"Soha ne búcsúzz el,mert a búcsú azt jelenti,hogy elmész,az elmenés pedig a felejtést jelenti"-Pán Péter(bocsi,ha nem olyan jó a fordítás)

ALEC

Amit megtanultam ebben a pár hónapban az az,hogy soha nem szabad feladni.Bármennyire csábító és ez tűnik a könnyebb megoldásnak.Ha nem harcolsz,ne csodálkozz,hogy nem jön össze,amit szeretnél.Tudom,bizonyára sok mindent várnak el tőled,néha úgy érzed,megkellene halnod,hogy ne bosszantsd ember társaidat.De mondok én valamit neked,kedves gyermek,légy önmagad,ne foglalkozz az emberek véleményével(kivéve ha jó tanács).Meleg vagy?Kit érdekel,Istenem?!Jogod van ahhoz,hogy azzal járd kéz-a kézben az utcákat,akit szeretsz.Jogod van a boldog élethez.Jogod van saját magadnak lenni.A kapcsolatunk elején féltem megfogni Magnus kezét az emberek előtt...de ez csak addig tartott míg szilveszter éjszaka,totál részegen,lesmároltam.Kint voltunk a kivetítőn.Fújjogtak-e?Biztos voltak olyanok,akik nem örültek,hogy két pasi csókolózik,de akár hiszed,akár nem,sokan mosolyogtak.Jó kívánságokkal láttak el minket.Ezekkel az emberekkel érdemes foglalkozni,nem az utálkozókkal.Viszont menjünk egy kicsit vissza az időben,egészen a tizennyolcadik születésnapomig.Miután megtettem,amit már rég megkellett volna tennem...elvesztettem valakit és kaptam is egyben.Apám lebuzizott és kitagadott.Nem értette,hogyan történhetett ez meg velem.Magára is mérges volt,mivel azt hitte,valamit rosszul csinált.Üvöltözött,hogy nem ez az élet rendje,nekem egy barátnő kell.Elakart vinni orvoshoz,de megmondtam neki,hogy nem vagyok beteg.Csak szerelmes.Jó,oké,nem egy lányba,nem tehetek róla.Igazság szerint Magnus hibája,mert ő olyan rohadtul kedves,szexi,hogy azonnal belélehet szeretni.Most mi van?Ez van,na.A többi családtagom eléggé meglepődött.Miután apa és a ribi barátnője távozott,ők is követték a példájukat.Elsem köszöntek tőlem.Nem is érdekeltek ezután.És akkor megláttam anyu arcát.Mérges volt-e?Nem.Sírt?Igen.Boldog volt?Igen.Tudjátok miért?Az én édesanyámat nem érdekelte,hogy kivel vagyok együtt,mit csinálok azzal az illetővel.Neki mindig is-és még mindig-az a legfontosabb,hogy a gyerekei boldogak legyenek.Persze,nem azt mondom,hogy neki nem volt meglepő,de azt mondta miután öt éves koromban lecukiztam Randy Harrison-t az egyik sorozatból,tudta,hogy nem igen fogok a lányokhoz vonzódni.Az anyukáknak mindig igazuk van.Még akkor is,ha nincs.Néha előrelátnak dolgokat.Egyszer elkezdtem az ollóval játszani,anyu azt mondta tegyem le,mert megfogom vágni magam,nem hittem neki,1 perccel később pedig folyt az ujjamból a rubint vörös vérem.De ahogy ismerem magam,még akkor sem sírtam.Ez nem dicsekvés.Viszont mostmár eleget beszéltem a múltról,röppenjünk vissza a jelenbe.Ezen az éjszakán alig aludtam.És nem csak azért mert a hold fénye besütött az ablakon(komolyan mondom,reggel a nap nem hagy,este meg a hold).Azért voltam totál ideg,mivel ma lesz az érettségi.Az érettségi bál 2 hete volt megtartva és a húgom lett a bálkirálynő,amin Camille teljesen kiakadt,elkezdett üvöltözni és ha a pletykák igazak,összetört egy kocsit is,de ebben nem nagyon hiszek.Bár,tőle minden kitelik.Az is lehet,hogy ő Hulk.Nem nagyon értettem,hogyan történhetett ez,hiszen Izzy még csak tizedikes,de attól még örültem neki.Év elején még nagyon bizonygatták,hogy a Camille és Magnus párosítás fogja megnyerni a koronát és a gyönyörű holdfény táncot.Csakhogy a szakításukkal nagyon sok mindent vesztettek.Már nem ők a suli legmenőbb párosa és így,nem is ők kapták a koronát.Magnus nem bánja.Elmondása szerint,ő korona nélkül is egy király.Ja,egy Csillám Király.Na igen.A beceneveken még dolgoznom kell.A másik meglepő eset számomra azon az estén az volt,hogy a bálkirály nem más lett,mint Simon Lewis,a húgom kocka pasija és Clary Fray legjobb barátja.Ezen persze maga a "király"is meglepődött.Jace meg elkezdett azon mérgelődni,hogy ő sokkal jobb pasi Simon-nál és,hogy neki járt volna ez a hely.Később ő is belátta-nehezen-de akkor is belátta,hogy jobb volt ez így.Kicsit fura volt kettejüket táncolni látni.Márcsak a kinézetük miatt is.Izzy hosszú,skarlát vörös ruhát viselt,kissé kivágva a dekoltázsánál.Anyu persze nem engedte meg neki ezt a ruhát,de ha Isabelle Lightwood egyszer valamit a fejébe vesz,azt úgyis véghez viszi,nem tudsz mit csinálni.Szép fekete haja nagy konytba volt fogva,fent a feje búbján.Felvett két piros magassarkút,ami illett a ruhához.Ennek ellenére Simon-on csak egy sima szmoking volt,selyem gatya,cipő és a szemüvege,ami majdnem leesett róla,amikor a húgommal testközelbe kerültek.Itt picit Jace-szel idegesek lettünk,nehogy már valaki tapizza a kistestvérünket!Végül Magnus és Clary nyugtattak meg minket.A két 16 éves tinédzser elkezdett táncolni.Simon-nak nem kellett lehajolni,hogy elérje Izzy-t,csupán 3 centi van magasságuk között.Akkor,abban a pillanatban,nem érdekelt,hogy Isabelle kivel táncol vagy egyáltalán táncol-e.Boldog volt.Láttam rajta,hogy igazán szereti ezt a fiút és...hát...elmosolyodtam.Nem érzékenyültem el,oké?!Az est további részét a szerelmemmel töltöttem.Szegénynek kicsit sokszor léptem rá a lábára tánc közben.Hát,végülis,sosem akartam táncos lenni.Úristen,elkalandoztam.Szóval,annak ellenére,hogy alig pár órát aludtam az éjszaka,frissen és üdén keltem ki az ágyból.Izgatott voltam,ideges és szomorú.Nem a gimi volt a kedvenc helyem a világon,de azért fura lesz,hogy nem kell ősztől visszamennem.Ahogy az is fura,hogy én,Alec Lightwood,kiveszek egy öltönyt a szekrényemből.Természetesen nem én,hanem anya választotta.Jó,tudom,ciki,de nem vagyok valami profi a ruhák terén.Sóhajtottam egy nagyot és elnézegettem egy darabig.Nem szeretem ezt a ruhát.Azért nem,mert tudom,ez azt jelenti,egy fejezet lezáródik.Viszont hülye sem vagyok és azt is tudom nagyon jól,hogy egyszer mindennek vége lesz valamikor.Beletúrtam a hajamba,majd tyúk lépésekben eltotyogtam a fürdőszobáig.Megengedtem a forró,meleg vizet.Levettem a pizsamámat,betettem a szennyesbe,majd beszálltam a kádba.Nem tagadom,jót tett ez most nekem,még akkor is,ha valószínűleg sápadt helyett piros lesz a bőröm,mikor kimegyek.Túl sok minden történt,hamar el is ment miatta az idő.Viszont azért még is fognak történni jó dolgok.Érettségi után elköltözök.Nem is akárhova,nem is akárkivel.Magnus-szal kibéreltünk egy kis lakást Párizsban.Persze,nem maradunk abban a házban örökké,csak amíg nem találunk egy nagyobb és jobb házat.Anyukám és a testvéreim  nagyon nehezen mentek bele ebbe az egészbe,de mindannyian azt akarják,hogy boldog legyek.Ezért is fognak annyira hiányozni.

