Ha valaki belépett volna a terembe, csak annyit látott volna, hogy egy seregnyi diák körmöl csöndesen a pergamenjére, miközben egy töpörödött, drága taláros nő nézte őket. Látszólag nagyon is elégedett volt, és negédes mosolyától az embernek még kötekedni sem volt vele kedve.

Azonban egy sötét varázslatok kivédése órán nem az a helyénvaló, hogy lejegyzetelik, mit kéne csinálniuk, vagy milyen varázslatokat kéne használniuk. Ennek mind semmi értelme, és ezt mindenki tudja, de nem szólhatnak egy szót se, mert különben irány a büntetőmunka.

- Rendben, gyerekek, letehetitek a pennákat - mondta mézesmázosan a professzor. Harrynek felállt a szőr a karján a hangtól, de kicsit sem olyan jó értelemben, mint ahogyan Malfoyétól szokott. - Lapozzatok a következő oldalra! - utasította.

Egy újabb unalmas, haszontalan sötét varázslatok kivédése óra. Mint mindig, most is elolvasni, kijegyzetelni, megtalnulni. A pálcát nem használták még az évben, és ha Umbridge-on múlik, nem is fogják. Márpedig rajta múlik.

,,Ha elsajátítjátok az elméletet, természetesen képesek lesztek elvégezni a varázslatokat a vizsgán biztosított speciális körülmények között" - mondta Umbridge az első órán.

Na persze! Élesben a vizsgán fogjuk először kiejteni a varázsigét?! A mozdulatot sem gyakoruljuk, csak bemagoljuk?!

Harry az eddigi ellenszenve mellett most már gyanakodott is a nőre.
De mégis hogyan deríthetné ki, hogy igaza van-e, és ő áll a dementorok bejutása mögött?

Mi lenne, ha csak simán belenyugodna, mint az összes többi diák. Végül is nem az ő dolga lenne ezzel foglalkozni.

De az a rohadt kíváncsiság! Egyszerűen meg kell tudnia az igazat.

Ám hirtelen az igazság sem volt olyan fontos, ha egy kicsit elfordította a fejét, és meglátta a tőle legtávolabbi padsorban ülő, készségesen olvasó szőke mardekárost.
A kezével támasztotta arcát, így Harry tökéletes rálátást kapott a másik szép, hosszú vékony ujjaira.
Hirtelen beugrott neki, hogy azok a vékony ujjak nem is olyan rég még őt tapintották.
Nem is olyan rég... szombaton. Normális embernek a szombat tényleg nem volt messze, de Harrynek ez a három nap Malfoy érintése nélkül kész kínzással ért fel.

Jobb is így - jelent meg a pesszimista kis hang. - Ne is érjen többet hozzád! Verd ki őt a fejedből! Komolyan, semmi jó nem sülhet ki ebből. Csak a bajt hozod magadra. Biztosan csak hazudik, hát szerinted fontos vagy neki, ha három egész napik még csak rád sem hederít? Egyátalán nem kereste a társaságod, és tudod, ez miért van? Mert a napokban nem volt gusztusa érintkezni veled semmilyen formában. Gondolj csak bele! Nem lehet egyszerű állandóan játszani az érző lényt, aki bármikor szívesen megcsókol. Neki is ki kell néha fújnia magát. De most komolyan, mennyi színészi tehetség kellhet ahhoz, hogy elhitesse veled, tényleg előrébb tudja helyezni a te érdekedet, mint a sajátját?! Malfoy sose volt ilyen, most hirtelen miért változott volna meg?

Viszont ha már színészkedik, és tényleg van valami gonosz szándéka, csak nem hagyná elhasalni az egész tervet, és pocsékba menni az eddigi fáradozásait, azzal hogy elkövet egy ilyen bakit, mint hogy három egész napig nem keres? Nem? - A semmiből megjelent a kis optimista hang is.

Hamarosan már véget is ért az a dögunalmas és hasztalan óra, aznap az utolsó. Mindhárman felkapták a táskájukat, és kiléptek a folyosóra.
Harry tudta, hogy Malfoy éppen mögötte ment ugyanabba az irányba, hallotta a hangját.

