Elérkezett ez a nap is. A házibajnokság első meccse. A Griffendél-Hollóhát mérkőzés.
Harry nagyon remélte, hogy most fog majd tudni rendesen koncentrálni, mert az edzéseken nem igazán ment neki. Mostanában betegesen sokat gondolt a mardekáros szőkeségre. Főleg a csók óta. Az alatt a három nap alatt, ami eltelt, már rengetegszer visszaidézte magában azt a pár percet. Ahogy először érintkezett az ajkuk, ahogy megérezte Malfoy nyelvét, ahogy megállt benne az ütő, mikor Malfoy belenyúlt a nadrágjába és ahogyan szívműködése nagyjából visszaállt a normális - mármint, ha egyáltalán abban a helyzetben lehet normális - ütemre, mikor ,,csak" az oldalára csúszott a keze.
De ott volt az is, hogy mi van, ha Malfoynak vannak hátsó szándékai?

Csak nem menne el idáig, ha nem gondolná komolyan, nem? De ha igaz, akkor miért pont én? Miért nem egy mardekáros srác? Azt azért sokkal könnyebb lenne elérnie.

Bár szegény griffendéles fiú hiába tépelődött ezen, mert amint meglátta élőben Malfoyt, minden kétsége elszállt.

És már megint elkalandozott. Pedig nagyon nem erre kellett volna koncentrálnia. A seprűjén ült, a cikeszt kellett volna keresnie a szemével, de helyette már megint Malfoyjal nyelvezett gondolatban.
Nem szabad hagynia, hogy a szőkeség minden egyes percét kisajátítsa magának, még úgy is, ha nincs ott. Nem nyerhet a Hollóhát!

- ... és a griffendéles Alicia Spinnetnél a kvaff - zökkentette ki Harryt Lee Jordan lelkes hangja. - A Hollóhát egyik legjobb hajtója próbálja elvenni tőle, azonban Aliciának sikerül lepasszolnia csapattársának, Angela Johnsonnak! Gyerünk Angela, mindjárt bedobod, és gól! - A pirosban szurkolók hangosan éljenezni kezdtek. - Kilencven-kilencvenre egyenlít a Griffendél!

Hogy mi?! Legutóbb csak harminc-húszra álltunk. Mikor maradtam le ennyi gólról?! És mióta vezetett a Hollóhát?! Édes istenem, lehet, hogy Cho már a cikeszt üldözi, én meg itt fantáziálgatok Malfoyról?! Ez vicc!
Nagyon gyorsan el kell kapnom, mert nem tudom meddig leszek képes koncentrálni!

- Cho Chang, a Hollóhát fogója úgy látszik, kiszúrta a cikeszt! - harsogta Lee.

Harry egyből Chót kezdte keresni. A lány alig pár méterre suhant a kis aranylabda mögött.
Gyorsan utánuk iramodott, aztán sikerült beérnie a hollóhátast.

- Harry Potter is magához tért végre, és a cikesz után eredt! A két csapat fogója egymás mellett repül, próbálják lehagyni a másikat, de nem megy nekik - kommentálta Lee. - Várjunk csak, vagy mégis? Harry Potter előretört! Vajon mit kap majd a lánytól, ha elviszi előle a labdát? Sokan látták már őket kettesben. Nem hivatalos, de valószínű, hogy együtt vannak. Vajon, ha a kviddicsről van szó, kizárják az érzelmeket?

Ekkor a cikesz hirtelen irányt váltott, és lefelé kezdett száguldani, amihez Harry tudott alkalmazkodni, azonban Chót továbbvitte a lendület.

- A Griffendél fogója már csak alig egy kéznyújtásnyira van a biztos győzelmet jelentő cikesztől! - üvöltötte Lee.

Egyszer csak a cikesz eltűnt, Harry meg megállt. Az összes pirosba bugyolált lelátótorony egyszerre remegett meg, mikor a Griffendélnek drukkoló diákok ugyanazon pillanatban ugrottak fel, és kezdtek hangosan énekelni.

- ... és az idei évi házkupa első meccsét a Griffendél nyeri, kétszáznegyven-kilencven pontra a Hollóhát ellen! - mondta, vagyis inkább ordította Lee Jordan a mai nap utolsó sportkommentátori szövegét.

Madam Hooch lefújta a mérkőzést, mindkét csapat tagjai leszálltak, és a griffendéles játékosok Harryhez rohantak.

- Ez az, Potter, megcsináltad! - kiabálta Katie Bell.