-Alec!Mit csinálsz eddig?!Maszturbálsz?Nem elég neked Magnus?!Gyere,mert elkésel a saját ballagásodról!-Hallottam meg Jace hangját.Próbált dühösnek tűnni,de azért lehetett hallani,hogy legszívesebben elnevetné magát saját beszólásán.Hú,nagyon nagy poén volt,de tényleg,csak elfelejtettem nevetni.Egy vámpír gyorsaságával ugrottam ki a kádból,csoda,hogy nem estem bele a vízbe.Ami rossz lett volna,mert akkor a hajamat is megkéne szárítanom.Annyi előnyöm lenne,hogy rövid a hajam,nem úgy,mint anyának vagy Izzy-nek,így nekem gyorsabban megszáradt volna.Megtöröltem vizes testrészeimet,majd egyenként felkaptam magamra a ruhadarabokat.A nadrágot majdnem sikerült elszakítanom a nagy sietségemben,de végül ügyes voltam és megoldottam.Az ingem egy kis bénázással,de sikerült begombolnom.A nyakkendőt egyenlőre feldobtam a vállamra,majd útközben megcsinálom.És ekkor rácsaptam a fejemre.Milyen hülye vagyok! Az az idióta érettségiző kötény is kell.Régen sokat nevettem a tizenkettedikesen magamban,amiért ezt viselték.De most,hogy én vagyok ebben a helyzetben,már nem is tartom annyira viccesnek.Szerencsémre nem kellett keresgélnem,a székemre volt rakva.Felvettem és amilyen gyorsan csak tudtam,lefutottam a lépcsőn,egészen a nappaliba,ahol az egész családom várt rám.Vagyis,egy valaki hiányzott.Az apám.Tutira nem jön el.Azóta is haragszik,pedig kemény 9 hónapja történt az eset.Fáj,hogy nincs itt velem életem legnagyobb eseményén,amikor is lezárom a gyerekkoromat és belépek a felnőtt életbe.Rossz,nem tagadom,de most azokkal kell foglalkoznom,akik itt vannak velem.Például a húgom,aki erre az alkalomra is modellhez illő fekete miniszoknyát,fehér ujjatlant és fekete blézert vett fel,lábán telitalpúval.Hullámos haját gondosan kiengedve hordta.Fogadott öcsém barna öltönyt viselt,szintén barna lakk cipőt és nyakkendőt.Zakója alól kilátszott kék inge.Szőke haja hátra volt zselézve,belátást nyerve mesterien kidolgozott,angyali arcára s gyönyörű,arany szemeire.Habár már nem érzek iránta semmit,még mindig csuda jóképűnek találom őt.És ezzel a lányok is így vannak,nem is kevesen.Az öcsém,anyu kezét fogva álldogált a kis kék szettjében és várta,hogy induljunk.Anyát is rég láttam ilyen szép ruhában.Persze anyu mindig is szép volt és az is,de ez a hosszú,ezüst,nyári ruha kiemelte,s fokozta szépségét.Tényleg nem értem apát,hogyan hagyhatta el.A legjobban mégis az esett jól,hogy mind miattam öltöztek ki.És ez mosolyt csalt az arcomra.

