MAGNUS

Nehezen keltem fel ezen a reggelen.Olyan üres a ház Ragnor nélkül.Annyira megszoktam,hogy a tojás rántotta szagára ébredek,hogy majdnem tovább aludtam,mint kellett volna.Csakis ilyenkor vagyok hálás az ébresztőóráért.Mielőtt kiszálltam volna az ágyból megvakartam a fülem és megegyeztem magammal,hogy én biztosan befogok szerezni egy macskát,majd a közel jövőben.Jó,tudom,úgy viselkedem,mintha most szakítottak volna velem,de szerintem teljesen érthető a kiakadásom.Rosszabbul vagyok,mint mikor Camille színt vallott nekem.Jaj,nem akarok rágondolni,mert csak mégrosszabbul leszek.Inkább menj el fürödni.Oké,megyek.Jézusom,most komolyan magammal beszélgetek?Tényleg bekéne szereznem néhány cicust,aszt én lennék a macskás néni.Megráztam a fejem hülye gondolataimon,aztán a szekrényem elé álltam.A reggelekben nem csak a korán kelést,hanem a ruha választást sem szívlelem.Sok tök jó rucim van és mindegyikben szexin nézek ki,úgyhogy megint nem lesz könnyű a választás.Na de lássuk.Cowboy szett?Á,nem,az már tavalyi.És túl vadnyugatos,szóval kilőve.Bohóc öltözék?Várjunk!Ez mi a francot keres nálam?Kuka!Indiana Jones style?Ühm,nem,3 évvel ezelőtt elvesztettem a hozzávaló ostoromat.Sóhajtva beletúrtam fekete hajamba.És tádáá,megvilágosodtam.Gyönyörű párducos alsómban befutottam a fürdőszobába.Körbenéztem.Nem is értem Ragnor hogy tudta zöldre festetni,olyan csúnya.Ne feledkezzek meg arról,hogy átfestessem.A tükör felé fordultam és elvigyorodtam.Tetszett amit láttam,de most nem arra szántam azt a nagy mosolyt.Levettem a polcról a pink hajfestékemet,befújtam.Szupi!Máris tudom mit kell hozzá felvennem.Vissza a szobámba!Hm,legyen a mai elegáns nap.Vagy legalább a ruhám legyen az.Felvettem egy szürke nadrágot,fekete zoknit,lakk cipőt,szürke inget arany gombokkal és egy bordó zakót.A körmöm most feketében pompázott,a szemem pedig kékben.Elégedetten lépkedtem le a lépcsőn,de amikor megpillantottam Raphael-t a konyhában ülni,eléggé meglepődtem.

-Hogy lehet az,hogy míg én 10 perc alatt elkészülök,te fél órát vacakolsz...láthatólag a semmiért?!-Nézett rá unottan az órájára.Elengedtem beszólását a fülem mellett,majd karba tettem a kezem.

-Te meg mit keresel itt,Santiago?-Neveztem a vezetéknevén.Sóhajtva felállt.

-Elmondom neked,ha annyira kíváncsi vagy rá,Bane.-Úgy nézett rám mintha ezzel szívességet tenne.-Megszoktam,hogy reggelente Ragnor visz el kocsival,ahogy téged még soha.-Kacsintott.Megforgattam a szemeim.-De ő sajnos elment,úgyhogy gondoltam mehetnénk együtt.-Vonta meg a vállát.Felhúztam a szemöldököm.

-Mármint...te meg én?Együtt?-Mutogattam kettőnkre.Ő pedig úgy bólogatott,mintha teljesen természetes lenne,hogy mi ketten bármit is együtt csinálunk.-Hát am...okkké.

