Harrynek már végleg elege volt a bájitaltanból, mikor végre becsaphatta az utolsó erről szóló könyvet is.

- Kész - jelentette ki fellélegezve a mellette olvasó Dracónak.

- Hmm, egész gyors voltál - pillantott át a könyve fölött Harry dolgozatára. - Hány szó?

- Ezertizenkettő.

- Remek - tette könyvét az asztalra. - Mutasd - nyújtotta kezét a pergamenért.

Átolvasta, majd elkérte Harry tollát. Pár mondatot áthúzott, átfogalmazta azokat, majd mikor ezeket a fekete is javította, ténylegesen maga mögött hagyhatta az esszé megírását jelentő gyötredelmeket.

- Köszönöm - döntötte neki a homlokát Draco karjának.

- Szívesen, Harry - simította meg a griffendéles fejét egy kis mosoly kíséretében.

- Tényleg szívesen tetted? - nézett fel rá.

- Igen. Végül is az nekem is érdekem, hogy ne csak rólad szóljon a bájitaltan óra. Meg hogy minél hamarabb végezz - villantott egy sejtelmes mosolyt. Kezét Harry arcáról a combjára tette, majd egyre feljebb vezette. A fekete beszívta élesen a levegőt, majd még mielőtt Draco keze túl messzire ment volna, gyorsan felállt.

Sokat gondolkozott azon, hogy milyen lesz Dracóval teljesen egyedül lenni egy szobában, ahova senki nem fog tudni bejönni, és arra jutott, hogy rohadtul nincs értelme félnie. Nincs értelme úgy megijednie, mint a tóparton, mert akkor nem fogja tudni élvezni az egészet.
Mert amint egy kicsit is reagált a teste az őt érő behatásokra, egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Ami minden bizonnyal azért volt, mert ha tudat alatt is, de nem tudott teljes mértékben megbízni Dracóban. Félt még ennyire mélyen beengedni az érzéseibe, félt tőle, hogy túl sokat mutat majd neki magából. De ezt le kellett küzdenie. Elhatározta, hogy most elengedi majd magát, és nem gondol arra, hogy Malfoy csak kihasználná. Mert ő hitt benne, hogy nem ezért van vele. Hinni akart benne.

- Mi itt végeztünk is, nem? - kérdezte Harry felkapva táskáját a vállára.

- Igen, végre - mondta lassan, majd ő is felállt, és nyújtózkodott egyet. - Ezt megyek, és kikölcsönzöm - vette kezébe a könyvét. - Addig visszavinnéd a többit? A kijáratnál találkozunk - mondta, aztán elindult Madam Cvikker asztala felé.

Harry úgy tett, ahogy Draco kérte, majd elindultak eredeti tervük színhelyére.

A szőke nyitotta ki a Szükség Szobáját, ami most nem igazán úgy nézett ki, mint Harrynek pár órával ezelőtt.
A szoba egyik sarkában egy kétszemélyes ágy volt zöld díszpárnákkal és fekete takaróval, vele szemben egy kandalló, és egy nagy sötét szőnyeg volt leterítve a padlóra. A tapéta nagyon hasonlított a mardekárosok hálótermében lévőéhez, és a két fotel meg a kanapé is olyan volt, mint a klubhelyiségükben.

- Hmm, eléggé mardekáros - mondta Harry belépve.

- Nem tetszik?

- De. Szeretem a zöldet - foglalt helyet a kanapén.

- Tényleg, te még sosem jártál a mi klubhelyiségünkben.

- Hát...

Draco felhúzta a szemöldökét.

- Igazából de.

- Igen? És mégis hogyan jutottál be?

- Az titok - mosolygott sejtelmesen a fekete.

- Mikor?

Harry erre csak kérdőn felemelte a kezét.

- Rossz vagy - ráncolta homlokát, közben meg felhúzott lábbal leült a kanapéra, és szembefordult vele.

- Látod? Ezt hozod ki belőlem - hajolt Draco nyakához Harry.
Kíváncsi volt, milyen lenne átvenni az irányítást, és hogy a szőke mit szólna ehhez.

Végül is hogy győzhetnél le a legjobban a kételyeit, ha nem így?