Nincs visszaút! Veszély ide vagy oda, az én akaraterőm is véges! Főleg, hogy nem is biztos, hogy az ellenkezőjét akarom. Akarom, hogy a közvetlen közelében lehessek amennyit csak tudok. Nem lehet ezt elfojtani, különdben megőrül az ember!
Szeretném, hogy mellette sétálhassak a folyosón. Nem kell a kezét fognom közben, nem kell másoknak tudnia rólunk, elég ha mi tisztában vagyunk az igazsággal.
De ennek ellenére azt is akarom, hogy elfelejthessem, hogy távol tarthassam magamtól.

- Potter! - lépett Harry mellé Malfoy. A fekete fejében egy pillanatra megfordult az a rémisztő gondolat, hogy a szőke látta vagy hallotta, min őrlődik. Harmione jóvoltából megtudta, hogy igenis lehetséges a gondolatolvasás, de ez csakis tanulható képesség.

Azért Malfoy még nincs ilyen szinten, ugye?

Bár az is azt a magyarázatot támasztotta volna alá, amit Hermione talált ki a gyengélkedős, álombalátós incidensre; hogy Malfoy tudása abban a helyzetben fordítva sült el, és Harrynek az érintés hatására sikerült belelátnia az álmába. Viszont ez egyáltalán nem biztos, csak találgattak. Azonban ebben az esetben Harrynek vigyáznia kéne arra, mit gondol, nem mintha ez lehetséges lenne.

- Szia, Malfoy - mondta Harry közömbösnek próbálva tettetni hangját. Mivel most már ,,barátok" voltak, és ezt a legtöbben tudták is, így nem furcsállhatta senki, hogy mint két átlagos ember, beszélgetnek a folyosón.

Mondjuk attól még senki Harry közelebbi barátai közül nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta, hogy a két nagy ellenség egyszer csak kibékült egymással.
Hamar útra is keltek a félfüllel hallott, mondatfoszlányokból kikövetkeztetett pletykák a diákok körében. Az egész iskola tisztában volt vele, hogy valami történt kettőjük között. Az hogy pontosan mi, szerencsére mindössze négyen tudták.

Most is sokan odakapták a fejüket, mikor köszöntek egymásnak.
Igazából ez volt az első alkalom, hogy a másik mellett sétáltak a folyosón mindeféle ellenségeskedés nélkül. Ronnak alig sikerült visszatartani egy jó kis beszólást, de Hermione még pont időben ragadta meg a talárja ujját. Viszont arcán tökéletesen tükröződött érzelmi világa, és hogy mennyire szívesen látja Malfoyt a közvetlen közelükben; épphogy nem átkozta meg.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy Harry kezéből kiesett egy könyv, ugyanis Draco Malfoy volt az, aki felvette neki. Az egész folyosó őket nézte, és senki nem akarta elhinni, hogy Malfoy felveszi valakinek az elejtett könyvét. Megáll emiatt, leguggol, aztán feláll, mindezt egy másik holmijáért. Feleslegesen energiát pazarol. Ráadásul ez a másik Harry Potter volt. Még a sajátját sem vette volna fel, mindig akadt, aki megcsinálta helyette.

- Tessék - nyújtotta át tulajdonosának a Defenzív mágia elméletét egy édes kis mosoly kíséretében. Úgy tett, mintha nem vette volna észre azt a rengeteg diákot, aki őket nézte. Ron rendesen forrt magában, Hermione meg csak kuncogott mellette.

- Köszönöm - vette el Harry, majd az arra a pár pillanatnyi különleges eseményre megállított idő ment tovább. A legtöbben továbbáltak dolgukra, csak egy-két kósza pillantás maradt a szokatlan négyesen.

- Harry is fel tudta volna venni magának - morogta Ron.

- Tudom, Weasley, ügyes fiú ő, csak nem árt a figyelmesség, ha le szeretném venni a lábáról - kacsintott egyet Ronra, mire ő fülig elvörösödött a dühtől. Harry követte ebben, csak éppen más érzelmek miatt.

