Hali!Már tegnapelőtt megakartam írni,csak elfelejtettem.A Shadowhunters kapta meg a #ChoiceTVBreakOutShow díjat,pluszban Matt kapta a #ChoiceTvBreakOutStar díjat.Nagyon büszke vagyok rájuk.Sajnos az Év Párja Díjat nem Malec kapta,de szerintem az is nagy teljesítmény,hogy jelölték őket..Ja,és ha azt írom majd ebben a részben,hogy Alec magasabb,akkor bocsi.Tudom,hogy a könyvben Magnus a magasabb,de annyira imádom,hogy Matt Harry fölé tornyosul.Szóval bocsi,de Alec lesz a taller.

ALEC

2016.Szeptember 6.Szombat

Mi sem természetesebb annál ha az ember hétvégén reggel fél nyolckor kel fel.Mentségemre legyen mondva,nagyon ideges voltam a mai nap miatt.Magnus tegnap csalódottan ment el és reméltem,hogy kitudom békíteni,bármi rosszat is tettem ellene.Érzem,hogy miattam ilyen,csak nem tudom miért.Egyszál alsógatyában beballagtam a mosdóba és megnéztem magam a tükörben.A hajam szanaszét állt,a szemem alatt lila karikák foglaltak helyet és az orrom...hát...most már inkább kék,mint lila.Szerencsére már nem olyan nagy a duzzanat szóval nem nézek ki úgy,mint egy troll.Mostanában kevesebbet alszom,többet gondolkozom.Valamikor Jace ugrik be,valamikor Magnus.Jace aranyló szemei,szőke haja,szürke felsői,haskockái,nevetése.Magnus...őt alig ismerem.Annyit tudok róla,hogy szereti a divatot és 1 évvel idősebb nálam,mivel ő decemberben tölti be a 19-et.Még akkor is ha ki is derült,hogy szereti a fiúkat is,nem hiszem,hogy ő és én bármikor összejönnénk.És nem hiszem,hogy tudnék iránta többet érezni barátságnál.Szerintem az az igaz szerelem,amit Jace iránt érzek.Ebben biztos vagyok.Megmutatom neki,hogy nem Clary a legjobb döntés.Megfordultam és ijedten vettem észre,hogy a húgom áll előttem.

-Na.Nyugi már.Csak pisilni jöttem.-Tette fel a kezét védekezően.

-Bocs.Csak kicsit megijesztettél.-Túrtam bele a hajamba.-Hagylak is.-Már majdnem kiléptem az ajtón amikor...

-Alec.-Visszafordultam.-Az a bajod még mindig,hogy Jace és Clary együtt vannak?.Nézd,tudom,hogy fáj,de...elkell engedned.Jace már 6 éve a testvérünknek számít.És nagyon jól tudod,hogy heteró.-Közelebb lépkedtem a lányhoz.

-Nem Isabelle.Nem hagyom,hogy vele maradjon.Biztos vagyok benne,hogy ő is érzi amit én.És ha ezt nem fogod fel,akkor inkább ne is szólj hozzám!-Mérgesen csaptam be magam után a fürdőszobaajtót.Nem hiszem el!A húgom,aki eddig az én oldalamon állt,most ilyeneket mondd?Hát akkor inkább ne is mondjon semmit!Mentem felöltözni.Felvettem egy szürke,ujjatlan pólót,rávettem a szintén szürke,bebújós pulcsim.Fekete zoknit.Farmert.A picit szakadt cipőm(szerintem az pont jó íjjászkodásra).Fogatmostam,beletúrtam a hajamba és kész is lettem.Egy ideig még elidőztem a tükörképemen,de nem azért mert annyira szeretem magam vagy ilyesmi...épp az ellenkezője.Olyan sok értetkenség van az arcomon.Sőt,talán még a döntés előtt állás jele is rajta van.De milyen döntés?Sóhajtottam.Már majdnem kiléptem az ajtón aztán észrettem egy kölnit,amit apa itthagyott.Nem tudom milyen ötlettől vezérelve,de megfogtam és fújtam belőle magamra.Sosem használtam kölnit,viszont most úgy éreztem,kell.És nem,nem voltam büdös csak...mindegy.Visszatettem a helyére és ténylegesen kilptem a fürdőszoba ajtaján.Eszembe jutott valami.Magnus mindig csiri-csáré ruhákba jár.Az meg nem lesz jó a pályára.Muszáj írnom neki,az ő érdekében.

Alexander: Szia!Ha még áll az íjjászkodás,akkor megkérnélek rá,hogy most ne vegyél fel olyan fura ruhát.Mármint...nem fura csak...Annyi a lényeg,hogy légyszi kicsit vegyél vissza a stílusodból.Tudom,hogy ez vagy te,de nem akarom,hogy az én hibám legyen ha összekoszolódik a ruhád.Köszönöm :) (nem bántásnak szántam)-A válasz egy rakéta sebességével érkezett.