-Nem tudom min mosolyogsz,kisfiam.Elfogunk késni,mert nem siettél,pedig ez a te ballagásod.-Mérgelődött anyu,de kék szemeiben láttam a büszkeséget és a szeretetet visszatükröződni.

-Bocsánat.-Mondtam,még mindig mosolyogva.

-Nincs időnk a bocsánatkérésekre.Mind a négyen,irány a kocsi,most!-Úgy is tettünk,ahogy mondta.Az út csendesen telt.Max játszott Jace telefonján,a mobil tulajdonosa kifelé bámult az ablakon,anyu vezetett,Izzy pedig amikor észrevette,hogy sokat bajlódok a nyakkendőmmel,megforgatta a szemeit és egy "férfiak" kijelentéssel megkötözte nekem.Hálásan néztem rá,ő meg kacsintott.A legtöbben ezt a párjukra szokták mondani,de én mégis úgy érzem,hogy Isabelle a jobb felem.Mindig ott van ha kell,megvéd és ruha tanácsokat ad.Mondjuk,az utolsót sose fogadom meg,ezt ő is tudja nagyon jól,de jó érzés őt meghallgatni.Alig telt bele 15 percbe,mire a sulihoz értünk.Szájtátva néztem az épületet.Tavaly, nekünk kellett kidíszítenünk a sulit az érettségire.Eléggé balul sült el.Egy srác leesett a lépcsőn,mert nem vette észre,hogy ott van egy szalag és elcsúszott.Mondtam Rory-nak(évfolyam társam),hogy az ott nem lesz jó,de nem hallgatott rám.A fiúnak nem lett szerencsére semmi baja,azon kívül,hogy eltört a karja.Azt hallottam,már jobban van és megint járhat kézilabdára.Ezért sem lepődtem meg,amikor észrevettem,hogy ez a díszítés sokkal jobb.Az Abraham Lincoln szobron udvari bolond sapka volt és ha jól láttam,valaki még egy cigit is tett a szájába.Az iskola ajtaján mindenféle színes szalagok himbálóztak jobbra-balra.Egy bazi nagy táblára ez volt kiírva: "12.a,12.b,12.c Ti voltatok a legjobbak!Kár,hogy elmentek!Hiányozni fogtok!Szeretettel:11.a és 11.b"Ezen a kis üzeneten elmosolyodtam.Kedves ez tőlük,bár nem mindannyian ismertek minket,akkor is.Izzy-n láttam,hogy már alig várja,hogy jövőre díszíthessen,mert látszólag nagyon tetszett neki.Megtudom érteni.Szent igaz,hogy az idei tizenegyedikesek kitettek magukért.