- Megcsináltuk! - javította ki a fekete. - Jók voltatok! - veregette hátba csapattársait.

Lassan az összes diák elindult vissza a kastélyba.

- Ügyesek voltatok! - ugrott Hermione Ron nyakába, mikor utolérte barátait. Ron ösztönösen átkarolta a lányt, mire ő örömében fellendítette lábait. A vörös forgott vele párat, majd letette. Aztán Hermione persze Harryt is lelkesen megölelgette.

- Ezt meg kell ünnepelni, mit szóltok? - kiáltotta el magát Ron.

- Ugyan már, haver, nem a kupát nyertük meg - mondta Harry.

- Jaj, ne legyél már ünneprontó!

- Most az egyszer igazat kell adnom Potternek - hallatszódott Draco Malfoy éles hangja a hátuk mögül, mire a tömeg egy része megállt. Úgy látszik, hogy nem csak a mugli iskolákban vannak oda a diákok az esetleges szópárbajokért és bunyókért.

- Addig örüljetek, amíg nem kell ellenünk játszanotok! - nevetett gúnyosan Malfoy.

- Laposra fogunk titeket verni! - reagált Ron.

- Azt te csak hiszed, Weasley! Egyébként biztos voltam benne, hogy te fogsz nyerni, Potter - fordult a fekete griffendéles felé.

- Mi történt? Ilyen jónak tartasz? - viccelődött Harry. Tudta, hogy Malfoy hozzá fog még fűzni valamit a dicsérethez.

- Én nem ezt mondtam, csak arra akartam célozni, hogy a Hollóhátat csukott szemmel is le lehet győzni. Elég nevetséges lett volna, ha nem kapod el Chang előtt a cikeszt. Ja és, Potter, válaszolhatnátok a kommentátor kérdésére! Ha kviddicsről van szó, kizárjátok az érzelmeket? - modnta epésen, azonban Harry ezen csak szemforgatni tudott.

- Malfoy, most ezt minek? - jelent meg Cho elvörösödve. - Te tudhatod a legjobban, hogy köztem és Harry közt nincs semmi! Kezd elegem lenni, hogy állandóan megalázol! - mondta ingerülten a lány.

- Te, Harry, miről beszél Cho? - suttogta Ron barátjának.

A fekete griffendélesnek eltűnt a mosoly az arcáról.

Hát ez most nagyon hiányzott! Majd állhatok neki magyarázkodni!

- Miről beszélsz? - kiabálta be egy mardekáros lány.

Miért ilyen rohadt kíváncsi mindenki?! Semmi közük hozzá!

- Figyeljetek! - fordult Cho a tömeg felé. - Most az egyszer mondom el. Én és Harry nem vagyunk együtt, és soha nem is leszünk! Hogy miért, ahhoz senkinek semmi köze!

Számból vette ki a szót.

- Titeket meg nem értelek - nézett vissza a lány Harryre és Dracóra homlokráncolva. - Hagyjuk, nem is érdekelnek az idióta játékaitok - rázta meg fejét, és elment.

- Harry, milyen idióta játék, miről van szó? - kérdezte Ron zavarodottan újból barátját.

Hermione volt az egyetlen, aki a két fiún kívül értette, mi történt. Ő is ugyanúgy megijedt a történtektől, mint Harry. Bele tudta magát képzelni a helyzetébe, és tudta, hogy szükség lesz a segítségére.
Míg Malfoy, aki az évek során megtanulta leplezni érzelmeit, csak felvette szokásos undorodó arcát. Neki nem kell majd magyarázkodnia, a mardekárosok nem fogják kérdezgetni őt erről. Vagy legalábbis, ha akad olyan merész, csak elküldi. Helyette, hogy választ találjanak kérdéseikre, inkább jobbnál jobb pletykákat fognak gyártani, és azt terjeszteni. De legalább békén hagyják.

- Menjünk - súgta Hermione Harry fülébe, majd karon ragadta két barátját, és a kastély felé kezdte húzni őket.

- Mi folyik itt? - kérdezte már sokadjára Ron még mindig semmit sem tudva, miközben fekete barátja megsemmisülten meredt maga elé séta közben.

Most komolyan kénytelen leszek elmondani Ronnak az igazat? Még nem vagyok rá felkészülve! Nem így terveztem! Jó, igazából nem terveztem sehogy, de ez így nagyon nem tetszik!

Gyorsan szedték a lábaikat, már a kastélyban voltak.

- Hova megyünk? - kérdezte Ron, mikor észrevette, hogy nem a tornyuk felé tartanak.

