8. fejezet
———————————————————————
J I M I N
———————————————————————
Jungkook éjszakai hívása óta egy percet sem tudtam aludni. Még hogy én vagyok igazságtalan? Ha jól tudom, kettőnk közül ő dobott engem és nem fordítva. Az exemtől hallott szavak visszhangoztak fejemben egész éjszaka és egy pillanatra sem tudtam kiverni őket a fejemből. Jungkook szeret engem? Ne nevettessen már. Olyan sokszor hallottam már tőle, hogy lassan az ellentétét értem ezalatt.
Az ágyamban forgolódtam, keresve a kényelmes pozíciót, hogy végre elaludhassak, amikor ébresztőm hangos rikácsolásba kezdett. Nyafogva ültem fel és meredtem magam elé, azon töprengve, hogy mióta is fárasztó az életem. Ha lenne rá lehetőségem, egy teljes évre elutaznék egy olyan helyre, ahol senki sem tudna megtalálni és pihennék, ameddig csak bírnám. Sokszor tényleg ezen jár az agyam és olyan is megesett már, hogy a laptopom előtt ültem és olyan eldugott szigeteket kerestem, ahol még a madár se jár.
Úgy döntöttem, hogy visszafekszem pár órára, még ha nem is aludni, de leginkább a plafont bámulni és gondolkodni. Dél környékén a telefonom rezegni kezdett és valahogy éreztem, hogy az a bizonyos Kim Taehyung fog hívni ismét. Mélyről jövő nevetésem nem tudtam félbehagyni, így az exem titkára is hallotta, mennyire jó kedvem van. Egyszerűen nem hiszem el, hogy most már minden nap fel fog hívni és később rádöbbenek, hogy már Jungkooknak fogok dolgozni.
- Itt... - kezdett bele a szokásos szövegbe, de félbeszakítottam.
- Igen tudom, bla bla bla, Kim Taehyunggal beszélek - hadartam el unott hangnemben, mire az illető egy elégedetlen morgást hallatott. - Mit akar már megint?
- Egy fotóst, magát - közölte velem, mire én felhorkantam. Nem hiszem el, hogy ebben a városban csak egyedül én vagyok fotós. - A dupláját kapja ismét.
- Hm, nem is tudom - színleltem azt, hogy nagyon is gondolkodom, csak hogy húzzam az agyát, de nem gondoltam volna, hogy mással fog előállni.
- A tripláját kapja, ha eljön! - hangja haragosan csengett, ami zene volt füleimnek. Felnevettem hevességén, majd válasz nélkül bontottam a vonalat.
Tudom jól, hogy nem helyes, amit csinálok. De valahogy tényleg meg kell élnem és, ha így kínálják fel nekem a pénzt, miért is ne fogadjam el? Legalább lesz mit félre tegyek és a végén még tényleg eljutok egy szigetre.
...
A JM cég bejárata előtt álltam és mély levegőt véve háromszor is átgondoltam, hogy érdemes lenne bemenni vagy sem. Végülis nem kötelező és mást is találnának helyettem, de a pénz sokat ér. Tudom, hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van és legalább boldogíthat az, amit veszek belőle.
- Jó reggelt, Jimin - hallottam meg a jól ismert hangot a hátam mögül, mire fogaimat összeszorítottam. Már csak ez hiányzott.
- Neked is, Jungkook - erőltettem magamra egy mosolyt, majd akármennyire nem akartam, mégis meghajoltam előtte.
- Ismét elhívtak? - kérdezett kíváncsian, mire bólintottam egyet, majd beléptem a bejáraton, hogy megközelítsem a liftet.
Szemet forgattam, amikor megláttam, hogy Kim Taehyung is a liftre vár. Ennél jobban nem is indulhat a napom.
- Hát te? - intézte szavait Jungkooknak meglepetten. - Nem úgy volt, hogy nem jössz be?
Én is Jungkookra pillantottam és csak akkor vettem észre, hogy milyen karikásak a szemei és mintha beesettek lennének. Ajkai cserepesek voltak, a haja is enyhén kócosan állt feje tetején, ami régebben nagyon is bejött, de most egy cég igazgatója és nem nézhet így ki egy főnök. Elfelejtve minden rosszat, elé léptem és kicsit sem törődve azzal, hogy az exem és ki nem állhatom, lábujjhegyre álltam, aztán megigazítottam a haját, majd nyakkendőjét is. Alsó ajkamba harapva pillantottam fel Jungkook megdöbbent arcára. Szemei felismerhetetlen fénnyel csillogtak, így pillantott le rám, enyhén tátott szájjal.
Nagyot nyeltem, ahogy realizáltam azt, hogy mit is tettem az imént, így gyorsan hátrébb léptem. Fogalmas sincs hogyan, de megbotlottam és hátra estem volna, ha Jungkook nem kap el hirtelen.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalmas tekintetével fürkészve engem.
- I-igen - válaszoltam bizonytalanul, míg ujjaimat vállába fúrtam.
Szívem hirtelen kezdett el hevesen dobogni és levert a víz. Szaporán vettem a levegőt és azt hittem, hogy megfulladok. Mi történik velem?
~2019.07.09
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro