———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Ahogy Jungkook megígérte, másnap reggel elmentünk abba a kisállat üzletbe, ahonnan Shiro is származott. Próbáltunk minden fontos dolgot megvenni, ami egy kiscicának kellhet. Nem igazán telt sok időbe a vásárlás, ezért még körbenéztünk az üzletben. Sok más állat volt ott, hörcsögtől kezdve kiskutyáig. Ha tehettem volna, mindet hazavittem volna, de sajnos csak Jungkook agyára mennének. Elég, ha a kis Shiro közénk furakodik.

- Van kedved valahova beülni? - helyezte Jungkook a combomra kezét, amikor már a kocsiban ültünk. - Reggelizhetnék, ismerek egy nagyon jó helyet. Úgy hallottam, hogy náluk a legfinomabb a palacsinta.

- Akkor húzz bele, mert éhes lettem - válaszoltam az alsó ajkam megnyalva.

Nem igazán lett volna jó ötlet enni, hiszen ma kezelésre megyek és ha nem lesz szerencsém, ismét hányni fogok. Nem volt kedvem újabb két órát a korházban tartózkodni, de ha ez kellett ahhoz, hogy felépüljek, akkor már kevésbé szar kedvvel csináltam végig ezt az egész kezelést.

Amint helyet foglaltunk, kikaptuk az étlapot, amin finomabbnál finomabb ételek sorakoztak és eléggé nehéz volt közülük választani. Végül ugyanazt rendeltem, mint Jungkook és még palacsintát is kértem, csak mert kíváncsi voltam, milyen íze lehet. Míg az ételre vártunk, a tévében lévő híradót kezdtem el nézni, mert mást nem igazán lehetett volna csinálni. Egy vendég láthatóan érdekesnek találta, ezért kérte meg a pultnál lévő lányt, hogy vegye hangosabbra a tévét.

- December harmincegyedikén egy ismeretlen tüdőgyulladás-járvány kitöréséről számoltak be a kínai egészségügyi hatóságok a Egészségügyi Világszervezetnek. A vírusos fertőzést okozó járvány kitörése Vuhan városában történt, maga a járványt pedig Koronavírusnak nevezték el. Tünetei a száraz köhögés, magas láz, fáradékonyság és a legfőbb; a légszomj. A vírus az idősekre és a súlyos betegséggel szenvedő emberekre halálosan veszélyes. Még Dél-Koreában nem regisztráltak egy fertőzöttet sem, de tekintve arra, hogy Kínában és más szomszédbeli országokban rettenes gyorsasággal terjed, kis idő múlva itt is jelentkezni fog. Arra kérünk mindenkit, aki ezeket a tüneteket tapsztalja, illetve egy olyan emberrel érinkezett, akinél előléptek a felsorolt tünetek, kérem forduljon orvoshoz! - döbbenten hallgattam végig a nőt, akinek hangjából ítélve komoly dologról lehet szó.

- Jimin? - lengette meg kezét Jungkook, mire gondolataimból kizökkenve néztem rá. - Jól vagy?

- P-persze..vagy mégsem - sóhajtottam, alsó ajakamat pedig erősen fogaim közé csíptem. - Hallottad mit mondott a nő?

- Persze, hogy hallottam, eléggé ijesztő - ingatta meg fejét.

- Súlyos betegekre is veszélyes. A leukémia is súlyos, Jungkook! Mi lesz, ha elkapom?

- Ezen te ne aggódj, mire ez a járvány ideér, addigra te meggyógyulsz! - kulcsolta össze ujjainkat az asztalon, majd egy bíztató mosollyal figyelt továbbra is. - De lenne egy kérdésem.

- Hallgatlak - kaptam be az első falatot a reggeliből, miután a pincérnő kihozta nekünk.

- Tudod szerveztem egy bált, ami a jövő hónapban lesz - aprót bólintottam, hiszen már említette nekem. - Szeretném, ha eljönnél velem.

- Mi? - lepődtem meg teljesen, ugyanis sosem gondoltam volna, hogy Jungkook engem vinne el. Rendben, én vagyok a pasija, szóval érthető, de akkor sem számítottam erre. - Na de nem lesz ebből probléma? Mármint hogy másik férfival mész el...

- Na és? - látom ne vágja, hogy mire akarok kilyukadni.

- Úgy értem, lehet más rájön, hogy meleg vagy. Csak gondolj bele, az ország egyik legsikeresebb cégének vezetője kőbuzi. - hadovásztam a kezemmel, mint egy félőrült, míg Jungkook felvont szemöldökkel bámult rám, amolyan "ez most komoly?" arckifejezéssel.

- Jiminie - sóhajtott Jungkook, nevetését visszatartva. - A legtöbb divatcég főnöke "kőbuzi", hogy a te szavaiddal éljek. - rajzolt idézőjelet a levegőben. - Másodszor pedig nekem ne mondja meg senki, hogy kivel menjek a saját, általam megszervezett bálra.

Pár másodpercig némán bámultunk egymás szemébe, mire én sóhajtva bólintottam egyet. Egye fene, egy bál még belefér. Nem mintha annyira elfoglalt lennék.

- Rendben, elkísérlek - adtam be a derekam, amit már az első perctől kezdve terveztem.

~2020.03.24