Vegyél, nyugodtan!
Vagyis...

- Ugye ezt egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy Malfoy mostantól velünk fog lógni?! - mondta ingerülten a vörös.

- Nyugodj meg, Weasley, nem a te társaságod miatt vagyok itt. Viszont ha nekem mennem kell, jön velem a kis barátod is.

- Remélem tudod, hogy ha választania kéne, mi lennénk neki a fontosabbak! - vágta a szőke fejéhez.

- Milyen szerencse, hogy én nem állítom választások elé - mondta epésen. Ez elhallgattatta Ront.

- Khm. Milyen volt az elmúlt három napod? - kérdezte Harry témaváltás céljából.

- Eléggé sűrű, de ne beszéljünk erről - fintorgott egyet. - Család.

Ó. Ez a válasz teljesen kielégítette az optimista énje kérdését.

- Ne haragudj, nem kerülni akartalak - hajolt közelebb Harryhez és suttogott a fülébe. A feketének felállt a szőr a karján a halkan simogató hangtól, és végre nem úgy, mint Umbridgétől - Kiengesztelhetlek - suttogta még halkabban és még zavarbaejtőbben. Harry elpirulva Draco felé fordult, majd megengedett magának egy kis mosolyt.
Észre sem vették, hogy mellettük Ront a hányinger kerülgette, mert sajnos ő is hallotta. Nem szeretett volna belegondolni, hogy a ,,kiengesztelés" mit foglalhat magába, de az agya ennél gyorsabb volt, és akaratlanul ugrottak be neki talán már kicsit túlgondolt jelenetek.

***

Szinte még sosem fordult elő, hogy Ron ne egyen vacsoránál. Most viszont nem volt étvágya, csak unott arccal, kis undorral keveredve ült az üres tányérja felett.

- Legalább egy keveset ehetnél! - mondta Hermione anyaian. A válasz erre csak egy morgás volt.

- Úgy hallottam, a desszert puding lesz.

- Na jó, talán majd abból egy kicsit - mondta duzzogva. - Azért remélem, hogy nem felejtetted el a mai edzést, Harry.

Merlinre, a kviddics! Teljesen kiment a fejemből!

- Dehogyis, miért tettem volna?

- Hmm, nem is tudom. Csak örülnék, ha miközben ,,kiengesztel" az a görény, eszedbe jutna, hogy a csapatod vár rád!

- Ronald!

- Figyelj, Ron - tette le a villáját Harry. - Megértem, hogy nem könnyű ez most neked, de kezd elegem lenni a beszólásaidból! Nem görény, van rendes neve!

- Ó, milyen aranyos, hogy megvéded, de te is nagyon jól tudod, hogy ő csak egy utolsó kis patkány! Nem több pár szőke tincsnél és egy sápadt arcnál! Vagy mi jó benne?! A dumája?! A farka?! - mondta elfojtott hanggal, bár legszívesebben kiabált volna.

Harrynek el kellett magában számolnia tízig, hogy ne reagáljon úgy, hogy azt majd megbánja.

- Igazad van, szeretem benne a haját és a ,,sápadt" arcát! De ugyanígy a szemét, a száját, a kezét, a gesztusait és azt az oldalát, amit te sosem láttál! Igen, a dumája sem semmi, viszont a farkáról ,,még" - emelte ki a szót - nem tudok mit mondani! De bizonyára az sem fog kimaradni, és az is ugyanolyan csodálatos lesz, mint a több része! - mondta, csak hogy bosszantsa. Legmerészebb álmaiban nem merte azt gondolni, hogy odáig valaha is eljutnak. Na jó, talán a legmerészebbekben igen. Rendben, elég sok ilyen álma volt, de ébren sosem gondolta komolyan.
- Ne aggódj, te leszel az első, akinek majd beszámolok, mekkora! - Azzal felpattant a helyéről, és felkapta a táskáját. - Végeztem - mondta, és már indult is volna, de egy pillanatra visszafordult. - Találkozunk az edzésen.

