18. Ajkak csatája
A csók ami csak egy csóknak indult lassan két perce szüntelenül tart. Látszik mennyire vágytak egymásra. Gabi kezei gyengéden fogják át Steve nyakát, míg Steve kezei gyengéden fogják át őt a derekánál.
-Ste-...!-mondott volna valamit Gabi de Steve visszatapasztotta az ajkát az övére. Félt ha most elengedi őt, többé nem érezheti újra.-Ste-Steve!-szakadt el az ajkaitól nehezen ahogy elmosolyodott.-Csak levegőt akartam venni!-nevetett.
-Ne haragudj!-mosolyodott el a kapitány. Steve gyengéden simított ki egy kósza hajtincset az arcából, a szemei pedig csillogtak ahogy Gabit látták.
-Miért nézel így?-kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Őrülten szeretlek...!-mondta ki.
-Hm, az első szerelmi vallomásod egyedibb volt!-húzta egy picit az agyát.
-Igaz, azt nehéz űberelni!
-Tehát akkor most ezért muszáj leszel kiengesztelni!-játszott vele.
-Mond hogy ugyanarra gondolunk!
-Hm, nem tudom! Próbáljuk ki!-Steve az ajkai után hajolt. Ahogy elváltak Gabi elmosolyodott.-Hát az enyém a hálóba történt de jól van, ha ennyi akkor ennyi!
-A hálóban?-kérdezett azonnal vissza Steve mire Gabi bólintott. A kapitány egy könnyed mozdulattal dobta őt a vállára mire Gabi kapálódzani kezdett.
-Ne! Várj!-nevetett, majd Steve az ágyra helyezte őt.-Pillanat!
-Biztos ezt akarod?-Gabi pedig bólintott.
Lassan fél órája fekszenek egymás karjaiban ahogy sűrűn harcolnak ajkaik. Élvezik egymás társaságát és csak remélni tudják hogy nem csak álmodnak.-Miért nem mondtad el hamarabb?
-Talán féltem hogy újra csalódok...!
-Esküszöm megváltoztam!
-Nem kell megváltoznod!-mosolygott rá.-Régen se azzal volt a baj hogy nem szerettelek!
-De miattam lett vége!
-Nem a te hibád volt...! Lehet...az élet még nem úgy tervezte hogy együtt legyünk!
-És most?
-Most?
-Most szerinted mik a tervei velünk?
-Még biztos nem a házasság!-viccelődött.
-Nem arra gondoltam!-mosolyodott el Steve.-Lehetne hogy mint egy pár újra megpróbáljuk?
-Ezt azok után kérdezed meg hogy már vagy százszor loptunk egymástól csókot egy éjszaka alatt?
-Nem tudom te mit gondolsz...hogy mit érzel!-simogatta a testét.
-Mit gondolok? Hogy marha szexi vagy!
-Gabi!
-Csak te vagy minden gondolatom és az hogy most nagyon boldog vagyok!
-Én is nagyon boldog vagyok!
-De még attól szexi vagy!
-Ez mind a tiéd!
-Reméltem is hogy nem lesz másé!
-Szeretlek Gabi!-lefagyott. Túl gyorsan mondta volna ezt ki? Persze előbb is mondta de ez más volt.
-Én is szeretlek kapitány!-Steve szíve hevesebben kezdett verni. Kimondta ő is amit annyira hallani akart.-Szerinted a csapat örülni fog nekünk?
-Szerintem direkt csinálták ezt a partit is!
-Meg is lepődtem mikor megláttam mikre készülnek! Picit idősek vagyunk a játékokhoz nem?
-Ahhoz soha se lehet elég idős az ember!
-De a hazugságvizsgáló...!
-...az durva ötlet volt!-nevettek együtt.
-De Ryant is rárakhattuk volna!
-Mintha a gondolataimból olvasnál!
-És Sharont...!-folytatta.
-És Furyt?-folytatta utána Steve.
-Nem, őt azért nem! Na jó max csak egy kérdés erejéig de őt nem bántanám!
-Itt maradunk reggelig?-kérdezte Steve.
-Maradjunk! Félek hogy ha kinyitom a szemem a szobámba ébredek egyedül!
-Figyelmeztetlek, ha mégis álmodnánk...amint felébredek nem fogok engedélyt kérni tőled és meg foglak csókolni!
-És ha én megelőzlek?
-Nem foglak elzavarni!
-Ennyi év után újra azt a biztonságot érezni amit mindig nyújtottál...leírhatatlan!
-Aludj, kicsim! Ígérem melletted leszek reggel!-csókolta meg őt és nem sokkal később már mindketten aludtak egymás karjaiban.
Másnap reggel boldogabban nem is indulhatott volna a nap. Egymás karjaiban ébredtek. Igaz, Gabi egyedül ment vissza a szállásra de a boldogsága leírhatatlan volt.
-Te miért mosolyogsz magadba?-kérdezte Natasha aki figyelte a nappaliban a gondolataival elfoglalt nőt.
-Semmi!-rázta meg a fejét azzal a mosollyal amit az istennek nem tudott az arcáról eltűntetni.
-Történt valami?-folytatta Wanda.
-Nem!-mondta de látszott hogy hazudik.
-Mi a fene folyik itt?-motyogta Nat. Igazán kíváncsi volt a derűs hangulat okára.
-Sziasztok!-lépett be a lift ajtón Steve.
-Kapitány! Merre jártál?-kérdezte Tony aki Jarvis frissítésével szórakozott.
-Fury akart beszélni a legutóbbi küldetésről, semmi komoly!-sétált a lányok irányába. Gabihoz érve gyengéd csókot nyomott a szájára.-Szia!-mosolygott a lányra.
-Szia!-mosolygott vissza ahogy a szeme csillogott ahogy a kapitányt nézte.
-Minden rendben?-kérdezte mire ő csak bólintott.
-Hé! Hé! Álljunk meg egy pillanatra!-kiabálta el magát Tony.
-Ti is láttátok amit én?-maradt tátva Wanda szája.
-I-igen!-hitetlenkedett Natasha is.
-Lebuktunk kapitány!-mondta azzal az édes mosollyal az arcán.
-Épp ideje volt!-hajolt újra az ajkai után.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro