulálva tapsikoltak.
  - És milyen kategóriában? – érdeklődött barátnőm.
  - ARIA-n a legjobb turné kategóriában. Grammyn viszont az év legjobb együtteseként.
  - Jézusom, ez elképesztő! – újabb taps, mi meg még jobban szorongattuk egymást.
  - Gratulálok srácok. Ez nem semmi. – vigyorogva fogott velünk kezet William.
  - Hát, ecséim! Én aszondom erre innunk kell! Ki tart velem? – vigyorogva nézett körbe Cliffo.
  - Szerintem, mindenki. – vágta rá Cal.
  - Mi lenne, ha elmennénk bulizni egyet? – a piros hajú válaszra várva méregette a társaságot.
  - Oké, én fizetek! – nevettem fel. – Mikey ajánlom, hogy ne igyál ki a vagyonomból. – megszorongattam a vállát, amin csak elkezdett röhögni.
  Nevetve szálltunk be a furgonunkba. Valahonnan Calum előkerített egy pezsgőt és hét poharat. Miután nagy nehezen kitöltötte, koccintottunk a sikereinkre és a barátságunkra.
  A buli helyre érve simán beengedtek minket, hisz hírességeknek szabad a bejárás. Mike és Ash megrohamozták a bárpultot, én és a többiek pedig kerestünk egy sarkot, ahol leülhetünk. Az emeleten meg is leltük a helyünket, vagyis a VIP részleget. A sarokban volt egy nagy 'L' alakú, fehér kanapé. Mellette két, szintén fehér fotel. Kék neonfényekkel világították meg a helységet. Egy kisebb színezett üvegfal –amiben még plusz látványosságként, szintén neonfényekkel volt szegélyezve– választott el a körülöttünk táncoló néptől. A kanapé szélén foglaltam helyet, szorosan mellém telepedett Brittany is. Calum beült a két lány közé, a kanapé közepére. Itt valamennyivel halkabb volt a zene, mint a buli hely többi területén. Így tisztán értettük egymás szavát.
  Miután a két barátunk visszatért, tátott szájjal néztem, hogy egy hadseregnek elegendő piát hoztak magukkal.
  - Jézusom! Ugye nem gondoltátok, hogy ezt mind megfogjuk inni? – pislogtam rájuk.
  - Hidd el öcsém, ez kevesebb, mint amennyinek látszik. – nevetett Michael. Én meg csak megráztam a fejem. Ashton már ki is nyitotta az újabb pezsgőt. Megint koccintottunk.
  Elsőként Michael és Rosie perdültek táncra. Majd Ashton is megtáncoltatta Arielt. Szerintem most a világ legboldogabb embere Ariel. Komolyan nem értem Ashtont. Arielnek ténylegesen szép arca van, teste is nagyon formás. Bájos a személyisége. Olyan, mint ő, csak lányba. Nem értem, miért nem lép. Mire vagy kire vár Ash?
  Felkértem táncolni Brittanyt. Nagyszerűen táncol, kár hogy nem lett táncos, pedig kegyetlenül jól mozog.
  - Annyira büszke vagyok rád, Lukey. – suttogta.
  - Én meg annyira szeretlek, Britt. – súgtam az ajkaira, majd hosszasan megcsókoltam.
  Vidáman iszogattunk, persze időközben a pezsgőt felváltotta több rövidital is. Elhagytuk a VIP részt, és a nép között táncoltunk mi is. Calum beszervált magának egy csajt. Kiderült, hogy még ismerjük is lányt. Victoriának hívják, ő is osztálytársunk volt még a gimiben. Hihetetlen, milyen kicsi a világ.
  Már elég szépen felöntöttünk a garatra. Mindenkin látszott, hogy felszabadultabbá tette a pia. Calumék eléggé vadító táncot nyomattak. Aztán Victoriával együtt közrefogta még egy lány, és hármasban táncoltak tovább. Mike és Rosie is elég szépen elmerültek egymás társaságában.
