MAGNUS

Reggel boldogan és egyben izgatottan keltem fel.Aligvártam a suliba menést.Nem,nem azért,mert én "annyira szeretek tanulni",hanem mert látni szerettem volna a kék szeműt.Olyan jó lenne,ha az enyém lenne.Hogy kérdés nélkül beletúrhatnék a hajába,megcsókolhatnám vagy 18+-os dolgokat művelhetnék vele.Nekem annyi is elég ha mellettem van,mert akkor biztonságban érzem magam.Igen,én,Magnus Bane!Tudjátok,mostanában csak vele érzem úgy,hogy minden egészben van.Mintha a világban nem lennének gyilkosok,bűnözők,egyszóval rossz dolgok.Ő a napsugár a mostanában elég csúnya fekete életemben.Pedig tudjátok mennyire gyűlölöm a sötét színeket,főleg ha nincs rajta csillám.Ezért is örülnék,ha nem lenne mérges rám.Mert ha ő nincs,az életemnek sincs sok értelme.Persze,nem azt mondom,hogy öngyilkos akarok lenni,ahhoz túlságosan szeretem magam(lol).Csak...lehet már nem lennék többé szerelmes.Vagy ha mégis,nem harcolnék érte.A szerelemen kívül is van egy csomó dolog amit lehet csinálni.Szexelni lehet érzelmek nélkül is,nem?Lehet mennék bulizni,berúgnék és a többit nem részletezem.Végülis,lassan 19 éves vagyok,megtehetem.Mindenesetre,most a jelennek élek és harcolok.Tudom,ha nem teszem,megvertek,szóval nagyon más választásom nincs.Kitártam a szekrényem ajtaját és kivettem belőle egy ujjatlan cipzáros mellényt,szürke nadrágot,csillámos zoknit.Belőttem a hajam,kifestettem a szemem és gyorsan rákentem a körmömre fekete körömlakkot.Belenéztem a tükörbe és most először éreztem egy senkinek magam.Hát,egyáltalán nem jó érzés.Nemrég még én voltam a suli "nagy menője",de amióta nem vagyok együtt Camille-lal semmibe vesznek.Nem mintha annyira szerettem volna,hogy minden ember a nyomomban settenkedik.Azt mondták imádnak,de tudom,a hátam mögött egyfolytában kibeszéltek.Erre mondják,hogy "ál-barát".Mindegy.Inkább megyek.Ma Raphael nélkül,ugyanis megbetegedett.Csak egy a kérdés: Honnan szerzek igazolást?Mert az anyja ápolónő és úgy volt,hogy mind a kettőnknek hoz.Hagyjuk,megoldom.Az iskola út,mint mindig,most is 20 perc sétálásból állt.Elég fura volt egyedül menni.Mint mikor Ragnor még itt lakott és Raphael leszart engem.Magányosság.Hű,de szeretem a magányt...ja,nem.Egy darabig álldogáltam a nagy Intézmény előtt,majd beléptem a kapun.Azt elne felejtsem,egy kissé nehezen sikeredett a bejutás,mert persze,hogy pont amikor én érkeztem,jött egy csomó diák.Ha visszamennék tavalyra,most elálltak volna,hogy utat engedjenek nekem.Talpnyalók.Mind az exem csicskásai.Nem értem őket.Én sosem tenném azt,amit mások mondanak,szabad ember vagyok,kérem szépen.Összehúztam a szemem,mikor a lépcsőhöz értem.Ki az a hülye aki kitalálta,hogy az osztálytermünk a harmadikon legyen?Az igazgató,hát persze.Érthető.Nem normális az az ürge.Egyszer egyszáll alsóban ment be a kilencedikesek előadására.Még jó,hogy már nem Általános Iskolások vagyunk,mert hogyha a kicsik előtt jelent volna meg úgy...azt hiszem sokan járnának pszchilógushoz.Miután sikeresen "feldobáltam"magam az emeletre,benyitottam az osztálytermünkbe.Azonnal le is cövekeltem.Mindenki körbe állt valamit(vagy valakit),nem láttam semmit.Ledobtam a táskám és próbáltam a többiek elé férkőzni.Valamennyire sikerült is.Először csak a vért láttam a padlón,aztán őt is.Elfogott a hányinger és az ijedség.A szám elé kaptam a kezem és lesütöttem a szemem.Nem hiszem el.Jordan Kyle a földön fekszik,véresen,a többiek meg csak állnak.Már éppen kiakartam halászni a zsebemből a mobilom,mikor észrevettem,hogy Alec már rég a mentősökkel beszél telefonon.Hangjában feszültséget és sürgetést fedeztem fel.Én addig letérdeltem Jordan elé és elkezdtem simogatni a fejét.Ahogy kivettem a beszélgetésekből,a matek tanár úgy megverte szegény fiút,hogy ez történt.Esküszöm,feljelentem azt az embert.Negyed óra múlva kicipelték osztálytársamat hordágyon.Addigra Hodge Starkweather tanár úr is megérkezett és szomorúan,egyben értetlenkedve nézte,ahogy elmennek.Mindenkit mélyen súlytott ez az ügy.Nem maradhattunk az osztályban.Nem csak azért,mert véres a föld,hanem azért is mert Jordan-t mindenki szereti és ami történt egyszerűen hihetetlen.Az osztályfőnökünk azt javasolta ezt a napot töltsük otthon.Jó ötlet.Egyikünk sem tudna a tanulásra figyelni.Idegesen beletúrtam a hajamba,majd felvettem a táskám a vállamra.Az osztály minden tagja kezdett gyors lépésben kimenekülni a teremből.Megértem őket.Én is ezt tettem.Egyszer csak észrevettem két fekete fejet.Naná,hogy a Lightwood tesók.Odarohantam hozzájuk.

