ALEC

2016.Szeptember 20.Szombat                               Naplóm!

A hét csigalassúsággal telt el.Mintha az élet direkt kiakarna velem szúrni.Matek doga,Föci témazáró,Spanyol felelés,Fizika röpi,Kémiai kísérlet bemutatás.Az is beletett a dologba,hogy nem mertem odamenni Magnus-hoz bocsánatot kérni.Bármikor próbáltam közelebb kerülni hozzá,felvettem a nyulcipőm és inkább elindultam a másik irányba.Titi.Na igen.Nem akartam olyan bunkó nem tudom mi lenni,aki az egyik nap azt kéri,legyen a barátnője,másik nap pedig kidobja.Így egész héten úgy tettünk,mintha együttjárnánk.Csakhogy ezzel mégjobban elszúrtam mindent,ha ennél lehet rosszabb.Magnus láthatólag feladta,nem szólt hozzám,még a közelembe se nézett.Tudhattam volna,hogy ez az egész rossz ötlet.Ő nem tartozik azok közé a srácok közé,aki jelenetet rendez vagy ordítozik.Ha valami nem úgy van,ahogy ő képzelte,elfogadja.Mondanám azt,hogy harcolnia kéne értem,de tudom,eddig is azt csinálta,s mivel én olyan barom voltam,elutasítottam,nem kerestem a társaságát...rájött,ezt a harcot elvesztette.Pedig nem.Az egész az én hibám.Félek ebből az egészből már nem lesz semmi.Mérges vagyok magamra,amiért őt hibáztattam a történtekért,sőt,még a húgomat is belekevertem az ügybe.Rossz bátyj,de legfőbbképpen rossz ember vagyok.Rémálmaim vannak.Például ma azt álmondtam,hogy én,Titi és Magnus elmegyünk piknikezni.Minden jól alakult.Ettünk,ittunk,nevettünk.Egyszer csak felbukkant Camille,az égbolt besötétedett,eleredt az eső.Ahogy elvigyorodott,kibukkantak cápa fogai.Megharapta a saját kezét,majd megitatta két társammal a belőle folyó vért, meghaltak.A szőke lány csak gonoszul nevetett és nemigen akarta abbahagyni.Előhúztam a zsebemből(!)egy kardot,készen álltam arra,hogy leszúrjam,de egy dinó leherapta a fejem.ÖÖÖ...igen,elég fura álom volt,nem tagadom.Aztán felébredtem.Most itt ülök az ágyamban,a takaróm a földön terpeszkedik,s csak nézek ki a fejemből.Gondolkozok.Úgy érzem ma valamilyen különleges nap van,de nem jut eszembe miért az.Megvontam a vállam,majd felálltam,az ablakhoz léptem.Az idő sem kedvezett nekem.Szakadt az eső,villámlott az ég.Olyan volt,mintha este lenne a sötét égbolt miatt.Néhány ember fejvesztve rohant hazafelé,vagy legalább egy menedéket kerestek.Láttam egy 13 körüli kissrácot,akit nem érdekelt az idő.Tök nyugodtan sétálgatott,láthatólag nem sietett sehová.Nem tudom miért,de elmosolyodtam.Kicsit magamra emlékeztett.Szürke pulcsiját szorosan összefogta magán(eszébe nem jutott becipzározni),kapucnia a fején csücsült.Kilátszott fekete fürtjein esőcseppek hullottak.Kék farmerja koszos volt,gondolom a foci miatt.Ezt onnan gondolom,hogy a szabad kezével,amivel nem a pulóverével foglalatoskodott,egy labdát hordott.Belelépett egy tócsába.Megállt egy ház előtt.Egy nő nyitotta ki az ajtót,feltételezem ő az anyukája.Nem volt mérges.Aggódva s nem törődve azzal,hogy a fiú vizes megölelte,majd betessékelte a házba.Megjelent előttem a fiú arca,rámkacsintott.Mire pislogtam se a fiú,se az anyuka,még a ház sem volt ott.Ahogy belémmart a felismerés,hátra botladoztam,majd visszaültem az ágyamra.Az a kissrác én voltam.Emlékszem arra a napra.Az apámnak elege volt abból,hogy nem sportolok semmit,így,hogy példát vegyek Jace-ről,beiratott focizni.Minden jól ment,még valamennyire élveztem is,míg elnem eredt az eső.Folytattuk a játékot.Nekem passzolták a labdát.Futottam,futottam és futottam.Egyszercsak ráestem a térdemre,a nadrágom csupa sár lett.Az ellenfél elszedte előlem a labdát,rúgott egy gólt,ezzel megnyerve csapatának a meccset.Míg ők örvendeztek,a csapatom mérgelődött,csúnya szavakkal illettek.Még a kis Andy Cruise is,aki akkor csak nyolc éves volt!Feladtam.Összeszedtem a cuccaimat,ami azt a focilabdát jelentette és hazaindultam.Nem sírtam,nem voltam az a síros gyerek.Elvileg amikor megszülettem,akkor sem sírtam,ellentétben a húgommal,aki leüvöltötte az orvos parókáját.Anyukám nem volt mérges,csak aggódott amiért eláztam és fürdésre parancsolt.Viszont apa...sosem láttam olyan csalódottnak,mint akkor.Le is szidott.Azt hajtogatta,hogy Jace mégcsak tizenegy éves és mégis jobb a fociban meg a sportban,mint én.Persze fogadott testvérem nem nevetett ki,nem dicsekedett,csak egy "sajnálom"nézéssel illetett meg.Halványan rámosolyogtam,majd úgy tettem,ahogy anya mondta.Vizet engedtem a kádba,majd beleültem.Azon a hétvégén apa nem szólt hozzám.Úgy tett,mintha nem léteznék.Anyunak ez láthatólag nem tetszett,de nem tett ellene semmit.Mostmár érted miért nem merem nekik elárulni másságom?Ha apu ennyi miatt mérges volt,akkor mit szólna ahhoz,hogy a családunkból nemcsak anyu és Izzy szereti a fiúkat?Mint mondtam néhány bejegyzéssel ezelőtt:Kitörne a háború.Gondolataimból a telefonom rezgése zökkentett ki.Üzenetem jött.Amint megláttam kitől kaptam,elmosolyodtam.