Magnus: Ahogy akarod,Alexander.-Na.Nem gondoltam,hogy ilyen könnyű lesz.Nem erre a válaszra számítottam.-De akkor gyere értem.-Erre meg végképp nem.Mindenesetre visszaírtam,hogy OK.Annyi illem van bennem azért,hogy ha megkérem,hogy ne azt viseljen amit akar,akkor elmegyek érte.Az elindulás nem ment olyan könnyen.Anya rögtön kiszagolta,hogy a legidősebb  gyermeke valamilyen különös módon,befújta magát.

-Ezt nem hiszem el!-Csapta össze a temyerét boldogan.-Randija lesz a kicsi fiamnak!Ki a lány?Ismerem?Mi a neve?Csinos?Kedves?Alacsonyabb nálad?Jó,mondjuk nálad nehéz magasabbnak lenni.-Megvakartam a fülem tövét.Ebből,hogy másszak ki?Egyáltalán nem egy lánnyal találkozok,de nem lesz randi.Ismeri?Szerintem Magnus Bane-t mindenki ismeri.Csinos?Megvan a maga stílusa és divatja,az biztos.Alacsonyabb nálam?Alig,de igen.Ezeket mondtam volna legszívesebben,de igazából csak ott áltam az édesanyám előtt és próbáltam válaszolni.Így keletkezett ki,a tátogás.Egyszerűen nem mondhatom el,hogy egy fiú miatt fújtam be magam.Csalódott lenne,nem is kicsit.Még akkor is ha ez nem egy randi.Valamit azonnal kikelett találnom,szóval cselekedtem.

-Nem hiszem,hogy ismered.Cserediák.A neve...-Köhintettem.-Mag...Maggie.-Csettintettem.-Igen!Ez az!Maggie.Igen,csinos öhm...szereti kifesteni magát és más színben pompáztatni a haját.Szeret mindenféle stílust.A régieket is.Alacsonyabb nálam,de csak egy kicsivel mivel elég magas...lány.-Megvakartam a tarkómat.Gratulálok Alec!Leírtad Magnus lány énjét...Jézusom.-És igen...nem találkoztam még nála kedvesebbel.-Igazság szerint amit mondtam,mind igaz volt.Sosem gondoltam volna,hogy Magnus ilyen kedves és megértő.Biztos csak azért nem bírtam mert Camille-lal volt.De most,hogy nincsenek együtt,megmutatkozik az igazi éne.És nagyon bírom ezt az énjét.Egyszer csak anyu elvigyorodott és megölelt.Majd a szemembe nézett.

-Örülök,hogy találtál valaki olyat,aki akár...nem is tudom...-Vonta meg a vállát.-Ellopja a szívedet.-Megigazította a hajam.-Sok szerencsét,kicsim.-Az ajtó felé mutatott,ami azt jelentette,hogy mehetek.Mosolyogva elköszöntem tőle.Mikor kint voltam,nagyot szipantottam a levegőből.Nem kellett volna mert azonnal elkezdtem köhögni.Hihetetlen,hogy New York egyfolytában bűzlik az autó gáztól.Megráztam a testem,aztán előhalásztam a telóm,ahol levolt írva a cím.Nem lakott olyan messze.Simán megtettem magamtól az utat.A barátja-akivel állítólagosan lakik-egy zöld,kis házikóban lakott,Brooklyn eldugottabb részén.Kissé félelmetes volt.Bekopogtam.Egy barna hajú,barna szemű,vézna fiú nyitott ajtót.20 már biztos elmúlt.Felvolnta a szemöldökét az érkezésemre,aztán elmosolyodott.Hátrafodult.

-Magnus!Itt a fiúkád!-Kiabálta be a házba.-Alec,igaz?-Kérdezte tőlem.Bólintottam.Nagyon kínosnak éreztem azt a helyzetet és aligvártam már,hogy Magnus kijöjjön.Szerencsére nem sokat kellett várni.De amint megláttam,kikerekedtek a szemeim.Teljesen meglepődtem az öltözetén.Direkt szakadt farmer,bakancs,nem volt kifestve,fekete haja tetején viszont egy piros csík tündökölt.De ami igazán meglepett,az a pólóján,csillámokkal levő írás:"I'm A Fan Of Alec Lightwood".Úgy látszik a másik fiú sem látta még a pólót,ugyanis nagyot nevetett aztán fütyentett,majd otthagyott minket kettesben.Nem tudom Magnus miért csinálta ezt.Hirtelen azt vettem észre,hogy vigyorgok és erre az "Alec Fan"fiú is elmosolyodott.

-De...miért?-Tártam szét a karom mert nem igazán értettem ezt az egészet.Még most se nagyon.Közelebb lépett hozzám,így már a házon kívül volt.