-Sziasztok!-Hallottam meg azt a csodálatos hangot,amit jövőhéttől mindennap fogok hallani.-Jó napot Mrs.Lightwood.-Hajtott fejet Magnus anyunak.

-Csá Magnus!-Jace leakart vele pacsizni,de a barátom kezet fogott vele,mondván,a pacsi most nem igazán illik ehhez a kiemelkedő alkalomhoz.Hát igen.Magnus eléggé hagyomány tisztelő.A húgom adott neki két puszit,ő pedig viszonozta.

-Szervusz,Magnus.-Köszöntötte az anyám is.Rám nézett.-Alec.Én és Max most előremegyünk.-A két tesómhoz fordult.-Majd jöjjetek oda hozzám, ha elkezdődött az érettségi osztás.

-Rendben,anyu.-Bólintott Izzy.Ezzel anyu és Max el is tűntek a tömegben a szemünk elől.Sokat beszélgettünk arról,hogy milyen idegtépő ez a helyzet,amikor is Titi,Jordan tolószékben,és egy magas fiú érkezett oda hozzánk.Barna haja és barna szemei voltak.Még sosem láttam,nem hinném,hogy a suliba jár.Meg különben is...Gimnazistának elég idős.

-Halihó,skacok.-Köszöntött Jordan,mosolyogva felnézett ránk.Mikor is Hodge Starkweather tanár úr durván összeverte,nagyon sokáig maradt a kórházban,ezért azt mondták neki,hogy évet kell ismételnie,ami azért rossz,mert kitűnő tanuló.Viszont a fiú szülei tanárként dolgoznak,így az anyukája otthon marad vele és tanítja őt.Nem lesz nehéz dolga.Jordan már most többet tud,mint bármelyik egyetemista.-Idegesek vagytok,mi?-A szemében látszott,hogy kissé rossz ez neki.Nemfog velünk leérettségizni.Szerintem inkább akart volna most annyira ideges lenni,mint mi,hogy majd beszarik a gatyájába,minthogy jövő évig várnia kelljen arra,hogy leérettségizzen és egyetemre menjen.Nem tagadom,sajnálom őt.

-Aha.Eléggé be vagyok rezelve.-Morzsolta össze a tenyerét Magnus.Mindannyian meglepődve néztünk rá.Magnus Bane nem a "be rezelésről" híres.

-Nyugi,nem lesz semmi baj.-Simította meg a karját kedvesen Titi.-Ó,Alec.Van itt valaki fontos,akit beszeretnék mutatni neked.-Húzta ki magát.-Ő itt a barátom,Milan.-Adott egy puszit az arcára.Végignéztünk a fiún.Vagy inkább a férfin.Eléggé kigyúrt volt,magas,jó képű.Még nálam is magasabb volt,ami azért fura,mert 190 cm vagyok!Egyikünk sem tudta róla elképzelni,hogy,mit tudom én,akár tavaly hagyta el a gimit.

-Nem akarok tolakodó lenni.-Kezdett bele kérdésébe Jace.-De megtudhatnám hány éves vagy?