  Ariel barna szemei vágyakozva fürkészte Ash arcát. Hol a száját, hol pedig a szemeit. Vagy éppen pólója alatt feszülő izmait. Ashtonon pedig látszott, hogy élvezi, mennyire oda van érte a lány. Sőt, eléggé hülyítette szegényt. Főleg azzal, ahogy tánc közben egész testében hozzásimult az alacsony lányhoz. Vagy, ahogy csókolgatta a nyakát. Ashton mekkora egy fasz vagy! Nem gondoltam volna, hogy játszadozni akarsz egy lány érzéseivel.
  Brittany elvonta a figyelmem, ahogy egy szexi táncot lejtett nekem. Hozzám simult és harapdálni kezdte a fülcimpám. Mondanom se kell, eléggé beindította a fantáziám. Csípőjére csúsztattam a kezem, és magamhoz húztam. Ritmusra kezdtünk mozogni. Beletúrt a hajamba és forrón kezdett csókolni.
  Véget ért a dal, a srácok pedig egy újabb tequilára hívtak meg. Már nem is tudom, hányadikat hajtjuk le mindannyian. A csajokat is beleértve persze. Mindenki elég szépen felöntött a garatra. Mikey már szinte lépni sem tudott, annyira be volt állva. De azért még ivott. Talán az egész bandából Ashton volt az, aki nem volt seggrészeg. Vagy túlságosan is jól bírja az alkoholt, hogy nem látszik meg rajta. Pedig elég szépen rájárt a piás pultunkra.
  Rólam meg nem is beszélve. Tántorogtam, és éreztem, hogy nem kéne többet innom. Így el is határoztuk Brittanyvel, hogy haza megyünk.
  - Ugyan már, Lukey. Miért nem a furgonnal jöttök el hozzánk? – értetlenül nézett rám Ashton.
  - Öhh, nem tudom. – megvontam a vállam, és a mellettem ácsorgó Brittre néztem.
  - Ilyen állapotban biztos, hogy nem engedlek egyedül haza. Állni is alig bírsz. – tátott szájjal pislogtam Ashre. Egy fura érzés kerített hatalmába. Nem tudnám leírni mi ez a fura. Áh, valószínű csak a pia teszi a hatását. Nyilván nem volt jó dolog ennyi félét inni, de azért nem vagyok olyan állapotban, mint Mike. Totál kiütötte magát, ott fekszik a kanapén, és látszik rajta, mindjárt bealszik. Viszont Rosie is odatette magát, ő befoglalta az egyik mosdót. Ariel pedig foghatja a haját, miközben kipakolja magából az este elfogyasztott italokat.
  - Jól van Ashy, nyugi van. Akkor megyünk taxival. Rendben? – vállaira tettem a kezeim. Ahogy kimondtam ezt, megint fura előérzetem lett. Mi a fene ez?
  - Hemmo, baszki, négy emeletes az a kicseszett stúdió. Nehogy azzal gyere nekem, hogy nem jut számotokra egy szoba sem? Ne hülyéskedj már! Taxizni ilyenkor? Eszednél vagy? – kérlelően fúrta zöld szemeit az enyémbe.
  - Most miért?
  - Hja, miért nem megyünk együtt? – mellénk lépett Calum. – akaratlanul is lenéztem a padlóra. – Öcsém, ha áll a cerka, szerintem attól még nem kéne haza rohanni. Ashton is nyilván megérti, és nem fog hallgatózni. – nevetett.
  - Neeem. Nem ezért rohannék haza.
  - Hát akkor? – egyszerre kérdezték.
  - Srácok, tényleg nem szükséges miattunk lelőni a bulit. Mi szépen elsunnyogunk, ti pedig nyomathatjátok még. – mosolyogva magyarázta barátnőm.
  - Szerintem Mikeynak és a csajoknak már így is, úgy is véget ért a buli. Nem hinném, hogy még nagyon aktívak lennének. Szóval, menjünk együtt. – erősködött Irwin. Lehet, hogy jobb lenne ez az ötlet?