- Egy olyan helyre, ahol biztosan nincs senki. Gondoltam, Harrynek nem lesz kedve a többiek kíváncsiskodását hallgatni - mondta Hermione.

Ekkor megérkeztek arra a folyosóra, ahol a Szükség Szobája rejlett.

- Mégis miért jöttünk ide? Itt vége a folyosónak - mondta Ron, miközben a lány háromszor elment az üres fal előtt. - Valaki vála... Mégis mi a franc ez?! - akadt ki a vörös, mikor megjelent egy ajtó a falon.

- Ugyan már, Ron! Nem értem, miért vagy így meglepve. Mintha ilyesmi varázslat nem történne veled minden nap - mondta Hermione, miközben benyitott a szobába.

A helyiség egy az egyben a Griffendél klubhelyiségének a kicsinyített mása volt. Kis kandalló, skarlátvörös fotelek és ugyanolyan szőnyeg. Nem volt túl nagy, de pontosan megfelelt a célnak, hogy Harryék egy kicsit egyedül lehessenek.

- Hermione, te honnan ismered ezt a helyet? És miért néz ki ugyanúgy, mint a klubhelyiségünk? - kérdezte a vörös.

- Látszik, hogy soha nem olvastatok a Roxfort történetéről - forgatta meg szemét a lány. - Szükség Szobájának nevezik, és nem minden esetben így néz ki. Mindig úgy, ahogy a feltárója elképzeli, amikor erősen koncentrálva elhalad a fal előtt.

- Mi? Harry, te tudtál erről a helyről? És miről beszélt Cho? Miért tudná Malfoy a legjobban, hogy nincs köztetek semmi? Tudja, hogy a fiúkat szereted? Meg milyen idióta játékok? - kérdezgette Ron teljesen összezavarodva. - Én ezt nem értem - fogta fejét, majd lehuppant egy fotelbe. - Bár, ahogy látom csak én nem tudok semmiről. Hermione, te nem is vagy meglepve? Te tudod, mit hordott össze Cho?!

- Igen, Ron, tudom - artikulált lassan a lány, miközben próbálta felvenni a szemkontaktust Harryvel. A fekete fiú egy fotel háttámlájába támaszkodott, és meredtem bámult maga elé. Látszólag éppen a magyarázaton gondolkozott.

Most is előállhatnék egy óriási hazugsággal, de már nincs képem hozzá. Így is elrontottam.

- Na és el is mondja valaki?! - türelmetlenkedett a vörös.

- Figyelj, Ron! - Egyenesedett ki Harry, és végre barátja szemébe nézett. - Az a helyzet, hogy én jóban vagyok Malfoyjal - mondta ki gyorsan.

- Hogy mi?! - dőlt előre idegesen. - Most komolyan azt mondod, hogy összeálltál Malfoyjal?! Azt ne mondd, hogy barátok vagytok!

- Ron... - suttogta Hermione.

- És te ezt tudtad - nézett a lányra. - Neki elmondtad! - fordult vissza. - Ő hamarabb tudott a szexualitásodról is, mint én!

Harry és Hermione összenéztek. Rosszul érezték magukat amiatt, hogy titkolóztak a legjobb barátjuk előtt.

Hermione nem tehet semmiről. Mindent csak miattam csinált. Miattam hazudott.

- Tudod, Ron, Malfoy nem más, mint Dorothy - kezdte határozottan. Rosszabb már úgy sem lehetett volna a helyzet. - Nem akartam elmondani neked, amíg nem vagyok biztos benne, hogy mit akar. Vagy hogy én mit akarok. Mert még most sem tudom.

- Harry! - állt fel Ron a fotelből. Ilyen idegesnek talán még sosem látszott. - Te most komolyan azt mondod, hogy Malfoyjal találkozgattál állandóan?! - kiabálta. - Malfoyjal, aki mindig keresztbe tesz neked ott, ahol tud?! Aki állandóan bántja Hermionét a származása miatt?! Vagy azt már el is felejtetted, hogy miket mondott rá?! Vagy hogy hogyan nevezi a családom?! Csak nem kompenzálja a farka a sérelmeket?!

- Ron! Elég! - szólt közbe a lány. - Szerinted ő még nem gondolt erre? Szerinted nem nap mint nap ezen örlődik? Gyötri magát amiatt, hogy őt szereti!

- Szóval szereti...

- Te mit tettél volna a helyében?!

- Én sosem lettem volna a helyében! Sosem tudtam volna egy olyan alakot szeretni, mint Malfoy! Tudjukki seggét nyalja ő is a családjával együtt!

