Gabi egy pillanat alatt lökte el magát Stevetől.
-Te normális vagy?-kérdezte ahogy a kezével letörölte az ajkát.-Most mondtad hogy menyasszonyod van és megcsókolsz?
-Gabi...!
-Mondtad hogy hagyj békén!-mondta ideges tekintettel.-Nem fogom kockáztatni a küldetést!-Steve csak nézte őt ahogy visszafordult a géphez. Egy pendrivet helyezett a gépbe majd a billentyűzeten kezdett pötyögni.
-Mikor...szerettél ki belőlem?-kérdezte kissé elcsukló hangon Steve. Gabi csak ránézett de nem válaszolt.-Talán jobb is hogy léptem...!-hagyta ott a szobát. Gabi szemeiből pedig a könnyek elindultak, ahogy a kezével az asztalon támaszkodott mert úgy érezte a lába alól a földet kihúzták.
-Szedd össze magad...szedd össze magad....!-ismételgette magának.
-Gabi, tűnj el onnan! Valaki látott a biztonsági kamerán és téged keresnek!-hallotta meg Luke hangját a fülében.
-A francba...! Gyerünk, másold már!-morogta a gépnek.-Már csak nyolc százalék...!-idegeskedett.
-Gabi, tűnés!-hallotta újra.
-Megyek!-válaszolta. Egy percen belül csatlakoztatta le a gépről a kis adathordozót és azonnal a lift felé indult mikor hangokat hallott maga mögött.
-Hé! Maga! Álljon meg!-kiabálták neki. Sietett hogy elérje a liftet mikor meglepetésére a kapitány is pont ott helyezkedett el. Észlelve hogy Gabit üldözik, kiabált rá.
-Gabi gyere!-tartotta a liftet. Kisebb gondolkodás után tudta hogy máshogy nem menekülhet így beszállt.
-A francba!-zárult be a lift ajtó mielőtt elkaphatták volna őt.-Luke! A liftbe ragadtam!-szólt a fülesen. Steve addigra leállította a piros gombbal.-Te mi az istent csinálsz?-kérdezte.-Nekem le kell érnem mielőtt ezek utolérnek!-kiabálta.
-Már biztos a lift előtt várnak rád! Így sincs sok időd mert bármikor elindíthatják a liftet!
-Ez is azért van mert akadályozol minden alkalommal!-Steve eközben az üvegablakon nézett kifele.
-Tehát ez is az én hibám?-fordult most már szembe vele.
-Mi a francért nem megy soha semmise a tervek szerint?-morogta.
-Miért? Mik voltak a terveid? Azt is így eltervezted mint ahogy azt hogy egyik napról a másikra kiszeretsz belőlem?
-Képzeld a terv az volt hogy leszállítom a pendrivet és eltűnök!
-El...eltűnsz?
-Ezen...minden rajta van ami nyomra vezetheti Furyékat...én pedig szépen elhagytam volna a várost...!
-Várj, te most miről beszélsz?
-Amint ez célba ér...nincs több feladatom...! A többiek visszakapják az életük és minden megy tovább akár tíz hónappal ezelőtt...!
-Tehát te végleg el akarsz innen menni?
-Valami olyasmi...!-nyugodott meg. Egészen addig míg nem hallotta a túl oldalon az emberek hangját.-Francba ezek mindjárt bejutnak!
-Kapaszkodj belém...!
-Mi?
-Ölelj át és fogj szorosan!
-Steve ennek nincs itt az ideje!-de addigra Steve magához húzta.
-Temesd az arcod a mellkasomba meg ne sérülj!
-Mi?!-mire ezt megkérdezte Steve a pajzsának segítségével törte át az üvegablakot. Több métert zuhanva értek földet. Steve mindvégig védte a testével Gabit.-Úristen...!
-Jól...jól vagy?-próbált megmozdulni Steve.
-Ott van!-hallották újra az ügynökök hangját.
-Francba!-állt fel gyorsan Gabi.
-Menj...!-követte a példáját Steve.
-De...!
-Menj! Megvédelek csak menj!-mondta Steve ahogy készen állt harcba szállni az ügynökökkel csak hogy Gabit védje.
-Steve...!
-Menj el Gabi!-kiabált rá. Egy kis hezitálás után rohant ki az épületből egyenesen a furgonba ami rá várt.
-Hol voltál már?-taposott a gázra Clay. Gabi nem válaszolt.
-Hé! Gabi! Minden rendben?-kérdezte Max. Gabi pedig egy valamire tudott gondolni. Arra hogy valójában soha se szeretett ki a kapitányból...csak képtelen volt neki ezt elmondani.

Egy évvel később:

Hűvös tél köszöntött be a városba. Mégis Steve a város utcáit járta. A telefonja ébresztette fel a gondolataiból.
-Szia Tony!
-Kapitány! Miújság? Milyen arrafelé az idő?
-Havazik!-mosolyodott el.-Nálatok?
-Nálunk is! Figyelj...nem akarsz hazajönni? Itt van az egész csapat, Luke, Clay, Max és Curtis is csatlakozott ma hozzánk! Chloe még a picit is elhozta!
-Sajnálom de nem megyek most haza...! De üdvözlöm őket! És ígérem bepótoljuk a box meccset Curtissel amint visszaérek, ezt mond meg neki!
-Átadom!
-Rendben...!-mosolyodott el.
-Vigyázz magadra kapitány!
-Ti is magatokra!-rakta le a telefont. Valójában a szíve hazahúzott mégis képtelen volt visszatérni. Addig nem míg el nem végzi a küldetést. Egy bárnak az ajtaján lépett be ahol az emberek a szerelmeikkel, barátaikkal, családdal élvezték a jó hangulatot. A tömegből azonban egy lányra terelődött a tekintete akinek a mosolya a szívéig hatolt. Amikor pedig a tekintetük találkozott egy apró mosoly kúszott Steve arcára.
-Elnézést!-hallotta ahogy mondja a társaságnak akikkel együtt volt. Egyenest hozzásétált ahogy egy kisebb távolságot tartva megállt.
-Abba reménykedtem hogy valami melegebb éghajlatú városba talállak...!-egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában a lánynak aki hezitálás nélkül bújt a kapitány mellkasához. Steve pedig gondolkodás nélkül húzta magához.
-Annyira vártalak már...!-mondta ahogy hallani lehetett hogy sír.
-Sajnálom hogy sokáig tartott megtalálnalak...!-nyomott egy gyengéd csókot a feje búbjára.