Remélem ösztönözlek ezzel a vizsgáidra Bartusz

^_^ még biztos kotlottam volna rajta és egy cuki kis képet is akartam firkantani ... lehet később bepótolom...

Sok szeretettel, sikeres vizsgát kívánok és köszönöm, hogy bíztattál :D sokat dobott a következő fejezet megszületésében

***

Az ütemes morgó hang, a helyiség fülled, párás, meleg levegője teljesen elálmosította Uraraka Ochakot, de már nem akarta feladni a dolgot, hiszen lassan a végén járt az eltervezett tevékenységének. Ült hát tovább sajgó háttal és elgémberedett tagokkal a kényelmetlen és rövidke fotelek egyikén, amik oda voltak készítve a várakozáshoz. Mélán bámulta a padlót, amin itt – ott egy kisebb porcica keringett a szárítógépek szelétől. Közben néha megigazgatta barackvirág árnyalatú, agyonmosott válltól – vállig tartó nyakú, lazulós pólóját, amin három pötty éktelenkedett pontosan a mellkasa magasságában. Egykori fekete torna nacija bár kinyúlt volt és már kezdte kinőni, attól még piszok kényelmes viselet volt, s mivel a barackszín felsője hajszálnyival a combja közepéig ért, bátran vette fel, hisz így nem láthatták alatta a majdnem kinőtt és elszürkült iskolai szerelést.
Egyedül volt az unalmas és monoton zajoktól visszhangzó mosószobában és lábait lóbálva várta, hogy a gép végre lejárjon és átcuccolhasson a szárítóba. A jobbjáról nyíló ajtón egy új alak dugta be a fejét. Ochako egyből megelevenedett a fenyő zöld hajkorona látványától. Szélesen elmosolyodott és megveregette maga mellett a műbőrrel bevont széksort.
– Hahó Deku, te is mosni jöttél? – kérdezte a nyilvánvalót, hisz a fiú kezében egy lazán megpakolt szennyes kosár volt, a tetején egy kis mosóporos dobozzal, mely extra puhaságot ígért a rányomtatott felirat szerint.
A szólított odanézett a neve hallatán, s félszeg mosolyt villantott a közvetlen hangnem hatására. Zavartan odasomfordált a lányhoz, közben élénken tanulmányozta az egymás mellé helyezett három mosógépet, melyek álmosítóan zakatoltak a végtelenségig, a gyomrukban a beadagolt ruhákkal. A sort három másik gép zárta, de azoknak sokkal nagyobb volt a belső pakoló területük, s az ajtó is lényegesen nagyobb volt rajtuk. A falon érmeváltó kapott helyet, és egy kis aprópénzért alatta egy automatából mosóporokat és öblítőket is lehetett kapni egy adagnyi tartókba kimérve, ha elfelejtette volna az ember, vagy kifogyott volna menet közben a munícióból.
–  Végre megtaláltam ezt a helyet is – motyogta magában a kócos, megkönnyebbülten.
– Ezt értsem úgy, hogy még sosem voltál itt azelőtt? – tette fel nevetve kérdést az osztálytársának Ochako. A kérdezett félénken nemet intett a fejével, s látta, hogy a mellette ülő pillantása a kosarára siklik. Kissé szégyenlősen fordult el, hiszen az alsógatyáit nem akarta mások elé tárni. Főleg nem egy lány elé. No meg a zoknijai sem eregettek éppen rózsaillatot, hiszen egy negyvenkettes tappancsokkal megáldott tinédzserfiú volt.
– Tudod, hogy kell csinálni?
A válasz egy újabb fejcsóválás formájában érkezett, amit kifejezetten édesnek talált a részéről. Sikerült összeszednie magát és nem nevette ki a fiút. Viszont előzékenyen felállt az amúgy is kényelmetlen székéről, hogy segíthessen neki és beavathassa a mosás varázslatos világába.
– Eddig általában hazamentem hévégére és az anyukám mindent megcsinált helyettem. De mostanában olyan sok dolga van, hogy szeretném legalább ezt levenni a válláról. Meg hát újabban a hétvégére időzítek néhány plusz szakmai gyakorlatot Endeavornál – motyogta idegesen az indokait a kamasz, hátha kimagyarázza magát. Ochako értelmesen bólogatott neki, s magában megjegyezte, hogy milyen figyelmes tőle, hogy kíméli az anyukáját. Rendes fiút nevelt belőle, hogy ilyen gondoskodó vele szemben. Közben persze nem vette észre, hogy milyen élveteg mosollyal bámulja az egyre zavartabban félrepillantó hőspalántát. Eszébe sem jutott, hogy fölötte ácsorogva a széles nyakú pólója rakoncátlan ránca belátást enged a pasztell zöld melltartójára, melynek látványától egyes fickók teljesen kiborulhatnak.
– Menjetek szobára! – mordult rájuk öklendezve, köszönésképpen a mosodába betoppanó Bakugo, aki bosszúsan becsapta az egyetlen szabad mosógépbe az egész kosárnyi ruháját, ráöntött egy zacskó port, becsapta az ajtót és már fordult is kifele.
A páros majdnem elsüllyedt a szégyentől, annyira zavarba hozta őket a hirtelen megjelenése és a kelletlen beszólása. Azért Deku hirtelen észbe kapott és utánaszólt.
– Én voltam itt előbb! – jegyezte meg a gépbefoglalási technikájára célozva.
A szőke égnek álló hajjal morrant vissza a becsukódó ajtó mögül.