Draco a világért nem vallotta volna be senkinek, hogy bármikor is hagyná, hogy ne ő irányítson, de ebben az esetben tetszett neki. És a tettei ezt el is mondták; miközben Harry a nyakát puszilgatta, ő csak oldalra döntve a fejét behunyta a szemét. Lassan dőlni kezdett, míg el nem ért az ezüstszürke díszpárnáig, így Harry kénytelen volt fél kézzel megtámaszkodni Draco feje mellett. Mondjuk nem volt ellenére a helyzetváltoztatás.
Draco a fekete tarkójára tette a kezét, és szívesen hagyta, hogy Harry kicsit bekeményítsen.

- Visszaadod a nyomot? - kérdezte nevető hangon. - Áu - nyögött fel hirtelen, mikor Harry megharapta egy kicsit.

- Ugyan már, kaptam én tőled ennél durvábbakat is - hajolt el, és közben ráült Draco csípőjére, mert így mégiscsak kényelmesebb volt. És a kényelem mellett eléggé izgató is. Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd fog ilyen szempontból Draco felett állni.

- De te vagy a nagy Harry Potter! Neked egy kis harapdálás meg markolászás meg sem kottyan, a Sötét Nagyurat is simán legyőzted! Viszont nekem érzékeny bőröm van, rám vigyázni kell - mondta ugyanolyan ártatlan tekintettel, mint odalent, a kviddicspálya mellett.

Hihetetlen, hogy Malfoy hogyan volt képes akkor rászedni Harryt. Szemrebbenés nélkül elhitette vele, hogy ő milyen védtelen és szende.
Pedig pont a fekete volt az, aki valóban tudhatta volna, hogy ez mennyire nem igaz. Hogy Malfoy lenne az utolsó ember, akit a szende jelzővel lehetne illetni.
De hát Draco bármire képes, hogy elérje, amit akar. És amit jelen esetben akart, azt meg is kapta; Harryvel kettesben lenni úgy, hogy még véletlenül sem zavarhatta meg őket senki.

Azonban Harry most nem hagyta magát bepuhítani.

- Hát igen, az ilyen érzékeny, fehér bőrön biztosan tovább látszódna egy-két harapás vagy szívás - húzta végig az ujját Draco nyakától egészen a csípőjéig az ingén keresztül. Emlékezett rá, hogy ott csiklandós, és ezt most jól ki is használta. A szőke teljesen beleborzongott abba, mikor Harry ujja az oldalát cirógatta.
Ezt nem bírta sokáig hagyni; leállította a griffendéles mindkét kezét, sajátjai közé vette az arcát, majd odahúzta magához, hogy végre megcsókolhassa.

Harry öt nap után még édesebbnek érezte ezt a pillanatot, mint amilyenre emlékezett. Izgalmas volt megint Draco ajkaival érintkezni, aztán a másodperc töredékéig el-elválni, hogy aztán újra egymáshoz tapadhassanak.

Élvezte hallgatni a kis cuppanásokat is, amiket ők csináltak, mert ez a hang egyértelműen annak volt az aláfestése, hogy mennyire jól érezték magukat egymás társaságában, egymáshoz ennyire közel. Ilyenkor teljes mértékben megszűnt a külvilág. Csak ketten voltak, és senki nem akadályozhatta meg őket abban, hogy most mindent elfelejthessenk, mindent kizárhassanak az elméjükből, és hogy csak arra koncentráljanak, milyen fantasztikus érzés is az egymással való csókolózás.

Harry ujjait inkább a szőke hajába túrta, Draco meg a nadrágja tetejéhez csúsztatta a kezét. Kihúzta a fekete ingét, két gombot kigombolt rajta, és benyúlva alá megfogta a meztelen derekát.

Egy kis idő elteltével Harry észrevette, hogy izgalma megtalálta a számára legmegfelelőbb helyet odalent, de most cseppet sem zavartatta magát emiatt. Biztos volt benne, hogy nincs egyedül vele, ezt tökéletesen érezte a pozíciójából adódóan.

Amikor Harry elhajolt Dracótól, ő igen nehezen engedte csak el.

- Mi az, már el is fáradtál?

- Nehogy azt hidd - húzta fel a szemöldökét. - De nem gondolnád, hogy az kényelmelmesebb? - nézett a fekete takaróval letakart ágyra.

- Hmm, nem rossz ötlet - mondta, miközben nyújtózkodott egyet, majd felkönyökölt. Harry leszállt róla, és odanyújtotta a kezét, hogy felsegítse.
Mikor óvatlanul hátat fordított Dracónak, egyszer csak egy kézre lett figyelmes, ami tökéletesn hozzásimult a fenekéhez. Aztán az egyszerű simításból inkább belemarkolt.

