Arra keltem, hogy a napfény a szemembe süt. Felültem az ágyamon és kinéztem az ablakon. Benjamin viselkedésén gondolkodtam. Fogalmam sincs, mi üthetett belé...

Lassan felkászálódtam és elindultam megkeresni a konyhát. A folyosón meghallottam, ahogy Jesse a You Get Me So High-t énekelgeti, szóval elindultam a hang irányába.

- Hogy vagy? - kérdezte, mikor beléptem a konyhába.

- Most már jól, köszi.

- Akkor jó. Gyere, csináltam kaját.

Reggelizés közben még beszéltünk a tegnap estéről.

- Még nem köszöntem meg, hogy konkrétan megmentettél.

- Semmiség, az az állat megérdemelte.

- Akkor is köszönöm.

Megbeszéltük, hogy visszavisz a kollégiumba. Szívesen töltöttem volna Jesse-vel a napot, de a barátnőimnek magyarázattal tartoztam.

***

- Na, mikor jön a gyerek? - kérdezte Beth, mikor benyitottam a szobába.

- Hülye! - küldtem felé egy gyilkos pillantást. - Megmagyarázom.

- Hallgatunk.

Elmeséltem, ahogy Ben nekem rontott, ahogy Jesse földre küldte, hogy teljesen sokkos voltam és nem akartam itt a koliban összefutni Benjaminnal az este, ezért aludtam Jesse-nél. A biztonság kedvéért azt is hozzá tettem, hogy külön szobában aludtunk, mielőtt elkezdhettek volna viccelődni.

***

A délelőtt elég unalmasan telt. Tanultam, olvastam, zenét hallgattam, videót néztem. Estefelé úgy döntöttem, lemegyek sétálni a parkba. Meglepetésemre valaki más is így döntött...

- Mintha ez egyszer már megtörtént volna - ültem le Jesse mellé egy padra.

Csak ültünk és néztünk egymásra némán. Egyszercsak nagyon közelről hallottam, mintha valaki vakuzna... Egy 16 év körüli fangirl szaladt oda hozzánk.

- Jesse Rutherford!!! Kaphatok aláírást? És csinálhatok még képeket? Lééégyszii! - visítozott.

A körülöttünk levő emberek odafordították fejüket, de végül érdektelennek nyilvánították az eseményt.

- Gyorsan adok neki autogramot és lekoptatom - súgta nekem Jesse.

- Szia kislány! Mit írhatok alá?

Majdnem negyed órát fotózkodtak és egy tonna cuccot alá kellett írnia szegény fiúnak.

- És tehetek fel kérdéseket? Légyszike!

- Felőlem!

- Szóval...

Legalább ezer kérdést feltett a kiscsaj. Nem igazán figyeltem, de az utolsónál felkaptam a fejem:

- És ti együtt vagytok? - mutatott rám.

Jesse hezitált. Nem értettem, miért ilyen bonyolult erre válaszolni. Ez egy egyszerű eldöntendő kérdés, és köztudott a válasz: nem.

- Igen - mondta végül.

Elkerekedett a szemem. Felpattantam és egyszerűen elviharzottam, vissza a kollégiumba. Hát minden fiú meghülyül?! Hihetetlenül dühös lettem.

Berontottam a szobába.

- Hát veled mi történt?

- Semmi!

Szobatársaim jobbnak látták, ha most békén hagynak. Az arcomat a párnámba temettem és probáltam megérteni, hogy mi a fene baja van mindenkinek....