Aline: Boldog Szülinapot Fekete Herceg <3 Bocsi,hogy nem tudok ott lenni veled,de lélekben ott vagyok.Majd meséld el miket kaptál.Puszi!-Azt azért sajnálom,hogy ma nem lehet itt velem,de jól esett,hogy nem felejtette el,hogy ma van a szülinapom...ahogy én tettem.Én hülye nem emlékeztem a saját születésnapomra.Halkan nevettem magamon,írtam egy köszönömöt Aline-nek,majd gondoltam lemegyek és reggelizek,mivel reggel kilenc óra múlt.A szememet dörzsölgetve léptem a konyhába,és akkor...

-BOLDOG SZÜLINAPOT,ALEC!-Üvöltötték a házban lévő emberek.Ez esetben a két öcsém,a húgom és az anyukám.Nagyban mosolyogva néztek rám.Először Max lépett elém,megakart ölelni.Felkaptam a karomba,majd ölelkeztünk.

-Boldog Szülinapot!

-Köszönöm,öcskös.-Mosolyogtam rá,összeborzoltam barna haját,majd letettem.Mikor ezt megtettem,Izzy rögtön rámugrott,keresztbe fonta lábait a csípőm körül.Nem azt mondom,hogy kövér,mert olyan vékony,mint egy ropi,de már nem kicsi és ez a rámugrós dolog már nem a régi.De attól még felnevettem.

-Boldog Szülcsit,bratyó!-Puszilgatott össze,aztán észrevette,hogy nem annyira bírom el tovább,így leszállt rólam,lábai ismét érintették a padlót.

-Köszönöm.-Simítottam meg a karját.Jace megállt előttem.Egy darabig néztünk egymás szemébe,nevezhetném farkasszemezésnek is,aztán szétnyitotta karjait és elmosolyodott.