-Sziasztok!Szörnyű ami Jordan-el történt,nem?

-Igen.Én nem értem,hogyan tört...-Kezdett bele Isabelle,de aztán félbehagyta mondatát,mikor bátyja idegesen eltrappolt mellőlünk.Felsóhajtottam,közben végig a fiún tartottam a szemem.-Ne szívd mellre.Nem csak veled ilyen.Ma hozzám se szólt és figyelmen kívül hagyott a reggelinél.Nem tudom,mi baja van.-Tette karba a kezét,miközben leléptünk az utolsó lépcsőfokról is.Csodálkozom,hogy nem esik el,abban a rohadt nagy magassarkúban.

-Miattam van az egész.Azt hiszi együtt vagyok Camille-lal.-A lány egy ó-t formált a szájával.-Isabelle,te voltál már szerelmes?-Mintha egy kicsit elvörösödött volna,de aztán rögtön visszatért kemény stílusára.

-Az vagyok.-Vallotta be.Tudom,hogy arra a szemüveges srácra gondolt,Clary Fray legjobb barátjára,akivel egyre többet látom a Lightwood család egyetlen leányát.-Miért kérded?

-Milyen a szerelem?-Úgy nézett rám,mint aki megbolondult volna.

-Viccelsz?Te vagy Magnus Bane!Több csajod és pasid volt annál,mint amennyi idő alatt lefutnám az egész Maratont.-Kint álltunk az iskola előtt.Elfordítottam a fejem és a távolba meredtem,ez olyan filmeses.Visszanéztem rá,akarom mondani le,de ahogy észrevettem,nincs köztünk több 8 centinél.