-Ha nem is Jace az,de tudnod kell,hogy van egy rajongód,Alexander.És ez a rajongó mindig az marad.-A Vállamra tette a kezét.Engem meg olyan érzés fogott el,amiről nem tudtam mi lehet.Annyi biztos,hogy meleg és bizsergető.-Menjünk.Mutasd az utat.-Mikor levette a kezét a vállamról valami űrt éreztem.Teljesen megmagyarázhatatlan űrt.Amikor hozzám ért,az az érzés amit évek óta keresek,ami hiányzik belőlem,rám talált.De aztán elengedett és elmúlt.Nem tudom mi folyik itt,de örülnék ha valaki elmagyarázná.Megráztam a fejem és intettem neki,hogy kövessen.Nem a sulihoz közeli íjjászpályára akartam vinni mert túlságosan is apára emlékeztetett volna.Szóval lesétáltunk a buszmegállóba és vártunk.Csendben.Egy szó nélkül.Ez így nem lesz jó.Mindig zavarban vagyunk vagy...nem is tudom.Semmi témánk sincs...lehet,hogy a múltkor mindent kibeszéltünk magunkból?Nem hiszem.Bár úgy látszik nagyon jól elbeszélgetek saját magammal a fejemben.Megérkezett a busz,felszálltunk.Tele volt a közlekedésieszköz.Így csak nagyon zsúfoltan fértünk el.Egy bácsika neki nyomott Magnus-nak,aztán rámköhögött.Kösz szépen.

-És...mi van Jace-szel?-Elegyedett beszélgetésbe.

-Tudod Magnus,nem hiszem,hogy ennek a beszélgetésnek most van itt az ideje.-Mutattam arra,hogy egy csomó emberrel vagyunk körülvéve,neki szorítva egymásnak és egy öreg papa feneke hozzáért az enyémhez.Megértette a helyzetet,így nem folytatta tovább.Csakhogy utána semmit nem mondott.Egy jó 10 perccel később szereztünk két helyet.Szerencsére.Az állástól már lerohadt a lábam és el is gémberedett.Plusz,legalább a seggem a székhez,és nem egy másik emberhez ért.Ahogy a busz gögyögött,annál álmosabb lettem.Az utolsó emlékem,hogy a fejem ráesik Magnus vállára,majd elsötétedik minden.Amikor felkeltem azt vettem észre,hogy rajtunk kívül már csak két ember van a buszon,plusz a sofőr.Magnus aludt mellettem.Kinéztem  az ablakon és kikerekedett a szemem.Már réges rég elhagytuk a pályát és egy teljesen más helyre megyünk.

-A fenébe!-Suttogtam.-Magnus!Magnus,ébredj fel!-Elkezdtem rázogatni.A negyedik rázásra sikeresen felébresztettem.Álmosan nyitotta ki borostyán szemeit.-Tök messze vagyunk a pályától!Gyere!-Megfogtam a kezét és felhúztam.-Uram,elnézést!-Léptem a sofőr mellé,magammal húzva Magnus-t.-Megtudna itt állni?-Végigmért engem és a mellettem álló fiút,tekintete a kezünkre sikrott,majd elhúzta a száját.Remek,egy homofóbbal állunk szemben.Nem szólt semmit,inkább megállt és lehesegetett minket a buszról.Hát...legalább lekerültünk.Mérgesen mentem előre.Hogy lehet ilyen hülye ?Miért nem keltett fel?Futó hangokat hallottam meg a hátam mögül,majd mellém ért.

-Hé!Ne már Cukorborsó!Elkell ismerned,vicces volt az a pasas.-Elnevette magát,de mikor meglátta,hogy összehúzott szemöldökkel nézek rá,lefagyott az arcáról a mosoly.-Bocs.-Újabb kínos csend.Elegem van!Miért kellett ebbe belemennem?Menjünk inkább haza.Akkor csak még idegesebb lettem amikor elkezdett esni az eső.

-Ne!Ne!Ezt nem hiszem el!-Ordítottam és belerúgtam egy kőbe.-Miért ilyen szar minden?!

-Nyugodj már meg Alec!-Szólt rám.-Tudsz futni,nem?Látom,hogy ott van az a íjjászpálya.Szóval:"Fuss,Forest,Fuss!".-Sóhajtottam,majd bólintottam.Igaza van.Ez az egyetlen esély,hogy ne ázzunk szarrá.Elkezdtünk futni.Csakhogy az eső is gyorsabban zuhogott és máris egy csomó sártócsa keletkezett.Bármennyire is ügyes vagyok futásban,még így is elcsúsztam.Becsuktam a szemem mert gondoltam,fájni fog.De nem.Kinyitottam a szemem és megláttam Magnus-t.Komolyan azért feküdt le a földre,hogy nekem ne essen bántódásom?Pedig tudom mennyire utálja a koszt.A kezét rátette az arcomra.Szaporábban kezdtem venni a levegőt.És akármennyire is hideg volt az eső,a testem az érintésétől meleg lett.Közelebb húzta az arcom a sajátjához,majd az ajkát az enyémre tapasztotta.Azt vettem észre,hogy sóvárogva sóhajtozok és akartam azt a csókot.Ebben a pillanatban egyikünket sem érdekelt,hogy a földön fekszünk,bárki megláthat,ráadásul esik az eső.Semmi más csak ő,én és a pillanat.

https://youtu.be/wQPfd_mkCQI