-25.-Válaszolt Milan természetesen.Titi meg csak ott vigyorgott,és örült,mint nyuszi a farkának.Egyikünk sem tudta,mit feleljen erre.Elég merész,ha egy 17 éves,gimnazista lány,egy dolgozó,már rég az egyetemen is túl levő férfival van együtt,de ő dolguk.Szerencsére nem kellett válaszolnunk,mivel elkezdődött a ballagás.A tesóim sok sikert kívántak nekünk,majd eldöntötték,hogy most megkeresik anyát és az öcsénket.Jordan-ék is minden jót kívántak,mi pedig Magnus-szal megköszöntük,majd odamentünk az osztályunkhoz.Láthatólag az egész tizenkettedik évfolyam sík ideg volt.Donna rágni kezdte műkörmeit,ami ahhoz vezetett,hogy az egyik leesett és mostmár azért is aggódhatott.Nick idegességében egy hamburgert majszolt,de csak addig,amíg az igazgató rá nem szólt,hogy tegye el,az evésnek nem most van itt az ideje.Persze,megértette,hogy nincs túl jól,de a szabály az szabály.Magnus ezen a kijelentésen megforgatta a szemeit.Utálja,hogy mindenki olyan szabály tisztelő.Oké,ő a hagyományokat tartja be,de elmondása szerint az a két dolog teljesen más.Azt vettem észre,hogy a 12.a-ból csak Rory hiányzik.Körbenéztem,hátha meglátom valahol.Bingó!Magányosan ült egy széken,szomorúan nézte a cipőjét,nem öltözött ki.Ez azt jelenti,hogy ő bizony szeptembertől megint tizenkettedikes lesz.Sokaktól hallottam,hogy soha nem tanul,egyfolytába lóg és egyszer egy stréber sráccal megetetett kábítószert,úgy,hogy a fiú nem is tudta,hogy mi az.Ettől függetlenül sajnáltam.Biztos örült volna,hogy kiszabadul innen.Viszont nem tudtam vele foglalkozni,ugyanis elkezdődött az érettségi osztás.Először az asok voltak,aztán a bések.Akkor jött rám a pánik,amikor a bések közül az utolsó lány mondta a beszédjét,mert én első vagyok a névsorban.Remek...

-Most jöjjön a 12.c osztály.Alexander Gideon Lightwood.-Összerándultam a nevem hallatán.A szülők nagy üdv rivalgásban törtek ki.Magnus nyugtatóan megsimogatta a hátam és azt mondta,hogy nem lesz semmi baj,nyugodtan menjek fel.Vettem egy mély levegőt,idegességemet próbáltam kicsit visszafogni és felmentem a színpadra.Onnan láttam anyáékat.Max vigyorogva tapsikolt,Jace felmutatta a hüvelykujját,Izzy szívet mutatott,anya pedig küldött felém egy halvány mosolyt.Ezzel kicsit megnyugtattak és mostmár felszabadultabban léptem az igazgató úrhoz,aki mosolyogva adta át az oklevelemet.

-Gratulálok,Mr.Lightwood.

-Köszönöm,uram.-Kezet ráztunk,majd odaléptem a pódiumhoz,ahol egy kis mikrofonocska várta,hogy beleszóljak.Azt hittem ideges leszek,izzadni fogok,akár még el is ájulok.Helyette elmosolyodtam és nyugodtan szóltam bele.-Üdvözlöm önöket kedves tanárok,kedves szülők és kedves diák társaim.Alec vagyok.Biztos sokan nem ismernek,hiszen az évek során nem nagyon barátkoztam mással,csak a legjobb barátnőmmel,Aline Penhallow-val,aki sajnos év elején elköltözött.Megtiszteltetés,hogy itt lehetek,foghatom az oklevelemet,de egyben életem legszomorúbb pillanata is.Minden érettségizőnek az.Itt kell hagyniuk ezt a helyet,ahol annyi barátra tettek szert,annyi lélek talált egymásra és annyi versenyt nyertek meg.Legyen az matematika,spanyol,földrajz.A gimi mindezt megadta nekünk.Persze,ettől függetlenül nem ez lesz a kedvenc helyem.-Ezen sokan felnevettek,még a tanárok is.-Én viszont nem voltam olyan,mint a többiek.Mindig az árnyékban voltam.Még a két tizedikes testvéreim is menőbbek nálam.-Észrevettem,hogy erre Jace és Izzy lehajtották a fejüket.-Hé,ne szomorkodjatok már.Ti tanítottatok meg rá,hogy nem vagyok egy senki,hogy...hogy én is vagyok valaki.Nálatok jobb testvéreket el sem tudok képzelni,komolyan mondom.-Vettem egy mély levegőt.-Habár,18 éve élek,mégis az igazi életem idén kezdődött.Az idősebbik öcsémet,Jace Herondale-t,lassan 7 éve fogadtuk örökbe.Eleinte nem tudtam vele,mit csinálni,de ahogy egyre jobban megismertem,kezdtem rájönni,hogy nem az vagyok,akinek hittem magam.-Jace és Izzy kidüllesztett szemmel néztek egymásra.Anya is felhúzta a szemöldökét.-Kedveltem őt és nem csak barátként vagy tesóként,ugyanis...meleg vagyok.-Az összes jelenlévő elkezdett halkan diskurálni egymással,amiből így összetéve,hangos üvöltés keletkezett.