- Hmm, finomnak tűnik - mondta elégedett hangon, majd Harry lelökte az ágyra.

- Ha nem bánod... - mondta a fekete, miközben fölé mászott.

- Nem, legyél csak felül, jól áll - kuncogott egyet. Tetszett neki a szóvicce.

Harry lehajolt, és teljes beleéléssel folytatta az abbahagyott tevékenységüket. Egyre jobban élvezte, ahogy mozgatták egymáséin az ajkukat. Minél tovább csinálták, annál észbontóbb érzések kerítették hatalmába. A ritmus kettejük között kezdett összehangolódni, és a kezek is elkalandoztak.
Draco folytatta Harry ingének kigombolását, aztán mikor az teljesen szétnyílt, végighúzta az ujjait a felsőtestén.
Ebbe a griffendéles beleborzongott egy kicsit, de ez csak még jobban ösztönözte.

A régen érzett gátlásai egyszerűen eltűntek. Hiába akart volna, ezekben a pillanatokban nem tudott volna negatív dolgokra gondolni. Aggodalmaskodni ebben a perceben, amikor éppen hevesen csókolózott Dracóval, miközben ő egyre szebb helyekre csúsztatta a kezét, teljességgel lehetetlen volt.

Csak az járt a fejében, hogy mennyire észveszejtő és mámorító érzés mindez.

***

- Merlinre, hova tűnhetett el Harry ennyi időre?! - kérdezte Ron eléggé frusztráltan, mert legbelül magában ő is tudta a választ.
Hermione unottan nézett fel rá könyvéből.

A klubhelyiségben ültek, ahol már csak pár másik griffendéles diák lézengett. Voltak, akik még a házijukat csinálták, voltak, akik beszélgettek, és voltak, akik sikeresen bealudtak az íróasztaloknál.

- Én csak azt remélem, hogy nem csinál semmi meggondolatlan dolgot - mondta.

- Márpedig nem hiszem, hogy sakkoznak!

- Mi lenne, ha másról beszélnénk? - tette le az ölébe Hermione a könyvet.

Ron akaratlanul is a könyv után nézett, ami azon a szoknyán pihent, ami most egy kicsit éppen feljebb csúszott. A vörösnek gyengéje volt, ha megpillanthatta Hermione kivillanó bőrét a combján. Egyből el is felejtette Harryt és Dracót. Egy kicsit el is kalandozott.

- Ron! Minden rendben? - integetett az arca előtt a lány, mikor ő már hosszú másodpercekig nem reagált.

- Mi? Igen - nézett fel a szemébe.

- Szóval te mit gondolsz, mi legyen a mostani halloweeni bulival?

- Hogyhogy mi legyen vele? Úgy lesz, mint minden évben, nem? Minden ház külön tartja.

- Máskor figyelhetnél a prefektus gyűléseken - rázta meg a fejét Hermione. - Pont arról volt szó, hogy mi lenne, ha idén máshogy lenne. A nagyteremben mind a négy ház közösen.

- Micsoda? Ezt mégis ki találta ki?

- A hugrabugosok.

- És mit szóltak a többiek?

- Hihetetlen vagy, Ron. A hollóhátasoknak tetszett az ötlet, a mardekárosok nem voltak egy véleményen, én meg azt mondtam, átgondoljuk. Szóval?

- Hát nem is tudom... Miért kéne vegyülni? Jó ez így, mindenki a saját házával.

- Szerintem jó ötlet, hogy nem szeparálódnak el annyira a házak. Minden diák együtt lehet, és nem lennének átlógások, mint tavaly.

- Hmm - húzta száját Ron eléggé látványosan. - Maradjunk szerintem a megszokottnál.

- De miért? - Aztán Hermione arckifejezése hirtelen megváltozott, és suttogóra vette a hangját. - Ugye nem azért nem akarod a változtatást, mert akkor ott lenne Malfoy és többi mardekáros?! - szegezte neki a kérdést.

- Ugyan, Mione, ne mondd, hogy te úgy odavagy értük! Senki nem bírja őket, csak elrontanák a hangulatot.

- Ez nagyon rossz gondolkodásmód, Ronald! Egyáltalán voltál már együtt a mardekárosokkal tíz percnél tovább órákon kívül?

