"Sokat szenvedtem s belém szeretett, én meg belé, mert szánta szenvedésem."-William Shakespeare

MAGNUS

Itt ülök egy kávéházban,az exemmel és a szerelemről beszélgetek vele.Ennél furább már nem lehet.Na de a nap elején kezdem.Arra keltem fel,hogy kb.nyolc kismadár az ablakomnál csicsereg.Nagyon jó ébresztés,tényleg.Zene füleimnek.Így is hasog a fejem.Nem tudom hogy kerültem be az ágyba.Tegnap elaludtam a kanapén mikor Ragnor elkezdett az elméletekről beszélni.Szerencsére nem kérdezte meg mitől vagyok csuromvizes és miért tiszta kosz az arcom meg úgy az egész felsőm hátulja.Tudjátok,elég szar a sárban feküdni.Annyi volt a jó benne,hogy Alec rajtam feküdt.Sőt,csókolóztunk!Értitek?Életem legszebb csókja,pedig nem ez volt az első.De  neki igen.Nem mondta,de látszott rajta.Nem baj.Örülök,hogy én lehettem az első.Nyújtózkodva vettem le magamról arany,csillámos takarómat,majd struccos alsóban leindultam a lépcsőn.Utam egyenesen a konyhába vezetett.Amikor odaértem elhúztam a szám.Megláttam a nevetgélő Ragnor-t és Raphael-t.Ha ezek ketten vannak,biztos kapok cikizéseket.

-Jó reggelt strucc lady.-Nevette el magát Raphael,erre Ragnor is belekezdett.Na mit mondtam nektek?Tudtam,hogy nem fognak békén hagyni.Leültem hozzájuk az asztalhoz.-Raggie mesélte,hogy bepasiztál azzal a kék szeművel.Mi van veled?Sosem jársz olyannal aki magasabb nálad.És ahogy észrevettem...ő 7 centivel nagyobbra nőtt,mint te.

-Nem járunk.-Öntöttem magamnak kávét.Mind a ketten felhúzták a szemöldöküket.-Tényleg nem,na.-Beleittam az italba.Remélem nem kérdezősködnek tovább.De a kérésem nem vált be.

-Megdugtad?-Ragnor kérdése annyira hirtelen jött,hogy kiköptem a fekete löttyött pont az asztal közepére.Aztán elkezdtem köhögni.A két fiú annyira megundorodott a köpés miatt,hogy gyorsan felálltak.-Fúj,Magnus!Azonnal takarísd fel!-Dobott egy rongyot...a fejemre.Kösz.Ő és Raphael elhagyták a helyiséget.Hát,ez a nap is jól kezdődik.Levettem gyönyörű buksimról,majd elkezdtem törölni vele az asztalt.Megráztam a fejem és sóhajtottam.Még ilyet!Miért kérdezte ezt?Igaz,elég gyorsan ágyba kerülök az emberekkel,de Alec más.Rá megéri várni.Jó...azért hívhatna,hiszen megkéne beszélnünk azt a tegnapi csókocskát.És ekkor kaptam egy üzit.Annyira megörültem!Végre Alec adott életjelet magáról!Vigyorogva oldottam fel a telefonom képernyő zárját,azután rámentem az üzenetekre.Csalódottan véltem felfedezni,hogy csak Camille írt.Várjunk,kicsoda?!

Camille: Jó reggelt,édes drága Karamellám!-A megszólításon megforgattam a szemem.-Szeretnék veled találkozni.Valamit megakarok veled beszélni a Lightwood fiúval kapcsolatban.-Megdöbbentem.Mégis mi a fenét akarhat Alec-ről beszélni?Mindenesetre írtam egy Ok.-ot,hiszen kíváncsi voltam.Nem mentem volna el ha nem említi a kék szeműt.Kettesével véve a lépcsőfokokat mentem fel a szobámba.Rend mindenütt.Utálom a rendetlenséget.Elmosolyodtam magamon,aztán rájöttem,hogy nekem találkozóm van.Méghozzá egy olyan emberrel,akihez nincs gyomrom.Először visszafogodtabb ruhát akartam felvenni,de mivel már nem vagyunk együtt,nemkell,hogy tetszem neki.Bár...én amúgy is mindenkinek tetszek,csak rám kell nézni.Elővettem egy lila,csillámos zakót,hozzá szintén lila pólót,fekete farmert,lakk cipőt(ja,mert én megtehetem xD),no és persze a kabala zoknim.Nagyon szexi lett az összeállítás,pont,mint én.Hajam szivárvány színűre festettem,ami eltartott egy darabig.Miután végeztem,írtam Camille-nak,hogy hol találkozzunk.A Java Jones-ban,remek.Odamentünk egyfolytában mikor még jártunk.Ő sosem szerette,ezért nem értem most miért akar odamenni.Megvontam a vállam és elindultam.Közben azon kattogott az agyam,hogy mikor hazaérek,nekiesek a kémia lecónak,mivel még elsem kezdtem.Ezen járt az agyam,míg oda nem értem a megbeszélt helyre.Vettem egy nagy levegőt,majd beléptem a fehér kapun.Megláttam őt.Fehér ruhában és fehér kalapban ült,keresztbe tett lábakkal,szőke haja bevolt göndörítve.Régebben nagyot dobbant volna erre a szívem,de most csak...hát,úgy nagyjából semmi.Szép,sőt gyönyörű ez a lány,de megbántott és haragszom rá.Odamentem és leültem elé.