-Kérem,maradjanak csendben.-Szólt rájuk az igazgató.

-Köszönöm.-Biccentettem.-Tudom,megrázó lehet ez az egész,de akármit is gondolnak most rólam,csak szólok,nem vagyok egy rossz ember.Sokáig titkoltam az öcsém elől az érzéseimet,míg egyszer meg nem találta a naplómat és bele nem olvasott.-Rámosolyogtam,ő meg egy kis hezitálás után viszonozta.-Aztán megismertem a szerelmemet.Mármint,amúgy is ismertem,hiszen kilencedik óta az osztálytársam volt,de...Idén ismertem meg az igazi énjét.-Bár Magnus-t most nem láthattam,tudtam,hogy hallja,és csak ez számított.-Magnus Bane a neve.Aki eddig azt hitte,hogy rossz ember,hát...nagyot tévedett.Nem kell mindenkit külső alapján megítélni.A lényeg,hogy én ebben az utolsó évben kezdtem élni.Több foglalkozáson vettem részt,sokat mosolyogtam és...egyszerűen jól éreztem magam.Köszönöm anyu,Jace,Izzy,Magnus,Aline,Raphael,Max,Titi,Jordan és üsse kő Milan,még neked is kösz!-Újabb nevetés hangzott fel,ami a két gerlicétől jött.-Köszönöm,hogy meghallgattak,ennyi lett volna.-Először mindenki csendben volt,azt hittem megundorodtak tőlem vagy valami.De meglepetésemre,mielőtt leléptem volna a színpadról,mindenki állva tapsolt.Végig néztem az embereken.Olyan sok különböző ember,de mégis valami összetartja őket.Ez nem más,mint a szeretet.Ezt nálam jobban senki nem tudja.

...

Az a legnehezebb dolog egy ember életében,amikor hátra kell hagynia a gyerek korát,lezárni a mostani életét és nyitni egy új fejezetet.Nem lesz könnyű,de meg kell tennem. Így éreztem magam,amikor végleg ott hagytam a szobámat a Lightwood házban.A kocsiban sokat hülyültünk,nevettünk,beszélgettünk a régi dolgokról.Olyan volt,mint egy családi nyaralás,csak most Magnus-t,Simon-t és Clary-t is vittük magunkkal.De mindannyian tudtuk,hogy ez nem így van.Anya egész úton nem szólalt meg.Eddig nem volt semmi baja,csak ma lett sík ideg.Örül is meg nem is,hogy elmegyek.Örül,mert tudja,hogy már mióta szeretnék elköltözni Párizsba.Viszont nem örül,mert nem tetszik neki,hogy elhagyom.Ő ezt a szót használta tegnap éjszaka mikor találkoztunk a konyhába,hogy együnk egy kis dugi nasit.Kissé nehézkesen mentem ki,mert a szobámat belepték a dobozok.Mondtam neki,hogy nem hagyom el,rendszeresen fogunk beszélni telefonon és sokszor látogatjuk,majd meg őket.Meg ha tudnak,ők is jöhetnek hozzánk.Ezzel pindurit megtudtam nyugtatni,de sajnos nem teljesen.Most,hogy így belegondolok,fura lesz nem egyedül aludni az ágyban és nem a new york-i lakásomban felébredni.Szeptembertől 2 éves egyetemre megyek,íjászkodni fogok,mert majd,ha végzek,gyerekeket akarok rá tanítani.Kiskoromban az volt az álmom,hogy Pókember legyek,de az nem hiszem,hogy összefog jönni.Kivéve ha meg nem tanulok falon mászni és hálókat lőni a kezemből.A lényegre térek.Magnus pedig embereken fog segíteni a problémájukban.Nem,nem pszichiáter lesz,hanem...valami olyan emberek mehetnek hozzá,akiknek olyan betegsége van,hogy azt hiszik,tudnak varázsolni vagy valami ilyesmi.Nem nagyon értettem,amikor elmagyarázta.Annyira elgondolkoztam,hogy észre sem vettem,megérkeztünk a repülőtérre.Egyesével kiszálltunk az autóból.1 perces néma csend.Simon lépett hozzám/hozzánk először.

