Harry, Ron, Hermione, Ginny, Fred, George, Mrs.Weasley, Mr.Weasley és Kingsley mugli ruhában a King's Crosson siettek a kilencedik és a tizedik vágány közötti falhoz. Persze késésben voltak, mint mindig.

Mikor odaértek, Mrs.Weasley ránézett az ikrekre, erre a két fiú kérdés nélkül nekifutott a falnak, és egy szempillantás alatt el is tűntek. Következőnek Ginny, Hermione és Mrs.Weasley ment, utánuk Harry és Ron, majd a két férfi zárta a sort.

Sűrű gőz csapta meg az arcukat, de nem volt idejük ezzel foglalkozni. Mrs.Weasley átölelte, és megpuszilgatta az összes gyerekét - beleértve természetesen Harryt és Hermionét is.

- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta nekik még utoljára az asszony.

Mindenki felszállt, és elkezdtek maguknak helyet keresni.
Fred és George hamar beültek Lee Jordan és két másik barátjuk mellé. Ginny egy nevetgélő lánycsapat társaságában foglalt helyet, így hárman indultak tovább egy üres fülkéért.

,,Találkozunk a vonaton."

Harry végig Malfoyt kereste a szemével. Valahol szerette volna újból látni, valahol meg félt tőle, hogy megint képes lesz magát úgy leégetni.

Egyszer elhaladtak egy kabin előtt, amiben Crak, Monstro, Parkinson és még egy mardekáros barna hajú lány ült, de a szőke ott sem volt.

Végül hárman a vonat végébén talaláltak helyet maguknak.
Harry éppen végzett az utazóládája elrendezésével, és ült volna le, mikor Hermione bűnbánó tekintettel ránézett.

- Harry, Ronnal el kell mennünk a többi prefektushoz. Nem baj, ha kicsit egyedül hagyunk? Ígérem, nem maradunk sokáig!

- Persz, persze, semmi baj - válaszolta Harry. Tényleg nem bánta, hogy egy kicsit egyedül maradhat.

- Akkor sietünk, haver - mondta Ron, és kiléptek a folyosóra.

Harry majdnem tíz perce ült egyedül, és bámult ki az ablakon, mikor egyszer csak kinyílt a fülke ajtaja. Azt gondolta, barátai végeztek ilyen hamar. Oda se nézett, úgy kezdett beszélni hozzájuk.

- Ez tényleg gyors volt.

- Hát siettem, ahogy tudtam - mondták nevetve.

Harry nem erre a hangra számított.
Megfordult, és eléggé meglepődött rajta, hogy ki állt az ajtóban. Mit keresett ott Malfoy?
Még mielőtt mondhatott volna bármit, a szőke behúzta a folyosóra néző ablak függönyét.

- Mit akarsz? - állt fel az ülésről a griffendéles.

- Ugyan, Potter, miért vagy egyből ilyen ellenséges?

- Miért ne lennék veled az?

- Tudod, van egy olyan mondás; ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád - mondta kellemesen mosolyogva.

Erre az lett volna a helyes reakció, ha viszonozza?
Hát nem tette.

- Azért jöttél, hogy ilyen aranyos közmondásokat ossz meg velem, vagy... - ingatta zavarodottan a fejét Harry.

- Hmm, nem éppen.

- Akkor?

- Azért jöttem, hogy láthassam a pírt az arcodon, amit én váltok ki - mondta lassan, miközben pofátlanul méregette őt. Lassan közelített felé, minden szava után tett egy lépést, majd olyan tizenöt centivel megállt előtte, hogy hüvelykujjával megérinthesse az állát, de amint hozzáért, már le is engedte a kezét.

Harrynek kissé szétnyílt az ajka a meglepettségtől, az izgatottságról nem is beszélve.

- Csukd be a szád, a végén még belemegy valami.

Harry eddig bírta, megint szökött egy kis vér az arcába. Érezte, ahogy az orcái felforrósodnak, és nem tehetett ellene semmit.

- Ezaz - suttogta Malfoy, majd elégedetten elmosolyodott.

Harry egy kis része ezt egészen megalázónak tartotta, míg a másik belefeledkezett a szürke szemekbe, és borzongatóan kellemesnek találta a hangját.

- Szeretném majd ezt látni minden alkalommal, mikor rádnézek - folytatta halkan.

