Újabb röpke agymenés született.

Öveket becsatolni, enni - inni esetleg fulladásos halálhoz vezethet itt- ott...

***

A lányok az osztályban megbeszélték, hogy a nyári szünet kezdetével el fognak látogatni a közeli strandra. A part, amely az iskolához viszonylag közel volt, egykor egy hatalmas szemétkupac alatt hevert, ám úgy egy másfél évvel ezelőtt egyik napról a másikra hirtelen a hulladék apadni kezdett, majd kiderült, hogy egy elég szép homokkal fedett föveny rejtőzött az emberiség taknyával fedett terület alatt. Olyan csodás sétákat lehetett ott tenni a narancsosan izzó naplementében, hogy egy festő is megkönnyezte volna a látványt.
Jirou hamarost otthagyta a tervezési fázisban a kis csajszi bandát. Nemes egyszerűen közölte velük, hogy neki nemigen fekszik a víz, de örömmel velük tart csakhogy egy kis színt kapjon az egyébként sápadt és fehér bőre. A hullámveréseket már mondani sem merte, hisz érzékeny füleinek kifejezetten megnyugtató volt a tenger melankolikus moraja. de a decibelekkel csak óvatosan kellett bánni.
Momo is lassan lehiggadt. Mina a kezdeti lelkesedés után inverz feketén csillámló szemeit forgatva fennhangon morfondírozott, hogy milyen játékokat kellene kitalálni a homokba terített törcsin fekvés, és a vízben lubickolás mellé. Ochako egy kissé szégyenlősre sikeredett mosollyal az ajkán kapkodta a fejé ide- oda a nevetgélő lányok között. Egy kissé kínos volt neki a dolog, de mindenki olyan boldog volt, hogy egyszerűen nem vallhatta be a valót amíg olyan zsongott állapotban voltak. Együtt nevetett velük és felvetette, hogy röplabdázhatnának is, azt kisiskolásként annyira szerette. Bár neki kifejezetten előnytelen volt, hiszen a labdához érve súlytalanná tette azt és emiatt elég sokszor eleve nem választották be a csapatba. Nagyon a lelkére vette a dolgot, és keserű emlékek tapadtak az egyébként élvezetes labdázáshoz. Végre-valahára képes volt uralni a képességét és már nem voltak olyan balesetek, hogy random lebegni kezdtek a tárgyak, amikhez véletlenül hozzáért. Erre igazából csak most eszmélt rá, de nagyon boldoggá tette, hogy végre nem zárják majd ki a játékból. Ezen annyira fellelkesült, hogy a végén minden csajszi elhagyta Mina szobáját, csak ő ült még ott a kínos- boldog érzésével váltva szenvedve.
– Ki vele kiscsaj! Mi böki a csőröd?
Uraraka elpirult, hogy ennyire nyilvánvalóan bántja valami. Kissé ficánkolt a padlón csücsülve eltöltött óra után, s az ajkát kínosan harapdálva bökte ki végül a problémáját.
– Ne-nekem nincs is fürdőruhám
Mina halkan felnevetett.
– Csak erről van szó? Már azt hittem havi gondjaid vannak – Ochako pillantását látva kissé visszavett magából, s idegesen köhintett párat, hogy méltón össze tudja szedni a gondolatait. – Úgy értem. Végül is csak holnapután lesz a strandolás. Addig bőven leruccanhatsz a plázába és beszerezhetsz valamit, nemde?
– Iiigen tudom, de nem akarok melléfogni. Olyan rémes az ízlésem, és fogalmam sincs, hogy mi állna jól – merengett fennhangon a barna hajú. – Ahh. Lehet inkább kihagyom a dolgot. Nem is élvezném annyira a strandot.
Sóhajára a rózsaszínhajú osztálytársa kétségbeesetten sikoltott fel.
– NE! – nem akarta lelőni a poént, hogy ő már az osztály többi tagját, sőt a B osztályosokat is beavatta a kis kiruccanásukba, s így a kis csapatuk a parton majd egy egész bandává fog összeverődni. Nem is lehetett volna a csajokat ilyen könnyen rábeszélni ha tudják, hogy a srácok is mennek. Persze Minetát próbálta kihagyni a dologból, de valahogy a kis görény megtudta, hogy mire készülnek és már fennhangon ábrándozott a sok ciciről, amit látni fog. Lehet még indulás előtt gúzsba kötve a kamrába kellene dobni. Csak a biztonság kedvéért, hogy ne élvezkedjen a kis perverz. – Holnap ugyan korrepetálásom van, hogy átmenjek a pótvizsgákon. De ha felpróbálsz párat és átküldöd a képeket, akkor segítek neked a legtutibbat kiválasztani.
– Megtennéd? – ragyogott fel a szeme a kis elanyátlanodottnak. Hatalmas segítség volna, ha valaki leokézná, hogy ne nézzen ki túl kihívóan vagy túl szemérmesen. Esetleg elfuserált wécékefét se idézzen a megjelenése.
– Van elképzelésed?
– Hát. Nem is tudom. Szeretnék valami egyszerűt, ami nem mutat túl sokat.
– Viccelsz? Simán küldened kell pár bikinis képet is!
Ochako elsápadt.
– Muszáj? Azokat nem igazán szeretem. Olyan ledérek.
– Feltétlenül – bólogatott a barátnője.
Miután ebben nagy nehezen kiegyeztek a takarodónak engedve mindketten siettek, hogy lehetőleg még a lámpaoltás előtt ágyba kerüljenek.