-Gyere ide te vén picsa!

-Jonathan!-Üvöltött rá anya mérgesen.

-Most mi van?Alec mondta.-Adta az ártatlan.Megölelt.-Boldogat,tesó.-Suttogta a fülembe.Régen ettől megborzongtam volna,de most semmi sem történt és ennek örültem.No meg persze annak is,hogy itt van velem.

-Köszönöm,öcsi.-Nagyon régen nem hívtam már az öcsémnek,ezért kicsit meglepődött,de aztán elvigyorodott,majd elengedett.Az édesanyám következett.Nem mosolygott,viszont nem is kellett.Tudtam,hogy szeret,mégha néha nem is tűnik úgy.Nem azért van keveset velünk,mert az őt annyira boldoggá teszi.Pont azért van ez,mert szeret minket.Nekem ez a tudat elég.

-Kérlek gyerekek,menjetek ki.Szeretnék kettesben beszélni a bátyátokkal.-Kicsit lassan mozogva,de végül mind a hárman elhagyták a helyiséget.Egy darabig néma csend,aztán anyu kinyitotta a száját és belekezdett.-Szerveztem neked egy születésnapi bulit.-Mielőtt tiltakozhattam volna,felmutatta a tenyerét.-Hallgass végig.Tudom,hogy nem nagyon vagy odaáig ezekért a dolgokért,de szerintem ez most rád férne.Egyfolytában a testvéreiddel foglalkozol,szinte az édesapjuk vagy.Szeretném ha kikapcsolnál picit.Meghívtam a fontosabb családtagokat,de hogyha szeretnél,természetesen meghívhatsz 1-2 barátot is.-Elgondolkoztam az utolsó mondatán.Barátok?Milyen barátok?Aline Magyaroszágon van,Magnus pedig szóba sem áll velem.Így csak egy ember maradt...

-Jó.Van egy személy,akit beszeretnék mutatni neked.A neve Leticia Brown.-Meglepődött a lány név hallatán,bólintott.

-Rendben.Boldog Születésnapot,kisfiam.-Ölelt át szorosan,úgy,mintha ha elengedne,sose kapna vissza.Végül megtette.-Kisfiam?Miket beszélek.-Rázta meg a fejét.-Te mostmár az én,drága,felnőtt,tizennyolc éves fiam vagy.

-Mindig a kisfiad leszek,anyu.-Elmosolyodott.

-Tudom,kincsem...tudom.-Végig simított a pizsamámon,ellépet tőlem,majd kilépett a konyhából.Én még 1 percet maradtam.Karba tettem a kezem,sóhajtottam.Ez a felnőttség sok mindennel jár.Döntések,saját akarat...anya tudja jól,valószínüleg érettségi után elköltözöm.Ezért olyan szomorú.Még akkor mondtam neki,mikor elkezdtem a gimit.Nem idegességből meg felindulásból,csak...mindig is egyedül akartam élni,az élettársammal.Akkor csak nevetett,de ahogy egyre közeledett a felnőtté válásom napja,a hangulata is rosszabb lett.Igen,itt marad neki három gyerek,de azt is tudja,hogy négyünk közül én vagyok a legfelelősségteljesebb.Nem azért mondom,hogy fényezzem magam,ez az igazság.Na jó,leálltam.Úgy döntöttem,ideje felöltözni.Felrohantam a szobámba.Kicsit megugrottam,mikor azt vettem észre,hogy a húgom a szekrényemben turkál.

-Iz...te meg mit csinálsz?-Kérdeztem értetlenkedve.

-Mégis minek tűnik?Keresek neked valami normális göncöt a bulira.-Válaszolt,fel sem nézve ronda ruháim közül.Legalábbis,az arca nem azt mutatta,hogy olyan szépnek tartaná őket.

-Nem lesz könnyű dolgod.Alec még azt sem tudja,mit jelent a divat szó.-Lépett mellém Jace egy almával a kezében.

-Én legalább nem hordok csillámot.-Tettem karba a kezem.

