Harrynek nem volt túl sok kedve elmenni Malfoy edzésére, nem szívesen üldögélt annyi mardekáros között. Őt így is, úgy is megnézte volna az ablakából, mondjuk az igaz, hogy így testközelből mégiscsak jobb volt a kilátás.

- Mondtad már a többieknek, hogy számítsanak rám? - kérdezte Harry, miközben a pálya felé sétáltak

- Nem tartottam fontosnak.

Hát persze.

Mikor odaértek, a többi mardekáros már a földön ülve várta Malfoyt. Amint meglátták őt, felpattantak. A mellette sétáló griffendélest csak később vették észre.

Furcsán néztek rá, nem volt még arra példa, hogy a szőkével Pansyn kívül bárki is jött volna. A lány ugyanis állandó látogató volt az edzéseken egészen az elmúlt hónapig.
Más házból sem érkezett még látogató. Főleg nem Harry Potter.

- Menjetek pár kört a seprűvel, melegítsetek be, aztán kezdünk! - mondta a szőke, mit sem törődve a többiek értetlen arcával. Amint úgy tettek, ahogy mondta, odafordult Harryhez.

- Edzés után ne fuss el, terveztem még valamit - mosolygott, aztán már ment is volna, ha nem pillant a lelátó felé. - Ó, ahogy látom, nem leszel egyedül - bökött a fejével két mardekáros lány felé.

Harry arcán átfutott egy kis grimasz, nem számított másokra.
Azért elindult feléjük, hogy ő is leüljön. Két sorral lejjebb választott helyet.

A legtöbb játékos már a levegőben volt a seprűjén, egyedül Malfoy melegített még a földön.
Természetesen nagyon alapos volt, nem hagyta ki a csípőkörzést, sem a lába lenyújtását, Harry és - a vihogásból ítélve - a lányok legnagyobb örömére.
A griffendéles egyébként arra a megállapításra jutott, hogy Malfoy meglepően hajlékony. És ettől csak még vonzóbbnak találta.
Aztán két lába közé fogta a seprűjét, és végre felszállt. Villámgyorsan tett két kört a pálya körül, meg szaltózott is egyet.
Kivette a ládából a kvaffot, azt odadobta az egyik hajtójának, és elengedte a gurkókat. A cikesszel a kezében pedig odarepült Harryhez.

- Megtennéd nekem, hogy valamikor elereszted? - mosolygott rá, és a kezében lévő labdácskát felé nyújtotta.
A fekete bólintott, majd elvette.

Az edzés olyan húsz perce mehetett, mikor Harry úgy döntött, hogy elengedi. Végig ott ficánkolt a kezében, kicsit már kellemetlen volt annyi ideig tartani. A szőkére pillantott, hogy tudja, ő merre néz, majd szétnyitotta a kezét, mikor látta, hogy ő egy csapattársával foglalkozik.
Alig öt perce maradt tovább legeltetni a szemét Malfoyon, mert nemsokára megjelent a két mardekáros lány mellette.

- Harry Potter! - köszönt a barna hajú, akit Harry szinte azonnal felismert. Cynthia volt az, az a lány, aki egyedül le mert ülni Malfoy mellé a kanapéra. Aki bepróbálkozott nála, és aki nem mellesleg egyszer beszólt Harrynek.

- Leülhetünk? - kérdezte.

Szerintem van elég hely arrébb is.

- Persze - mondta a griffendéles kelletlenül.

Mit akarhat?

Harry azonban nem tudhatta ezt meg azonnal, a lányok perceken keresztül csak hallgattak, és nézték az edzést. Ő már kezdett reménykedni, hogy tényleg nincs különösebb szándékuk.
Aztán Draco csinált egy nehezebb figurát, amit a mardekáros lányok egyből meg is tapsoltak. Olyan volt, mintha versenyeztek volna, kié a hangosabb, a tenyerük már teljesen vörössé vált.

- Draco nagyon ügyes, ugye? - fordult Harry felé Cynthia.

- Igen, az.

- Mostanában sokat vagytok együtt.

Harry erre nem felelt. Nem is voltak olyan sokat együtt, úgy meg főleg nem, hogy mások is láthatták volna őket.

- Hogyhogy ilyen jóban lettetek hirtelen?

Semmi köze hozzá. Nem mindegy neki? Lehet, hogy Malfoytól is megkérdezte már, de akkor biztosan nem kapott választ.

- Elástuk a csatabárdot.

- Azt értem, de miért lettetek egyből ilyen jó barátok? Utáltátok egymást.