-Mags.-Végig nézett rajtam.Zöld szemei a hajamon állapodtak meg.Majdnem megfulladt a bent tartott nevetéstől.Belenézett a szemembe.-Elbűvölően nézel ki.-Kacsintott.-És az a haj...csodás.-A végét már nevetve mondta.

-Neked is szia.-Mondtam neki gúnyosan.Sóhajtottam.-Mi ennyire sürgős amit megkéne beszélnünk Alexander-ről?

-Láttalak titeket tegnap smacizni.-Megállt az ereimben a vér.Ledermedtem.Most mit mondjak?Nem mintha köze lenne hozzá.Megköszörültem a torkom.

-És?

-Mi és?-Óvatosan rácsapott az asztalra.-Magnus,túl könnyen szerelembe esel!Mikor fogod már megérteni,hogy a szerelem elmúlik.Látod?Már nem is érzel irántam semmit.Miért nem bulizol inkább?Éld az életed!Nemsokára leérettségizünk.Nem kell suliba járnunk.Sokan Egyetemre és házasságra vágynak.Én legalább 1 éves tanfolyamra és egy nagy házra,csakis magamnak.Kinek kell a gyerek vagy a férj?Te is ugyanezt tehetnéd.Hidd el,a szerelem tönkre tesz.-Összeszűkítettem a szemem és közelebb hajoltam hozzá.

-Az egyetlen aki tönkretett engem az te vagy,Camille.-Suttogtam.Ezen láthatólag meglepődött.-A szerelem egy csodálatos dolog.És talán Alec oldalán megtalálhatom az igaz szerelmet.Nem érdekel a véleményed,se másé.Azt hiszem szeretem őt és nem fogsz közénk állni.Te nyugodtan élj magányosan,de az én életembe nem fogsz beleszólni Angyalom!-Tökéletesen ívelt szemöldöke felfelé csúszott.Küldtem neki egy fél mosolyt,majd kiléptem az utcára.Ez volt az a pillanat,mikor rájöttem,hogy talán az igazit találtam meg.Kemény dolog ilyeneket kijelenteni 18 évesen,de nem érdekel.Ha kell,elfelejtetettem vele azt a szöszi fiút.Az enyém lesz,bármi történjen.Jövök érted,Alexander Gideon Lightwood!

ALEC

2016.Szeptember 8.Hétfő

Annyira szeretem a hétfőt,hogy már nem is igaz.Főleg mert ma lesz az a hülye meghallgatás és Aline anyja mindenáron szeretné ha legalább öten jelentkeznénk.És mivel én vagyok a lánya legjobb barátja,én sem maradhatok ki.Csodás.Az is betett a dologba,hogy egész éjszaka nem aludtam.A szombaton történteken gondolkoztam.Megvolt az első csókom,de sajnos nem Jace-től kaptam.Nem mintha abban a pillanatban annyira bántam volna.Melegséget éreztem.Viszont úgy érzem,megcsaltam Jace-t.Nem tudom miért,hiszen ő meg Clary-vel csal engem.Miket beszélek?Nem is szerelmes belém,teljesen hülye vagyok.Két kezemmel beletúrtam a hajamba és összekócoltam.Sok értelme volt,tényleg.A szekrényemből elővettem egy fekete rövid ujjút,direkt szakadt farmert,fehér Nike zoknit és egy szürke alsót.Kivételesen most nem fürödtem reggel,így a szobámban öltöztem fel.Elővettem még egy kapucnis pulcsit és felvettem.Előkerestem a telefonom.Egy csomó nem fogadott hívás Magnus-tól.Sóhajtottam.Egyszerűen képtelen vagyok vele beszélni.De muszáj,hiszen van egy közös feladatunk.Ez az elkerülés nem lesz egyszerű.Bementem a fiúk szobájába és felkeltettem őket,amjd ugyanezt tettem Izzy-vel,aki szerencsére jobban van és mehet suliba.Jó,persze ő nem örül az utolsónak,de legalább már jobban van.A húgom nagyon jó ember ismerő.Mikor szombaton hazajöttem,látta rajtam,hogy valami nincs rendben és azt akarja kiszedni belőlem mi történt.Bízok benne,de egyszerűen erről nem merek beszélni.Miért?Nem tudom.Majd elmondom ha úgy érzem,itt az ideje.Megint anyu vittel el Max-et a suliba.Mostanában egyre többet van itthon,ami alapjáraton nem baj,csakhát neki mindig sok a munkálya,főleg mert ő a vezető.Valami nincs rendben.Nem volt időm sokat gondolkozni ezen,indulnunk kellett a suliba.Egész úton csendben voltam és hallgattam a tesóim beszámolóit.Például Jace hétvégi gördeszkás balesetéről(lehorzsolta a térdét,nagy ügy)vagy Izzy popsiján lévő megmaradt piros pöttyökről.Köszönöm az információt,enélkül nem tudtam volna élni.Mikor beléptünk a helyiségbe,elköszöntem tőlük,majd indultam a termem felé.Meglepődve láttam,hogy az egész osztály kint áll az osztályterem előtt és várja,hogy valaki kinyissa az ajtót.Vagy legalábbis,azt mondja:"Szezám tárulj".Amint észrevettem,Jordan többször is próbálta,de nem nyílt ki.Vajon miért?