-Az egy dolog,drágám.-Mosolyogtam rá ravaszul.Felhúzta a szemöldökét.Még így is gyönyörű egy teremtés.Le sem tagadhatná,hogy ő Alec húga.-De az nem azt jelenti,hogy úgy igazán szerettem őket.Mármint,az biztos,hogy jobban szerettem őket,mint ők engem,de...Amit a bátyád iránt érzek,az más.Érzem a csontjaimban.Nekünk az a végzetünk,hogy együtt legyünk.Tudom,hülyén hangzik,de így van.Eddig nem gondoltam a család alapításra,de vele még azt is megpróbálnám.Kérlek Iz,visszakell őt szereznem,segíts.-Egy darabig ott állt előttem,csendben,kissé megdermedve.Kinyitotta a száját,majd becsukta és ezt úgy eljátszotta még vagy háromszor.Felnézett rám és elvigyorodott.Ekkor jöttem rá,hogy nem egyedül fogom véghez vinni a tervet,ugyanis szerelmem testvére itt lesz velem.A filmekben és a könyvekben úgy szokott lenni,hogy a srác/csaj azzal jön össze,aki a kiszemeltje tesója.Nálunk nem így lesz.Ez a valóság és nem minden úgy van,ahogy a film kitalálók elképzelik.Nem vagyok olyan,hogy egyik virágról a másikra repülök.Igenis vannak érzéseim és akár több hónapba telik,míg gyászolok egy szakítást vagy egy kedves ismerőst.Akik nem ismernek,azt hiszik öntelt alak vagyok,de jobb is így.Nem kell ismernie mindenkinek.Az a legfontosabb,tudd ki vagy,más nem számít.Mert ha nem fogadod el saját magad,másoktól se várd el.A nap további része remekül telt.Próbáltam nem gondolni a vérre és a szétvert Jordan-re.Inkább az új barátommal foglalkoztam,akinek híres,becses neve: Isabelle Sophie Lightwood.Volt olyan kedves és nem haza,vagy Simon-hoz ment,hanem velem töltötte az egész keddjét.Sokat hülyültünk,beszélgettünk.A kedvencem az volt,mikor azt mesélte,hogy mikor Alec 9 éves volt,beöltözött Pán Péternek,felmászott a szekrényre és elkezdte kiabálni:"Hiszek a Tündérekben".Mielőtt leugorhatott volna és kitörhette volna a nyakát,bement a szobába az apjuk és elkapta az akkor még kicsike kék szemű fiúcskát.Elvileg utána mérges volt Robert-re mert nem engedte neki,hogy "repüljön" s használja a "varázserejét".Ezen sírtam a röhögéstől.Bárcsak ott lettem volna.Szétpuszilgattam volna azt a jó kis gyerekarcát.Mondjuk,a szituhoz nem tudtam volna nagyon,mit hozzáfűzni.Én inkább Micimackó fan voltam.Mikor ötöt ütött az óra,Izzy gondolt egyet,elővette a zsebéből a telóját és valakit elkezdett hívni.Fogalmam sincs kit.Annyi szent,hogy áthívta hozzám.Mi?A beleegyezésem nélkül?Mikor letette,rámmosolygott.

-Kit hívtál?-Érdeklőtem.Hiszen,csaknem engedek be akárkit a házamba...vagyis am,Ragnor házába.

-Ja,csak Clary-t.-Legyintett.

-Miért hívtad ide?

-Kedvellek,jó volt együtt,de muszáj ajándékot vennem a bratyókám szülinapjára.Jön segíteni.Na és persze Jace is.-Válaszolta természetesen.Én meg kiakadt fejjel néztem rá.Ide azt a szöszit?Azt már nem!Késő bánat.A csengő megcsendült.Isabelle szökkent egyet s máris az ajtónál termett,amit rögtön ki is nyitott.Ott állt vöri,szöszi és szemüveg.Micsoda jó kis bagázs!-Sziasztok!Gyertek be!-Invitálta be őket.

-Szia Magnus!-Intett boldogan Clary.Én csak mosolyogva biccentettem.Jace meghajolt(!),aztán elröhögte magát,majd inkább levette rólam a tekintetét.Ezt mire véljem?Szemüveg meg nem igazán hagyott békén.Barna szemei egyfolytában bele kúsztak az én borostyánjaimba.Elfintorodtam,jelezve,ne bámuljon.Láthatólag sikerült,mivel gyorsan odaugrott barátnőjéhez és átkarolta.Izzy először egy érthetetlen fejjel,majd egy mosollyal nyugtázta.Rátért a tárgyra.

-Szóval,mint tudjátok,Alec szombaton hivatalosan is felnőtt lesz.Ezt nem hagyhatjuk ajándék nélkül.Szépen szedjétek össze a seggeteket,no meg a pénzeteket és indulás.-Csapta össze a kezét.Jó vezér lenne belőle.