-Alec,Magnus.Bár nem vagyunk legjobb barátok,de örülök,hogy megismertelek benneteket és minden jót kívánok.-Bólintottam és hálásan néztem rá.

-Köszönjük,Sheldon.-Mondta Magnus.

-Simon vagyok,de mindegy...-Motyogta magában a kis kocka fiú.Az ő helyét Clary vette át.

-Hát...mindig is tudtam,hogy ti ketten összeilletek.-Felhúzott szemöldökkel néztünk rá.-Jó,nem mindig is,de sejtettem.-Javította ki magát.-Alec,tudom,hogy nem indult jól a kapcsolatunk.Már a strandon,amikor találkoztunk,akkor sem szimpatizáltál velem.Egy ideig haragban voltunk és te gonoszkodtál velem...

-Hé.Az orr esetet el ne felejtsd.-Tettem karba a kezem,erre elhúzta a száját.

-Igen,azt tényleg nagyon sajnálom.A lényeg az,hogy hiányozni fogtok.

-Te is nekünk,kicsikém.-Ölelte át a pici vörös lányt Magnus.Most jött a húgom színre lépése.

-Tudjátok,mennyire szeretlek titeket.Malec Forever!-Vigyorgott.

-Mi az a Malec?-Kérdeztük egyszerre szerelmemmel.

-Semmi!-Válaszolt egyszerre Izzy,Jace,Clary és Simon.Isabelle adott mind a kettőnknek egy ölelést,meg két puszit,aztán átadta a helyet a legjobb barátomnak.

-Mindig is azt hittem,hogy majd ketten fogunk menni csajokat becserkészni.Mostmár egyedül kell megtennem.-Erre Clary rásózott egyet a vállára.-Öhm,vagyis,természetesen én sem teszem meg,csak hát jó lett volna a legjobb haverommal ezt tenni.De Magnus,nagyon bírlak és tudom,hogy veled jó kezekben lesz.Vigyázz rá.

-Mindenképp.-Mosolygott a szöszire.

-Fasza...kösz.-Vakarta meg a fülét,majd megölelt.Hiányozni fog.Az anyám nem mondott semmit,csak megölelt és ez az ölelés minden érzését elárulta.Legszívesebben sírtam volna,de az nem illik egy felnőtt férfihoz.Magnus-szal kezett fogtak,majd hagytak minket elmenni.

-Augusztusban visszajövünk Clary szülinapjára!-Kiabáltam oda nekik,mielőtt felszálltam volna  gépre.A lány kissé meglepődött,de jól is esett neki egyben.Utoljára rájuk néztem,küldtem feléjük egy magabiztos mosolyt,majd fel lépcsőztem és leültem Magnus mellé.Én ültem az ablak mellé.Mindenki ott állt aki számított.Kár,hogy Max éppen apánál van,tőle is elbúcsúztam volna.Vajon tudni fogja hol vagyok?Elkezdtem aggódni.Mindig tőlem kér tanácsot ha valami gondja van az új nővel...hm...talán Jace-szel is beéri.A szöszke úgyis megvan sértődve,hogy az öcsénk hozzám jön.Néha elkezd azon rinyálni,biztos azért van ez,mert ő csak az örökbefogadott bátyja meg mit tudom én.A mondandója felénél ott szoktam hagyni.Hiányozni fog ez tőle.Meg amikor Izzy elkezd nekem papolni,hogy milyen ocsmányak a ruháim és,hogy el kéne mennünk vásárolni.Vagy amikor anyu elkezd nekem a politikáról beszélni.Na jó,az azért nem fog hiányozni,de maga anya igen.

-Mindenki kapcsolja be az öveit.2 perc múlva felszállunk.-Szólalt meg egy női hang a hangos bemondóban.Magnus rárakta a kezeit az enyéimre és belenézett a szembe.

-Készen állsz?-Bólintottam.

-Amennyire csak lehet.

...