-Akkor indulás,mert nem akarok miattad elkésni.-Sietetett.Kinyitotta az ajtót,hogy menjek előre.Erre a kedvességre meghajoltam.Egy morgó hangot adott ki a szájából,én meg nevetve kiléptem a kapun.Milyen kis vicces ez az emberke.Vagy nem.Ez nézőpont kérdése.Igazság szerint nem is olyan rossz arc.Jól elbeszélgettem vele az úton és nem is annyira komoly srác,mint gondoltam.Vannak viccei,persze nem jobbak az enyémnél,de az övéi sem vészesek.Hihetetlen,de 10 év ismeretség után(vele találkoztam legelőször a régi bandánkból,de nem lettünk legjobb barátok,nem tudom hogyan)rájöttem,hogy csak most ismertem meg igazán.Nincs testvére,a szülei elváltak és sose kedvelte Camille-t csak nem akart megbántani engem.Ezen felnevettem.Jó tudni,hogy van egy közös "ellenségünk",ha használhatom ezt a címkét rá.Na és tudjátok még mit tudtam meg?Hogy aszexuális(az az amikor egyik nem iránt sem érzel szexuális vonzalmat).Pedig azt hittem,hogy ő egy igazi nőcsábász.Nem néz ki rosszul,s Spanyol az anyanyelve,amire buknak a csajok,úgyhogy tényleg meglepett ez az egész.Ja,amúgy kiderült,úgy tudott bejönni a lakásba,hogy Ragnor már réges rég adott neki kulcsot.Klassz...Ó,és valamilyen különösmód drukkol nekem és Alec-nak,hogy összejöjjünk.Mondtam neki,ne tegye.Semmi esélyem a fiúnál.Ha ő abba a szöszibe szerelmes,Jerome-ba vagy kibe,akkor én nem állom el az útját.Felnőtt férfi,azt csinál amit akar.És ha nélkülem akarja csinálni azokat a bizonyos dolgokat(semmi perverzség,komolyan beszélek),akkor csinálja egymaga.Oké,talán kicsit ideges lettem.Talán csak azért mert nem bírom a visszautasítást vagy valami.Vaaagy,szerelmes vagyok a kék szeműbe és ettől megőrülök.Talán beszélnem kéne a legjobb barátnőjével,Aline-nel.Gyorsan,amíg van időm,mert sajnálattal hallom,hogy holnaptól ő és Helen nem lesznek az osztály tagjai.Amint beértünk a suliba,megkértem Raphael-t,hogy foglaljon nekem helyet maga mellett a kémialaborban,ugyanis mind a kettőnknek ott lesz az első órája.Volt olyan cukker-mukker és a táskámat is elvitte,így nem kellett azzal bajlódnom.Beléptem a termünkbe.Szerencsémre volt akkora hangzavar,hogyha beszélek a lánnyal,biztos nem hallják meg.

-Jó reggelt,Aline.-Köszöntöttem.Kissé kómás fejjel fordult hozzám,de amint meglátta ki áll előtte,felvidult.Ó,nem is tudtam,hogy ilyen hatással vagyok a lányokra.Főleg nem a leszbikusokra.*Gondolkodó AF*

-Halihó Magnus!-Öklözött bele a vállamba.Aú.-Miújsi?-Ez biztos valami lányos becézője lehet a mi újságnak.Rögtön a tárgyra tértem,mit köntörfalazzak?

-Figyu.Am...bekell vallanom neked valamit.-Köhögcséltem egy kicsit.Aline arca sápadt lett.

-Mags...nagyon kedvellek,de...tudod,hogy nem szeretem olyan formában a fiúkat.-Először nem értettem ezt miért mondta,aztán rájöttem.Kicsit siethetnék az igazsággal,mert a végén azt hiszi belé és nem a legjobb haverjába zúgtam bele.Mert igen,igenis belezúgtam.

-Mi?Nem rólad van szó.-Megkönnyebülten fújta ki a levegőt.Na,azért ennyire nemn vagyok ijesztő.-Hanem...Alexander-ről.-Megint látható volt az a hatalmas vigyor szép,fehér arcocskáján.

-Tudtam!-Mutatú ujjával majdnem kibögte a szemem.-Szerelmes vagy belé!

-Persze szivem,hangosabban,hát hogyne.-Néztem rá mérgesen.Elhúzta a száját.

-Bocsesz.-Hátra dobta hosszú,fekete haját.Miért szeretik ezt csinálni a lányok?Vagy azok a srácok akiknek hosszú hajuk van?-Miben segíthetek?

-Mit tegyek?Szerelmes abba a szőke srácba...hogy is hívják?Junior?-Felnevetett.

-Jace.

-Ugyanaz.-Legyintettem.-De ő nem fogja viszont szeretni.Nem úgy,ahogy én...-Mondtam halkan.Aline is láthatólag szomorú volt,megsimogatta a karom.