Milyen fura, hogy ennyire kedvesnek és ártatlannak tűnik most. Harrynek szinte nem volt szíve elküldeni, mert olyan kis jószándékúnak látszott. De nem felejthette el, hogy miket suttogott egy hete a szőke fülébe.

- Nem tudom, miért érdekel?

- Hát, tudod, mostanában Draco olyan más. Olyan furcsán viselkedik, mintha megváltozott volna.

Úgy beszél, mintha ismerné. El akarja hitetni, hogy olyan közel áll hozzá?

- Mintha boldogabb lenne - folytatta, mint aki töpreng valamin.

- Boldogabb? Ennek igazán örülök, és?

- Csak gondoltam te tudod...

- Nem mindegy, mitől az?

- Hát, igazából... - hajolt közelebb Harryhez. - Úgy vettem észre, hogy mióta szakított Parkinsonnal, azóta van ez. Mondjuk meg tudom érteni, nem túl nagy szám az a lány, de mindegy is - rázta meg a fejét. - De akkor sem valószínű, hogy ennyitől boldogabb lenne, szóval arra gondoltam, hogy van valaki más is a képben. Ez igaz? - pillantott fel Harry szemébe.

Szóval erre ment ki az egész. Csak kíváncsi rá, hogy van-e valaki az útjában.

Legszívesebben hozzávágta volna a fejéhez, hogy lehet, hogy csak azért utasította vissza, mert nem kell neki egy ilyen lány, mint ő, és nincs semmilyen másik személy, de ezt nem tehette meg, mert nem is tudhatott volna róla, hogy Malfoy egyszer - mondjuk lehet, hogy azóta már többször is - elküldte.

- Nem tudom.

- Nem hiszem el, hogy nem tudja senki! - temette kezeibe az arcát. - Te voltál az utolsó reményem, Potter! Senki nem mond semmit!

- Miért érdekel ez téged annyira?

- Ajj, Potter, nyilván nem csak engem érdekel! - nézett fel. - Minden mardekáros lány kíváncsi rá! Még azt sem tartanám meglepőnek, ha más házból is lennének érdeklődők. Sőt még azt sem, ha fiúk lennének azok!

Hát, végül is ez elképzelhető.
Egyébkén miért nem tőle kérdezi ezt meg?

Harry kíváncsi lett volna, hogy mit mondana rá Malfoy.
Nyilván nem az igazat, csak érdekelte volna az a mese. Vagy csak elintézte volna egy sima nem, nincs senkimmel.

***

Az edzés végeztével minden játékos az öltöző fele vette az irányt, egyedül a szőke repült oda a lelátóhoz.

- Sziasztok - biccentett a két lánynak illendőségből, aztán leült Harry mellé. - Na milyen voltam? - kérdezte a griffendélestől, de neki nem maradt ideje válaszolni.

- Gratulálunk, Draco, fantasztikus voltál! - mondta a másik lány, barátnője mellette meg csak izgatottan bólogatott.

- Köszönöm - nézett rájuk egy pillanatra. - Gyere velem - súgta már Harrynek. Megfogta a kezét, felállt, és őt húzva maga után elindult lefele a lelátón. Végül a kviddicspályán kívül állt meg.

- Tudod, mondtam, hogy van még valamim számodra.

- Igen.

- Emlékszel rá, amikor a gyengélkedőn beszélgettünk ?

- Aha - ráncolta homlokát Harry. Nem tudta, hova akar kilyukadni.

- Ott elhatároztuk, hogy egyszer lejátszhatnánk egy az egy ellen.

- Te ezt így megjegyezted?

- Vigyázz, hogy mit mondasz, mert szavadon foglak. - Malfoy előre nyúlt, hogy megsimítsa Harry arcát.

- És most van ennek itt az ideje?

- Miért, mást szeretnél csinálni? - hajolt oda Harry nyakához, úgy hogy a levegővételei megint csiklandozták őt, mint tegnap.

- Nem, csak attól félek, hogy egy ilyen megterhelő edzés után biztosan fáradt lehetsz - tette Harry a kezét a másik tarkójára, és közben óvatosan beletúrt a hajába.

- Ettől ugyan nem kell félned, ilyenkor vagyok a legjobb formámban. Viszont lehet, hogy emiatt pont te lennél hátrányban - ölelte át csak az egyik kezével a griffendéles derekát, mert a másikban a seprűjét fogta. - Akkor lehet, hogy el kell ezt halasztani, hogy egyenlő eséllyel indulhassunk - duruzsolta. - Hmm, ne hagyd abba - célzott Harry kezére a hajában. A seprűjét inkább nekitámasztotta a lelátó hátoldalának, és átölelte rendesen.
Harry folytatta Malfoy fejbőrének masszírozását, és közben hihetetlenül élvezte, ahogy a másik hozzábújik. Boldog volt tőle és elégedett.