-Amúgy mi van Magnus-szal?-Kérdezte Izzy.Na,kellett nekem említenem a csillám szót.-Ahogy észrevettem nem igazán vagytok beszélő viszonyban,amióta "jársz" azzal a csajjal.-Rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

-Jól látod.-Sóhajtottam.-Elszúrtam mindent.-Beletúrtam a hajamba.

-Talán még van remény.-Szólt közbe Jace.Beleharapott a gyümölcsbe.-Hívd meg a bulidra.-Megráztam a fejem,közben úgy néztem rá,mint aki megőrült.Mert így is van,ha ilyeneket mond.

-Késő.-Mondta Isabelle.

-Látod?Izzy is megmondta.-Nyújtottam ki rá a nyelvem.Á,teljesen úgy nézek ki,mint egy normális,18 éves srác.Megforgatta a szemeit.

-Mármint az a késő,hogy visszavond.-Ránéztem.-Ugyanis már felhívtam és eljön.-Vigyorodott el.Bennem pedig megállt az ütő.

-Neked teljesen elment az eszed,Isabelle?-Fogtam a fejem kétségbeesetten.

-Ne hisztizz már.-Tette csípőre a kezét.-Jace.Menjetek a szobádba és adj neki valami inget,mert itt nemigen fogunk találni bármit is.-Az öcsém megfogta a karom,majd elkezdett húzni.Fancsali képpel trappoltam utána.

...

Itt ülök a vendégek tömegében,Jace kék ingjében,az ál-barátnőmmel az oldalamon.Ha anyunak ez a kevés ember,akkor mennyi lehet a sok?Amúgy megkedvelte Titit és szépnek is tartja.Örült,hogy találtam magamnak egy ilyen helyes lányt.Szépnek tényleg szép,bárcsak érezni is tudnék iránta valamit.Sajna,ez nem akar összejönni.Igazából rám sem hederített,a családtagjaimmal volt elfoglalva.Senki sem foglalkozott velem.Ami azért bunkóság,mert tudtommal nekem van ma szülinapom!Gondoltam,iszok egy sört,amit még sosem tettem és kiszelőztetem a fejem.Nem tudom mennyi időbe tellett míg átverekedtem magam a tömegen,egészen a konyháig,de egy örökkévalóságnak tűnt.Kinyitottam a hűtőt,majd a hátsó ajtón kilopóztam.Jól esett a párás levegő.Főleg eső után.Kibontottam és belekortyoltam.Nem nagyon keserű,meglehet inni.De valószínüleg többé nem iszom alkoholt.Már egy ideje iszogattam,mikor megláttam valakit s majdnem kiköptem meglepődöttségemben.Hajával nem sokat csinált,nem borotválkozott,barna zakót,hozzá szintén barna nadrágot viselt.Mellette egy szőke hajú nő.Úristen,a mi házunkhoz jönnek!Beléptek a kapun.

-Apa.-Még mindig meglepődött voltam,hallatszott a hangomon.-És Anna.-Nem értettem az a nő,mit keres itt,akivel még nyáron találkoztunk a tüzijátékon és apa nagyon jól elbeszélgetett vele.Jaj,ne...csaknem?

-Alexander.Fiam.Édesanyád hívott meg.Szerette volna,hogy itt legyek a mai napon.Remélem nem gond,ha hoztam szívemhölgyét is.-Szóval nem magától jött.

-A midet?-Húztam fel a szemöldököm.

-Ó...Maryse nem mondta?-Idegesen nézett félre,majd vissza rám.-Anna az új élettársam.Édesanyád és én elfogunk válni.-Ez a bejelentés felért volna egy pofon vágással.-De erre most ne gondolj.Ez a te napod.Élvezd ki.-Megpaskolta a vállam,majd odébb álltak.Remek.Idejön,megmondja,hogy anyát már nem is szereti,aztán nemhogy boldog szülinapot nem kíván,de még annyit sem mond,hogy puki.Mit is vártam?Szép lassan a többi ember is kezdett kiszállingózni,úgyhogy nem voltam egyedül.Gyorsan megittam az utolsó kortyokat és kidobtam a szemétbe a dobozt.Természetesen,hogy a meglepetéseknek ne legyen vége,megjelent Ő.Rózsaszín ingét csillámok borították,fekete gatyája tele volt flitterrel,haja pedig aranybarnára volt festve,ami elég furán állt neki.Kezében egy kék,sima dobozt tartott.Mikor meglátott,mosolyogva integetett.Visszaintettem.Nem tűnik mérgesnek.D lehet csak a szülinapom miatt nem mutatja ki haragját.