– Pofád lapos, nyominger! Majd a lufifej megoldja neked! Azért van ott, nem?
Ochako mérgesen csücsörítette a száját az új beceneve hallatán. Nem szívlelte, amikor mindenféle kreativ becenevekkel dobálózott a zöld hajú gyerekkori iskolatársa. Mérgét persze mint minden alkalommal most is lenyelte. Odalépett az éppen befejező csippanásait végző másik géphez, és dohogva, puffogva kirámolta belőle a saját dolgait, hogy utána előzékenyen átadhassa a helyet a frissen érkezett mosógép analfabétának.
Ujjai között meg ficcentek a fehérneműi, amik szintén a menta és a pasztell zöldes árnyalataiban tündököltek. Deku azt sem tudta hová nézzen kínjában, hisz ezeket a dolgokat jól nevelt hímnek nem illene észrevennie. S ő jól nevelt volt.
Vagy nem?
Pillantását megragadta a szettnek tűnő mentaszín alsónemű s egy félig előkandikáló szivaccsal bélelt melltartó is. A bajokat csak tetézte ahogy lelki szemeivel automatikusan kitöltötte ezeket a ruhadarabokat az előtte térdeplő nősténnyel.
Hogy mi?
Mire észbe kapott az intim ruhadarabok okozta kábulatból, a lány ott térdelt a földön és előzékenyen kivarázsolta a kezéből az ő kosarát, hogy a sajátja mellé téve magyarázta a tisztává varázsolás művészetét.
– Ezen tudod beállítani a programot, amire szükséged van. Attól függ, hogy milyen anyagokat szeretnél együtt betenni – sorolta az elöltöltős gép nyitott ajtaja előtt hajolgatva és a gombokat mutogatva. Mindeközben elkezdte egyesével az egyre vörösebbé váló Midoriya Izuku feliratú tárolóból a dobba pakolni a szennyest. A fiú feje rohamost izzadni kezdett s a második póló után már erősen verejtékzett, amikor a hamvas női kéz rámarkolt a kedvenc szuperhősös alsógatyájára.
Amaz is észrevette a helyzet abszurd voltát, majd mint aki semmit sem vett észre a helyzetből, reszkető kézzel folytatta a műveletet. A bőrszíne persze már neki is aktív színváltáson ment keresztül. Deku légzéskihagyását persze tetézte még az is, hogy Uraraka ismét abban a pozícióban helyezkedett el, ami tökéletes rálátással kecsegtetett a csodás, almaforma kis keblekre a kényelmes félkosaras melltartóban. Orrvérzésig fajulhatott a helyzet, de szerencsére csak két felforrt agyvíztől gőzölgő tini hormonjaitól szikrázott az egész helyiség.
Az utolsó mosnivalót is berakodva a lány lélegzetvételnyi szünetet tartott, hogy a reszketését csillapíts, majd próbált úgy viselkedni, mintha nem kerül volna még néhány kompromittáló alsónemű szűzies kacsóiba.
– A-akkor most megnyomjuk a vegyes mosás opciót – nyelt egy nagyot. Olyan meghitt volt a pillanat, hogy ők ketten most közösen mosnak. Mintha csak férj és feleség lennének és épp a házimunkáról beszélgetnének. – Ebbe tudsz betenni mindent ami nem ereszti a színét, nem fekete és nem is hófehér. Azokat külön kellene válogatni a jobb hatás kedvéért és másik hőfokot is használni.
– Na-nahát. Mennyire profi vagy ebben a témában – pirult Midoriya, még mindig kínosan félrenézve. – Biztos jó háziasszony lesz belőled
A kínos megjegyzést Uraraka próbálta meg sem hallani, de sajnos folyamatosan a fejében visszhangzott.
– E-e-ebbe ke-kell bele tenned a mosolyport – mutatta, s a fiú engedelmesen beleöntötte az egész kilós kiszerelést kínjában. – E-ebbe pedig az többlítőt.
– Olyanom nincs – vallotta félszegen a kamasz, amitől a lányos zavarban úszó társa álmatagon odanyújtotta neki a saját literes flakonját. Azt is mind benyelte a gép, majd majdhogynem gleccser illatút büfögve tőle a fiatalok képébe.
– Akkor most lássuk – kapcsolta be a lány a gépezetet, hogy gyermekin rácsodálkozzanak a vízszivattyúzást követendő néhány első forgásra, amit a textilek tettek a dob belsejében. A fokozott habzásra képtelenek voltak fölfigyelni, lévén egyikük úszott az eufóriában, a másik meg életében nem látta ezt a szerkezetet működés közben. Nem tehetett róla, az anyukája mindig tett róla, hogy az ő kedves kisfia ne szembesüljön vele, hogy mennyi dolga van egy asszonynak a ház körül és nem zaklatta ilyen dolgokkal.
Az idilli pillanatot a lány azzal szakította meg, hogy végre észrevette, hogy a pólója abban a szögben ahogy térdepel a földön, tárva nyitva hagyja a fölötte ácsorgó kamasz szervezetnek, hogy rálásson a privát szférájára. Agyát elfutotta a legmélységesebb kín s ezzel küzdve állt föl, hogy a nedves ruhákkal tele kosarát markolva, reszketve támolyogjon a kijárat felé.
– Ha megállt csipogni fog hosszan és kinyílik az ajtaja. Pakolj át mindent a szárítóba, az aprópénz bedobással indul és ötven perc alatt teljesen megszárít neked mindent.
