Igeeeen...

Majd egy hónap kihagyás után végre idetoltam a pofámat. XD

Sajnos a nyári szünet jobban elhúzódott, mint terveztem... Azért mondom, hogy sajnos mert bár rengeteg jó élménnyel gazdagodtam és sok időt tölthettem a barátaimmal meg a családommal, de nem várt kellemetlen események is történtek. 🥲

NA MINDEGY!

Az a lényeg, hogy ezen már túl vagyunk, itt vagyok és 3 rész múlva már végére is értünk a könyvnek. 💕

Szeretettel: Raven. 💜

-Menjünk haza - suttogtam Jisung puha ajkaira, melyektől oly' nehéz volt egy pillanatra is elszakadnom, de nem akartam, hogy tovább legyünk kint az esőben. A mókus arcú válaszát meg sem várva szorosan köré fontam a karjaimat és a képességemet használva a lakásomba teleportáltam magunkat.

Jisung megszeppenve nézett körbe az ismerős helységben és kezecskéivel úgy szorított a pulcsim nyakát, hogy majd' megfojtott. Finoman lehámoztam magamról a mancsait, de karjait azon nyomban a derekam köré fonta és fejét a mellkasomra hajtotta.
-Haza vigyelek? - kérdeztem csöndesen és selymes tincseibe pusziltam.
-Jó itt - felelte suttogva és a felsőm alá nyúlva ujjaival a derekam kezdte el cirógatni. Akaratlanul felszusszantam a kellemes érzésre, mire Hannie rám emelte a tekintetét és egyik kezét lassan a tarkómra csúsztatta.

A levegő a tüdőmbe rekedt és lélegzetem visszatartva vártam, hogy mi lesz a következő lépése. Nem hagyott sokáig várakozni, mohón vette birtokba az ajkaimat és olyan hévvel kezdett el csókolni, hogy beleszédültem. Ösztönösen karcsú derekába kapaszkodtam, mire Jisung a számba nyögött és tudtam ha most nem állunk le, akkor képtelen leszek visszafogni magam...

Finoman eltoltam magamtól a fiút mielőtt kárt tettem volna benne. Túl nagy volt a bennem tomboló éhség, mind a vére és mind a csinos kis feneke után, ezért gyorsan leállítottam magam amíg még tudatomnál voltam. Szerencsémre Sungie vette az adást és nem bambult rám értetlenül, vagy sértődött meg, hanem vigyorogva  szájon puszilt. Orrát az enyémnek dörgölte, majd amikor hátrált egy lépést oly' szerelemtől csillogó íriszekkel bámult rám, hogy abba minden porcikám beleborzongott.

Annyira régóta vártam már, hogy végre megint így nézzen rám...

Halványan elmosolyodtam és ujjaimmal ösztönösen végig simítottam puha arcocskáján, mire Jisung mosolya még szélesebb lett és szemeit behunyva bújt bele az érintésembe. Szerettem volna megállítani a pillanatot és örökre úgy maradni abban a meghitt momentumban, mely az újra kezdés lágy reményét hordozta magában.

Sokszor megingott a hitem azzal kapcsolatban, hogy vajon vissza fog-e jönni hozzám a kis mókusarcú, de most minden porcikámban, minden sejtemben, az egész lényemben éreztem, hogy van esélyem arra, hogy jóvá tegyek mindent amit elrontottam. Ahogy rám nézett, ahogy hozzám ért, ahogy élvezte az érintéseimet, ahogy megcsókolt... Az tagadhatatlanul arról árulkodott, hogy ő is annyira szeret még engem, ahogyan én őt. Az ember száját sok hazugság hagyhatja el, de tetteink és a szemeink nem hazudnak soha.

És Jisung minden cselekedete, minden pillantása csöpögött a sóvárgástól...