-Mi folyik itt?Senki sem ment el a kulcsért?-Léptem Aline mellé.Válaszra nyitotta a száját,de Magnus válaszolt helyette.

-De igen.Camille.Beletörte a zárba.-Húzta el a száját.Morogtam egy sort,becsuktam a szemem és eldöntöttem,hogy majd én kinyitom azt az ajtót,ha ezek a gyökerek nem.Félre toltam az útból Donna-t,aki azt hiszi,hogy egy körömreszelővel kinyílik.Sok bunkó osztálytársam elkezdett füttyögni meg nevetni rajtam.Nem foglalkoztam velük.Megnéztem a zárat.Nem is tört bele csak egy kicsit beragadt a kulcs.Megfogtam és amilyen óvatosan csak tudtam elfordítottam.Kattant a zár és csodák csodájára,immár nyitott ajtó előtt álltunk.

-Csiribá.-Mondtam mosolyogva.Néhányan tátott szájjal bámultak.Voltak akik csak ciccegtek,hogy ezt ők is megtudták volna csinálni.És volt két ember akik rámmosolyogtak.Aline és Magnus.Visszamosolyogtam.Az emberkék kezdtek beszállingózni a terembe.Én is ezt tettem.Pont becsöngettek,amikor mindenki leült.Matek.Jipí...nem vagyok rossz belőle,de nem a kedvenc tantárgyam.Unalmas és sokszor nehéz.A tanár mindenkinek osztott lapot,ami azt jelenti,hogy dogát írunk.Sokan felháborodtak,hogy a tanárnő nem is említette.Ő viszont csak azt válaszolta,hogy a röpiket nem szokás bejelenteni.Meg amúgy is,mindig tanulni kell következő órára.Megtudtam érteni a többiket.Kinek van kedve matek röpdolgozatot írni,főleg első órában?Természetesen megírni megírtam,nem volt nagy kuszt,de amikor befejeztem feléllegeztem."Jobban"már nem is kezdődhetne egy hétfő reggel,nem?Biztos mindenki ezt kívánja.A nap további része unalmas volt,szerencsére nem volt több doga...na jó,kémia.Magyaron Aline felelt a versből mivel ugye múltkor hiányzott a betegsége miatt.Szegény Isabelle-nek is sokat kellett pótolnia.Egész nap nem volt semmi bajom,egészen addig,amíg a tesi óra végén megnem szólalt a csengő.Ugyanis az volt ma az utolsó óránk és menni kellett a meghallgatásra.Gondolhatjátok mennyire "boldog"voltam.Felvettem a táskám a vállamra és elindultam Aline szekrénye felé,ahol sikeresen meg is találtam a lányt.

-Indulhatunk arra a hülyeségre?-Kérdeztem unottan,egyik lábamról a másikra állva.Elkezdett furán nevetni.Akkor nevet így ha zavarban van,vagy titkol valamit.Felém fordult és elkezdte tekergetni a kapucnim zsinórját.

-Na igen.-Köhintett.-Én nem megyek.-Megkönnyebülten fújtam egyet.

-Szuper!Úgy örülük,hogy nem kell mennünk.Hogyan vetted rá anyukádat?

-Nem ,Alec,nem érted.-Felhúztam a szemöldköm.-Anya nagyon szeretné ha mennél,mivel eléggé bezárkózottnak tart.És igaz is.Nem jársz semmilyen szakkörre és alig ismernek téged a suliban.Néha még a tanárok is elfelejtik a neved.Mint múltkor amikor Paula,a Spanyol tanár azt mondta rád,hogy Alexa.-Karba tettem a kezem.-Tök jó lenne ha megkapnád Rómeó szerepét!-Vigyorgott rám.Összeszűkítettem a szemem.

