Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

18. Ajkak csatája

A csók ami csak egy csóknak indult lassan két perce szüntelenül tart. Látszik mennyire vágytak egymásra. Gabi kezei gyengéden fogják át Steve nyakát, míg Steve kezei gyengéden fogják át őt a derekánál.
-Ste-...!-mondott volna valamit Gabi de Steve visszatapasztotta az ajkát az övére. Félt ha most elengedi őt, többé nem érezheti újra.-Ste-Steve!-szakadt el az ajkaitól nehezen ahogy elmosolyodott.-Csak levegőt akartam venni!-nevetett.
-Ne haragudj!-mosolyodott el a kapitány. Steve gyengéden simított ki egy kósza hajtincset az arcából, a szemei pedig csillogtak ahogy Gabit látták.
-Miért nézel így?-kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Őrülten szeretlek...!-mondta ki.
-Hm, az első szerelmi vallomásod egyedibb volt!-húzta egy picit az agyát.
-Igaz, azt nehéz űberelni!
-Tehát akkor most ezért muszáj leszel kiengesztelni!-játszott vele.
-Mond hogy ugyanarra gondolunk!
-Hm, nem tudom! Próbáljuk ki!-Steve az ajkai után hajolt. Ahogy elváltak Gabi elmosolyodott.-Hát az enyém a hálóba történt de jól van, ha ennyi akkor ennyi!
-A hálóban?-kérdezett azonnal vissza Steve mire Gabi bólintott. A kapitány egy könnyed mozdulattal dobta őt a vállára mire Gabi kapálódzani kezdett.
-Ne! Várj!-nevetett, majd Steve az ágyra helyezte őt.-Pillanat!
-Biztos ezt akarod?-Gabi pedig bólintott.
Lassan fél órája fekszenek egymás karjaiban ahogy sűrűn harcolnak ajkaik. Élvezik egymás társaságát és csak remélni tudják hogy nem csak álmodnak.-Miért nem mondtad el hamarabb?
-Talán féltem hogy újra csalódok...!
-Esküszöm megváltoztam!
-Nem kell megváltoznod!-mosolygott rá.-Régen se azzal volt a baj hogy nem szerettelek!
-De miattam lett vége!
-Nem a te hibád volt...! Lehet...az élet még nem úgy tervezte hogy együtt legyünk!
-És most?
-Most?
-Most szerinted mik a tervei velünk?
-Még biztos nem a házasság!-viccelődött.
-Nem arra gondoltam!-mosolyodott el Steve.-Lehetne hogy mint egy pár újra megpróbáljuk?
-Ezt azok után kérdezed meg hogy már vagy százszor loptunk egymástól csókot egy éjszaka alatt?
-Nem tudom te mit gondolsz...hogy mit érzel!-simogatta a testét.
-Mit gondolok? Hogy marha szexi vagy!
-Gabi!
-Csak te vagy minden gondolatom és az hogy most nagyon boldog vagyok!
-Én is nagyon boldog vagyok!
-De még attól szexi vagy!
-Ez mind a tiéd!
-Reméltem is hogy nem lesz másé!
-Szeretlek Gabi!-lefagyott. Túl gyorsan mondta volna ezt ki? Persze előbb is mondta de ez más volt.
-Én is szeretlek kapitány!-Steve szíve hevesebben kezdett verni. Kimondta ő is amit annyira hallani akart.-Szerinted a csapat örülni fog nekünk?
-Szerintem direkt csinálták ezt a partit is!
-Meg is lepődtem mikor megláttam mikre készülnek! Picit idősek vagyunk a játékokhoz nem?
-Ahhoz soha se lehet elég idős az ember!
-De a hazugságvizsgáló...!
-...az durva ötlet volt!-nevettek együtt.
-De Ryant is rárakhattuk volna!
-Mintha a gondolataimból olvasnál!
-És Sharont...!-folytatta.
-És Furyt?-folytatta utána Steve.
-Nem, őt azért nem! Na jó max csak egy kérdés erejéig de őt nem bántanám!
-Itt maradunk reggelig?-kérdezte Steve.
-Maradjunk! Félek hogy ha kinyitom a szemem a szobámba ébredek egyedül!
-Figyelmeztetlek, ha mégis álmodnánk...amint felébredek nem fogok engedélyt kérni tőled és meg foglak csókolni!
-És ha én megelőzlek?
-Nem foglak elzavarni!
-Ennyi év után újra azt a biztonságot érezni amit mindig nyújtottál...leírhatatlan!
-Aludj, kicsim! Ígérem melletted leszek reggel!-csókolta meg őt és nem sokkal később már mindketten aludtak egymás karjaiban.
Másnap reggel boldogabban nem is indulhatott volna a nap. Egymás karjaiban ébredtek. Igaz, Gabi egyedül ment vissza a szállásra de a boldogsága leírhatatlan volt.
-Te miért mosolyogsz magadba?-kérdezte Natasha aki figyelte a nappaliban a gondolataival elfoglalt nőt.
-Semmi!-rázta meg a fejét azzal a mosollyal amit az istennek nem tudott az arcáról eltűntetni.
-Történt valami?-folytatta Wanda.
-Nem!-mondta de látszott hogy hazudik.
-Mi a fene folyik itt?-motyogta Nat. Igazán kíváncsi volt a derűs hangulat okára.
-Sziasztok!-lépett be a lift ajtón Steve.
-Kapitány! Merre jártál?-kérdezte Tony aki Jarvis frissítésével szórakozott.
-Fury akart beszélni a legutóbbi küldetésről, semmi komoly!-sétált a lányok irányába. Gabihoz érve gyengéd csókot nyomott a szájára.-Szia!-mosolygott a lányra.
-Szia!-mosolygott vissza ahogy a szeme csillogott ahogy a kapitányt nézte.
-Minden rendben?-kérdezte mire ő csak bólintott.
-Hé! Hé! Álljunk meg egy pillanatra!-kiabálta el magát Tony.
-Ti is láttátok amit én?-maradt tátva Wanda szája.
-I-igen!-hitetlenkedett Natasha is.
-Lebuktunk kapitány!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.
-Épp ideje volt!-hajolt újra az ajkai után.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro