-Hova megyünk?-kérdezte Gabi.
-Majd meglátod!
-De most komolyan! Hova?
-Ne légy kíváncsi mert...!
-...olyan öreg leszek mint te!
-Én nem vagyok öreg!
-Á, nem! Tényleg nem!-nevetett. Csak nézte a mellette ülő angyali teremtést akinek a mosolya teljesen kitöltötte az autó belsejét.-Miért nézel? Az utat nézd!-fordította a kapitány arcát az út irányába.
-De én téged akarlak nézni!-fordította vissza a fejét.
-Balesetünk lesz te bolond!-fordította újra vissza.
-Soha se hagyom hogy bajod essen!-nézett újra rá.
-Rogers átveszem a kormányt!
-Tehetek róla hogy ennyire szerelmes vagyok beléd?
-Gondolnád hogy még másfél napja mennyire távol voltunk egymástól? Most meg...!
-Megfogadtam hogy megtalállak...!
-Akkor ott...mikor kiugrottunk a liftből...és védtél engem...nem féltél hogy az lesz az utolsó alkalom hogy találkozunk?
-Dehogynem...!-Steve keze azonnal összekulcsolódott Gabiéval. Ijesztő volt belegondolnia mi lett volna ha mégse találja meg őt, vagy ennyi idő alatt Gabriella beleszeret másba.-De tudtam legyen bármi akkor is megtalállak...!
-Mit csináltál volna ha nem találtál volna meg?
-Addig kerestelek volna míg meg nem talállak...!
-Örökké nem kereshettél volna...!-kezdett játszani a kezével.
-Arra raktam fel az életem hogy melletted legyek! Régen elrontottam hogy nem mentem utánad, még egyszer ugyanezt a hibát hülye lettem volna elkövetni!-egy apró könnycsepp gördült le Gabi arcán.-Most sírsz?-kereste Gabi tekintetét.-Gabi...!-nem nézett rá. Próbálta gyorsan eltüntetni a nyomokat.-Gabi ha most attól félsz újra elszakadunk biztosíthatlak hogy ez nem fog megtörténni...!
-A te életed nem itt van...!
-Az életem pont itt van mellettem! A gyönyörű életem! És most pont azon vagyok hogy bebiztosítsam hogy egy életre egymáshoz tartozzunk!
-Miről beszélsz?-értetlenkedett de mielőtt Steve válaszolt volna egy ismerős helyen parkolt le az autó. Az épület előtt pedig ismerős embereket látott. Régi ismerősöket akik valamilyen szinten az életük részéhez tartoznak.
-Gyere!-mondta egy mosollyal az arcán Steve ahogy kiszállt és Gabi oldalára sietett. Gabi remegő kezekkel nyitotta ki az ajtót.-Ne félj, nincs semmi baj!
-Kapitány! Rég láttam!-üdvözölte őt egy öltönyös férfi aki azonnal kezet fogott vele.
-Köszönöm hogy itt vagytok Davis!
-Ugyan! Amikor évekkel ezelőtt megtudtam hogy a világ legszebb és legédesebb párja elvált teljesen magam alatt voltam! Oh, Gabriella drágám! Még mindig csodásan nézel ki! Ez a homokóra alkat!-fogadta széles mosollyal Gabit.
-Davis...mi...mi folyik itt?-kérdezte Gabi ahogy úgy érezte a levegő amit eddig könnyedén vett most elnehezült.
-Davis....a kezeidre bízom!-mondta Steve ahogy elindult az ellentétes irányba.
-Steve!-kiabált utána Gabi. A kapitány egy apró mosolyt küldött neki és folytatta az útját.
-Gyere drágám! Ha meglátod milyen ruhákat hoztam! Imádni fogod őket!-húzta magával Davis.
-Ru-ruhákat? Mi a fene folyik itt?-léptek be az ajtón mikor Gabi szeme elé csodásnál csodásabb ruhák tárultak.
-Mond drágám melyik tetszik!
-Davis...ez...ez most mi...? Mi történik most...?
-Jajj, drágám! Hisz látod a ruhákat! Szerinted?-nevetett.
-Le kell ülnöm...!-keresett azonnal egy széket.
-Gabi drágám! Minden rendben?
-Ez...ez most komolyan megtörténik?
-Jaj drágám, ha tudnád Steve mindent hogy eltervezett! Még Lewis atya is itt van!
-Lewis atya? Az...a Lewis atya?
-Mindent eltervezett, hogy minden tökéletes legyen!
-Remegek...!-mondta egy apró mosollyal Gabi.
-Nem kell, egy kis egészséges izgalom legyen de félelem semmi! Hisz ha újra felveszed azt a ruhát...újra megváltozik az életetek!
-Még tegnap...a gyűrű se volt rajtam...most meg a felesége leszek...?
-A felesége drágám, újra a kapitány felesége leszel!-ugrálta körbe Davis.-Gyere van egy meglepi ruhám számodra! Szerintem az lesz a nyerő választás!
-És ha nem lesz jó rám a ruha?
-Életem, a másik helységbe egy varrónőkből álló csapat készül arra hogy a ruhát ha kell rád szabja pillanatok alatt! Nem kell semmi miatt aggódnod! Innentől indul a visszaszámlálás!
-Férjhez megyek...!-mondta örömkönnyekkel a szemében Gabi.