„When you go

Would you have the guts to say

I don't love you

Like I loved you yesterday

I don't love you

Like I loved you

Yesterday

I don't love you

Like I loved you

Yesterday"

Egyedül vagyok, így  már nincs is értelme.  Bár a megállapodásunk arról szólt, hogy nem szeretjük egymást és csak színházat csapunk, de ő mégis itt hagyott. Nélküle nem forog tovább a színdarab, egyszerűen megakadt. És nincs is kivel folytassam, a külvilágot a halála után már teljesen kizártam, csak feküdtem vagy éppen elmentem a kisboltba, ahol kiadták nekem a legolcsóbb vodkát, mivel ismeri a tulaj apámat. 

Így teltek már egy ideje a napjaim, vodka, fájdalomcsillapító... a célom az volt, hogy teljesen tönkre tegyem magam. Egyre jobban erősödött bennem a vágy, hogy meghaljak. Nélküle már minden értelmetlen... 

Könnyek csorogtak végig az arcomon, szokásos adagom már a markomban volt... Itt az ideje, egyedül már nem érek semmi, szörnyetegnek magányosan nem jó lenni...

MODERN ROMEO ÉS JÚLIA DARABOT LÁTHATTAK EMBEREK! Csak itt szerelem nem volt a porondon... Nevetésben törtem ki, életem utolsó nevetésében...

Lehet hihetetlen, de nem vagyok szomorú, már elég sok minden van a számlámon... Megérdemlem...

Most világ megszabadulsz ettől a magányos szörnyetegtől... Téged sem szerettelek, csakúgy mint azt az embert, aki most vár rám a pokolban...

Úgyhogy számomra ennyi volt, vége...

VÉGE