Ronnak most sikerült nagyon felidegesítenie. Félt, ha abban a percben nem megy el, akkor elkezd kiabálni. Mindkettőjükön látszott, hogy nem megy nekik ez a suttogós veszekedés, sokkal szívesebben ordítottak volna. Abból viszont nem származott volna semmi jó, még csak az hiányzott, hogy az egész iskola azon csámcsogjon, hogy Ron meg Harry Draco Malfoy farkán veszekedett.

- Gratulálok, Ronald! Tényleg! Ezzel igazán sokat könnyítettél Harry dolgán! Nem érted, hogy ezzel csak magunknak ártasz, és nem érsz el semmit?! - suttogta mérgesen Hermione. Ő is felpattant, és barátja után ment.

Fogalma sem volt, merre induljon, nem tudta, hova mehetett a fekete. Már éppen rálépett volna az első lépcsőfokra, mikor valaki megszólította: - Granger!

A lány megtorpant, majd visszafordult. Eléggé meglepődött, hogy Malfoy volt az.

Valamit tényleg nagyon akar ez a fiú - gondolta.

- Mi történt? - kérdezte teljesen őszintének tűnő hangon.
Hermione, bár hitt Harrynek, és reménykedett benne, hogy a mardekáros tényleg megváltozott, gyanakvóan nézett rá.

- Majd Harry elmondja, ha úgy gondolja.

Malfoy erre megrántotta a szája szélét, de nem szólt vissza.

- Rendben, de hol van?

- Nem tudom. Történetesen őt keresem.

- Gondolom visszament a klubhelyiségetekbe. Ha nem gond veled tartok.

Természetesen Malfoy ezt csak udvariasságból monda, ha gond, ha nem, ő akkor is ment volna.

Hermione nagyon idegenkedett attól a helyzettől, hogy a szőke mardekáros mindenféle rosszindulatú megjegyzés nélkül, emberi módon kommunikált vele.
Viszont valahol imponált neki, hogy egyből Harry után ment volna.

A portréajtó előtt állva kicsit hezitált, hogy kinyissa-e a másik füle hallatára, de végül nem szégyenlősködött. Végtére is mit tudna kezdeni Malfoy azza, hogy belóg? Úgyis nemsokára más lesz a jelszó.

- Várj egy pillanatot - intett, majd belépett. - Harry? Itt vagy?

Nem jött válasz, de a kandalló felé nézve meglátott egy összetéveszthetetlen fekete fejet.

- Nem csak én vagyok ám itt - mosolyodott el a lány, ami hangján is hallatszódott.

- Nem érdekel Ron! Azért kicsit túllőtt a célon!

- Nem is rá gondoltam - mondta, majd újra kinyititotta az ajtót.

Harry háttal ült a kanapén, így nem láthatta, ki lépett be, és tüntetőleg nem is fordult meg.
Éppen ezért nem kicsit lepődött meg, mikor egy igencsak ismerős kéz tapintotta meg a vállát.

- Hát te? - állt fel.

- Mint az előbb hallhattad, Granger engedett be.

- Te felrángattad ide Hermionét, hogy engedjen be?

- Jött ő magától is. Egyből a rosszat feltételezed rólam! - rázta meg fejét.

- De megtetted volna.

- Hmm, talán - mosolyodott el. - És végre elmondja valaki, miért léptél le már a vacsora elején?

Most ő aggódik értem? Érdekli, mi történt velem, és utánam jött?

- Ja, semmi különös, csak Ronnal nem mindig egyezik a vélemenyünk.

- Tehát összevesztetek. Miért érzem úgy, hogy miattam?

- Nem tudom, nem forog minden körülötted.

Malfoy erre csak hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.

- Lehet, hogy rólad is esett egy-két szó... - mondta aztán Harry.

- Remek! - A szőke felsóhajtott, majd teljesen otthon érezve magát eldőlt az egyik kanapén. - Úgy érzem magam, mintha a szüleid bemutatása rosszul sült volna el, és most be kéne nyalnom nekik, hogy ne utáljanak ki.

Hermione majdnem felröhögött, Harry meg teljesen zavarba jött.