-Szerintem szeret téged.Csak még ő sem tud az érzéseiről.Sokat beszél rólad.-Nem tudtuk tovább beszélni az ügyet,ugyanis megérkezett az emlegetett szamár,aki természetesen egyáltalán nem néz ki egy szamárnak.Nagyon remélem,hogy Aline-nek igaza van.Hogyha Alec szeret,akkor nem tudom mit csinálok örömömben.Azon kívül,hogy leteperem és végig csókolgatom a nyakát,persze csak akkor ha megengedi.Aztán az egyetlen lány hármunk közül eldöntötte,hogy bizony elmegyünk egy rajz kiállításra.Nem volt vele bajom,szeretem az alkotásokat,főleg ha érnek is valamit.Suli után el is mentünk,de nem gondoltam,hogy egy olyan helyen kötünk ki,ahol mindenféle csókolózó csajokat és srácokat látunk.És nem,nem fiú-lány smaci volt az.Aztán az is betett a képbe,hogy megjelent Aline volt barátnője és a szülei.De amint megláttam az egyik apját,kiakadtam.Hiszen az a magas férfi,szürke öltönyben,az az apám.Mi folyik itt?

-Apa?-Mindenki furán meredt rám,még a saját apám is.Komolyan!Úgy nézett,mint akinek fogalma sincs arról ki vagyok.Tudom,hogy nem gondolt rám a távollétemben,de ez akkor is rosszul esik.

-Hozzám szólt,uram?-Semmi érzelmet nem mutatott felém.Üres volt a tekintete és úgy tett,mintha most látna először.Mintha csak egy idegen lennék.Pedig elkell fogadnia,hogy igenis a fia vagyok,ez van.

-Igen...uram.-Az utolsó szót undorodva mondtam ki.-Beszélhetnék önnel?-A férfi,aki amúgy az apám,bólintott.Egy eldugottabb helyre sétáltunk,ahol senki sem láthat minket.Ott aztán elöntött a düh.-Mégis mi a francot képzelsz magadról?Kidobsz a lakásból,csak azért mert más vagyok,erre kiderül,hogy egy rohadt buzi vagy!A csávókat szereted!Ezért dobtál ki engem is,nem?Mert félig a faszokra bukom,jaja!És mi az,hogy ez a Rosalie vagy ki a tök a lányod?Elmész te a jó büdüs p****ba!-Csak úgy folyt belőlem a szó,de nem csak az,hanem a könnyeim is.

-Először is,hogy merészelsz velem így beszélni,fiatalúr?-Hah.Még ő a mérges,ezt nem hiszem el.-És nem,képzeld nem "bukom",ahogy te mondanád,a "faszokra".Ez az ember tényleg Rosie apja,de én nem és nem is vagyok belé szerelmes.Csakhát ő meleg és 1 héten belül kellett találnia valakit,különben elveszik a kislányt.Régi jó barátom,nem hagyhattam cserben.

-Akkor engem miért hagysz cserben?A fiad vagyok.-Remegett a hangom.Jaj ne,utálom az érzékeny oldalamat.

-Mondtam már.-Lépett hátrébb.-Többé nem vagy a fiam.-Ezzel a mondattal otthagyott.Lerogytam a földre,a kezembe temettem az arcom és sírtam,úgy,ahogy még sohasem.Elvesztettem az édesanyámat,és úgy látszik az apámat is.