-Nem,képzeld,nem lenne az!És én nem fogok...

-Alec drágám,hát itt vagy!-Jelent meg előttönk Jia.Arcát csak úgy beragyogta a mosolya.Megfogta a karom.Hú,erős.-Otthon találkozunk kincsem.-Szegezte tekintetét először Aline-re,aztán rám.-Gyere!-Egészen a színház teremig húzott maga után.Itt még sohasem jártam.Jó nagy.Mondjuk,mit vártam egy színházteremtől?-Ülj le ide szivem,majd szólok amikor te jössz.-Suttogta.Bólintottam.Felállt a színpadra.-Sziasztok gyerekek!Örülök,hogy eljötettek,habár nem sokan,de itt vagytok.Aligvárom,hogy lássam mennyire tehetségesek vagytok.Főleg te,Alec drágám.-Kacsintott.Azt hitte jót tesz nekem ezzel.De nem.Mindenki,aki a teremben volt rám szegezte a tekintetét és nevetett.Kivéve Magnus.Sőt,rá is sózott egyet a nevető Raphael vállára.Elkezdődött a meghallgatás.Én nem gondoltam,hogy ilyen rossz lesz.Mármint,furcsa mód,ügyesen színészkedtek,de az egész színdarab olyan nyálas.Ki az a hülye aki megöli magát a másikért?Camille nagyon ügyesen játszotta el Juliskát vagy kit,megkell mondjam.És ekkor következett Magnus.Nagyon jó volt.Teljesen beleélte magát Rómeó helyzetébe.-Magnus!Wow.Elképesztő!-Kezdett el tapsolni Jia,őt követte Raphael,aztán mindenki tapsolt.Természetesen én is.-Most jön a Júliával való párbeszéd.Válaszd ki az egyik lányt,aztán kezdhetitek.-A kifestett körmű fiú végignézett mind a három lányon(Camille és a csatlósai,Lily és Dolly),majd a tekintette megállapodott...rajtam!Elmosolyodott.

-Alexander.-A teremben megfagyott a levegő.Sokan értetlenül néztek össze,sutyorogtak.De szerintem aki alegjobban meglepődött,az én voltam.

-Hát...-Túrt bele zavartan a hajába Aline anyja.-Jól van.Gyere fel,kincsem.-Invitált fel.Kissé zavartan,de végül valahogy csak feljutottam a színpadra.Jia a kezembe adta a forgatókönyvet,majd egyet lépett hátra.Szakadozva vettem a levegőt.Nagyon ideges voltam.

Magnus: Egy álomból jön ő,a vágyott múlt,jövő mindenség.Föld és az ég őérte még halni se félnék.

Én: Szikrázó pillantás,szeme izzó parázs.És csak néz,Pokol Angyalaként.Ki az emberért földre hozta a fényt,csak néz.

Magnus: Úgy szeretsz-e majd,mint én?Jössz-e vélem,hol vár a fény?

Én: Szeretsz-e mindig,felelj!Halálunkig,a végső percekig?

Magnus: Míg csak élünk,és tovább,bármi ér!

Én: Szívünk annyi vágy után,végre révbe ér.

Ketten: Ítéletnapig,s tovább,véghetetlen időkig még.Őrzi titkunk fenn az ég,vár miránk a mindenség.-Mikor befejeztük,elszomorodtam.Annyira jó volt a szemébe kimondani ezeket a szavakat,hogy...nem is értem magam.Egész idő aladt mosolyogtunk egymásra.Még az sem érdekelt,hogy én játszottam a csajt.Csodálatos volt.Úgy tűnik a többieknek is tetszett mert nagy tapsvihar zengte be a termet.Végül nekem nem kellett külön meghallgatás,szerencsére.Nem tudom miért,de nem igazán zavart.Felkaptam a táskám és kirohantam a suliból.Aligvárom,hogy hazaérjek.Egyszer csak valaki mellettem termett.Magnus.Megállított.

-Szia.-Válaszul csak bólintottam és mentem tovább.Megint megállított.-Beszélnünk kéne a szombatról.Tudod...a csók miatt.-Túrt bele tűzpiros hajába.Sóhajtottam.

-Nézd,Magnus.Megtörtént.Furán is érzem magam-e miatt.Te voltál az első,talán ezért.De ennek nem lesz folytatása.Nagyon kedvellek,de nem lehetek úgy veled,hogy mást szeretek.-Hátracsapta a fejét,mintha egy nagy öklöst kapott volna.-Sajnálom.De remélem barátok maradunk és csináljuk a feladatot tovább.

-Naná.-Szomorú mosolyra húzta a száját,majd elment.Lelkiismeret furdalásom lett.Vagy nem csak az?