———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Forró, barackos teámat szürcsölgetve fordultam irodám hatalmas ablaka felé, hogy tekintetemmel elvesszek Szöul esti kivilágításában. Minden nap, amikor befejezem a munkám, az ablakhoz fordulok és a várost szemlélem. Megannyi autó száguldott most az autópályákon. Emberek ezrei szelték az utcákat. Voltak, akik ráérősen, a kellemes időt kiélvezve sétálgattak. Voltak, akik hazafelé siettek, másokat ellökve az utukból és voltak, akik már részegen bolyongtak, ám még csak nyolc óra múlt. Halványan elmosolyodva figyeltem a még mindig éber várost, hiszen a rohanó embereket kémlelve előjött néhány emlék. Valamikor én is így rohantam apám elől. Számtalanszor elmenekültem a munka elől és az elől, hogy én egyszer egy művelt felnőtt legyek.

Bevallom, huligán kölyök voltam, de még mennyire. Attól még, hogy egy sznob családból származtam, sosem voltam ott egy céges vacsorán sem a szüleimmel, illetve egyetlen egy nyaraláson sem, ami inkább volt a szüleim üzleti útja. Sosem izgatott a pénz és a jövő, addig, míg meg nem ismertem Park Jimint. Jimin más volt mint a többi ember. Jimin a kezdetektől fogva megdobogtatta a szívem. Bár kissé nőies vonásai voltak a gyönyörű anyjának köszönhetően, mégis ott volt benne a vadság, a férfiasság és néha a dominánság, ami megfogott bennem valamit.

Nagyot sóhajtva dugtam kezemet zsebembe és az utolsó korty teát is kiiattam a bögréből, amikor is kopogtak az ajtómon. Az illető meg sem várta, hogy behívjam, így tudtam, hogy Taehyung az, a titkárom.

- Jungkook! - mosolyodott el szélesen, mire én is magamra erőltettem egy halvány ajakgörbületet.

Taehyung szeme már-már természet ellenesen csillogott, ahogy tekintetünk találkozott. Tudtam jól, hogy többet érez irántam, hiszen sokszor bepróbálkozott már nálam, én mégis visszautasítottam. Jimin helyett egy embert sem tudnék elképzelni magam mellé. Bevallom őszintén, Taehyung jóképű volt. Az aranyos négy szögletű mosolya, kávé barna szemei és pisze orra sok embert elvarázsolna, én mégsem tudtam rá másképp nézni. Ő rá mindig is jó barátomként tekintettem, ám hiába utasítottam vissza minden áldott nap, ő akkor is bepróbálkozott nálam, hiába tudta, hogy úgy sem adom be a derekam.

- Megvannak a fotók? - kérdeztem tőle, miután leültem az asztalomhoz.

- Igen, bár a fotós eléggé unszimpatikus volt - húzta el a száját nem tetszően.

- A lényeg, hogy elvállalta a munkát.

- Ha te mondod - sóhajtott megadóan, majd a hatalmas mappát a kezembe adta. - Elégge jók a képek.

Kinyitottam a mappát, amiben a fotók lapultak. Mindegyiket külön-külön átnéztem és be kell valljam, hogy Taehyungnak igaza volt. Eddig nem igazán sikerültek jól a képek, vagy a modellek, vagy a fotósok miatt. De ma úgy döntöttem, hogy új fotóst hívunk, így rábíztam a szerkesztőségre, hogy kiválasszák a város legjobb fotósát.

- Ki volt, aki a képeket csinálta? - tettem fel kérdésem. Kíváncsi voltam, hiszen egy ilyen jó fotós dolgozhatna akár a cégemnek is.

- Park Jimin - válaszolt Taehyung. A név hallatán ledermedtem és titkáromra néztem nagy szemekkel. Ajkaim elnyíltak egymastól és nagyot nyelve pillantottam a fotókra.

- P-Park Jimin? - kérdeztem vissza bizonytalanul. Az nem lehet. Az nem lehet, hogy Jimin itt volt és nem találkozhattam vele. - Mégis mikor volt itt, hogy nem láttam?

- Kilenc órától volt itt - válaszolt Taehyung. - A tavozása után pár perccel érkeztél meg

Szemöldökömet ráncolva gondolkoztam el azon, hogy mikor is volt az. Nem hittem el, hogy az exem itt volt a cégemnél és nem láthattam akár egy perc erejéig sem. Szemöldököm homlokomig ugrott, amikor hirtelen beugrott egy kép a mai napról.

" - Elnézést!
- Az én hibám,máskor figyelni fogok! "

- Te jó ég! - emeltem fel a hangom teljesen meglepetten. - Ezt nem hiszem el! - csattantam fel, mire Taehyung ijedten összerezzent.

Valójában találkoztam ma Jiminnel, amiről nem is tudtam az elején. A hangját sem ismertem fel és nem igazán törődtem vele. Alsó ajkamat harapdálva meredtem magam elé és hordtam le magam mindennek, amiért nem voltam képes jobban odafigyelni és felismerni a hangját. Oly' régóta várom, hogy találkozzak vele, erre ez történt!

- Jól vagy? - Taehyung hangja zökkentett ki gondolataimból,mire aprókat pislogva pillantottam rá.

- Aha, miért ne lennék? - álltam fel a székemről, majd zakómat magamra kaptam.

- Jungkook! - szólt Taehyung, mire felé fordultam, ugyanis már az ajtónál áltam. - Nem lenne kedved velem vacsorázni?

- Ne haragudj Taehyung, de sűrgős dolgom akadt - pillantottam rá, majd kiléptem az ajtón, hogy minél hamarabb eltűnhessek innen.

Nem igazán voltam büszke magamra, hiszen Taehyung tényleg mindent megtesz azért, hogy elmenjek vele egyszer valahova, de egyszerűen nekem ez nem megy. Nem tudok többet érezni iránta, mint szimpla barátság és ezt ő nem tudja megérteni, pedig már annyiszor elmagyaráztam neki. Nem léptem túl Jiminen és a mai nap képtelen vagyok nem rá gondolni.

.......

A kocsiban ülve és Hoseokot tárcsázva sóhajtottam egy hatalmas, hiszen újra és újra beugrott az a kép a mai napról, amikor Jimin véletlenül nekem jött.

- Aish - sziszegtem fogaim között, amikor Hoseok a harmadik hívásomra sem vette fel a telefont.

- Mi van már~? - nyafogott a vonal túlsó végén legjobb barátom, mire megforgattam a szemem.

- Ne mondd, hogy megint megzavartalak valamiben? - kérdeztem tőle unottan, miközben beindítottam a motort és kihajtottam a parkolóból.

Hoseok sosem szerette, ha valaki megzavarja. Bár én most honnan is tudhattam volna?

- De, pontosan - válaszolt duzzogva. - Miért hívtál?

- Nem lenne kedved elmenni valahova? Mondjuk inni egy jót a legjobb barátoddal? - tettem fel neki a kérdést feleslegesen, hiszen nagyon is jól tudtam, hogy eljön.

- Megzavartál tánc közben, szóval öt percig nem vagy a legjobb barátom.

- Szerintem meg az vagyok és duzzogás helyett told ki a segged a próbateremből. Öt perc múlva ott vagyok.

- Még mindig a hyungod vagyok - mondta még mindig duzzogva, mire azért is felnevettem, mert jól tudtam, hogy ilyenkor számára idegesítő a nevetésem.

- Szia, hyung - hangsúlyoztam ki az utolsó szót, majd bontottam a hívást.

~ 2019.06.09