Felix olyan volt akárcsak egy kisgyerek. Lelkesen válogatott az üzlet közepére helyezett rekeszben, hogy kiválassza a megfelelő tököket ezzel széles mosolyt varázsolva párjának ajkaira. Húsz percig forgatta a narancssárga gumókat mire talált négy számára megfelelőt. Boldogan rakta őket be a kocsiba majd Woojin karjába kapaszkodva ment végig a sorokon még néhány fontosabb dolog után kutatva. A kisebb olyan volt, mintha ágyúból lőtték volna ki, folyamatosan csacsogott, észre sem vette – vagy inkább nem törődött – a pénztáros rosszalló tekintetét.

- Tudod, én idén újítani szeretnék. Nem ijesztő hanem aranyos tököket szeretnék faragni – bólintott határozottan amikor már beültek a kocsiba és útnak indultak hazafelé, hogy kidekorálhassák estére a lakásukat.

- Kicsim, minden évben ezt mondod, de eddig még egyszer sem tartottad magad hozzá.

- Jó, de csak azért, mert nem akartam, hogy Changbin piszkáljon miatta.

- És idén mi változott?

- Hogy most a barátjával jön és ő majd helyre teszi, ha túl gonosz lesz velem.

- Én is bármikor megvédtelek volna.

- Tudom, de nem akartam, hogy ezzel kelljen foglalkoznod. Te milyen tököt fogsz faragni? – Felix csillogó íriszeit párjára vezette, aki egy pillanatra teljesen elveszett bennünk. Olyan érzése volt minden egyes alkalommal, mintha az egész űr abba a szempárba lenne zárva ő pedig a kilőtt űrhajós lenne.

- Gondolom maradok a szokásosnál – vont vállat ahogy kiszállt a kocsiból és átszaladt annak a másik oldalára. Kinyitotta az ajtót a vörösnek majd mielőtt kiszállhatott volna megragadta a derekát és kiemelte a terepjáróból. Nevetve kapaszkodott bele Woojin vállaiba aztán ahogy talpai a talajt érintették egy rövid csókra felpipiskedett hozzá.

- Olyan unalmas vagy néha, hyung.

- De így is szeretsz!

- Ezzel nem tudok vitatkozni – most Felixen volt a sor, hogy vállat vonjon, de újból széles mosolyra húzta ajkait és a csomagtartó felé vette az irányt, hogy segítsen becipelni a nagybevásárlás alatt megtöltött szatyrokat.

[...]

Woojin nem értette, hogy hozta össze a kisebb, de még vörhenyes tincsei közéi is a tök belseje csavarodott – bár a fiút ez egyáltalán nem zavarta. Igazi profi módjára belezte ki, rajzolta majd faragta ki az arcot, amit a zöldségnek szánt. A háttérben hangosan szólt egy általuk összeállított lejátszási lista, amit Felix az előadókkal közösen énekelt. Néha az idősebb is beszállt az előadásba viszont neki nagyobb odafigyelést igényelt az alkotás, mint párjának így az idő nagyrészében inkább csendben volt.

Természetesen a fiatalabb hamarabb végzet a saját két tökjével, amiket büszkén mutatott meg barátjának – aki dicséretekkel halmozta el. Felix nem törődve azzal, hogy szerelme még nem végzet a maga dolgával, belemászott a terpeszbe húzott lábak résébe és úgy ölelte át, ezzel őt is összekenve a belsőségekkel.

- Ugye így is tudsz dolgozni? Csak mert egy darabig nem fogok innen elmozdulni.

- Majd megoldom valahogy csak ne tereld el a figyelmemet – nevetett fel Woojin ahogy áthajolt a fiú válla felett, hogy folytathassa a munkáját. Lix szeretett lajhár módjára lógni barátján – kezét, lábát köré csavarta és amennyire csak tudott hozzá simult. Egy ideig csendben maradt, de magához hűen nem bírta sokáig.

- Bűzlesz a töktől, hyung.

- Szerintem inkább magadat érzed.

- Nem hiszem, mivel ez a rész itt nem hozzám tartozik – csókolt bele az idősebb nyakhajlatába, amit egy mordulással jutalmazott. Ujjai közül kicsúszott a kés és inkább az ölében ülő csípőjére vezette őket.

- Tévedsz, kicsi hisz a tiéd vagyok – Woojin egy rövid puszit nyomott párja füle mögötti vékony bőrére.

- Szeretem, amikor ilyen nyálasan romantikus vagy – kuncogott fel Felix még jobban hozzá bújva.

- Csak neked, csak most akciósan.

- Igen? És akciósan mennyibe kerül?

- Csak egy csók az ára – mosolyodott el Woojin mire végre a kisebb is kimászott a nyakhajlatából. Ajkain huncut görbület jelent meg ezzel párja vérnyomását az egekbe lökte, de ezt igyekezett nem kimutatni felé.

- És ha nem lennél akciós?

- Ahhoz te még kicsi vagy – Felix először nem értette mire gondol a barátja viszont a felvilágosodásával együtt járt a pirulás is. Szeplői teljesen elvesztek a vörös felhő mögött – az idősebb nem tudott ellenállni a zavarának. Mielőtt válaszolhatott volna, kezei közé szorította a fiú arcát és magához húzta egy lágy, hosszadalmas csókra.

Nem ez életem oneshotja, de azért remélem valamennyire élvezhető lett a dolog