"There's a place in the dark where the animals go

You can take off your skin in the cannibal glow

Juliet loves the beat and the lust it commands

Drop the dagger and lather the blood on your hands, Romeo"

Nyomottan léptem ki a tanteremből, ahol az előző negyven percen német órám volt. A tömegben elmerülve kiszűrve a réseket az emberek között, egy kar nehezedett a vállamra.

-Hellóka, Júlia! Hol hagytad Romeot? -hajolt az arcomba Olivér. Zavaromban csak hátrébb húzódtam, de nem ráztam le a kezét, bár nagy ingert éreztem rá.

-Külön volt óránk, nem vele vagy egy csoportban? -szuggerálom a kezét, amit figyel, de nem törődik rosszalló pillantásommal. Csak elmosolyodik, s tovább kísér, a terem felé, ahol közös óránk lesz.

-Én spanyolt tanulok. Tu puta madre. Látod? Tudok valamit. -elégedett vigyor terül el az arcán.

-Ja látom...amúgy az mit jelent? -nézek fel rá semmi pozitívat nem várva.

-Hát azt, hogy szopd ki a faszomat. Na, csá! -mondja végre elengedve, mire elmosolyodok. Néhány lépéssel odébb áll lepacsizva az új osztálytársaival. Egészen könnyen beilleszkedett az osztályközösségbe három nap alatt, azóta a szombat óta négy nap telt el. Olivért és Levit csak a suliban láttam együtt, a hideg pillantások eltűntek, valóban úgy viselkedtek egymással, mint a haverok.

A lépcső korlátjára támaszkodva megláttam a felfelé haladó tánc és dráma tanárnőnket, belépve a terembe lerúgtam a cipőmet a lábamról és lehuppantam a szoba közepén lévő szőnyeg szélére. Olivér is ugyan azt tette, mint én és leült mellém.

-Suliba is hoztál magaddal stukkert? -bökőm oldalba könyökömmel, mire felnyekken.

-Jobb lenne, ha távol tartanád magad Levitől. Ez csak egy tanács egy számomra szimpatikus ember számára. -mondta rászorítva a térdemre. Értetlenül néztem rá, szőke haja az égnek meredt, kék szemei rám meredtek, fürkészte az arcomat tengerszín (szeretek faszt szopni) szemeivel. Piros pulóver takarta a már elém tárult felsőtestét, lábán szürke farmernadrág feszült.

-Mióta ismeritek egymást? -néztem rá, miközben a tanárnő kiosztotta a feladatokat páronként.

-Nagyából öt éve, a sulinkban egymásnak ütköztünk és összeverekedtünk, azután meg már együtt fenyítettük a kis csírákat. -emeli fel tekintetét, mint akinek a szemei előtt lepörögnek a régmúlt történetei. Az elmélkedését a képbe beálló tanárnő szakítja félbe.

-Miért kéne eltávolodnom tőle? -kérdezem, miután megkaptuk a feladatunkat.

-Jól tudom milyen személyiség Levente... A szórakozásai közé tartozik az önbántalmazás, de a másoknak való fájdalom okozása is. Csak figyelmeztetni akartalak! -mondja kezemre fogva, kellemetlennek érzem a közelségét, de továbbra sem húzódok el, inkább kihasználom a helyzetet és a saját javaimra fordítom.

-Miből gondolod, azt, hogy Levente nagyobb fenyegetéssel van rám, mint én rá? -mondom szemeimet az övéibe fúrva. Egy pillanatra pillantása összezavarodott, de azonnal úrrá lett a helyzeten, nem csodálom, hogy Levente valóban a haverjának nevezte, tényleg nem lehet olyan könnyedén összezavarni Olivért.

-Ezt nem gondolom, csak nem akarok két suicide-del foglalkozni egyszerre. -maga elé fogta a tankönyvet és olvasni kezdte, jelezve felém, hogy le akarja zárni a témát. Azonban rám se pillantva megszólalt. -Nem akarom végig nézni, ahogy tönkreteszitek egymást, de ha nektek ez jól esik... -sóhajtotta.

Az óra további részében meg sem szólalt Olivér, óra után együtt léptünk ki az iskola ajtaján, mikor elém lépett, hol rám, hol a telefonjára pillantva.

-„A szerelem?... Hogy gyenge? Nincs erősebb! És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!" -olvasta fel. -Romeo és Júlia idézet. -fordította felém a telefon kijelzőjét.

-Héj, sziasztok! -lépett oda hozzánk Levi. Átkarolta a vállamat és homlokon csókolt. -Látom sikerült vigyáznod ma Olira! Ezért jutalmat érdemelsz!

-Bizony! -helyeseltem, még ajkaiért ágaskodtam. Gyengéden forrtunk össze egy pillanatra, majd elváltunk.

-Na, jól van! Én húzok Romeo és Júlia, csá! -mondta Olivér megpaskolva Levi vállát, s az én arcomon pedig végig simított. Nem reagáltam az érintésre, Levi sem tett semmit, szó nélkül kísértük végig Olivér körvonalait, míg teljesen el nem tűnt szemeink elől.