– É-és te? Nem szárítod meg a ... dolgaidat? – kérdezte Midoriya észbe kapva, majd a kosara melltartót felidézve inkább az alsó ajkába harapott. Pubertálása végén járó hormonjai lüktetve indultak meg benne. Hiszen a lány minden egyes alsóneműjét végig taperolta olyan hidegvérrel, hogy csak na. Végül is elég házias. Biztosan otthon is rendszeresen végez házimunkát. Biztos azért nem jött zavarba tőle, hisz az apukájáét is rendszeresen mossa. A fiú mély lélegzetet vett és lehuppant a várakozásra szánt székek egyikére.
– É-én. Me-megspórolom magamnak a szárítást és a szobában kiterítem ezeket – mosolygott vissza egy haloványat a fiúra, s az ajtóhoz fordult. – Ha segítségre van szükséged csak szólj! A szobámban leszek.
A lány távozása után halkan kattant az ajtó, ami visszazökkentette a fiút a valóságba. Hirtelen üres lett a világ és csak a gépek monoton zakatolása óvta meg a csendtől.
Midoriya elcsigázottan toppant be a szobájába a kupac száraz ruhával, amiket a kapott instrukciók alapján a sípoláskor nemes egyszerűséggel átdobott a hatalmas dobbal megáldott szárító belsejébe, hogy aztán nagyjából ötven perc várakozás után unottan dobalja a kellemesen illatozó halmot a kosarába. A nappaliban kempelő osztálytársakkal s a messziről téblábolni látszódó Urarakával mit sem törődve kaptatott föl a másodikra, hogy lezárhassa a tisztítással járó végső lépéseket. A hajtogatás mozzanatait.
Teli kézzel lépett be a szobaajtón, hogy a lábával belökje azt maga mögött és neki is ugrott a feladatnak.
Ruháit vaskosan körbelengte a mosópora s a kölcsönkapott öblítőnek a bódító illata. Így utólag belegondolva észre kellett vennie, hogy milyen kellemesen uralkodik el az egész szoba levegőjén ez a kombináció. Uraraka is mindig ezzel az illat aurával van ellátva, s szemeit lehunyva akaratlanul is elképzelte a barna hajú osztálytársát. Milyen kedves volt tőle, hogy segített neki. Aztán mégis pánikszerűen távozott. No persze neki is kikészültek az idegei attól, hogy alsóneműit egy másik nőstény illette ujjaival. Aki kivételesen nem az ő gondoskodó anyukája volt.
A gondolattól újra elfutotta a vér a fejét, kénytelen volt a hajtogatásra összpontosítani, hogy kósza gondolatait elterelje, azonban a mentazöld anyag felett nem tudott napirendre térni.
Arca elsápadt, majd újra vérvörösen izzott föl. Mentálisan hosszan fölsikoltott a kezében tartott női  bugyi láttán.
Hiperventillált, kapkodta a levegőt, pánik vette át az uralmat a teljes szürkeállománya fölött.
Aztán a kíváncsisága győzött.
Végülis senki nem látta.
Szóval szemérmesen pirulva szemügyre vette a kis intim ruhadarabot.
Puha, világospasztell árnyalatú egyszerű darab volt. Semmi cicoma. Se egy csipke, se egy dísz. Egyedül a matricáján talált egy aranyos kis nyuszifejet. Elpirult a gondolattól, hogy Uraraka milyen kislányos, hisz első látásra az ő jelmezét is egy nyuszival azonosította. Hát ennyire odavolna a nyulakért?
Füle lassan gőzt eregetett.
Felötlött benne, hogyan kellene ezt a lánynak visszajuttatnia? Hisz eleve égő, hogy nála maradt. Attól végképp elsüllyedne a föld alá, ha bárki megtudná, hogy mi történt.
Gondolataiból halk kopogás szakította ki, ami egyenlő volt egy elektrosokkal. Annyira elmélyülten tanulmányozta az illatos fehérneműt, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról.
Felugrott a hajtogatott ruhák közül és az ajtóhoz trappolt, hogy szélesre tárva a második döbbenetén is túlessen a küszöbön állva.
Ugyanis vele szemben egy erőteljesen zavarban lévő, ujjait tördelő Urarakával találta szemben magát, aki a markában szorongatott kis anyagot látva bőven ontotta magából a gőzpamacsokat.
– Hát-há hát megtaláltad? – dadogta reszkető hangon a kezére mutatva, nem kis pánikot okozva ezzel a szoba tulajdonosának. Hogyafenébe nem dobta le az ágyra vagy dugta el? Hogy a retkeséletbe jutott eszébe azt lóbálva ajtót nyitni? A zöld hajú azt hitte menten elsüllyed a szégyentől, nem kevésbé a vele szemben álló, akinél már reflexrángások jelentkeztek a hasonló érzelmek hatására. Hisz hősies kiszemeltje nem csak, hogy meglelte az ő elveszettnek hitt bugyiját, hanem meglehetőst bensőségesen szorongatja azt.
Még a végén kiderül, hogy Midoriya Izuku egy perverz állat!
Egy percet álltak egymással szemben izzó fejjel, reszketve, mire eszükbe jutott, hogy a problémát szolválni kellene. A halálra izzadt srác kinyújtotta a kezét , hogy visszaszolgáltassa a tévedésből elkavarodott holmit.
– Te-te-tessék. S-s-s-sajtálom! – bukdácsoltak föl belőle a szavak lassan tagolva, s próbálta elkerülni osztálytársnője pillantását. Érezte, hogy az már túl sok lenne a gyenge idegeinek, ha szembesülnie kellene azzal is.