  - Áh, nem kell. Maradunk a taxinál. – meggondolatlanul vágtam rá. – Abból nem lehet baj. – még a hideg is kirázott. És megint valami furát éreztem. Hogy is mondják ezt? Valami rossz ómen?
  - Jól van, értem én. Finnyás az uraság, és csak a pihe-puha ágyikójában képes elaludni. – vigyorgott Ashton. Szemeiben pedig keserűséget láttam.
  - Lehet, van ebben valami. – megvontam a vállam. – De mi indulnánk is. Ugye, Brittany? – átkaroltam a derekát.
  - Komolyan hülye vagy Luke. Mindenkit elszállásolok abban a kurva épületben. De ti meg hazamentek. Hol van ebben a logika? – értetlenül ráncolta homlokát Ash. – Te érted ezt, Calum? – az említettre pillantott.
  - Nem igazán. – megrázta a fejét.
  - Nem ez lenne az első alkalom, hogy nálam éjszakáznátok. Akkor most miért ennyire fontos, hogy hazamenjetek? – hitetlenkedve méregetett a dobosunk.
  - Mittudomén, Ash. – megvontam a vállam. – Na, mi léptünk! – Calnek nyújtottam a kezem, ő pedig egy pacsi után átölelt. Brittanynek is adott egy puszit. Ash elé álltam, és vele is lepacsiztam, majd megölelt.
 - Vigyázz magadra, te barom! – suttogta.
 - Ne aggódj, Ashy, vigyázok. – vigyorogtam, miközben erősen szorongatott. – Hey, azért a szuszt ne szorítsd ki belőlem. – vihogtam.
 - Hívj, amint hazaértetek. Értve vagyok? – aggódóan csillogtak zöld szemei.
  - Hát persze. – mosolyogtam rá. Volt valami nyugtalanító ebben a helyzetben, meg Ash sötétzöld szemeiben. Bennem is egyre jobban kezdett nőni ez a rossz érzés. Amit egyáltalán nem tudok hova tenni.
  - Szia, Ashy! Ne aggódj, minden rendben lesz. – mosolyogva ölelte át barátnőm. Ashton pedig le sem vette rólam a szemeit. Gyomrom görcsbe rándult. Nagyon nem tetszik nekem ez az egész. Elköszöntünk Michaeltől és a csajoktól is.
  Már bőven elmúlt hajnali fél kettő, így az utcai világítástól függetlenül elég sötét volt már. Telihold van, aminek egy részét pár kósza felhő eltakarta. A friss levegőre érve azt hittem, hogy ez a rossz előérzet el fog szállni. De nem, inkább csak nőtt bennem. Leintettem egy taxit, és beültünk. Én hátul a jobb oldalra, míg Britt a sofőr mögé. Bemondtam a címet és már hajtott is a taxis. Közben gondolataimba merültem, és egyre csak azon agyaltam, hogy mi ez a rossz, fekete felhő a fejemben. Brittany combomra tette a kezét. Mosolyogva néztem rá, hogy elrejtsem előle az aggodalmam. Aztán közelebb hajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam.
  Megálltunk egy piros lámpánál. Szívem őrületesen verni kezdett, a félelmem egyre inkább eluralkodott rajtam. Zöldre váltott a lámpa és megindultunk előre. A következő pillanatban, jobbról egy hatalmas dudálás, és fényáradat vett körbe minket. A sofőr káromkodott egyet. Én pedig villámgyorsan kicsatoltam a biztonsági övem, és próbáltam Brittanyt védelmezni. Egy hatalmas csattanás, üveg szilánkjai röpködtek mindenfelé. Testem minden egyes porcikájába rettenetes fájdalom hasított. Csont törését hallottam, és éreztem. Arcomat és oldalamat meleg folyadék árasztotta el. Lábaimat meg sem tudtam mozdítani. Végül, a torkomon akadt a levegő.
  Azt hiszem ez volt az a rossz előérzet...