-Ő is jön?-Kérdezte félénken Szemüveg,közben rám mutatott.

-Persze.Ő a tesóm pasija,muszáj jönnie.-Kacsintott.-Tudom,hogy már vettél ajándékot,nem is azt szeretném,hogy mégjobban költsd a pénzed.Csak örülnék ha jönnél.-Tudta le.

-Nem zavarnék?

-Dehogy!-Mondta Clary.-Örülnénk,ha jönnél!-Erre a két fiú köhögcsélni kezdett,de a lányok mérges pillantása elhallgatatta őket.Elvigyorodtam.

-Oké.Akkor a kérdésedre a válasz:Igen,én is jövök,Sheldon.-Felkaptam a táskám,a biztonság kedvéért betettem a pénztárcámat és nyitottam ki az ajtót,jelezvén,készen állok.

-Simon...-Suttogta Szemüveg,de nem igazán foglalkoztam vele.Az út igen hosszú volt,majdnem 2 óra.Amúgy nem lett volna hosszú,csak a Vöri legjobb barcsijának kicsi a hólyagja,így nem tudta megvárni,amíg a bevásárlóközpontba érünk,megálltunk egy fánál.Eleinte nem akarta ott elvégezni a dolgát,de miután Szöszi megfenyegette azzal,hogy lefényképezi a csupasz seggét és felteszi a netre,nem ellenkezett tovább.Miután befejezte,adtam neki készfertőtlenítőt,mert a pisis kéz undorító és nem higénikus.Halkan megköszönte.Mentünk tovább.Fellélegeztem,mikor észleltem,ott vagyunk.Bementünk.Elámultam,mennyi dolog van ott.Ez teljesen más,mint amiben Raphael-el voltam(és nem csak a pink színe miatt).Sokkal jobb cuccok voltak és ezek végre nem veszélyesek.Ékszerek,bélyegek,táskák,cipők,mindenféle királyság.A srácok elkezdtek nézelődni.Én is úgy tettem,bár tudtam,úgyse veszek már semmit.Vagyis,akkor még azt hittem.Ahogy így megyek-megyek a sorok között,meglátok egy kis ládát,amellett egy néni ül.Nem az a hajléktalan féle,látszik rajta,hogy mosakodott.A barna ládában,3 kiskutya van.2 szunyókál,a harmadik ülve nézelődik.Akkor jöttem rá,hogy az állatkereskedés részlegre tévedtem.Végig néztem az ülő,keverék kutyán.Komoly arcot vág,mégis a gyönyörű kék(!)szemében annyi vidámságot és szenvedélyt fedeztem fel,amit egy kutyusban sosem gondoltam,hogy találok.

-Ő milyen fajta?-Kérdeztem a nénitől,közben a kutyusra mutattam.

-Nem tudom.-Vont vállat.-Különleges jószág.Az biztos,hogy nem bánt.Tán a fiatalember érdeklődik iránta?

-Igen.Egy fontos személy születésnapjára lesz.-A néni mindenttudóan elmosolyodott.

-Különleges a kislány,akinek lesz?

-Fiú.De igen,a legkülönlegesebb és a legszerettnivalóbb,egyben a legkomolyabb ember,akit valaha ismertem.-Látszott rajta,már a "fiú"szónál elvesztette a fonalat,mindenesetre azért mosolygott és azt mondta,ha tényleg ennyire fontos nekem az "ifjú",akkor elvihetem a kiskutyust ingyen.Először ellenkeztem,mondtam,kifizetem ha kell,de nem engedte.Még hozzátette,nem kell sok oltást beadni neki,ő mindegyik kutyusnak elintézte a dolgát.Hittem neki.A kutyuli tényleg nem tűnt bolhásnak,és később kiderült,tényleg nem az.Időközben arra is fényderült,hogy kislány,ugyanis elég sok cickót véltem rajta felfedezni.Mikor visszaértem a többiekhez,csodálkozva néztek a kiskutyára a kezemben.Elmagyaráztam a történteket,ők pedig elismerően bólintottak.Clary szerette volna hazáig cipelni a még névtelen lánykát,így történt az,hogy én vittem a "Boldog Születésnapot"macit,amit ő vett Alec-nek.A másik három emberke se húzta ki magát a vásárlás alól.Jace egy nyilat vett neki,Simon egy CD-t(nem hiszem,hogy tetszeni fog neki,de mindegy),Izzy pedig csináltatott egy párnát,amin az egész családjuk rajta van.Azt játszotta,hogy mérges,mert elvileg nála jobb ajándékot vettem,de a végén csak nevetett.Így történt az,hogy a mai estémet nem egyedül,hanem a névtelen törpével töltöttem.

