Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

47. Hátsóülés emlékek?

Nagyon +18‼️‼️

-Steve hova viszel?-kérdezte az anyósülésen.
-Csak szerettem volna ha picit kiszakadunk ebből a felfordulásból!
-Nincs felfordulás!-Steve ránézett.
-Legyünk picit kettesben hamár a nászútunkat megzavarták!
-Nem tudjuk becserélni a jegyeket?
-Ne aggódj, majd elintézem ha visszaérünk rendben? De szeretnék kettesben lenni veled!
-Miért? Este hányan voltunk az ágyban?-mosolyodott el.
-Lassan úgy éreztem hogy az egész csapat! Épp ráhangolódunk erre kopog Tony hogy kellenek neki információk, majd jött Clint és Nat akik azért érdeklődtek megpróbálják e a S.H.I.E.L.D rendszerét meghackelni, majd Thor...ő miért is jött?
-Feszültség levezető edzés miatt!-nevetett Gabi.
-Majd Wanda hogy megcsinálta a kedvenc kajád hogy jobb kedved legyen!
-De nagyon finom volt!
-Az volt!-nézte az utat, majd Gabi áthajolva Steve arcára nyomott egy puszit.
-Csak segíteni akartak!
-Tudom...tudom jól de...!
-Mond hogy olyan helyre viszel ahol újra megpróbálhatjuk azt a fantasztikus estét!
-Oh, abban biztos lehetsz! Ebből nem engedek!
-Régen pedig a kocsi se volt egy rossz hely!-harapott az alsó ajkába.
-Gabi...!
-Vagy tévedek kapitány?-kapcsolta ki az övét.
-Mit csinálsz? Kapcsold vissza!
-Csak a helyemre megyek!-mászott hátra a hátsóülésre.
-Te most...komolyan mit művelsz?
-Csak...vezess kapitány!-mosolyodott el ahogy tudta hogy az az emlék fel fogja csigázni a kapitányt. Lassan vetette le a felsőjét ami eddig takarta. Steve pedig a visszapillantóból tökéletes rálátást látott.
-Gabi!
-Csak vezess...vagy csatlakozhatsz is!-kapcsolta ki a melltartót.
-Megbolondítasz!-tért le azonnal a főútról. A mellékút elhagyatott volt. Leállítva az autót, kikapcsolta az övét ahogy azonnal hátramászott Gabihoz és egy pillanat alatt esett az ajkainak.-Mit művelsz te velem?-a kezei az arcát fogták rákényszerítve Gabit hogy ne tudja elkerülni a tekintetét.
-Mit csinálok?-mosolyodott el ahogy a keze már Steve nadrágján volt.
-Francba! Csodás vagy!-esett az ajkainak ahogy az egyik keze elkezdte a mellét kényeztetni. Egy pillanatra váltak el míg Steve lekapta magáról a felsőt.
-Siess kapitány...!-kapcsolta ki az övét a férfinak. Pillanatokon belül elétárult a már merevedő férfiassága.-Dőlj hátra!-lökte hátra az ülésnek. Az ajkai teljesen körülölelték a merev testrészt. Amit pedig az ajkaival művelt elég volt hogy Steveből apró sóhajokat váltson ki. Gabi elmosolyodott ahogy nem állt meg. Folytatta. Steve gyengéden a fejére helyezte a kezét amit elkezdett lefelé nyomni így Gabi teljes egészében a szájába tudta foglalni.
-Gyerünk kicsim...!-kezdte ő diktálni a tempót Gabinak aki minden szó nélkül követte az utasítást.-Vedd le a nadrágod!-kérte következőleg mire Gabi egy huncut mosollyal húzta azt le magáról.-Dőlj hátra az ajtónak de vigyázz a fejedre!
-Igenis apuci!-mosolyodott el hogy még ilyen piszkos pillanatban is azért aggódik be ne verje a fejét.
-A bugyit is vedd le!
-Vedd le te! Te is dolgozz egy picit!-szórakozott vele.
-Így is jó lesz!-csúszott hátra majd félrehúzva könnyedén a textilt hajolt a lábai közé. Gabi teste libabőrös lett amint megérezte a lehelletét a lábai között.
-Ah...!
-Még el se kezdtem!-a huncut mosoly megjelent Steve arcán is. Majd munkába látott. A nyelve érzékien kényeztette őt, és nagyon is jól tudta hogy jó munkát végez mert Gabi ajkait szüntelenül hagyták el a nyögések. Gabi a kezét Steve fejére helyezte így jelezve neki folytassa még. De meglepetésére Steve a nyelve mellett már az ujjait is munkába állította. Két ujja mozgott lassan ki-be, majd perceken belül még egyet csatolt hozzá.
-Ne, ne!-húzta magához fel a kapitányt.-Téged akarlak! Téged...!
-Nem én voltam a lábaid között?-nevetett ahogy az ajkai Gabinak folyton az övével harcolt.
-Steve kérlek...!
-Ezt akarod...?-irányította a bejáratához a férfiasságát.
-Igen...!-könyörgött.
-Nagyon szeretnéd?
-Steve ne kínozz...kérlek...!-de mire ezt kimondta egy határozott mozdulattal tolta be magát tövig.-Ah...!
-Szeretem ezeket a hangokat...!-mosolyodott el. Lassan kezdett mozogni majd egyre fokozta a tempót.
-Steve....Steve....!-kiabálta a nevét ahogy a fejét elöntötte a forróság és egyre jobban úgy érezte közeleg a csúcshoz.
-Ülj rám...!-húzta fel Gabit ahogy könnyedén helyezte őt az ölébe. Egy gyors mozdulattal csúszott be ami Gabit váratlanul érte.
-Úristen...!-dőlt Steve vállára. Steve kezei a csípőjére csúsztak majd innentől ő diktálta a tempót.-Steve...!
-Gyerünk kicsim...!-gyorsított.
-Steve....mindjárt...Steve...!-sikoltozta ahogy érezte csak néhány lökés és elérik a célt.
-Gyerünk Gabi...!-elérték. Gabi továbbra is Steve ölében ülve dőlt a vállára levegőért kapkodva. A kapitány egy gyengéd csókot nyomott a feje búbjára, mire Gabi pedig Steve nyakhajlatába nyomott egy csókot.-Így emlékeztél?-kérdezte mosolyogva.
-A-a!-nevetett ahogy most már egymást nézték.-Ez...fantasztikus volt!
-Csodálatos vagy...!
-Ha itt ilyeneket művelsz velem mi lesz ha végre nyugodtan egy szobába leszünk?
-Majd megtudod...mert biztos lehetsz benne hogy megmutatom!-hajolt az ajkaiért.-Szeretlek...Mrs. Rogers!
-Én is nagyon szeretlek Mr. Rogers!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro