" 'Cause we all wanna party when the funeral ends

And we all get together when we bury our friends

It's been 8 bitter years since I've been seeing your face

And you're walking away

And I will die in this place " 

Hirtelen pattantak ki a szemeim, megszabadultam az álomvilágtól, ami mint ragacsos vattacukor ragadt elmém köré. Gyenge fény szűrődött át a függönyök közötti résen, félhomály uralkodott a szobában.

Melegem volt, de nem a takaró miatt, mert azt csak a derekamig takart, hanem a körém tekeredő test jóvoltából. Hátulról ölelt magához, egyik lába lábamra csavarodott, az alkarja egyik fele lógott a derekamnál, másik karja a fejem alatt volt úgy, hogy az alkarjának a belső fele a szemeim elé tárult. Vékony fehér dudorodó csíkok tarkították a bőrét egészen a könyökhajlatától a csuklójáig, a hegek már mind begyógyultak.

Óvatosan ujjbegyeimmel végigsimítottam a gyengén dorombos felületen, a sebhegek láttán késztetést éreztem, hogy engem is egy szike éle simogasson, de gyorsan elvetettem a gondolatot és inkább ujjait ujjaimmal összefűztem.

A falon lévő órára pillantottam, hat órát mutatott, minden bizonnyal még a reggeli időpontot. Éjjel amikor lefeküdtünk talán már fél kettő is lehetett, de én mégsem voltam fáradt. Biztonságban éreztem magam Levi karjai között, jól esett, hogy belém kapaszkodott. Szinte tökéletesen illeszkedtem hozzá, nem gondoltam volna, hogy ilyen a jövőmben megtörténhet, s most mégis itt vagyok, egy olyan emberrel, aki egy bizonyos szinten olyan, mint én.

Kiszáradtam, kénytelen vagyok felkelni valahogy Levente csapdáját lefejtve magamról. Először karját emeltem le magamról, majd lassan kicsúsztam lába alól, nem ébredt fel. Az ágy mellett állva lenéztem Levire, arca békés volt, halvány mosoly terült el arcán, hiányomra feleszmélt a teste, kezével belemarkolt a lepedőbe, de aludt tovább. Az ajtó nem nyikorgott, ahogy kinyitottam, kiléptem a folyosóra, a konyhában töltöttem magamnak egy pohár narancslevet amit a hűtőben találtam. 

Éppen leraktam a pultra a poharat, mikor a bejárati ajtóban zörgő kulcsot meghallottam.

-Levi! -kiabálta a férfihang, majd a lépések közeledtek. Az nappali közepén torpant csak meg, lepetten rám nézve. Szőke haja az égnek meredt, szemei apróra szűkültek, ahogy engem méregetett, szája egyre csak kaján vigyorra húzódott, ő is olyan tipikus szépfiúnak nézett ki, de  benne volt valami rémisztő. -Hello Édes! Micsoda finom falatot hozott a házhoz Levi!

Fekete kabátját ledobta a kanapéra, szakadt farmer volt rajta, a pólóját szinte letépte magáról. Az izmok csak úgy dagadtak felsőtestén, karján végig cikázott egy hatalmas törzsi tetoválás.

-Látom ő vele már végeztél, most jöhetek én. -felém lépett, meghátráltam egy pillanatra és nekiütköztem a konyhapultnak. Megállt és a nadrágjába nyúlt, egy pisztolyt vett elő, majd lerakta a pultra. Megállt bennem az ütő, ki ez a srác?

-Várj egy kicsit! -tettem fel magam elé védekezőleg a kezemet. -Levi! -kiáltottam.

-Oh, Cicám, hármasban akarod? -nézett rám beleharapva ajkába. Fölém tornyosult, kezeivel közre fogott, de nem ért hozzám, csak a lélegzete súrolta a bőrömet.

-Ki vagy te? -nézek fel rá, mert vagy két és fél fejjel magasabb volt nálam.

-Drágám, az leszek, akit csak akarsz! -nem sok kell és tökön térdelem, de úgy, hogy már csak seggbe baszatni tudja majd magát.

-Olivér, hagyd abba a nyomulást! Ő nem olyan, mint a többi! -hallom meg Levi hangját, kezét ráfektette Olivér vállára, el elhúzta tőlem.

-Oké, oké! -emelte fel a kezeit és ledobta magát a kanapéra. -De ha nem ő, akkor te leszel az aki kielégít.

-Aha, majd álmodban. -Levente komoly arca most mosolyra lágyult, a pulton heverő pisztolyból kiveszi a tárát, majd mindkettő részét bevágta a fiókba. Oda lép hozzám, még mindig a pultnak támaszkodok, arcomat kezei közé fogja és mélyen a szemembe néz. A haja kócos, nincs rajta más csak egy alsó. -Nem szeretek reggelente köszöni, szóval csak adj egy csókot!

Lehajolt hozzám és ajkaimmal ajkai közé kaptam, lassan csókolt vissza. Kezeimmel végigsimítottam oldalán, finoman siklott bőrén a tenyerem. Ismét az a nyugalom fogott el, mint reggel, mikor felébredtem. Váltott a tempón és vadan beleharapott alsó ajkamba. Légszomjig hajszoltuk egymást, nem törődve a ténnyel, hogy nem csak mi vagyunk a lakásban. Végül elváltunk egymástól és az éppen a pult mögé ülő srác felé fordultunk.

-Olivér vagyok. -biccent felém.

-Annabella. -nézek rá és elé rakok egy pohár narancslevet. Elmosolyodik gesztusom láttán és úgy pillant rám, mint aki csak a szemivel le tudna vetkőztetni.

-Levi, dobj már hozzá egy kis vodkát is, kérlek! -mondja, mire Levente csak a pultra támaszkodott. Éreztem a feszültséget a levegőben, a két fiú csak nézte egymást. Levente egy védelmező vadállattá változott.

-Mit csinálsz itt?

-Gondoltam visszajövök a suliba, csakhogy akkor kénytelen vagyok évet ismételni és veled lennék egy osztályban. Meg akartam kérdezni tőled, hogy zavarna-e a jelenlétem. -Levente teljes testtel megfeszült, de nem mondott semmit. -De a véleményeddel úgysem fogok törődni.

Olivér felállt és egy húzóra legurította a pohár tartalmát, a kanapéhoz lépett és felvette magára a kabátját póló nélkül, majd távozott.

Levente karjára fektettem a kezemet és lenézett rám.

-Gyere! Menjünk vissza! -kapott fel az ölébe akár egy hercegnőt, én a nyaka köré kulcsoltam a kezeimmel, majd elindult vissza a szobája felé velem együtt.