———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Eltelt két hét, mióta kiderült, hogy az első koronavírusos beteg az általam szervezett bálon volt jelen, ezzel még nyolc személyt megfertőzve, akiktől még jó páran elkapták. A tévét sem kapcsoltam már be, mert csakis ezekkel a hírekkel találkoztam és magamat hibáztattam, amiért ennyen megbetegedtek. Ugyan nem miattam tört ki ez a járvány, de ha nem győztem volna meg azokat az embereket, akik visszautasították a meghívást, lehet, hogy most nem lennének ennyien koronásak.

Így, tizennégy nap elteltével pedig kezdtem megnyugodni, hogy egyetlen egy tünetet sem mutattam ki, ám Jimin velem ellentétben eléggé rosszul lett. A hozzá kirendelt nővér vele volt a nap szinte minden egyes percében, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy ne betegedjen meg. Nagyon beparáztam, ugyanis hirtelen magas láza lett, hányt és a hasa is ment. Egyéb tünetek nem jelentkeztek ezeken kívül és hiába nyugtatott meg a nővér, hogy ez nem lehet a járvány, én mégis úgy gondoltam, hogy Jimin elkapta.

- Hogy érzed magad? - kérdeztem Jimintől, körmeimet rágva, hiszen idegességemben mindig ezt teszem.

- Ne rágd már a körmöd! - förmedt rám erőtlen hangon, majd próbálta elvenni kezemet a számtól, de olyan kis gyenge volt, hogy azonnal visszaesett maga mellé a keze.

Kézfejemet a homlokára helyeztem, ám el is vettem onnan, hiszen tűzforró volt, szinte perzselte a bőrömet.

- Hozok egy kis hideg vizet, rendben?

- Minek azt? - ráncolta szemöldökét, majd hátára fordult, így látni lehetett, arca mennyire gyöngyözött a verejtéktől. - Nem fogsz megint betekerni azokkal, Jungkook!

Alsó ajkamat rágcsálva hagytam figyelmen kívül a tiltakozását. Utálta, ahogy a hideg törülközőt tekertem a végtagjai köré, de még mindig jobb ez a módszer, mint a hidegfürdő. Én sem szerettem ezt a módszert, hogy lemenjen a láza, de nem lehetett mást tenni, hiszen a gyógyszereket szinte mindig kihányta, így a láza se ment le.

Jimin felszisszenve tűrte, ahogy feltekerem a nedves anyagot a végtagjaira, de elég jól bírta, ahhoz képest, hogy még reggel reflexből belém rúgott emiatt.

- Jól bírod, édesem - törölgettem egy kisebb, szintén vizes kendővel az arcát és a homlokát, mire ő bosszúsan rám pillantott.

Próbáltam előhozni a humoros énemet és nem azt mutatni, hogy mennyire aggódom érte és kétségbeesetten várom, hogy jobban legyen. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a tudat, hogy Jimin elkaphatta a járványt, én pedig itt ülök tétlenül. Bevallom őszintén, fingom sincs erről a koronáról, alig tudok róla valamit, de a legfőbb tünet a magas láz és ez megvan Jiminnek is.

Miután szerelmem végre elaludt, muszáj volt felhívnom Jimin orvosát és mindent elmondani neki, hogy aztán csináljon egy tesztet. Ám gondolhattam volna, hogy nem lesz könnyű menet, ugyanis kifogtuk az egyik....legmakacsabb orvost! Még a pénzre sem reagált semmit, az egyetlen dolog, amivel megtudtam győzni, hogy elsírtam magam. Igen! Összegyűlt bennem minden, ami ebben a pár napban történt velem és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy komolyan nincs esély arra, hogy teszteljék Jimint.

Így történt az, hogy valamilyen csoda folytán eléggé érzelmes beszédemet meghallgatva az orvos egy kis hezitálás után, de belement. Másnap reggel már felszerelkezve, szellemírtónak öltözve lépett be a lakásomba, ezzel Shirora hozva a frászt, aki azonnal beszaladt a dolgozó szobámba.

- Remélem tisztában van vele, hogy ez volt az első és utolsó alkalom - motyogott az orvos, miközben elővette az üvegcsét, amiben két különböző méretű pálcika volt, mindkettő végén egy tampon féleséggel, amiket nyálminta vételre szoktak használni, gondolom.

Jimin nagy szemekkel figyelte az orvos mozdulatait, majd lassan felült, hogy mintát vegyenek tőle.

- Megfogod a kezem, Jungoo? - kérte remegve, mire én egy bíztató mosoly kíséretében leültem mellé, hogy támogassam.

Rossz volt nézni, ahogy az orvos ledugja Jimin torkán azt a pálcikát, ami mint kiderült, garattamponnak vagy mintavételi tamponnak neveznek. Jimin fájdalmas grimaszt ejtve szorította össze a szemeit, míg Dr. Lee ki nem húzta a pálcikát, de ideje sem volt reagálni, ugyanis az orvos szinte azonnal feldugta a másikat szerelmem orrába. Még nekem is rossz volt végignézni, hát még Jiminnek átérezni...

- Ez csíp... - szólalt meg Jimin, miután az orvos végzett.

- Legkesőbb holnapután meglesz az eredmény, majd értesítem önöket, bár kétlem, hogy pozitív lesz - közölte az orvos, miközbe elpakolt, majd intett nekem, jelezve, hogy beszéde van velem. - Nézze, Mr. Jeon. Értékelem, hogy ennyire aggódik a párja miatt, de nyugodjon meg. Semmi baja, részben. Maga is tisztában van azzal, hogy lassan már fél éve diagnosztizálták nála a leukémiat, ezért is szeretném felkészíteni arra, hogy figyeljen Jiminre. Lassan több tünet fog jelentkezni nála, a kemoterápia nem segít mindig. Mindent megteszünk a kollégáimmal, hogy Jiminre is sor kerüljön és legyen egy megfelelő donor a számára, ezért is legyen türelemmel és addig is vigyázzon Jiminre.

Csendben hallgattam végig az orvos mondandóját, majd egy mély meghajlással fejeztem ki a köszönetem. Akármennyire is makacs, jó orvos és szerencsénk van vele.

————————
A Jiminen végzett tesztet saját magam is átéltem pár napja, ezért is tartottam jó ötletnek beleírni a részbe.^^
Aggodalomra semmi ok, (még) ugyanis még nincs kész az eredmény de nem hiszem hogy koronás lennék.

Na és igen! Visszatértem egy hét után, annak ellenére is, hogy azt mondtam, ennyi volt. Jó kis pletyka lesz ebből úgy érzem xd.
Nektek, olvasóimnak köszönhetem, hogy ismét itt vagyok, a ti üzeneteitek adtak erőt nekem és ezért nagyon hálás vagyok.

Külön köszönet jár bettinakuksi -nak hiszen attól a naptól kezdve szinte mindig azzal bíztatott, hogy írjak tovább és ne törődjek más véleményével ezért is köszönöm neked és persze mindenkinek, akik engem támogattak!❤️

Sokan elpártoltak tőlem, sokan nem hittek nekem...
Eléggé rosszul érint, de nincs miért őket hibáztatnom, az ő döntésük, hogy nem engem választottak.

Innentől kezdve mindent beleadok és bebizonyítom, hogy ez a történet az enyém, az én ötleteim alapján íródik és mégegyszer nem hagyom, hogy befolyásoljanak.

Aki pedig még mindig nem hisz nekem, mégis itt van mert kíváncsi, annak üzenem hogy egész nyugodtan el lehet menni egy másik történethez.

Még egyszer köszönöm!
Találkozunk a következő részben!❤️

~2020.04.18