A repülési út 1 éjszakába telt.Elég nehezen aludtam,mert kényelmetlen volt egy székben,ülve lenni,de az megnyugtatott,hogy Magnus ott volt velem és nyugodtan a vállára dönthettem a fejem.Még akkor is,ha nagyon elzsibadt a fenekem.Azt nem fair-nek találtam,hogy csak én nem tudtam aludni az egész repülőn.A hátunk mögött egy bácsika hangos horkolásba kezdett és még pukizott is egyet,úgyhogy tényleg nagyon jó volt.Egy anyuka a 6(!) gyerekével utazott,édesapa nélkül.Elég neccesek lehetnek velük a nappalok.Jó,mondjuk az is igaz,hogy kettő közülük kábé egyidős lehet Jace-ékkel.Az arcukat nem annyira láttam a sötét miatt,a repülőn meg ilyenkor lejjebb veszik a világítást.Eldöntöttem,hogy akkor nézem a felhőket.Óvatosan elfordítottam a fejem,nehogy Magnus fel kelljen.Így már nem az én fejem volt az ő vállán,hanem fordítva.Nem bántam.Legalább ő tudjon pihenni.Csalódottan vettem észre,hogy nem nagyon látok sok mindent.Mondjuk,mit is vártam éjszaka?Észre sem vettem,hogy elnyomott az álom és következőleg arra keltem fel,hogy Magnus mondja,hogy megérkeztünk.Kinyújtóztattam a végtagjaimat,amik boldogan roppantak minden mozdulatomnál.Hát,én nem annyira örültem.Teljesen elgémberedtem.Annak örülök,hogy Magnus-szal egy kényelmes ágyat vettünk az új lakásba,legalább ma este jól fogok aludni.Fájdalmasan felálltam a székből,megfogtam a cuccaimat és indultam a barátom után.Én hoztam a több csomagot,mivel Magnus-nak a telefonját is kellett figyelnie,hogy megtaláljuk hol van az a lakás,amit Ragnor ajánlott fel nekünk.Ő most nem tudott eljönni,mert éppen egy film rendezése közepén van,de megígérte,hogy majd átjön.1 órába telt mire megtaláltuk a kis kertes házat.Nem is volt olyan vészes,azt hittem rosszabb és csúnyább lesz.A kicsit komolyan gondoltam,tényleg nem valami nagy.A színe narancssárga és a tetejét galambok lepik el.Magnus elővette a kulcsot és kinyitotta a fehér ajtó zárát.Mielőtt kipakoltuk a cuccokat,úgy döntöttünk körbe nézünk.Elámultam milyen szép bentről.A hófehér függönyök csak úgy lebegtek a nyári szellő,az étkező és a konyha külön volt.A fürdőszoba és a vécé egybe volt,ami nekem újdonság,mert otthon New York-ban nem pont így van,de nagyon tetszik.Magnus szerint az a legjobb az egész fürdőszobában,hogy kék,mert elvileg az megy a szememhez.Az ágyunk a nappaliban van.Hát igen...Mondom,kicsi a ház,de nagyon szép.Miután végeztünk a bámulással,mentünk ki a dobozokért s pakoltunk.Még mindig nem hiszem el,hogy ez a mi házunk.A ruhákkal nem volt nagy gond,csak Magnus-nak.Neki annyi volt,hogy az egyik szekrényen osztoznunk kellett.Nem bántam.Nekem úgyis kevés a ruhám,szóval...A pakolás felénél meguntuk,fáradtak voltunk,ezért kibontottunk egy pezsgőt és leültünk az ágyunkra.

-Hát...itt vagyunk.Párizsban.Csak mi ketten.Elhiszed?-Kérdezte tőlem,közben körbenézett a szobánkban.Jó nagyot belekortyoltam a poharamba.

-Nem.Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar elfogok tudni költözni.Szeretem New York-ot és a családommal is jó volt élni,de...a saját utamat akarom járni.És most megtehetem...veled.-Rámosolyogtam.

-A legjobb dolog az életemben az volt,hogy rájöttem,te vagy az,aki nekem kell.Te vagy az életem.Szeretlek,Alexander.-Közelebb ültem hozzá.

-Én is téged.-Egy darabig csendben ültünk,aztán ő törte meg.

-Mit szólnál ha...kipróbálnánk az ágyat?-Nézett rám egy kicsit perverzesen.Felnevettem,mert olyan viccesen nézett ki,aztán belementem az ötletbe.Megfogtam az arcát,közelebb hajoltam és lesmároltam.Pont úgy,ahogy ezt most olyan csodálatosan elmondtam.Ahogy egyre belejöttünk a nagy csókolózásba annál vadabb és szexibb lett az egész.Nagyon örültem,hogy itt vagyok vele.Jó volt,hogy a karjaim közt érezhetem.Soha nem akarom,hogy másképp legyen.

Sziasztok!Nagyon sajnálom,hogy ilyen rég nem írtam,de nagyon nagyon nem volt rá időm.Ez nem az utolsó rész,ha esetleg valaki azt hitte.Remélem tetszett és mégegyszer bocsi.