ALEC

2016.Szeptember 16.Kedd                Füzet!

Miután tegnap csalódnom kellett a húgomban is,mérgesen hazajöttem.Tőlem szokatlanul,elkezdtem sírós zenéket hallgatni és elő kotorásztam még egy kis fagyit.Kérdezte tőlem a családom,hogy mi bajom van,de nem válaszoltam.Egyedül akartam lenni.Bár,mondjuk azért szégyellem magam,amiért anya előtt becsaptam a szobám ajtaját.Vele nem akartam így bánni,csak egyszerűen eszméletlenül elvoltam keseredve.Hogy tehette ezt velem a saját testvérem?Tudta,hogy tetszik Magnus!Vagyis,gondolom.Ez a fiú,pedig ha nem jön össze a dolog,rögtön másik virágra száll?Most akkor mégsincs együtt Camille-lal.Én már tényleg nem értek semmit.Homály fedi az egész dolgot.Annyi a szerencsém,hogy a keléssel nem volt nagy gondom.Nem feküdtem le későn,nem álmodtam semmit,könnyű volt.Egy fehér atlétával,fekete pulcsival,farmerral,fehér zoknival,mentem be a fürdőszobába.Kivételesen megnyitottam a csapot és most nem zuhanyozni,hanem fürödni mentem.Jót fog tenni.Legalábbis remélem.Nem várom a szombatot.Nem akarok  szülinapot.Semmi kedvem hozzá.Ott boldognak kéne lennem,pedig egyáltalán nem vagyok az.Különben is,rossz színész vagyok,szóval ezt az egész bulit lekéne fújni.De tudom,hogy anya úgysem engedné,úgyhogy mindegy.Pár nap alatt meglehet tanulni színészkedni?Á,úgysem tudok hazudni.Majd megpróbálok jópofizni,aszt kész.Bekrémeztem magam,lemostam magamról,majd kiszálltam a kádból.Ráérősen letörülköztem,felöltöztem a kikészített ruháimba.Beletúrtam a hajamba,aztán lementem a konyhába.Csináltam kávét.Na és akkor mi jutott eszembe?A tesóim felkeltése.Rohanhattam fel az emeletre ébresztőórát játszani.Szeretem ezt csinálni,tényleg,nagyon.Berohantam a fiúk szobájába és elkezdtem játszani Jace zongoráján,hogy felkeljenek.Sikerült.Mind a ketten a fülüket befogva ült fel az ágyában.A nagyobbik öcsém "szép" szavakkal illetett,a kisebbik pedig kómásan megpróbált felállni.Kihúztam magam,amolyan "szép munka volt"stílusban.Egy darabig elidőztem a húgom ajtaján,majd elléptem tőle.Ha ő is kicseszett velem,akkor én sem leszek ám kedves.Tanuljon meg magától felkelni,vagy állítsa be a telefonján az ébresztőt,de az biztos,hogy nem fogok érte semmit se tenni.Sóhajtottam,majd lementem a konyhába és csináltam reggelit.Előszedtem a az evőeszközöket,tányérokat,szalvétát,poharakat.Na meg a vizet is.Mikor készen volt a két srác,leültek az asztalhoz.

-Te,Alec.Hol van Izzy?Nem keltetted fel?-Nézett körbe,hátha meglátja lánytesónkat.Megvontam a vállam.

-Tanuljon meg magától felkelni.Nem érdekel már ha elkésik vagy sem.-Tátott szájjal bámult rám.-Mi van?