ALEC

Most szerencsére simán eltudtam aludni,ezért annyira nem volt nehéz a felkelés.De azért könnyű sem,mert elég rossz reggel hatkor ébredni.Tegnap délután hárman mentünk a kiállításra,de ketten jöttünk haza.Magnus egyszerűen lelépett.Nem vette fel a telefont,nem válaszolt az üzeneteimre és még azon a hülye facebook-on sem volt.Nagyon aggódtam és aggódom még most is.Remélem ott lesz a suliban.Akkor megnyugodnék.Így is rossz napom van,Aline-ék nem jönnek ma már a suliba mert összepakolják a maradék holméjaikat is.Ez eléggé elszomorít.Kell nekik Magyarországba költözni!Jó,na,nem hibáztatom őket,csak nagyon fognak hiányozni,mind a ketten.Nem is gondoltam,hogy az emberek a szerelem nevében képesek a másik után utazni.Én is ezt tenném Magnus-ért...öhm...akarom mondani Jace-ért.Rácsaptam a homlokomra,majd felálltam és amilyen ruha a kezembe került,kivettem.Eskü,annyi a jó a mai napban,hogy péntek van.Hogy lemossam magamról ezeket a rossz dolgokat(nem sikerült,csak úgy szólok),elmentem zuhanyozni.Nem voltam bent olyan sokáig,de nekem egy örökkévalóságnak látszott.Ahogy álltam a langyos zuhany alatt,kitisztult a fejem és nem figyeltem másra(vagy nem gondoltam)csakis önmagamra.Amit nem nagyon szoktam,úgyhogy sűrű tapsot érdemlek.A suli utat a tesóim,mint mindig végig beszélték,én meg kussolásban voltam,ahogy mindig szoktam tenni ilyenkor.Leginkább gondolkozok vagy csak úgy elvagyok magamba.Különben is,ezek itt mellettem a jó nagy hülyeségeken tudnakm beszélgwtni.Például:Tudtátok,hogy Izzy és Simon együtt vannak?Vajon mikor történhetett ez?Izzy miért nem mondta el nekem?Úgy látom elkell beszélgetnünk.De nem most,mert fáradt vagyok játszani a gondoskodó bátyust.Helyettem megteszi Jace,úgysem bírja azt a gyereket.Amint beértünk a suliba,elköszöntem tőlük és rohantam a saját osztálytermem felé.Nem szabadna a folyosón futnom,de nagyon félek.Mi van ha történt valami Magnus-szal?Sosem bocsátanám meg magamnak,hogy hagytam egyedül elmenni.Még nincs itt.Semmi baj.Legtöbbször én jövök előbb,úgyhogy csak nyugalom.kkor ment fel leginkább bennem a félelem pumpa amikor becsöngettek első órára,aztán pedig ki,és még mindig semmi.Raphael megkérdezte tőlem,hol van,azt válaszoltam,bárcsak tudnám.És ez így ment egész nap,míg az utolsó órának is végeszakadt.Gondoltam egyet és tárcsáztam a számát.Felvette!Csodák csodájára!

-Magnus!Jesszusom!Hol vagy?-Kérdeztem,miközben kisétáltam az iskola kapuin.Közben ügyesen megbotlottam,de megtartottam magamn.Jó reflexek.

-Itthon.-Felelte természetesen.-Vagyis hát...most indulok Helen-ékhez.-Hülyén meredtem a telefonomra.

-Ajj,de idióta vagy,tudod mennyire aggódtam?!Máskor ne csináld ezt te barom.-Erre csak nevetett.Ne nevessen,egyáltalán nem vicces,nem tudom mit nevet!

-A barinődnél találkozunk,Gazdasszonykám.-Lerakta.Biztos vagyok benne,hogy vigyorgott közben.Idegesen visszatettem a táskámba,majd elindultam a Blackthorn ház felé.Nem laktak messze a sulitól,így 15 perc múlva ott is voltam.Nem lepődtem meg amikor megláttam Helen 6 testvérét akik épen pakolták a cuccokat a kocsiba.A második legidősebb,Mark,egy villanykörtét cipelt.Hát,tőle többet vártam.Nemsokára megláttam egy szőke és két fekete buksit is,ami Helen-hez,Aline-hez és Magnus-hoz tartozott.Mellettük ott állt Jia Penhallow,Aline édesanyja.Éppen nagyban dumáltak,mikor Livvy hevesen kezdett integetni nekem,a többi kisgyerek pedig rám mutogatott.Visszaintegettem mosolyogva,aztán köszöntem a bátyjuknak is,aki még mindig a villanykörtével foglalatoskodott.Odaléptem Helen mellé.

-Sziasztok.-Köszöntem.-Jónapot,Jia.

-Jaj kincsem,ha százszor is elmondom neked,hogy tegezz,úgysem érted meg.-Mosolygott rám barátnőm anyukája.

-Éppen jókor jöttél,Alec,mindjárt indulunk.-Jutatta hozzám az információt Helen.