- Nem, de nem is szeretnék!

- Akkor meg honnan tudod, hogy milyenek? Nyitnunk kell egymás felé, hogy ne legyenek ekkora ellentétek a házak között. De ha ennyire be vagy savanyodva, nem lehet tenni semmit - tette keresztbe kezét Hermione.

- Besavanyodva? - kapta fel fejét a vörös. - Nem vagyok besavanyodva!

- Bizonyítsd be! - dőlt előrébb a lány.

- Rendben - hajolt közelebb Ron is. - Legyen a változtatás!

Hermione még pár pillanatig szilárdan tartotta a komoly pillantását, de aztán elmosolyodott.

- Remek, ezt megbeszéltük. - Viszont még egyikük sem hajolt el.

A vörös pillantása Hermione rózsaszínes ajkaira vándorolt, miközben a lány elveszett a kék tekintetben. Nem kellett hozzá sok idő, hogy Ron is felvegye a szemkontaktust. Csak néztek egymásra hosszú másodperceken át.

A fiú egyik keze lassan Hermionéére csúszott, míg a másik a füle mögé tűrt egy tincset. A lány óvatosan Ron arcára helyezte az övét, még közelebb hajoltak egymáshoz, már csak pár milliméter állt közöttük, és akkor...

Közvetlenül a hátuk mögött nagy puffanással leesett egy könyv. Egy igencsak vastag könyv, ami elég nagy hangot adott ki.

- Bocsánat - szabadkozott Parvati, miközben leguggolt érte. Ám ahogy felállt, vetett egy kicsit sem kedves pillantást Ron felé. Eléggé szúros és ijesztő pillantást.

***

A Szükség Szobájában csak a kandallóban lobogó tűz nyújtott egy kis gyér fényt, miközben Harry és Draco az ágyon feküdt. Mire abbahagyták, már a szőke inge is félig ki volt gombolva.

- Harry - húzódott közelebb Draco.

- Hmm?

- Hogy vagy? - bújt a griffendéles nyakához.

Igazság szerint rengeteg érzés kavargott benne.

Egyrészt elégedett volt. Élvezte az elmúlt néhány percet, nagyon is. Nyáron, amikor még a Grimmauld téren vívódott magában, nem gondolta volna, hogy egyszer így megízlelheti Dracót.

Olyan felszabadító volt a gondolat, hogy most addig csókolhatja, míg meg nem unja! Nem is beszélve az érintésekről és magáról arról, hogy milyen közel engedték magukhoz egymást.

Harry még soha senkit nem engedett be a magánszférájába, de most hogy megtörtént, úgy érezte, ezt még meg kell majd ismételnie. Sokszor. Draco Malfoyjal.

Rá vágyott. Igen, arra vágyott, hogy megfogja, megízlelje, megérezze őt! Érezze, hogy ő is ugyanazt akarja.

Másrészt viszont valahol, valami távoli ponton azt súgta az agya, hogy ez még mindig veszélyes játék.

De nem csak én mutatok magamból sokat. Ugyanolyan óvatlan.
Végül is a riválisa voltam. Én is akarhatnék neki ártani.
Vagy már kiismert engem annyira, hogy tudja, soha nem bántanám?
Az baj, akkor ő vezet.

- Jól.

- Ez minden? Nem vagy túl összetett érzelmileg - jegyezte meg, miközben elrendezte Harry kezét a számára kényelmes pózban.

- Nem használom túl jól a szavakat. Inkább a tetteimhez értek. - Ahhoz sem mindig.

- Hmm, az biztos - duruzsolta.

Erre nem reagált. Nem tudta kivenni, hogy szarkazmus-e.

- Vissza kéne mennünk a ház...

- Nee - nyújtotta el a szót, majd nyomatékosításképp átvetette a karját és a lábát Harryn. - Aludjunk itt - dörgölőzött a mellkasához, mint egy macska.

- Ha nekiállsz dorombolni, megőrülök - motyogta a fekete.

- Azt is tudok... - mosolyodott el, bár ezt Harry nem látta, csak érezte.

- Draco...

- Ne meenj!

- Hermione és Ron biztosan vár rám.

- Nem érdekel Granger és Weasley! Ők egész nap láthatják a cuki, pirulós arcodat, velem meg maximum egy órája vagy!

- Több volt az egy óránál...

- A házid írása nem számít!