- Meggondoltam magam, Harry. Veled akarok lenni. Kettesben. A cikesz ráér, gyere velem a Szükség Szobájába, kérlek! - pillantott fel a hatalmas szürke szemeivel. Olyan ellenállhatatlanul édesen nézett, mintha egy kismacska kérlelné a gazdáját egy kis simogatásra.
Mégis hogy lehetne erre nemet mondani? - Harry, kérlek, ne legyél szívtelen! Tegnap is olyan csalódott voltam! - Olyan elkeseredetten mondta, hogy Harrynek majd megszakadt a szíve. - Kérlek, folytassuk ott, szükségem van már rá, hogy kettesben lehessek veled! Mindig elutasítasz, mikor oda hívlak. Valami baj van velem? - A hangja már remegett, és a tekintete is szörnyen kétségbeesett volt. - Mindennél jobban szeretnék most veled lenni, de ha nem kellek neked, elfogadom. Biztosan van jobb dolgod is nálam - engedte el csalódottan a másik derekát.

Harry köpni-nyelni nem tudott Malfoy kis monológjától. Hogyan lenne már jobb dolga, mint ő?!

- Sss - fogta két keze közé a szomorkás arcot. - Draco, ne mondj ilyeneket!

- Akkor fontos vagyok neked?

- Igen.

- Egészen biztos?

- Egészen biztos.

- Akkor adj egy puszit - nézett a tágra nyílt szürke szemeivel Harryébe.

Ő azonnal teljesítette Malfoy kérését, méghozzá a szájára.

- Köszönöm, így már jó - mosolyodott el édesen. Megfogta a seprűjét, és elindult a kastély felé.

***
Belépve a portréajtón Harry meglepetten tapasztalta, hogy az ő évfolyamába járó diákok háromnegyede egy hosszú pergamen felett ülve ír vagy töpreng azon, hogy mi kerüljön a lapra.
Ron is ezt csinálta, a mellette ülő Hermione viszont olvasott. Harry odament hozzájuk, és értetlenül kérdezte, hogy mit ír mindenki.

- Holnapra az ezer szavas esszét a feledékenység főzetről Pitonnak - mondta Ron kedvetlenül.

- Jaj ne, teljesen kiment a fejemből! - csapott Harry a homlokára.

- Én már egy hete megcsináltam - rántotta meg a vállát Hermione. - Nektek is mondtam, hogy álljatok neki, és ne az utolsó pillanatra hagyjátok, de hiába.

- Hermione, kérlek segíts! - nyújtotta el a mondatot a vörös kicsit hisztisen.

- Ugyan, Ron, erőltesd már meg magad, nem is próbálkozol!

- De olyan nehéz! Egyáltalán mire jó a feledékenység főzet? Elfeledtet emberekkel dolgokat?

- Nem, pont az ellentéte, de ha kinyitnál egyszer az életben egy erről szóló könyvet, hidd el, könnyebb lenne megírnod!

A nagy veszekedésben egyikük sem vette észre, hogy Harry felosont a szobájába.

Muszáj lenne megcsinálnom Pitonnak a házit. Viszont Malfoy nagyon nem fog örülni, ha megint lemondom. Bizonyára ő már rég kész van vele.
Miről is kell írni? Feledékenység főzet? Annyit tudok róla, hogy a feledékeny emberek memóriáját hozza helyre.
Hát ez kicsit kevesebb, mint ezer szó.

Végül Harry felkapta a táskáját, és azzal együtt elment a Szükség Szobájába. Mikor benyitott egy kis asztallal, kandallóval, amiben égett a tűz és egy kanapéval találta szemben magát.
Malfoy még nem lehetett ott, mert alig tizenöt perce váltak el, és azt beszélték meg, hogy egy óra múlva találkoznak. Harry úgy gondolta, addig megcsinálja ott az esszét, vagy legalábbis ír valamit.
Leült az asztalhoz, elővette a pergamenjét, a tintáját, a lúdtollát, és leírta az egyetlen mondatot, amit tudott a főzetről. Többre nem futotta.
Azonban magával hozta még a bájitaltan tankönyvét, és a maradék fél órában abból próbált valamilyen használható információt keresni. Így sikerült egy olyan ötven szót összekaparnia.

Több mint a semmi.

Éppen már végleg feladta volna, mikor nyílt az ajtó.

- Ó, Draco, máris itt? - állt fel Harry a székről.