Méghogy bemutatás a szülőknek! Haha, az kicsit még túlzás lenne, nem? Mondjuk, ha belegondolunk, ez részemről kivitelezhetetlen, az ő részéről meg... igazából az övéről is...

Jézus, Harry, nyilván csak viccelt!

- Bár ahogy látom, az apáddal nehezebb dolgom lesz - mondta Malfoy, és fektéből a még mindig egy helyben szobrozó Harryre nézett.

- Nem ültök le?

Tipikus. Draco Malfoy még a Griffendél klubhelyiségében is képes átvenni az irányítást.

Harry leült a mardekáros lábához, Hermione meg egy fotelbe. Igazából a saját érdekükben nem ment fel a szobájába, mert ha ezek ketten egyedül maradnak, ki tudja mit művelnek egymással. És nem lenne túl szerencsés, ha egy griffendéles egyszer csak rájuk nyitna.

Bár Malfoy így sem zavartatta magát igazán. Felült, lábait átkulcsolta a fekete dereka körül, és átölelte. Arcát egyszerűen a vállán tartotta, úgy hogy az orra és a meleg szuszogása csiklandozta Harry nyakát.

- Nos, akkor majd beszélnem kell Weasleyvel, és elmondanom a szándékaim? - Egészen halkan és duruzsolva beszélt, és minden egyes szava után Harry akaratlanul is beleborzongott a testmeleg lehelleteibe. - Esküszöm, tényleg úgy viselkedik, mintha az apád lenne, de ha ez kell ahhoz, hogy békén hagyjon...

- Várjunk csak! Malfoy, te komolyan képes lennél beszélgetni Ronnal? Normálisan? Mindezt Harryért? - Hermione szavai egyáltalán nem voltak gúnyosak, tényleg meglepődött.

- Igen - mormogta a fekete nyakába.

- Tulajdonképpen ti most hogyan álltok egymáshoz?

- Nem is tudom - mondta Malfoy. - Talán én vagyok Harry szeretője...

Harry? Szeretője?

- ...bár nem, a szeretőket nem kell bemutatni. - Alig lehetett hallani, mit mond, úgy hozzábújt a griffendéleshez. - Olyan jó illatod van - morogta a fülébe, majd adott egy apró puszit vissza a nyakára. Harryt egy jóleső borzongás járta át mind a szavaitól, mind az érintéseitől. - Gyere el velem a Szükség Szobájába - folytatta. - Megbeszélhetnénk, mit mondok majd Weasleynek.

Természetesen Draco tényleg beszélgetni akart, nyilván.

- Kérlek, Harry - duruzsolta, és nyomatékosításképp óvatosan megharapta a nyakát.

Megint Harry? Ezentúl így fog nevezni?

Hermione már nem tudta, hova nézzen zavarában. Még a Szükség Szobáját is jobb ötletnek tartotta, mint hogy a Griffendél klubhelyiségében essenek egymásnak. Úgy látszott, Malfoy nem bír magával, és a lány jelenléte sem zavarta.

Harry agyát meg ellepte egyfajta lila köd, ami nem engedte a gondolatait másfele terelődni, csak arra, hogy az a bizonyos szőke éppen most harapta meg a nyakát. Meg arra, hogy az egyik keze a tarkójánál matat, míg a másik a inggombok melletti kis lyukakat próbálja kihasználni, hogy további bőrt érhessen.
Észre sem vette, hogy mekkorát sóhajtott a nyakát erő behatás miatt.

- Khm, bo-bocs - köszörülte meg torkát Hermione. Malfoy felnézett rá, de olyan szúrós tekintettel, hogy a lány szinte már érezte magában a tőrt. - Ne-nem akarok zavarni, de lehet, hogy nem lenne rossz ötlet ez a Szükség Szobája - nevetett egyet kínosan. - Úgy értem, már bármikor jöhetnek vissza a griffendélesek.

- Hmm. - A szőke Harry füléhez emelte a száját. - Gyere, kérlek, ott folytathatnám, amit elkezdtem.

