———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Mint minden hétvégén, most is a kosárlabda pályán töltöttem a szabad időmet, Yoongival. Épp azt hallgattam, hogy mekkora bunkó és neveletlen munkatársai vannak, amiért kopogás nélkül nyitnak be a stúdiójába, amikor ő nagyban dolgozik. Amikor már háromszor mondta el ugyanazt a mondatot, három különböző hangnemben, úgy gondoltam, hogy a szavába vágok, amit mindennél jobban utál.

- Azt hiszem, kezdek ismét érzéseket táplálni Jungkook iránt.

Yoongi hirtelen elhallgatott és megpróbált csúnyán rám nézni, de amikor leestek neki az általam kiejtett szavak, szemei elkerekedtek és a labda erőszakos pattogtatásával is leállt.

- Na és mire vársz? - kérdezte enyhén felháborodva, mire megszeppenve figyeltem továbbra is őt. - Ne csak állj itt és nézz rám bambán, hanem hívd el valahova és érd el, hogy ismét egymásba szeressetek!

- M-miért?

Igaz, hogy pár napja felmerült bennem az, hogy miként tudnék Jungkookhoz közel kerülni, ugyanis a legutóbbi találkozásunk óta furcsán kezdtem el viselkedni. Akárhányszor eszembe jutott fekete hajú, volt barátom, folyton az ajkamat harapdáltam és frusztrált voltam, ami nem megszokott tőlem. Szívem is néha hevesebben kezdett el dobogni és a sokadik, hasonló reakció után jöttem rá, hogy bizony én ismét érzek valamit Jungkook iránt.

- Hogy-hogy miért, te idióta?! - emelte fel hangját legjobb barátom, így sikeresen kizökkentve gondolataimból. - Hívd el kávézni, vagy tudom is én! A lényeg, hogy találkozzatok.

- Jó ötlet ez? - kérdeztem bizonytalanul, hiszen nem biztos, hogy Jungkook el is jönne velem.

- Akkor ülj otthon és hagyd, hogy más elvegye tőled, te pedig egész életed során csak a fotózással leszel elfoglalva, majd rengeteg macskával fogod leélni a hátralévő életed részét, azon agyalva, hogy mennyire elbasztad az életed. - kezdte el ismét pattogtatni azt a rohadt a labdát, aminek hangja már nagyon kezdett idegesíteni, Yoongi modnandója pedig még rátett egy lapáttal. Így is történt az, hogy idegesen kirúgtam kezei közül a labdát és elvonultam egy csendesebb helyre, hogy felhívhassam Jungkook.

...

Perceken át csak azon agyaltam, hogy jó ötlet lesz-e az, ha felajánlom Jungkooknak, hogy jöjjön fel hozzám egy tál ramenre. Persze, amikor magamban elutasítottam a saját ötletemet, lelki szemeim előtt feltűnt Yoongi idegesítő képe, ahogy ugyanazokat a szavakat ejti ki, amiket még a pályán mondott nekem. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem vesztek velem semmit, így meghívtam Jungkookot az egykor még közös otthonunkba.

Tudatlanul beengedtem őt a nappaliba, arra nem is gondolva, hogy előző nap nosztalgia estet tartottam és egy rólunk készült kép kikerült a nappaliban lévő szekrény polcára. Mit sem tudva erről, elkészítettem a két adag rament, majd a nappaliba sétáltam és csak akkor vettem észre, hogy Jungkook pontosan azt a képet tartotta a kezében, amelyiken együtt vagyunk rajta. Ekkora szerencsés embert, mint én, még nem látott Dél-Korea.

- Jungkook... - remegett meg hangom egy pillanatra. A kaját letettem a kanapé előtt álló üvegasztalra, majd Jungkook mellé léptem. - E-ez hogy került ide? - kivettem kezéből a képet, hogy a hátam mögé rejtsem, mindhiába, hiszen a hülye is megmondta volna, hogy Jungkook mindent látott, ami azon a képen volt.

- Itt volt a polcon - válaszolta halkan, lehajtott fejjel. A kanapéhoz sétált és furcsán csillogó szemekkel nézte a rament, ami még bizonyára forró volt.

Szó nélkül enni kezdte, így követtem példáját és én is úgy tettem. Meglepve fogadtam, amikor ötször is megdícsért és elmondta, hogy eddig még sosem evett ilyen ízletes rament, ezért próbáltam nem elpirulni és a szívemet is kordában tartani, a helyén. Jungkook nem maradt sokáig, amit kicsit bántam. Amint a volt barátom elment, azonnal a telefonomhoz rohantam, hogy tárcsázzam Yoongit és elmeséljem a történteket, de szokás szerint, a harmadik próbálkozásomra sem vette fel a telefont.

Percekkel később nyílt a bejárati ajtó, így rálátást nyertem legjobb barátom alakjára és nem tudtam elhinni, hogy tényleg itt van.

- Miért nem vetted fel a telefont? - kérdeztem tőle kíváncsian, mire ő kifulladva elterült a kanapémon, nagyokat lélegezve.

- Miért laksz a nyolcadikon és miért nem működik a lift? - kérdezte felháborodva.

- Csakis azért, drága barátom, hogy így lefárasszon téged a lépcsőzés. - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt. - Miért jöttél?

Igazából örültem neki, hogy itt van, mert legalább elmondhatom neki hogy mi is történt a mai nap folyamán.

- Itt volt Jungkook - közöltem vele, mikőzben leültem az egyik fotelbe. - Feljött, evett rament, majd elment.

- Mit evett? - kapta fel hirtelen a fejét, mire én megismételtem, amit mondtam. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire vissza akarod szerezni.

- Mi? - kérdeztem roppant illedelmesen. - Miről beszélsz?

- Te még nem hallottál arról, amikor valaki meghívja a kiszemeltjét egy ramenre a lakásába? - ült fel öregeket megszégyenítő lassúsággal, majd teljes testével felém fordult.

- Nem, miért? - simítottam zavartan a tarkómra, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy miket zagyvál.

- Burkoltan közölted vele, hogy randizni akarsz, méghozzá vele. - nevette el magát Yoongi, mire én még mindig értetlenül pillantottam rá.

- Na és ennek mi köze a ramenhez?

- A ramen csak kifogás - legyintett, majd folytatta. - Amikor egy férfi és egy nő, ezesetben két, meleg férfi csak ketten vannak egy zárt közegben, akaratlanul is történhetnek dolgok.

- Milyen dolgok? - hajoltam közelebb Yoongihoz, mivel nagyon kíváncsivá tett.

- Kézfogás, csók, akár több is - sorolta, mire én hirtelen felálltam és kezeimmel a tincseimre markoltam, majd visszaültem a helyemre. - Most már érted?

Bambán bólogatni kezdtem, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy hogyan lehettem ekkora hülye és miért nem tudtam volna más kaját készíteni.

- De Jungkook miért nem szólt? - tettem fel a kérdést magamnak, amit persze hangosan mondtam ki, így Yoongi is hallhatta.

- Bizonyára tudta, hogy neked fogalmad sem volt arról, hogy mit mondtál. - nevetett fel ismét, mire a hátam mögül elővettem a díszpárnát és arcom csaptam vele, hogy elhallgasson. - Gratulálok, Jimin. Ezt jól elintézted!

- Csak fogd be! - csattantam fel, majd ismét arcon csaptam a párnával.

~2019.08.18