-Szeretnél egy forró fürdőt? - köszörültem meg a torkomat, majd finoman megrángattam a fiú csurom vizes felsőjét. - Elég időt töltöttél már ezekben a nedves göncökben és nem lennék boldog ha megfáznál, vagy esetleg tüdőgyulladást kapnál - csóváltam meg rosszallóan a fejem és magamat is átkoztam amiért nem jutott eszembe előbb levetkőztetni Hanniet. Vagyis hát eszembe jutott... De nem éppen hithű keresztényi aggódásból, vagy felebaráti szeretetből.
-De csak akkor ha csatlakozol - felelte könnyedén a kis mókus és pajkos mosolya láttán majdnem félrenyeltem a nyelvem. Most légy erős Lee Minho és ne teperd le egy vadállat módjára, szocializált, kultúrált vámpír vagy aki tud uralkodni a vágyain... Bassza meg valóban az vagyok, kivéve akkor ha Han Jisungról volt szó.

-Jisung - nyaltam meg kiszáradt ajkaimat. - Nagyon éhes vagyok és félek nem tudnám magam kontrollálni - sütöttem le a szemeimet szégyenkezve.
-Tudom hyung - felelte szelíden, majd az állam alá nyúlva feljebb emelte a fejemet és lágyan az a számra puszilt. - Ne félj, megetetlek - suttogta a párnácskáimra és hanghordozásában volt valami bújtatott kacérság - Mindenhogyan... - tette hozzá gyorsan, hogy még csak véletlenül se értsem félre a szándékait.

Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben...

Én ki vagyok itt a Földön.

-Baby... - szusszantam fel és ujjaimmal a csípőjébe kapaszkodtam. - Várj egy kicsit!
-Nem csak neked volt nehéz az elmúlt pár hónap - méltatlankodott és a hangjában lapuló düh puha kendőként cirógatta az egómat. Hannie mérges volt amiért megszakítottam a csókunkat és nekem elmondhatatlanul hízott a májam ettől a reakciójától. - Hiányoztál bassza meg és már én is egyre nehezebben bírom visszafogni magam! - csattant fel és karjait dacosan összefonta a mellkasa előtt. Ahh, hogy lehet ennyire édes, amikor épp haragszik rám...?
-Még mindig kibaszott szexi ahogy káromkodsz - vigyorodtam el szélesen, majd békítőleg egy puszit adtam a szájára. - Muszáj picit lecsillapodnom, nem akarok ártani neked.

-Imádom amikor vörösen izzanak a szemeid - sóhajtotta vágyakozva és karjait a nyakam köré fonva próbált meg lehúzni magához egy csókra, de ellenálltam.
-Félek, hogy elfogom veszíteni a kontrollt - vallottam be. - Picit le ke... - kezdtem el újból "magyarázkodni", de Jisungot ez a legkevésbé sem érdekelte. Apró termetét meghazudtolva a legközelebbi falnak tolt és testem szorosan odapréselve tartott fogva.

Nem mintha nem tudtam volna kiszabadulni... De legkevésbé sem akartam.

-Én nem szeretném, hogy visszafogd magad - suttogta Sungie, de minden egyes halk szava perzselt a kéjtől. - Jó, azért ne tépj szét miszlikre - kuncogott kisfiúsan és már én sem bírtam elnyomni elégedett vigyoromat. - De érezni AKAROM, hogy mennyire vágysz rám, hogy mennyire sóvárogsz utánam, hogy majd' belepusztulsz abba, hogy mennyire akarsz engem, hogy szinte megőrülsz a boldogságtól, amiért újra megcsókolhatsz... - A szavak lassan gördültek le a szájáról, alaposan tagoltan mondott ki mindent, hogy biztosan megértsem és értelmezni tudjam őket. Elködösült elmém lomhábban reagált ilyenkor, hiszen szándékosan fogtam vissza és tompítottam le magam.

Finoman az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam a fejét, hogy egy könnyed csókot lehelhessek az ajkaira. Számat féloldalas mosolyra húztam és szabad kezemmel végig simítottam a fiú oldalát, majd jó erősen belemarkoltam.
-De hát pontosan így érzek - feleltem vágytól rekedtes hangon.
-Bizonyítsd be - vigyorodott el szemtelenül Jisung, majd válaszomat meg sem várva megragadta az övcsatomat és a fürdőszoba felé kezdett el ráncigálni.

Deja vu-m volt, hiszen a múltban annyiszor estünk így egymásnak...

Őszintén reméltem, hogy ez a jövőben sem fog változni.