———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Másnap reggel, boldogan fütyörészve léptem be cégem bejáratán és az irodám felé vezető úton szinte mindegyik alkalmazottam meglepetten figyelt. Nem volt mindennapi látvány, hogy Jeon Jungkook repesve az örömtől megy be dolgozni. Azt hittem, hogy nehéz dolgom lesz, én sem hittem volna, hogy ilyen hamara ősszejön a dolog Jiminnel. Rettentően boldog voltam és ezt az arcomon is lehetett látni, hiszen fülig érő mosollyal végeztem munkámat. Szerencsére Taehyung észhez tért és a mai napon szinte csak akkor láttam, amikor párszor bejött, hogy további kollekciókat mutasson meg, amiket a tervezőim készítettek.

Szinte észre se vettem, hogy már elrepült az idő és az óra jóval meghaladta a kilenc órát is. Szemeimet megdörzsöltem, majd miután kinyújtóztam, lezártam a számítógépet és pakolászni kezdtem az asztalomon. Nem szeretem a rendetlenséget és a tudat, hogy én is rendetlen szoktam lenni, csak még jobban idegesít. Miután a fontos papírokat a táskámba tettem, már csak annyi volt a teendőm, hogy kilépjek az irodámból és elhagyjam a már szinte üresen tátongó épületet.

Ma alig beszéltem Jiminnel pár szót, amit kicsit bántam. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek hozzá. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy még fent van és valószínüleg fent lenne egész éjjel, ha nem mennék el most hozzá és dugnám ágyba már tizenegy órakor. Mindig is éjjeli bagoly volt, ezért pedig magával tolt ki, mert reggelente sosem tudott felkelni. Amikor megérkeztem, meglepetten fogadtam, hogy megjavították a liftet és végre nem kell annyit lépcsőzni. Jimin egészségére tekintve is jó hatással volt kissé, hiszen mindig is aggódtam, amiért annyit kellett lépcsőzzön betegen.

Egy halvány mosollyal nyitottam be a lakásba, ahol teljes sötétség honolt. Beljebb merészkedtem és felkapcsoltam a villanyt, hogy lássak is valamit. Csend honolt az egész lakásban, így gondoltam, hogy Jimin végre észhez tért és korán lefeküdt aludni, de furcsa mód nem tartózkodott a szobájában.

- Jimin? - szólítottam pasimat, hátha válaszol. A pasimat. Olya furcsa ezt kiejteni a számon. - Jimin, merre vagy?

Nagyon rossz előérzetem támadt, és nem csalódtam az érzéseimben, hiszen amikor benyitottam a fürdőbe, azt hittem nyomban összeesek. Jimin a földön ült, a kád oldalának dőlve, teljesen eszméletlenül. Orrából a vér folyt, arca sápadt volt és mintha szemei beesedtek lennének.

- Jimin! - rohantam hozzá, amint észbe kaptam. Kezeim közé vettem arcát, de hiába szólongattam, nem mozdult. Nem adott életjelet és pulzusa is alig volt már. Szemeimbe könnyek gyűltek, amik végül utat törtek maguknak, arcomat felszántva. - Jimin, térj magadhoz! - sírtam tehetetlenül, még arra sem volt képes, hogy mentőt hívjak. Folyamatosan csak őt figyeltem és reménytelenül vártam, hogy megszólaljon.

Hangos sírásomtól ugyan semmit nem hallottam, de észrevettem, hogy Jimin szemei fel-felnyitódnak.

- Jimin? - próbálkoztam ismét, mire ő egy aprót köhintett.

- J-Jungkook.. - szólalt meg erőtlenül. Nehezen vette a levegőt. - Nem kapok...levegőt.

Itt volt az ideje, hogy megembereljem magam és igazi férfiként viselkedjek. Az összes bátorságot összeszedve, vettem elő telefonomat és a mentőket tárcsáztam.

- Minden rendben lesz, kincsem - fogtam közre ismét az arcát. - Mindjárt itt vannak a mentők, próbálj meg valahogy levegőt venni.

Jimin szakadozottan megingatta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem igazán tud. Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy levegőt vegyen, de sikertelen volt az összes próbálkozásom. Kétségbeesetten szólongattam Jimint, amikor eszméletét vesztette és átkoztam minden egyes mentőst, amiért húsz percbe telik nekik eljönni. A korház itt van négy utcányira, nem hiszem el, hogy ilyen sokáig tart. Sírásomat a szirénázás szakította félbe, majd Jimint gondolkodás nélkül kaptam fel karjaimba és siettem vele az ajtóhoz, ahol már a mentősök voltak. Az elején még nem engedték, hogy velük tartsak, de miután egy szép kis összeget nyomtam a kezükbe, persze hogy azonnal felinvitáltak Jimin mellé az autóba.

Jiminre tetté a maszkot, az oxigéncsővel együtt, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor Jimin azonnal egy mély levegőt vett. Bal kezét szorongatva sírtam némán, és gondolataimban beszéltem Jiminhez, még ha ő ezt nem is hallhatta. Csak tarts ki, Jiminie..

—————

Köszi a kihívást _TheyCallMeIdol_ 👀💕

1. Hwasa

2. Jungkook

3. BTS, MAMAMOO, Stray Kids, Ateez, Day6, Dreamcatcher, (G)I-dle, Monsta X, N.Flying, TXT és még nagyon sok, sokáig tartana míg felsorolom xd.

4. 2018 Január eleje óta olvasok és 2018 februárban kezdtem el a legelső könyvem, de ha fogalmazásomat beleszámitjuk , akkor úgy igazából május óta írok.

5. bettinakuksi kiweystyle _TheyCallMeIdol_ antisocialprincess06

6. Nem, de tervezem

7. Jikook, Yoonseok és talán még egy kicsit a Yoonmin és a Yoonkook is.

8. Rohadtul nem tudom írni, de nekem a romantikus sokkal egyszerűbb. De olvasni nagyon sok fajta könyvet szoktam. Legyen az fantasy, horror stb.

9. kiweystyle bettinakuksi ItsjustWeasley BlondeBaby97 SanKookRiVane

Talizunk a kövi részben💜

~2020.02.09