———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Végtelen düh tombolt bennem Taehyung miatt. Elképzelni nem tudtam, hogy ehhez fog folyamodni és nagyot csalódtam benne. Jó barátok voltunk és képes volt ezt tenni velem, bár egy részem megértette őt. Nagyon jól tudtam, hogy miért tette ezt és azt is tudtam, hogy egy szívnek nem lehet parancsolni, amikor szerelmes, ám ennek véget kell vessek.

De jelen pillanatban Jimin sokkal fontosabb volt.

Leukémiás és én erről nem tudtam. Egy teljes héten át semmit nem tudtam róla, nem voltam mellette, holott biztosan szüksége lett volna rám. Ha jobban megfigyelem Jimint, szemei karikásak lettek, ajkai cserepesek és mintha fogyott volna. Fájdalmas volt számomra így látni őt, úgy éreztem, hogy a szívem ott helyben törik össze, ha tovább figyelem Jimint. Ezért is vontam karjaimba apró és törékeny testét. Fejemet nyakhajlatába fúrtam és egy sóhajtás kíséretében próbáltam visszatartani sírásomat.

Jimin már felnőtt és az ő korával már nem olyan egyszerű megmenteni őt a betegségtől. Belehalnék, ha valami történne vele és emiatt is szorítottam mégjobban magamhoz, mintha nem lenne holnap. Nagyon hiányzott és megfogadtam, hogy soha többet nem engedem el őt. Még ha nem is leszünk ismét egy pár, én mellette leszek és nem hagyom magára. Nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, amit öt évvel ezelőtt is.

- Jungkook? - hallottam meg édes hangját, mire mégegyszer összeszorítottam szemeimet, hogy elűzzem azokat a fránya könnyeket, majd eltávolodtam szerelmemtől.

- Menjünk el valahova - szólaltam meg, hangom pedig olyan rekedtesen hangzott, mintha nemrég ébredtem volna.

- Hova? - nyúlt állam alá, hogy kissé felemelje a fejemet, majd hüvelykujjával kezdte el arcomat cirógatni, ami némileg lenyugtatott.

- Akárhova - álltam fel, magam után húzva őt is. - Nem vagy éhes?

- N-nem igazán... - hajotta le a fejét. Persze, hiszen kezelésekre jár és nincs étvágya, de attól még ennie kell, különben még ennél is jobban legyengül. - De az orvos is mondta, hogy ennem kell. Szóval menjünk kajálni. - vigyorodott el hirtelen, mire én is eleresztettem egy apró mosolyt.

Be kell valljam, Jimin egy erős ember. Ha én lennék leukémiás, teljesen beleroppannék és senkivel sem beszélnék. Erre itt van Jimin, aki biztosan halálra van rémülve, mégis próbál vidámnak tűnni. Annyira szeretem őt.

———

- Hm.. - nyalt végig Jimin az alsó ajkán, miután kihozták neki a levesét. Átlagos csirkeleves volt, amivel jól is lakhat.

Széles mosollyal az arcomon néztem végig, ahogy édesen szürcsölgetve fogyasztja az ételt és büszke voltam magamra, hogy miattam eszik most. Ha nem vetettem volna fel ezt az ötletet, szinte biztos, hogy nem is evett volna otthon.

- Az az igazság, hogy még éhes vagyok - motyogta Jimin, amikor az utolsó falatot is lenyelte. Halkan felnevettem aranyosságán, majd jeleztem a kiszolgálónak, hogy rendelnék.

- Mit szeretnél még enni? - kérdeztem Jimint és szinte azonnal válaszolt is.

- Jjajangmyeont! - csillantak fel szemei.

Abban a pillanatban szerettem volna felállni és Jiminhez lépni, hogy megcsókoljam azokat a húsos ajkait. Olyan aranyos tudott néha lenni, hogy nem tudtam betelni a szimpla látványával. Muszáj volt visszafognom magam.

Alig egy órával később már jól lakva ültünk be a kocsiba. Felajánlottam Jiminnek, hogy hazaviszem és esélye sem volt visszautasítani, hiszen már el is indultam. Amikor odaértünk, Jimin kicsatolta magát, de ráfogtam a csuklójára, hogy megállítsam.

- Mikor lesz a következő kezelés? - kérdeztem tőle kissé visszafogva hangomat.

- Egy héten kétszer van és három napja volt legutóbb, szóval holnap lesz a következő. - válszolt elgondolkozva, mire én némán bólintottam egyet.

- Elkísérlek.

- Nem szükséges, Jungkook. - sóhajtott. - Dolgoznod kell, nem hagyhatod ott a munkát miattam.

- De ott hagyhatom, mivel én vagyok a főnök. - válaszoltam. - Holnap érted jövök, rendben? - kérdeztem tőle magabiztosan, hogy ő is tudja, mennyire komolyan gondolom.

- Rendben - forgatta meg azokat a gyönyörű szemeit, majd a kocsiból kiszállva intett nekem egyet.

Kissé aggódva hagytam ott őt egyedül, de biztos voltam benne, hogy ha rosszul lenne, szólna nekem vagy annak a bizonyos Yoonginak, aki a legjobb barátja.
Így már valahogy nyugodtabban közelítettem meg a céget, de a titkáromat meglátva azonnal elment a kedvem és ismét a düh irányította az elmémet. Még van egy befejezetlen dolgom, méghozzá Kim Taehyunggal.

——————————
Bizonyára senkit sem érdekel, hogy hogyan is nézek mi valójában, de attól
még felvállalom a nyomi kis arcomat xd

Ez egy hete készült, szóval jelenleg vörös hajam van xd

Legyen szép napotok/estétek és a többi💜

~2019.12.27