———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Fogalmam sincs, meddig voltam kiütve, de amikor felébredtem, nagyon is kipihentnek éreztem magam. Hunyorogva nyújtóztattam ki végtagjaim, hiszen az ablakon átszűrődő nap sugarai szinte kiégették a retinám. Kissé felülve néztem körbe a szobában, majd Jungkookot szólongattam. A kabátja itt volt és a telefonja az éjjeliszekrényen volt, így kicsit megnyugodva vettem tudomásul, hogy biztosan elugrott valahova. Aprót sóhajtva feküdtem vissza a párnák közé, amikor is nyílt az ajtó és egy banános tejet  szürcsölgető Jungkook lépett be rajta.

- Valamiért megéreztem, hogy te már ébren vagy - ült le a szébre, majd kézfejét a homlokomra helyezte. - Nem vagy lázas, ez jó hír.

- Meddig voltam kiütve? - tettem fel azt a kérdés, aminek válasza most a legjobban érdekelt. Csak annyira emlékszem, hogy legutóbb hánytam, majd elájultam. - Olyan kipihentnek érzem magam.

- Egy teljes napot és egy éjszakát aludtál át, nem csodálom hogy ki vagy pihenve - ekkor vettem észre Jungkook szemei alatt díszelgő fekete karikákat, amik fáradtságra utaltak és mintha már jó ideje nem aludt volna. Ujjaimmal megtapogattam szemei alatt a vékony bőrt, mire Jungkook a kezébe vette az enyémet.

- Mióta nem aludtál? - kérdeztem tőle enyhe szigorral, mire ő elgondolkozva azt válaszolta, hogy legutoljára még otthon aludt. - Ne mondd, hogy amióta itt vagyunk, pontosabban lassan már negyvennyolc órája, te nem aludtál egy percet sem!

- Hát, lehetséges - nevetett fel kínosan, mire rosszalló tekintetemmel hallgattattam el, mire komoly arccal ivott bele ismét a banános tejébe, majd zsebéből elővéve még egyet, felém nyújtotta.

Gondterhelten sóhajtva vettem el tőle a tejet, majd azt elfogyasztva ecseteltem Jungkooknak több percen át is, hogy mennyire fontos az alvás a szervezetének és nem tehet olyat, hogy ennyi ideig kihagyja. Később bejött egy nővér, hogy megvizsgáljon és mivel javult az állapotom,  megkaptam a kezelést is, ami kicsit sem hiányzott, de muszáj volt végig üljek még két órát míg lefolyik a szer. Addig Jungkookkal beszélgettem és mindenféle témát felhoztunk, hogy addig se unatkozzunk. Amikor letelt a két óra, a nővér elvitte a két tasakot, nekem pedig csak annyi volt a teendőm, hogy aláírjam a papírokat, miszerint saját felelősségre elhagyom a korházat és hazamegyek.

Kissé kábán léptem be a lakásomba, hiszen a kezelés ismét elvette az erőm. Jungkook segített a kabátom levételében, majd nagy nehezen elbotorkáltam a fürdőig, hogy vegyek egy forró fürdőt. Kivételesen nem volt hányingerem, a kezelés egyetlen mellékhatása csak az erőtlenség volt. Az orvos elmondása szerint, idővel, miután megkapom a kezelést, nem fogok folyton hányni és ez be is igazolódott, de egyáltalán nem bánom.

Lassú mozdulatokkal vetkőztem le, majd léptem be a már meleg vízzel megtöltött káddal. Lehunyt szemekkel merültem el benne, majd egy aprót szusszantva emeltem fel kezeimet, hogy kinyújthassam őket. Nem szerettem volna elidőzni a vízben, inkább siettem, hogy végre egyek valamit, mert majd' meghaltam az éhségtől, a Jungkook által készített étel illata pedig kicsit sem volt most jó hatásal, inkább még jobban éhes lettem. Így hát kiszálltam a kádból, hogy gyorsan megtörülkőzzek, de ekkor vettem észre, hogy nem hoztam váltóruhát magammal.

Két opció merült fel bennem. Az egyik, hogy magam köré tekerem a törülközőt és a szobámig futok, nehogy Jungkook meglásson, bár kétlem hogy sikerülni fog. A második pedig, hogy szólok neki, hozzon nekem ruhát. Percekig vacilláltam magamban, míg nem a másodikon esett a választásom, így hát muszáj volt az ajtót résnyire kinyissam.

- Jungkook! - kiáltottam kissé bizonytalanul, de szerencsére meghallotta, ugyanis rögtön az ajtó előtt termett. - Hoznál nekem ruhát? Semmi sincs nálam és nem szeretnék meztelenül kimenni.

- Oh...OH - szemei szinte felcsillantak, amikor leesett neki a helyzet, majd perverzen vigyorogva figyelt engem továbbra is, mire felszisszentve közöltem vele, hogy igyekezzen. - Na és mit kapok azután?

Hát menten eldobom az agyam!

- Egy jó nagy maflást, csak legyen rajtam ruha, hogy kimehessek!

- Ez esetben nem hiszem, hogy a segítségedre tudok lenni - fordított nekem hátat, mire én kétségbeesve nyúltam át az ajtó mellett, hogy megaragdjam felsőjét.

- Kérlek, Jungkook! - haraptam be alsó ajkam, a legártatlanabb pillantásomat bevetve, hátha megesik rajtam a szíve, de mintha csak még jobban felhergeltem volna, ugyanis most még perverzebben legeltette szemeit az ajkaimon. - Jungkook...

- Jó! - pislogott párat, majd észhez térve eltűnt szobám ajtaja mögött, pár perc múlva pedig a ruháimmal tért vissza.

- Köszönöm - nyúltam a ruháért, ám Jungkook nem engedte el, így húzódott el pár pillanat azon, hogy egymás közt ráncigáltuk a ruhát. - Ereszd már el! - kiáltottam el magam hirtelen

- Jól van na! - kiáltott vissza duzzogva, majd miután megszereztem a ruháimat, végre bezárhattam az ajtót és a biztonság kedvéért kétszer is elfordítottam a kulcsot a zárban.

~2020.03.08