-Jó reggelt az én csodálatos feleségemnek!-ébresztette Steve Gabit édes csókokkal.
-Ne csináld, szörnyen fáradt vagyok!-temette az arcát a párnába.
-Fáradt? Én teli vagyok energiával!
-Ne ingerelj!-szólt rá Gabi.
-Talán azért van ennyi energiám mert végre a férjed vagyok!
-Steve, az esküvő után olyan buli volt hogy még fiatalon se jártam ilyen szórakozóhelyen! Teljesen leszívta minden energiám! Aztán az az éjszaka...úristen!
-Miért? Mi volt éjszaka?-mosolyodott el a kapitány.
-Alvás nem igazán ha jól emlékszem!
-Csodálatos volt!-nyomott egy csókot a vállára.
-Te voltál csodálatos!-hunyta be a szemeit.
-Pihenj kicsim!-nyomott egy puszit az arcára.-Elmegyek veszek valami reggelit rendben?
-Meg kávét...!-motyogta. Steve elmosolyodott de nem csak azért mert szörnyen édes volt, nem. Végre a felesége lett az a nő akit szeret. És tudta újra nem követhet el akkora hibát mint évekkel ezelőtt. Felöltözve indult neki a városnak hogy kettőjüknek valami kávét és reggelit szerezzen amivel lendülettel indíthatják el a napjukat. Gabi akármennyire is fáradt volt képtelen volt tovább aludni. Egy meleg zuhanyt vett ami valamennyire felébresztette a fáradtságából. Épp a haját törölte amikor kopogtak.-Mi az? Nem tudsz bejönni?-nevetett ahogy az ajtóhoz ment. Meglepetésére nem Steve állt ott.-Mr...Mr. Craig!
-Végre megtaláltalak!-mondta ahogy az oldalát fogta.
-Hagyjon békén!-csukta be volna az ajtót de Mr. Craig elkapta.
-Gabriella, hallgasson meg!
-Tönkretette az életem, de nem csak az enyém, mindenkiét! Tudja maga mennyit szenvedtünk?-kezdett ideges lenni.
-Csak hallgasson meg!
-Nem!
-Kérem, Gabriella! Segítenie kell!
-Segítsen maga és haljon meg!
-Nem én akartam magukat megölni!
-Úristen, ne! Csak ezt ne!-hitetlenkedett.
-Had menjek be és beszéljünk!
-Ide biztos be nem teszi a lábát!
-Ha megtalálnak veled is végeznek!-Gabi pedig akármennyire is akarta őt elküldeni a pokol legsötétebb bugyraiba mégis mindig segíteni akart mindenkin. Beengedve az ellenséget a házába támaszkodott a pultnak.-Leülhetek?
-Mondja és menjen mielőtt...!
-...mielőtt a férjed visszaér?
-Őt ne kavarja ebbe bele!
-Csodálatosan néztetek ki...pont olyan szépek mint évekkel ezelőtt!
-Mit akar Mr. Craig?
-Hasonlítasz az édesanyádra...! Ő is pont ugyanilyen volt!
-Mr. Craig...!-az ajtó nyílt. Gabi pedig tudta ha nem lép időbe Steve saját kezével végez a vendégükkel.
-Gabi hoztam csokis croissant! Meg a kedvenc....kávéd!-pillantotta meg a házban lévő férfit. A szemei csillogása hirtelen eltűntek.-Maga...maga mit keres itt?-rakta le azonnal a pultra a reggelit ahogy nagy léptekkel indult a férfi irányába.
-Steve! Steve!-állt meg előtte Gabi.
-Gabi menj a szobába!
-Szívem! Steve! Állj meg!-kérte.-Kérlek...!
-Mit keres ez itt?-kérdezte idegesen a feleségét.
-Nem tudom...még nem mondta el pontosan miért is jött...!-nézett újra Mr. Craigre.
-Kapitány, üdvözlöm!
-Mi a francot csinál itt? Hozzádnyúlt? Bántott?-kérdezte aggódva a feleségét.
-Nem, dehogy! Nem nyúlt hozzám!-Steve megállt Gabi előtt mint aki pajzsként védte volna innentől kezdve.
-Mit akar?-kezdte elveszteni a türelmét.
-A segítségük! Vagyis...valójában a felesége segítségét de gondolom innentől lehetetlen lenne hogy beszéljek vele négyszemközt!
-Azt hiszi itt hagyom magával?
-Mit akar Mr. Craig?-lépett Steve mellé ahogy a komódhoz dőlt újra.
-Nem én akartam a halálotokat évekkel ezelőtt!
-Ne, csak ezt ne! Ne próbálja ezt nekem bebeszélni!
-Emlékszel édesanyád halálára?-kérdezte.
-Tűnjön el!-mondta idegesen Steve. Hisz tudta ez az a téma ami különösen fájdalmas Gabriella számára.
-Az anyád, ugyanígy tették el láb alól! Sajnos ő is belekeveredett egy ilyen ügybe és képtelen volt kimászni belőle! Neked kivételesen szerencséd volt!
-Maga...miről beszél?-kerekedtek ki Gabi szemei.
-Az anyja egy ugyanilyen küldetésen vesztette az életét! Csak ő nem jött rá időben a tervükre és meghalt!
-Az anyám kórházban halt meg egy műtét miatt! Miről beszél?
-Akkor miért van benned annyi harag irányába?
-Mert egyedül hagyott! Mert nem mondta el hogy beteg!
-Beteg...persze...!-mosolyodott el.
-Maga rohadék!-kapta el Steve a pólójánál ahogy egy pillanat alatt a falhoz szorította.-Maga mosolyog? Mosolyog ezen?
-És mit mond, ha azt mondom ő is ugyanilyen őrült mint Gabriella?
-Megölöm magát!-szorított rajta.
-Steve engedd el!-szólt rá Gabi.
-Mit mondassz ha azt mondom az anyád él? Hogy ő...volt olyan őrült hogy az ellenség oldalára lépett és ő az aki a halálunk akarja?
-Mit mond?-értetlenkedett.
-Az anyád él...ő vadászik rám!
-Gabi...!-nézett rá Steve aggódó tekintettel.
-Az anyám halott...és az is marad számomra...!-mondta ahogy egy könnycsepp hagyta el a szemét.
-Segíts megmenteni engem és segítek neked visszakapni az anyád!
-Kérem menjen el...!-kérte Gabi.-Steve engedd el...kérlek!
-Kicsim...!
-Kísérd ki kérlek...!-ment a fürdő irányába.
-Hallotta...kifelé!
-Itt hagyom a számom ha meggondolná magát!-rakta le az asztalra a papírt. Steve kiengedve a váratlan vendéget azonnal a felesége után ment.
-Gabi!-nyitott be a fürdőszobába.
-Reggelizzünk!-álcázott egy mosolyt az arcára ahogy Steve mellett kisétált.
-Kicsim!
-Croissant mondtál ugye?
-Kicsim...!
-Marha éhes vagyok!
-Gabriella!-mondta határozottabban ahogy végre Gabi ránézett. A szemein látszódott a fájdalom.-Gyere ide!-nyitotta ki a karját felé.-Gyere már!-húzta magához. Gabi megtört.-Minden rendben lesz, kicsim!