- Oké. - Még ezt a rövidke szót is nehezére esett kinyögnie.

A mardekáros egy pillanat alatt lehámozta magát Harryről, és már nyújtotta is a kezét neki, hogy felsegítse őt.
Elfogadta, és ahogy állt fel, megszokásból felpillantott a kandalló feletti órára.

- Már ennyi az idő? Háromnegyed hat múlt? Mennem kell edzésre!

- Ugye most csak viccelsz velem? - húzta fel a szemöldökét Malfoy.

- A többiek már biztos várnak rám!

A szőke egyik másodpercről a másikra váltott arra a tipikus arckifejezésére. Tekintetével ölni tudott volna.

- Potter, ezt nem teheted velem! - mondta élesen. A szavai szinte Harry csontjáig hatoltak.

- Ne haragudj, nem hagyhatom ki!

- Ez esetben veled megyek - jelentette ki egyszerűen, ellentmondást nem tűrően.

- Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet lenne.

- Ugyan már, nem fogok én ott senkit sem zavarni.

Ó, nem, dehogy, tényleg! Csak ha még ott is vagy, akkor végképp nem fogok tudni a kviddicsre koncentrálni!
Merlinre, hogy lesz ebből Mardekár-Griffendél meccs két hét múlva?

- Nem hiszem, hogy a csapattársaim örülnének, ha végignéznéd az edzést.

- Ha ez megnyugtatja őket, nyugodtan mondhatod nekik, hogy csak téged foglak nézni. - Itt közelebb lépett egyet Harryhez. - Ahogy a seprűdön lovagolsz - suttogta, és már a mimikája is megváltozott. Eltűnt a kifejezéstelen maszk, helyette egy ravasz kis mosoly kúszott az arcára. - Látni akarom, hogyan kapod el azt a cikeszt.

Harrynek nyelni kellett egyet mielőtt megszólalt. Még sosem mondták neki ezeket a szavakat így.

Ha tesz még egy ilyen megjegyzést, nem biztos, hogy lesz elég lélekjelenlétem lemenni a pályára.

- Szóval, Harry, tiéd a döntés - duruzsolta a fülébe. - Vagy lemegyek veled - lépett egyet még közelebb, miközben végigsimította a karját. - vagy addig folytatom ezeket a megjegyzéseket, míg csak a hangomtól el nem mész.

Már csak ez a mondat is túl soknak bizonyult.

Harrynek már megint olyan érzése volt, mintha Malfoy hallotta volna, mire gondolt. Ezt az érzést inkább gyorsan el is hessegette, biztos nincs így.

- Rendben, gyere. De magadat kell majd megvédened, ha a többiek nekedesnek!

- Nem kell félteni engem!

Ezt nem gondoltam át elég jól. Mi van, ha valakiben kárt tesz? Vagy valaki más tesz kárt benne?!

- Azért ne verekedj össze senkivel!

- Úgy ismersz te engem?! Hogy én verekedjek? Ugyan már, sosem mocskolnám be a kezem, az a mugliknak való! Nekem ott a pálcám.

Hát ezzel Harry nemigen lett megnyugtatva.

- Inkább csak menjünk!

Lesiettek a pályára, de még így is sikerült Harrynek elkésnie. Út közben próbálta magát felkészíteni a csapattársai reakciójára, de nem tudott felhozni semmilyen indokot, hogy miért maradhatna ott a szőke.

A többiek éppen bemelegítettek, mikor Fred már a távolból kiszúrta, hogy a kapitányuk nem egyedül érkezik.

- Srácok, úgy néz ki, lesz közönségünk - biccentett a páros felé, mire mindenki odanézett.

- Ez csak vicc, ugye? - kérdezte Alicia.

- Értem én, hogy kibékültek, de arról nem volt szó, hogy nekünk is el kell viselnünk a sznob fejét - morogta Angela.

- Ennyire jóban lettek? Harry még edzésre sem jöhet nélküle? - kérdezte George.

Ron kivételesen nem szólt semmit, csak magában dühöngött. Arca vörösebb lett, mint a haja, és szívesen képentörölte volna azt a ,,sznob fejet".