- Akkor is le kell zuhanyoznom - ült fel Harry nagy nehezen, mert Draco a világért sem eresztette volna el.

- Használhatnád a prefektusi fürdőt. Senkit nem zavarna. Főleg, ha én is ott lennék - fordította a fekete arcát maga felé, és ajkaikat egy lehelletnyire összeérintette. - Elkísérhetnélek - mondta halkan.

- Draco... - mondta Harry elfúló hangon. Mennyire értett Harry testének manipulálásához!

- Hmm? - morgott kérdő hangsúllyal, miközben reflexszerűen megnyalta a száját, de így Harryéhez is hozzáért.

A fekete megtámasztotta óvatosan a mardekáros állát, majd szorosabban összeérintette ajkaikat. Draco résnyire szétnyitotta a száját, de nem engedett egyből Harrynek. Játszott vele.

Mindketten elmosolyodtak, de nem hajoltak kicsit sem hátrébb. Harry kinyújtotta a nyelvét, megnyalta Draco nyitott ajkait, mire ő már megadta magát.

Alig pár perc után a griffendéles összeszedte minden akaraterejét, és nehezen kigobozva magát a szőke öleléséből felállt.

Draco kicsit durcásan nézte tovább Harryt, aki éppen az ingét gombolta be.

- Jössz? - nyújtotta kezét neki, mikor befejezte.

Ő nem válaszolt, csak kelletlenül elfogadta.

- Legalább visszakísérsz? - pillantott rá még mindig kicsit mufurcan.

- Persze - rázta meg fejét Harry mosolyogva.

Rendbeszedték magukat, és elindultak a pince felé.
Már a mardekárosok ajtajához vezető folyosón mentek, mikor egy sötét alak tűnt fel előttük.
Piton, a legjobbkor.

- Potter, maga? - kérdezte lassan és hidegen, ahogy szokta. Harry érezte magán a szokványosnál is utálatosabb és megvetőbb pillantást.

- Csak elkísért engem - válaszolt helyette határozottan Draco.

- Eltévedt volna, Malfoy? És ha szabad megkérdeznem, hol jártak ilyen későn?

- A könyvtárban - mondta Harry.

- A könyvtárban? Együtt?

- Igen, együtt - mondta a szőke dacosan, miközben végig Piton szemébe nézett.

- Tanultunk.

- Tanultak - ismételte Piton, mintha még nem hallotta volna a szót. Nem talált benne semmit, amibe beleköthetett volna. - Ez esetben, Malfoy, haladjon a hárlókörletébe! Potter, maga a sajátjába! Külön. - Bizonyára csak gúnyolódásnak szánta, és nem gondolta, mennyire beletrafált. Harry legalábbis remélte.

- Mondanom sem kell, harminc pont a griffendéltől - folytatta a professzor.

- Én kértem meg, hogy jöjjön velem! A Mardekártól vonjon le!

- Malfoy, prefektusként következetesebbnek kéne lennie, hogy mit mond és kinek! Arról nem is beszélve, hogy a társának egyedül kellett a kötelező felügyeletet végeznie, mert maga eltűnt. És jobban a szívén kéne viselnie a háza sorsát, nem dobálózhat csak úgy harminc ponttal!

- Akkor sem Harry érdemli a büntetést!

- A hálókörletébe, most! - mondta ellentmondást nem tűrően. Mondjuk ez nem ijesztette meg túlságosan a szőkét.

Draco viszont nem adta meg egyből magát.

- Holnap találkozunk - fordult Harry felé. Egy pillanatra megérintette a kézfejét, és csak utána fogadott szót.

Miután bement, Piton még egyszer belenézett Harry szemébe. Nagyon gyanakvó volt a tekintete, és közben a száját felbiggyesztette, mintha undorodna valamitől.

Végül otthagyta őt egyedül a sötét folyosón.

***

Közérdekű közlemény: úgy döntöttem, hogy átjavítom az első tizenvalahány fejezetet. Párszor visszaolvastam őket, és nem igazán tetszettek. Úgy gondolom, hogy most sokkal igényesebben meg tudnám írni.
A történések nem nagyon fognak változni, csak (remélhetőleg) szebben lesz megfogalmazva. Meg a nagyon abszurd jeleneteken is változtatok egy picit.
Az első két fejezet már publikálva van, de majd szólok, ha befejeztem mindet.

Remélem, nem bánjátok, és nem zavar titeket annyira!