Mikor Harrynek sikerült összeszednie magát annyira, hogy lemenjen reggelizni, már mindenki ott volt. Leült egy székre Hermione mellé és Siriusszal szembe. Mrs.Weasley még nem végzett a rántotta készítésével, így csak várt a többiekkel együtt.

Végighallgathatta volna Hermione és Ron magasröptű vitatkozását a bájitaltan fontosságáról, vagy Fred és George titkos megbeszélését az édesség bizniszükről - ami igazából csak az anyjuk előtt volt titkos -, de nem tette. Nem igazán kötötte le a figyelmét egyik téma sem, úgyhogy bármikor, ha becsukta a szemét az a bizonyos kép ugrott fel neki a vonaton.
Megtámasztotta a fejét az öklein, és megpróbált valami teljesen másra fókuszálni.

Kviddics. Ahogy a seprűmön suhanok. Igen, ez jó lesz! A Roxfort pályáján játszom a szezon első mérkőzésén. Az én csapatom vezet. Az ikrek tökéletesen terelik a gurkókat, Angela, Katie és Alicia ügyesen összedolgozik, Ron is jól véd. Megpillantom a cikeszt, elkezdem az üldözését. Tudom, hogy mögöttem jön a másik csapat fogója, de nem foglalkozom vele. Csak suhanok, és suhanok, már csak alig egy méter választ el a győzelemtől, mikor mégis visszafordulok, hogy megnézzem, milyen messze repül még az ellenfél. De ő közelebb van, mint gondoltam. Egyből megelőz, és diadalittasan fordul felém a cikesszel a kezében. Draco Malfoy! Draco Malfoy kapta el a cikeszt! Nem, ez így mégsem jó!

Mikor Harry inkább újból kinyitotta a szemét, Sirius pillantásával találta szemben magát.

- Szeretnék majd veled beszélni, Harry - mondta halkan.

A fiú bólintott, majd meg is érkezett Mrs.Weasley egy nagy tál szalonnás rántottával.

- Jó étvágyat, kedveseim! - Kitett mindenkinek a tányérjára egy adagot, és ők hozzá is láttak. Harry hezitált egy kicsit mielőtt a villát a szájához emelte volna. Nem igazán volt étvágya, azt az egy falatot is alig bírta lenyelni. Végigülte azért a reggelit, de a rántottáját csak széttúrta.

- Azt még megeszed, haver? - kérdezte Ron, mikor végeztek

- Nem, tied - tolta oda neki a tányért.

- Nem ízlett, Harry? - kérdezte kissé aggódóan Mrs.Weasley. - Készítsek neked pirítóst?

- Nem, nem kérek köszönöm! Nagyon finom volt, csak nem igazán vagyok éhes. - Megpróbálta a legmegnyerőbb stílusát felvenni.
Igazán örült neki, mikor Sirius egy biccentéssel megmentette a magyarázkodástól.

- Köszönjük a reggelit, Molly, tényleg isteni volt - állt fel az asztaltól, majd Harry vállára téve a kezét jelezte, hogy menjenek fel.

- Hogy vagy, Harry? - kérdezte nekidőlve a falnak.

- Igazából... jól - rántotta meg a vállát a fekete.

- Nem hiszem el - ráncolta szemöldökét a keresztapja. - Normális, ha a történteket még nem heverted ki. A helyedben én sem érezném magamat a toppon - mosolygott egyet bátorítóan. Harry először nem felelt rá. Igaza volt, tényleg rossz kedve volt mostanában.

- Sajnálom, hogy nem írhattam neked levelet, de...

-...Dumbledore megtiltotta, tudom. Csak frusztrált, hogy Dursleyéknél nem kaphattam semmi hírt a varázslóvilágról.

- Ne haragudj rám, Harry! És a barátaidra sem. Dumbledore csak azért döntött így, hogy téged meg a Rendet óvja.

- Persze, tudom...

Sirius átölelte Harryt. Ezekben a nehéz időkben óriási segítséget nyújtott neki a keresztapja. Úgy érezte, mintha most, életében először édesapja zárta volna karjaiba.

Jó lenne valakinek elmondanom, hogy mit érzek. Sirius vajon mit gondolna rólam? Kinevetne? Elfordulna tőlem? Esetleg megértene?
Vagy inkább tartsam magamban?

Sirius óvatosan eltolta magától, és Harryre mosolygott.

- Na és a lányokkal mi a helyzet? - veregette meg apaian a vállát.

A fekete gyomra hirtelen görcsbe rándult.

Most vagy soha.

- Igazából... van valaki, aki tetszik - nyögte ki egy pillanatra minden idegességét leküzdve.

- Gondoltam, hogy van itt még valaki - mosolygott. - Na és roxfortos?

- Igen.

- Melyik házba van beosztva?

Mardekár... Sosem szívelte a mardekárosokat, és ezzel a legtöbb griffendéles szintén így van.

- Mardekáros - mondta ki. Sirius ezen eléggé meglepődött, legalábbis az arckifejezéséről ez tükröződött.