- Én nem vagyok benne biztos, hogy olyan, mint az apja... - mondta halkan Harry.

- Ja, te nem vagy biztos, szuper! Mintha ismernéd!

- Mert te ismered?! - csattant fel a fekete.

- Nem, de látom, mit művel - mondta halkabban, de dühösebben. - És nem csinál olyanokat, amivel kiérdemelné, hogy így megvédd. Malfoy egy nagy görény. És, ha nem is pont olyan, mint az apja, akkor is egy sunyi, rosszindulatú, arrogáns senkiházi.

- Mi van, ha ez csak a látszat?

- Attól félek, Harry, hogy te csak azt szeretnéd hinni, hogy ez a látszat.

- Akkor mondd meg! Szerinted miért közeledik felém?

- Talán tervez valamit. Ki akar használni, vagy mittom' én!

- Vagy tetszik neki - mondta Hermione.

- Komolyan képesek vagytok hinni Malfoynak?!

- Adok neki egy esélyt.

- Én nem tenném a helyedben.

- De mint mondtad, nem vagy a helyemben!

- Jól van, Harry, de én nem szívesen nézném végig, ahogy belesétálsz a csapdájába!

- Tudod, hogy hány ezerszer fordult már meg a fejemben, hogy amit csinálok, veszélyes?! És tudod, hogy milyen kínzó érzés az, ha nem tudok racionálisan gondolkodni amikor meglátom?! Elvesztem a józan eszemet a közelében!

- Ez biztosan valami bűbáj! Valami bűbájt használ! - idegeskedett Ron.

- Istenem, Ron, nem vagy túl romantikus alkat! - fogta fejét Hermione. - Ezt nem bűbájnak szokták nevezni. Ez egészen más.

- Na nem! - rázta fejét hevesen a vörös. - Azt már nem! Az én legjobb barátom nem lehet szerelmes Draco Malfoyba!

- Jézusom! Ki beszélt itt szerelemről?! Ott azért még nem tartok! - szólt közbe Harry.

Ugye?

- Hála Merlinnek!

- Ron! - kezdte a fekete. - Én nem akarok veled rosszban lenni emiatt!

- Én sem, de nem vagyok képes mosolyogva végignézni, ahogy Malfoy... ahogyan Malfoy... Úristen, Harry, most esik le, hogy Malfoytól kaptad a...! - mutogatott a nyakára.

Harry beharapta a száját, behunyta a szemét, majd alig észrevehetően bólintott.

Egek, de kínos!

- Nem, nem, nem és nem! - temette arcát kezeibe Ron, és visszaült a fotelbe. - És én még féltékeny voltam rá - dünnyögte.

Hermione leguggolt a vöröshöz, és óvatosan simogatni kezdte a hátát.

- Semmi baj! Majd megszokod - mondta halkan.

- De én ezt nem akarom megszokni! - kiabálta Ron.

- Figyelj ide! - vette két keze közé barátja arcát Hermione, mire ő azonnal elhallgatott. - Te vagy Harry legjobb barátja! És most a legjobb barátodnak segítségre van szüksége! Érted?

Ron kábúltan bólintott.

- De hogyha itt őrjöngsz meg csapkodsz és szidod Malfoyt, azzal nem segítesz neki ebben a nehéz helyzetben, tudod?

- Igen, igen, tudom.

- Harry óvatos lesz!

- Óvatosan dugatja meg magát az ellenséggel? - morogta.

- Ronald! - rivallt rá mérgesen a lány.

- Jó, bocs! Viszont, ha megbocsátotok, visszamennék a szobámba. Eléggé... kimerültem - állt fel Ron még mindig ingerülten.

- Persze, mi is megyünk, nem? - pillantott Hermione Harryre.

Ami azt illeti, nekem lehet, hogy beszélnem kéne Malfoyjal. Vagy legalábbis találkozni. Viszont annyira egyértelmű lenne, ha most lelépnék, hogy hozzá megyek... Nem tudom mennyit bír még Ron idegrendszere. Majd kicsit később keresem meg.

-De, persze.

Az a pár perces kis séta, amíg visszamentek a klubhelyiségükbe teljes csöndben telt. De nem olyan fesztelen, nyugodt csöndben, hanem abban a kínzó, égető fajtában.

Már csak pár lépcsőfok választotta el őket a portréajtótól, de mikor az látótávolságba került, megpillanthattak valaki mást is a bejárat mellett. Valaki egészen szokatlant.

Nem más várt a Kövér Dáma mellett, mint Draco Malfoy.