-Inkább az a kérdés,veled mi van?-Tette le mérgesen a villáját.-Nem ő vette el a naplódat,hanem én.Rám legyél mérges.De ő semmit sem tett ellened,szóval fejezd be.

-Semmit?Megcsókolta Magnus-t,láttam!-Emeltem fel én is a hangom.

-Idióta seggfej vagy,Lightwood.-Állapította meg.-Gyere,Max!Ma én viszlek suliba.-Felálltak  az asztaltól.Mielőtt kiléptek volna az ajtón,Jace hátrafordult.-Tudod jól,hogy Isabelle sose tenne ilyet ellened.Igen,szereti a fiúkat,talán túlságosan is,de nem nyomulna rá arra,aki tetszik a bátyjának.Ezt tudhatnád.-Ez volt a végszó.Elmentek.Karba tettem a kezem és csak néztem ki a fejemből.Nincs igaza a fogadott tesómnak.Bármennyire is azt szeretné,hogy mindenben ő legyen a mindenttudó,ez nem jött össze.Láttam őket.Láttam,ahogy összeér a szájuk.Na jó,azt nem,de azt igen,hogy közel hajoltak egymáshoz.Ez nekem épp elég.Elegem van az egészből.

-Úristen!Elfogok késni!Van még valaki itthon?!-Futott be a konyhába kétségbeesetten Isabelle.-Alec!Miért nem keltettél fel?-Nem válaszoltam.Felálltam,levettem a kabátom a fogasról,majd elhagytam a házat.Talán tényleg bunkóság volt ezt tennem vele,de bíztam benne.Azt hittem sose cseszne ki velem,mert hát testvérek vagyunk.De úgy látszik,ez neki semmit sem számít.Miért kell mindenkiben csalódnom?Miért nem szeret senki?A családom se szeret annyira,hogy megbecsüljön.Akkor mi maradt nekem?Persze,a nagy semmi!Nagyon jó,hogy már kora reggel ideges vagyok.Remélem azért az iskolában fogok tudni figyelni a tanórákra.Hamar a suliba értem.Bementem az épületbe,majd felsiettem a lépcsőn.Nem volt jó ötlet.Utálom,hogy a harmadikon vagyunk.Lecipzároztam a kabátom,mert kint ugyan hideg,de bent rohadt meleg van.Már éppen nyitottam volna az osztálytermet,mikor egy lány állt elém.Nem lehetett több 160 centinél.Fekete "Rock on"feliratos pólót viselt,szakadt farmert,bakancsot,s fekete hajában piros melírcsíkok tündököltek.Nem tudom,hogy as vagy bés-e,de biztosan tizenkettedikes.Kicsit furcsáltam,hogy így megállított.Miért nem mehetek be az osztálytermembe?

-Te ki vagy?-Látni láttam már őt,de a nevét nem tudom.

-Leticia Brown a nevem.Tizenkettedik as vagyok,de nem ez a lényeg.-Rázta meg a fejét.-Ne menj be oda.Valami történik ott és nem hallatszik jónak.-Felhúztam a szemöldököm.

-Most csak viccelsz,ugye?

-Nem.Komolyan beszélek!-Halkabbra vette.-Ütéseket hallottam.

-Ütéseket?!-Gyorsulni kezdett a lélegzésem.-Akkor miért nem nézted meg,hogy mi van?Ajj,Istenem!-Morogva kinyitottam a terem ajtaját.Megtorppantam.Azt hittem,majdnem ott nyomban elkiáltom magam.Ehelyett nem tudtam mit tegyek.Levoltam sokkolva.A mellettem lévő lány ugyanúgy.Jordan Kyle,aki jó barátaim közé tartozik,szétverve feküdt a földön.Elájult.A szájából ömlött a vér.Valaki tédelt felette.Ismerősnek tűnt.Egyáltalán nem diák.Az illető felnézett,én pedig megvilágosodtam és nem tudtam megszólalni.Az osztályfőnökünk,Hodge Starkweather volt az.Öklén végig folyt a vér és nem a sajátja volt.Miért  tette?Mit ártott neki az a fiú?Mielőtt bármit is tehettem vagy kérdezhettem volna,felállt,ellökött minket,majd kifutott a teremből.Először felmerült bennem,hogy vajon utána menjek-e,de aztán inkább Jordan-nek szenteltem a figyelmem.