- Az edzés nem nyíltkörű! Nem szokás látogatókat hozni - mondta Angela, mikor odaértek.

- Draco nem fog senkit sem zavarni, leül a lelátóra, és meg sem fog szólalni. Mintha itt sem lenne. Ha beszól bármelyikőtöknek - amit nagyon is kétlek - nyomatékosítás kedvéért az említettre nézett - akkor én magam fogom... megbűntetni - nem, ezt a szót inkább nem használta - elzavarni.

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem nem túl jó ötlet hagyni, hogy egy mardekáros végignézze az edzésünket - mondta Katie.

- Ja, elnézi a technikánkat meg a szokásainkat, és lesúgja a csapatának - kiabálta be Alicia.

- Holnap Harry fog eljönni a mi edzésünkre, szóval ő majd nektek súgja le a miénket - mondta gúnyosan.

Igazán?

- Mégis mi szükség van erre?

- Merlinre, srácok, már húsz perccel tovább lesz tartva az edzés! - mondta gyorsan Harry. - Melegítsetek be, Malfoy, te ülj le! Én átöltözöm, mire itt vagyok, a seprűiteken várjatok! - Azzal elrohant az öltözőbe.

Mindenki úgy tett, ahogy Harry mondta, csak páran jegyezték meg az orruk alatt, hogy miatta csúszik az edzés vége.

A kviddicsezés során a szőke szinte egyszer sem volt felügyelet nélkül. Minden pillanatban volt rajta egy tekintet, mindig másé.
Malfoy szürkés szeme viszont állandóan csak Harry mozdulatait követte, amit a fiú érzett is magán, de sikerült megállnia, hogy ő is odanézzen. Így is csak nagy szenvedések árán sikerült elkapnia a cikeszt.
Még sosem várta ennyire egy edzés végét.
Már éppen rontott volna be az öltözőbe, csakhogy valaki még az ajtóban megragadta a kezét.

- Beszélhetnénk? - Ron volt az.

- Persze. - Harryt eléggé lefárasztotta az edzés, nem volt kedve vitatkozni. Remélte, hogy nem is kerül rá sor.

Kicsit arréb sétáltak, majd leültek a lelátó legaljára.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Ron megszólalt.

- Nézd, igazad volt, nem kellett volna ilyeneket mondanom vacsoránál - könyökölt térdére. - Támogatnom kéne téged, még akkor is, ha nem találom túl jó ötletnek ezt az egészet. Viszont azt remélem, megérted, hogy ezt nagyrészt miattad csinálom. Nem tudok megbízni benne, és ha igazam lesz, az nem nekem fog fájni, hanem neked - fordult barátja felé.

- Tudom, Ron. Óvatos le...

- Tudom, tudom, óvatos leszel, persze - horkantott egyet. - Nemtom' feltűnt-e már, Harry, de amikor a közelében vagy, elveszted a kapcsolatot a külvilággal. És ez veszélyes lehet - nézett bele a szemébe. - Mégis hogy a Merlinbe akarsz ésszerű döntéseket hozni vele kapcsolatban, mikor elég csak rád néznie, és már elvesztettünk?

- Azért ne túlozz!

- Ó, nem túlzok én, haver - emelte fel védekezés képpen kezeit a vörös. - Csak kérlek, mindig gondold át, mit, mikor és hova teszel - veregette meg vállát, majd felállt, és az öltöző felé indult.

- Rendben, Ron. Várj, mi?! - kiáltott utána, de a vörös már eltűnt az ajtó mögött.

***

Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várnotok a frissítésre, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fog majd menni szeptembertől. Több mint egy hónapot váratott magára ez a rész, és attól tartok, hogy ez mostanában nem nagyon fog változni, sőt valószínűleg csak rosszabb lesz. De ne aggódjatok (mintha bárki is aggódott volna xD), nem tűntem el, folyamatosan készülnek a fejezetek.
Erre a hetente egy rész dologra meg maximum csak nyáron lesz időm, szóval kitartást, már közelebb van az a szünet, mint tegnap volt!