-Szivi,beszélhetnénk?-Kérdezte tőlem komolyan Aline.Bólintottam.Belesúgtam Magnus fülébe,hogy"veled még van egy kis elbeszélgetni valóm".Aztán a lány után mentem.Egy darabig csak bámultuk egymást,majd ő törte meg a csendet.-Nagyon fogsz hiányozni.Mást nem tudok mondani.Ez nem búcsú,mivel mindennap beszélünk skypon.Majd leírom,hogy az micsoda.Vigyázz magadra,a testvéreidre,az anyukádra és Magnus-ra is.Ne engedd el őt,Alec,kérlek.Túlságosan szeret téged ahhoz.Higyj nekem.Ne mondj semmit,mert attól sírnék és most nincs sok kedvem hozzá ,de szerintem, neked sincs.-Szomorúan nevetett.-Szünetbe hazajövök és akkor majd talizunk.Örökké legjobb barátok leszünk,ebben biztos lehetsz Hercegem.Azt szeretném,hogy boldog légy és ezt Magnus-szal megteheted.Még nem érted,de majd megfogod.Most pedig adj egy ölelést a nagyinak.-Olyan szorosan öleltem meg amennyire csak tudtam.Ki tudja mikor látjuk egymást újra,kiakarom élvezni.Elmegy a legjobb barátnőm,az egyik legfontosabb személy az életemben.

-Szeretlek.-Súgtam a fülébe.

-Én is szeretlek.-Paskolta meg a hátam,majd elengedett.Megigazította a hajam,amivel szerintem semmi baj sem volt.aztán indultunk a kocsi felé.Mindenki elbúcsúzott mindenkitől.Szomorúan néztem a kocsi felé.Tudom,mit érez Jia ahogy az elhaladó autó felé mered,pontosan tudom.Elköszönt tőlünk,mert elvileg még egy csomó dolga van.De szerintem sírni megy.Túlságosan is szereti Aline-t,persze ez csak természetes,hiszen az anyukája.Én és Magnus ott álltunk a Blackthorn ház előtt még egy kicsit,aztán elmentünk sétálni.

-Miért nem jöttél ma suliba?És miért mentél el tegnap olyan hamar?Mi történt?És ne keress kibúvót mert tudom,hogy hazudni fogsz.Szóval,tessék,az igazat.-Szembefordítottam magammal.

-Az igazat akarod?-Bólintottam.-Akivel találtkoztunk tegnap,az a férfi,az apám.Kidobott a lakásból,ezért lakok Ragnor házában.Utál azért mert biszex vagyok.Utál azért amilyen vagyok.Utálja a körmömet.Utálja a személyiségemet.,Utálja a ruháimat.Utálja az egész lényemet.De tudod mi a legfájdalmasabb?Hogy azt hiszi anya miattam halt meg.-Kigördült egy könnycsepp a szeméből.-Pedig nem is.A nagynéném azt mondta rákot diagnosztizáltak nála,engem éppenhogy megtuttak  menteni.Bár meghaltam volna!-Üvöltötte zokogva.Elkaptam a kezét,amivel hadonászott és magamhoz húztam.Simogattam a fejét,a hátát,közben puszikat nyomtam az arcára.Sosem láttam ilyennek,de ettől nekem is sírnom kell.Úgyhogy tessék,egy síros Alec-et láthattok.

-Ne mondj ilyeneket,légyszíves.Nekem az a legjobb dolog az életemben,hogy megismertelek.-Kibontakoztam az ölelésből,hogy a szemébe tudjak nézni.-Te egy csodálatos személyiség vagy,Magnus.Igen,fura ruháid vannak,de ez tesz téged egyedivé,csodálatossá,varázslatossá!Ez a stílus csak a tiéd.Nagy a szíved és én ezt szeretem benned.Szóval kérlek,ne mondj ilyeneket.-Adtam egy kicsit szájrapuszit neki.Megöleltem.

-Alec...Aku Cinta Kamu.

Sziasztok!Bocsánat,hogy eddig nem írtam,de a legjobb barátnőm vasárnap itt aludt,hétfőn moziztunk,kedden pedig szétsírtam a lelkem.Remélem tetszett.(Holnap suli :/ )