- Mardekáros? Nem vagy semmi, Harry - nevetett fel. - A mardekáros lányok nem a legkellemesebb teremtések.

- Te már csak tudod - nevetett kínosan a fiú.

- Hát igen, az egész családom mardekáros volt - gondolkodott el egy pillanatra. - És hogy néz ki? Szép?

- Eléggé - bólogatott. Lelki szemei előtt újból megjelent Draco Malfoy arca. Fiúéhoz képest tényleg igencsak bájos volt. És a haja is nagyon tetszett neki. Azok a tejfölszőke tincsek... Na meg a szeme. A gyönyörű szürkés szemei, amelyek legtöbbször akkor néztek rá szemtől szembe vissza, ha valami gúnyosat vágott hozzá a fejéhez. Ez volt a legjobb abban, ha összetűzésbe keveredett Malfoyjal; egészen közelről nézhetett bele abba a szempárba.

* * *

- Jól van, gyerekek - kezdte egyik nap, reggeli után Mrs.Weasley. - A Kóbor Grimbusszal fogunk menni az Abszol útra. Majd egy kis bűbájjal elintézem, hogy a szomszédoknak ne legyen kedvük nézelődni. Megyek is, és leintem, álljatok az ajtóba, pár pillanat múlva itt lehet!

Harry, Hermione, Ron, Ginny, Fred és George egy emberként tódult ki az előszobába. Sirius ekkor odalépett Harryhez, hogy mondjon még neki pár szót indulás előtt.

- Nagyon vigyázz magadra, Harry! Úgy tudom, veletek tart Kingsley is...

- Gyere, Harry, itt a busz! - kocogtatta meg Fred a fekete vállát.

Harrynek nem maradt ideje végighallgatni keresztapját, gyorsan fel kellett szállnia a buszra.
Mikor becsukódott mögötte az ajtó, és körbenézett, ismerősnek találta a kalauz srácot. És mint kiderült, ez fordítva is igaz volt.

- Né' má', Harry! Hallod, Ern, itt van Harry Potter! - kiáltott fel Stan Shunpike.

- Ne üvöltözd már a nevét, te féleszű! - ripakodott Stanre Mrs.Weasley.

- Jó' van, na! És hova lesz a fuvar?

- Az Abszol útra.

- Ern, hallottad, taposs bele! - szólt be a vezetőfülkébe Stan. Egy pillanat alatt gyorsult fel a busz, ezért kis híján mindenki elesett. Rajtuk kívül senki nem volt a járművön, legalábbis az alsó szinten. Székek helyett csak ágyak voltak, így azokra ült le mindenki.

- Figyelj, Harry - mondta halkan Mrs.Weasley, direkt a fiúnak címezve szavait. - Kingsley is csatlakozni fog hozzánk. Próbálj meg majd nem eltűnni, és a közelében maradni, rendben? - Mrs.Weasley küldött egy kissé aggodalmas mosolyt Harry felé.

- Rendben. - A fiú nem akart kötekedni. Tudta, hogy a nő nagyon félti őt, és ez jólesett neki. Mondhatni, anyja helyett anyja volt.

Alig pár perccel később a busz meg is állt.

- Itt is vó'nánk.

Ahogy kinyílt az ajtó, Harry megpillantotta a Foltozott Üstöt, ahonnan az átjáró tárult az Abszol útra. Mind leszálltak, és betódultak a kocsmába. Kingsley már ott várt rájuk.

- Remek! Induljunk is! - Emelte fel kezét üdvözlésképp a férfi. - Szervusz, Molly! Sziasztok, gyerekek! - Harry vállát meg is veregette.

Mrs.Weasley megkopogtatott néhány téglát egy falon, és az egy varázsütésre semmivé vált.
Beléptek a nyüzsgő utcára. Fred és George egyből az édességbolt felé vette az irányt, Ginny az anyjával együtt eltűnt Madam Malkin üzletében, így Harry, Hermione, Ron és Kingsley négyen maradtak.

- Mi lenne, ha megennénk egy fagyit? - kezdeményezett Ron.

- Rendben, gyerekek, menjetek csak, de ne tűnjetek szem elől! Leülök oda - mutatott egy közeli padra. - Ha szükségetek lesz valamire, szóljatok. Pálcátok megvan, ugye? - Mindhárman bólintottak, majd Kingsley helyet foglalt egy ősz varázsló mellett, akivel egyből szóba is elegyedett.

A három jó barát elment a Florean Fortescue Fagylaltszalonba. Mindenki kért egy-egy kehellyel, majd kiültek egy kis asztalkához.
Harry egész nyáron nem nevetett annyit, mint akkor. Barátai is örültek, hogy jó kedvre tudták deríteni, hiszen az elmúlt időben még csak mosolyogni sem látták. Ron éppen egy kviddicses poént sütött el, mikor Harryben megállt az ütő. Gyomra hirtelen görcsbe rándult, és elállt a lélegzete.

Megpillantotta a szőkét...