-Rendbe jön?-Kérdezte aggódva Leticia.

-Nagyon remélem.-Közben az osztálytársaim beértek a terembe.Ugyanaz volt a reakciójuk,mint nekem.A végén már mindenki körbeállta az áldozatot,ha hívhatom így.Azt kezdték el pletykálni,hogy a matek tanár volt.Az sem lehetett volna elképzelhetetlen,mert Mr.Hook sem nagyon csipázza a srácot.Ha nem láttam volna az egészet,én is ebben a hittben éltem volna.Csak sajnos,láttam mi történt.Mélységesen szégyenkezve hívtam fel a mentőket.Hogy miért?Mérges voltam magamra amiért későn érkeztem.Amiért nem kaptam el a tanárunkat.Amiért álltam ott,mint egy álló micsoda és nem csináltam semmit.Csak egy kis ijedt buzi vagyok,aki megijed hacsak egy csepp vért is meglát.Oké,az nem igazán volt egycsepp.Éveknek éreztem,míg megjöttek a mentők.Rossz volt látni,ahogy felrakját őt a hordágyra,beteszik a kocsiba és elhajtanak.Mindezt úgy,hogy Mr.Starkweather aggódó arcot vágott.Persze,miközben elment mellettem,észrevettem,hogy összeszűkítette a szemét.Azt hiszi ő győzhet?Na azt már nem!Börtönbe fogom jutattni.Segítségre lenne szükségem,de a tesóimra és a barátaimra most nem igazán tudok számítani,úgyhogy magammal kell elintéznem.Mikor mindenkit hazaküldtek,én úgy döntöttem,nyomozni fogok.Elkezdtem követni az osztályfőnököt.Próbáltam feltűnésmentesen menni mögötte.Ha hátrafodult,elbújtam valami mögé.Kicsit meglepődtem,mikor betévedt egy sikátorba,de ki akartam deríteni mi folyik itt,szóval én is mentem.A helyiség sötét és büdi volt,bár mit is vártam?A szemem nemsoká hozzászokott a sötétséghez,de úgy látom mindjárt kint leszünk megint.Egyszer véletlenül megbotlottam,de megtartottam magam.

-Szia!-Fogta meg a vállam az a bizonyos valaki.Ijedtemben nagyot ugrottam,s felkészültem rá,hogy kicsavarjam a kezét.-Hé,hé,nyugi már,na!Csak én vagyok az.Olyan gyorsan eltűntél és kíváncsi voltam,mit művelsz.

-Jézusom,Leticia!-Emeltem el a kezem a szívemről.-Ha máskor szeretnéd tudni,merre megyek,kérdezd meg,de ne gyere úgy,mögöttem,mint egy nem tudom mi.

-Miért?Ha megkérdeztem volna,elmondtad volna?-Tette karba a kezét.Ezen elgondolkoztam.

-Nem.

-Na látod!-Csábosan rám nézett.-Várjunk....lesz máskor?-Fintorogva mentem tovább.-Amúgy nyugodtan hívj Titinek.-Körülnézett.-Merre megyünk?

-Nem tudom.De kikell derítenem miért tette ezt Mr.Hodge.Nem értem.Semmi baja se volt eddig Jordan-el.Szinte ő volt a kedvence.-Ráztam meg a fejem értetlenül.

-Nem volt semmilyen nézeteltérésük?Valami,amin az ofőtök mérges lett?

-Nem hinném.-Végre kiértünk abból a bűzből.Megállítottam a lányt.Az ofőm a rendőrökkel beszélgetett.Nem hallottam miről,de valami nekem itt fura.Egyszer csak megfogták a kezét,rárakták a bilincset,majd beültették az autóba.-Ez feladta magát?-Kikerekedett szemmel néztem a távozó kocsi után.

-Vicces,nem?-Vedte félválról a dolgokat,Titi.-Van valakid?-Tátott szájjal néztem rá.Ilyen helyzetekben,hogy lehet ilyennel foglalkozni.