Miért?

- Szeretném, ha ez a perc jutna eszedbe mindig, ha észreveszed a pillantásomat - mondta, és hüvelykujjával végigsimította az alsó ajkát.

Harry, bár soha nem volt túl szívbajos, most kihagyott egy ütemet. Lélegezni sem mert, a lába meg egy röpke másodpercre elgyengült.

- Rendben? - duruzsolta.

A griffendéles nem válaszolt, de Malfoy nem is várt rá.
Elvette a kézét, hátrált pár lépés, majd kilépett a folyosóra.

A fekete miután egyedül maradt, becsukta a szemét, és próbálta visszaidézni az érintését.

Ez mégis mi a Merlin volt?!

Visszaült a helyére, bár majdnem sikerült elesnie, mert a lábai még nem mozogtak tökéletesen a sokktól.

Hosszú perceken keresztül csak meredt maga elé, és próbálta elrendezni a történteket a fejében.
De nem ment.
Semminek nem volt értelme.
Minél tovább gondolkozott, annál jobban összezavarodott. Minden értelmetlen volt. Nevetnie kellett kínjában.

Mikor az ajtó legközelebb kinyílt, már odanézett.
Ronék voltak azok, Harry megkönnyebbülésére. Nem tudta, mit csinált volna, ha Malfoy megint megérinti. Lehet, a lába már nem bírta volna. Remélte, hogy ők majd elvonják valahogy a figyelmét.

- Mi volt? - kérdezte.

- Semmi érdekes - mondta Hermione.

- Mi az, hogy semmi?! Az egyik srác... - kezdett bele Ron, és folytatta is, csak Harry azt már nem hallotta. Észrevette, hogy Hermione igen gondterheltnek tűnt.

- Kaptatok valami elintézendő dolgot? - kérdezett ismét Harry, miközben a lány arcát figyelte, de ő kerülte a szemkontaktust.

- Nem, nem igazán - rázta meg a fejét Ron.

- Hermione, mi a baj? - Erre végre felnézett.

- Ja, semmi...

A két fiú összenézett. Nem hittek neki. Ron már nyitotta volna szólásra a száját, mikor ismét benyitottak. Csak Ginny volt az.

- Á, hát itt vagytok végre! Vagy három fülkébe benyitottam már. Egyébként miért van elhúzva a függöny?

Ron és Hermione Harryre nézett, de szerencsére Ginnyt nem érdekelte komolyan a függöny története.

- Elrabolhatnám Ront egy kis időre?

- Mi? Minek?

- Csak gyere, majd elmondom!

- Ahh, Ginny! - Nem volt túl sok kedve a vörösnek, de végül felállt, és elment a húgával.

Alig hagyta ott őket Ron fél perce, Hermione megszólalt: - Harry! - Ő felnézett, mire a lány folytatta. - Láttam kijönni Malfoyt a fülkénkből. - A fekete megpróbált erre rezzenéstelen arccal nem reagálni. - Történt valami?

- Semmi fontos - mondta, miközben az ablakon keresztül figyelte az elsuhanó tájat.

- Mit akart?

- Csak azt, amit mindig. - Ó, nem, ilyen még sose volt. - Felhúzni engem.

- Mit mondott? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Mindenféle baromságot. - Próbált úgy fogalmazni, hogy ne mondjon olyan nagy hazugságokat.

- Miért jött egyedül? Hol maradt Crak és Monstro?

- Honnan tudjam?! Biztos szabadságra küldte őket - forgatta meg szemét Harry. - Mik ezek a hülye kérdések?

- Nem tudom, Harry, furcsa ez nekem...

- Nem tudom, mire gondolsz.

- Hagyjad, ne foglalkozz velem. Csak... megfordult valami hülyeség a fejemben - erőltetett egy mosolyt magára Hermione.

- Micsoda?

- Nem érdekes, tényleg - nézett ki most ő az ablakon.

Az lehetetlen, hogy ennyiből bármit is sejtsen, ugye?

Ron hamarosan visszajött.

- Halljátok, Ginny bemutatott a barátnőinek. Állítólag az egyik azt mondta a húgomnak, hogy tetszem neki - nevetett fel Ron.

Erre Hermione már felkapta a fejét.

- Haha, kész őrület - bólogatott.