-Halihó,Cukorborsó!-Állt meg előttem.Nagyon elrejti a haragját.

-Szia,Magnus.-Köszöntöttem.-Örülök,hogy eljöttél.

-Remélem tényleg nem baj,hogy itt vagyok.Isabelle felhívott és mondta,hogy jöjjek.Ha akarod azonnal eltűnök,csak am...-Istenem,milyen cuki,amikor zavarban van.Megkell zabálni.-Boldog Születésnapot,Alexander.-Nyújtotta át az ajándékot.Elvettem.Meghülyültem,vagy a dobozban tényleg valami mozog?Kíváncsian kinyitottam.Azonnal elállt a lélegzetem.Közben azt is észrevettem,hogy Jace,Izzy,és az addigra megérkező Simon és Clary is vigyorog.Ugyanis,a dobozban,egy pinduri,cukkancs,keverék kutya feküdt.Mikor kivettem a dobozból,s a karomba vettem,érdeklődve nézett rám.Óvatosan magamhoz öleltem.

-Jaaaj,Magnus,nem kellett volna,de komolyan.Olyan édes.-Ahogy ezt kimondtam,a kiskutya megnyalta az orrom.Felnevettünk.-Mi a neve?

-Nem adtam neki nevet.Te találd ki.-Mosolygott.

-Hm...a Lexi jó?

-Tökéletes!-Csapta össze a kezét.Megint nevettünk.-Akkor...én...megyek.

-Ne!-Ragadtam meg a karját.-Ne menj.

-Nem szeretném,hogy a barátnőd féltékenykedjen.-Biccentett a fejével Titi felé.Elkell mondjam neki az igazat.Most vagy soha.Inkább soha.Na jó,nem.

-Tudod jól,hogy meleg vagyok.-Kezdtem.-Ő nem a barátnőm,csak eljátszuk,hogy járunk.-Vallottam be.Eléggé meglepett arcot vágott.-Féltékennyé akartalak tenni.A napok során,többször odaakartam menni hozzád és elmondani az igazat.Bocsánatot szerettem volna kérni a viselkedésem miatt.Nem ezt érdemelted.Te vagy a legtisztességesebb ember akit valaha ismertem,csak hát...a hülye féltékenységem győzött.Megakartam köszönni,hogy vettél Izzy-nek egy ostort,ez igazán nagylelkű.Most meg ez a kis cukiság?Miért nem vettelek előbb észre?-Szavaimba úgy látszik kicsit belepirult.-Am...már rég megszerettem volna kérdezni.Mit jelent az,hogy Aku Cinta Kamu?-Elvigyorodott.

-Indonézul van.Azt jelenti,hogy szeretlek.Azért mondtam,mert tényleg szeretlek,Alexander,úgy igazán.Több szerelmem volt,de senki iránt sem éreztem ennyire erős kötődést,mint irántad.Mindennap rád gondolok.Arra,hogy milyen volt az első csókunknál az érintésed és szomorú voltam,mert tudtam,többé nem élhetem át.-Megtörtént a csoda.Én,Alec Lightwood,életemben először elérzékenyültem.Odafutottam a tesóimhoz,óvatosan Izzy kezébe adtam,Lexit,majd megtettem,amit megkellett tennem.Tudtam,hogy ezért még kapni fogok,de nem érdekelt.

-Én is szeretlek,Magnus Bane.-Megcsókoltam.Mindenki előtt.És nem érdekelt.Mert tudtam,megtaláltam azt,akivel életem végéig lenni akarok.Csakhogy,ennek lettek következményei.

https://youtu.be/6-41XYtmh8M

-