A lány gépiesen, mereven mozdulva, hasonlóan elvörösödve nyújtotta ki a kezét, hogy elvegye a gombóccá gyúrt anyagot az izzadt tenyérből. Bőrük egy másodperc töredékére egymáshoz ért, ami mindkettejüknél mentális sikolyt váltott ki.

– Kö-kö-köszönöd

Mélységes küzdelmükből a szomszédos ajtó kattanása szakította ki őket, majd egy sötéten fölcsillanó szempár jelent meg az utolsó szoba felőli ajtóban.

Ők ettől ijedten rebbentek szét és szaladt vissza ki- ki a saját szobájába, hevesen dobogó szívvel.

– Mindent láttam! – közölte hörögve a kilincs magasságából Mineta.

****

Remélem színes folt voltam a szürke hétköznapban ^^

Itt egy példa-kép azoknak, akik még nem láttak mosodát :3 Persze az én kitalált mosodám csak néhány gépdől állt... ls itt nem látszanak a váró székek sem :D gondolom ez professzionálisabb... van valahol saját képem is egy ilyenről de jóég tudja merre lehet XD ... lehet egyszer megkeresem... Szóval jobbra a mosógép balra a szárító található. Általában érmévle működnek de mivel puccos a suli így gondoltam max a szárító lesz extra szolgáltatás :D

Meglett :3

Íme a semmit mondó kis képem a mosodai látogatásomról XD