- Máris? Tíz percet késtem. Te mit csinálsz? - nézett szemöldökráncolva az asztal felé.

- Hát én csak...

- Édes Merlin, te még csak most szenvedsz a bájitaltan házival?!

- Igen - nézett Harry a földre.

- Nekem már három napja kész. Na és hol tartasz? Hány szó van meg az ezerből?

- Ötvennégy.

- Hogy mennyi?! Mióta csinálod?

- Nagyjából háromnegyed órája.

- Háromnegyed óra alatt sikerült összehoznod összesen ötvennégy szót?! Tudtam, hogy nem vagy jó bájitaltanból, de hogy az olvasás sem megy! Na hadd segítsek! - lépett Harry mellé az asztalhoz. - Hol van a többi könyv?

- Csak az van.

- A tankönyvünkből akarod megírni az esszét?! - nézett Harryre teljesen elképedve. - Akkor nem csoda, hogy nem haladsz - rázta meg a fejét.

- Hagyjuk most ezt, majd megoldom - csapta be a könyvet. Nem akarta, hogy Dracónak az ő házijával való szerencsétlenkedésével kelljen foglalkoznia. Nem ezért jött ide.

- Nem. Más tanárnál eljátszhatod, hogy beadsz valami szart, de Pitonnál inkább ne. Így is teljesen ki van rád hegyezve, legalább most az egyszer ne kelljen azt hallgatni, hogy Potter mit nem csinált jól.

- Hidd el, ez nem csak téged idegesít - forgatta meg szemét Harry.

- Fantasztikus, akkor egyetértünk. Hozd a cuccod, és irány a könyvtár! - Már indult is az ajtó felé.

- Várj, Draco!

Ő türelmetlenül visszafordult.

- Segíteni akarsz nekem?

- Nem úgy tűnik?

- De nem bánod? Nem ez volt a terv.

- Ne aggódj, nem engedlek el utána olyan könnyen - mosolygott egyet. - Csak gyere már, essünk túl rajta!

A könyvtárban alig voltak már diákok, de azért akik nem voltak túl fáradtak figyelni, megbámulták a számukra még mindig szokatlan párost.

- Itt jó lesz - mutatott Malfoy egy kicsit félreesőbb asztalra. - Ülj le, hozok könyveket. - Még mielőtt eltűnt volna a polcok között, levette a talárját, és letette egy székre.
Harry nem követte az utasításokat, ledobta a táskáját, majd elindult a szőke után.
Malfoy éppen egy könyvért nyújtózkodott, mikor a fekete utolérte. Azért ment utána, hogy segítsen könyveket hordani, de azért még egy kicsit hagyta, hogy Malfoy csinálja a nehezét. Mivel nem volt rajta a talárja, nem volt mi takarja hátulról. Így Harry gondtalanul végigmérhette.

Hogy lehet valakinek ilyen jó feneke?

A nagy bámulásban észre sem vette, hogy Draco hátrapillantott rá.

- Tetszik amit látsz? - fordult meg két könyvvel a kezében. - Viszont ha befejezted a gyönyörködést, hasznosíthatnád magad - nyújtotta át neki, amit tartott.

- Persze - mosolygott Harry.

Nem számított rá, hogy Draco visszaadja a kukkolást. Mikor előtte haladt el, hirtelen egy csípős kis csapást érzett a hátsó felén, amitől egy kicsit megugrott. Hátrafordulva csak Draco elégedetten vigyorgó arcával találta magát szembe, de nem mondhatott semmit, mert egy hugrabugosnak pont arra kellett tévednie.

Letette a kapott könyveket az asztalra, leült, és előhúzta a pergamenjét. Draco is megjelent még egy kötettel a kezében.

- Én ezeket használtam - foglalt helyet közvetlenül a Harry melletti széken. - Ezekben vannak az igazán fontos információk. És ha hallgatsz rám, először kijegyzeteled egy külön pergamenre, amit le akarsz írni.

- Köszönöm - nyúlt az egyik felé, hogy kinyissa.

- Aztán fejezd be gyorsan. A végén majd átolvasom - mondta, majd felállt.

- Hova mész?

- Csak nem gondolod, hogy végig téged foglak nézni, miközben ezzel kínlódsz?! Keresek valami olvasnivalót - mondta, aztán el is tűnt.

Harry nagy nehezen rávette magát a koncentrálásra, és hozzálátott a kijegyzeteléshez.

Hát nem ez lesz a kedvenc főzetem...

[A fenti kép eredeti készítőjét alek.dar néven megtaláljátok Instagramon. Imádom a műveit, gondoltam kaphatna egy kis promót:D]