-Nincs.De azt tudnod kell,hogy a fiúkat szeretem.-Egy ó hangot hallatott.Sok percig csendben álltunk,aztán támadt egy ötletem.-Leszel a barátnőm?-Megdöbbenve nézett rám.

-Éppen az előbb közölted velem,hogy meleg vagy.Ezt most nem értem.

-Az is vagyok.Tetszik egy fiú és....-Felnevetett.

-Féltékennyé akarod tenni,igaz?-Elvörösödve bólintottam,ő pedig csak mosolygott.-Rendben.-Nem értettem ezt mire mondja.-Eljátszom,hogy a barátnőd vagyok,Alec.

-Ó,köszönöm,én...-Felhúztam a szemöldököm.-Tudod a nevem?

-Akár hiszed,akár nem....sokan ismernek téged.-Kacsintott,majd elbúcsúzott és elment.Mit is csináltam?

...

Még mindig azon gondolkoztam a hazavezető út közben,hogy mit is műveltem az előbb.Jó lesz otthon bedőlni a kádba,meleg vizet engedni magamra és csak pihenni.Alig ment el a nap,de máris annyi minden történt.Az egyik haverom majdnem meghalt,a tanáromat letartóztatták és meleg létemre lett egy csajom,aki nem is igazán a csajom.Amint hazaértem,megtettem ezt a dolgot.Nem gondoltam semmire,senkire,csak a víz csobogását figyeltem.Miután kiszálltam a kádból,letörülköztem,felvettem egy kényelmesebb ruhát,ami jó itthonra.A további napom része uncsizással telt el.Egyes egyedül voltam otthon.Max suliban,anya dolgozik,Jace és Izzy pedig ki tudja hol vannak.A húgom biztosan valami eldogutt helyen,Magnus-szal.Mindenesetre én tv-t néztem és olvastam a Tane Krónikákat.A tizedik résznél tartok.Kiolvastam.Erre a részre semmi szükségem sem volt.A két pasi majdnem lefeküdt egymással,boldogok voltak.Nem úgy,mint én.Szóval,inkább ledobtam az asztalra és néztem ki a fejemből.Relaxációm nem tartott sokáig,ugyanis megjöttek a tesóim.Jace beköszönt nekem a nappaliba,majd feltrappolt a szobájába.Akkor még azt kívántam,bárcsak Izzy is ezt tette volna,de a beszélgetésünk után megváltozott a véleményem.

-Szia bratyó.-Miután nem köszöntem vissza,nagyot sóhajtott.-Na jó.Mi bajod van?-Ült le mellém.Kicsit elhúzódtam.-Reggel nem keltesz fel,átnézel rajtam,nem válaszolsz,ma pedig,amint mellénk érkezik Magnus,elmész.

-Ne csodálkozz.Láttalak téged és őt csókolózni tegnap.

-Te mi a csudáról beszélsz,Alexander?-Állt fel dühösen.

-Még neked áll feljebb?Nem én csókoltam meg Simont-t.-Erre a gondolatra kirázott a hideg.-Apropó,mivan vele?Megcsaltad.

-Nem csaltam meg senkit!-Dobbantott egyet a lábával.-Szeretem Simon-t!És téged is.Nem történt semmi!Belement az a rohadt csillám a szemébe,nem tudta kiszedni,én csak segítettem.Vele se kéne ilyen bunkónak lenned,hiszen vett nekem egy ostort,hogy megvédjen,mert tudja,hogy szeretsz és azt is,hogy biztonságban akarsz tudni!-A szájára csapott.Lélegezni is elfelejtettem.Mit...mit mondott az előbb?

-Felejtsd el amit mondtam.-Beletúrt a hajába,majd úgy döntött,felmegy a szobájába.

-Isabelle,várj!-Visszafordult.-Sajnálom.Nem tudtam.Félmosolyra húzta a száját.

-Olyan cuki,hogy mindent félreértesz.-Felnevetett.Otthagyott a gondolataimmal.Ha tényleg úgy van,ahogy a húgom mondta akkor....Mindent elrontottam,mindent!