Uraraka reggel izgatottan ébredt. A tény, hogy mekkora meló állt előtte, már előre jó nagy gombócot varázsolt a torkába, s némi feszültséget a pocakjába. Szívesen reggelizett volna a menzán a többiekkel, de ki-ki ment a maga dolgára, így inkább ő is azt választotta, hogy jó előre diétázik a még csak a képzeletében létező fürdőruhájába. Végül is az sosem árt, nemde?
Kipirult arccal számolgatta meg a pénzét, amit a szüleitől kapott. Egész jól állt anyagilag, hiszen csak a legszükségesebbre adott ki és mindenféle trükkel tisztában volt, amikkel megfoghatta azt a keveset is. Elképzelése szerint elsők között egy turkálót látogatott volna meg, de Ashida Mina ragaszkodott hozzá, hogy a város másik végében lévő óriási bevásárlóközpontban verje el az idejét – és a pénzét –  már a választékot tekintve is a legjobb helynek ígérkezett. A lány nem győzte kapdosni a fejét a boltok bőséges kínálata között, s egy pillanatig el is bizonytalanodott. Kell ez neki? Simán begubózhatna a szobájába egy hűs gyümölcslével és a ventilátorral, hogy antiszockodjon egyet a nyár egyik izzasztó napján. Vagy nemes egyszerűséggel kinyúljon az ágyon és hűsöljön, miközben a lepedőjét is szarrá izzadja a négy fal között. A menetrend így szokott kinézni az elmúlt évek tendenciáját tekintve. De már nem otthon volt. Egy neves iskolának a tanulója volt. Megérdemel ennyit az élettől.
Igen!
Egy csodás napot a tengerparton. Körülötte a bajtársaival, osztálytársaival.
Ezeken a gondolatokon tengődve sétált be az egyik boltba.
A kínálatát tekintve egész aranyos kis fordos és színes úszó dresszek voltak a kirakatban. Egyik részlegtől a másikig bóklászva akadt a kezébe pár darab. Hosszan rácsodálkozott a boltban lézengő hangosan csivitelő lányokra, kritikus szemmel árut méregető nőkre, a közöttük suhanó eladókra.
Nagyot sóhajtott. Lehet neki is kellene egy kis segítség?
– Vágjunk bele! – s elment felpróbálni a cuki kis rózsaszín fodros egyrészes, visszafogottabb darabot. Forgolódott a tükör előtt, igazgatta magán a passzos anyagot.
Aranyos volt.
Talán túlzottan is.
Sebaj. Készített egy képet Minának a maga kis szégyenlős mivoltában egy meglehetőst szerényre sikeredett mosollyal, s visszavedlett, hogy szemügyre vegyen más darabokat is. A sorok között lépdelve felfedezett néhány nagyon élénk és rendkívül pompásnak látszó fazont is.
Mosolyogva lapozgatta a népszerűbb hősök öltözékeire hajazó dresszeket is és kapott fel párat belőlük, hogy egy jó napot szerezzen vele a vizsgáira készülő levert osztálytársának.
Halkan csuklott fel az örömtől, mikor az AllMight klasszikusba belebújt. A kétujjnyi széles top mintái a number 1 hős jelmezének csíkjait viselték, a hasát szabadon hagyva, hogy a bugyi részt egy leheletnyi szoknyácska egészítse ki. Ehhez nem lehetett nem valami vagány pózt vágni. Így is tett. Egyik kezét csípőre téve lőtte a fotót, arcán hamiskás mosollyal.
Hogy ezen mekkorát fog derülni később.
Gondolta volt.
A következő darab ihletője Endeavor volt.
Tüzes mintákkal látták el az egyrészes  darab vállairól apró hátközépig érő köpeny lógott alá. Na ehhez is kénytelen volt valami szigorú arcot vágni, hogy az inspirálójára hajazzon. Viccesen még az ujját is az ajka elé rakta, hogy bajuszt mímeljen vele.
Ezek után nevetett egy sort, majd rögtön átbujt a nevenincsek között talált zöld darabba, ami hasonlított Deku jelmezéhez, ha megfelelően kombinálta egy a nyakába akasztott búvárszemüveggel. Sanszos, hogy a még nem végzős tanulók jelmezeit koppintották. Persze óvatosan, nehogy később jogi mizériák alakuljanak ki a dologból.
Puszi dobó szelfi készült vele.
Maga is meglepődött, de kedve szottyant egy merészebb darabot is felpróbálni. A vékony pántokra erősített háromszögek takarták ugyan alul felül, mégis meztelen érzése támadt tőle.
Hosszan nézegette keskeny derekát, széles csípőjét, husi combjait, lapos hasát, és lágyan hullámzós felsőtestét és szégyenlősségét lenyelve villantott egy kacér pillantást a tükörbe, amikor villant a vaku. Kínosan vigyorgott egy utolsót és gyorsan visszavedlett a shortba és a spagettipántos topba, ami felé egy vékony inget kötött lezserül, s piruló arccal jelölte ki a fotókat a küldéshez. Oda sem mert nézni olyan izgatott volt az alakítása miatt. Beírta gyorsan, hogy MI... és a telefonja keresője által feldobott névre kétszer gyorsan rábökött, hogy kérdés nélkül már tolhassa is át a képeket. A torkában hatalmas gombóc keletkezett.

Lehet az utolsót talán mégsem kellett volna? Merengett, de már késő volt visszakozni.
Hogy elterelje a gondolatait, gyorsan visszahordta az olyan vállfákat, amiket biztosan nem akart megvenni, csak mókázott velük egy kiadósat. Utána szégyenlősen csúsztatta vissza azokat, amiket túl drágának talált az ő kis spórolós életviteléhez. Minának sajnos csak a maradékból lesz esélye válogatni. Kuncogta halkan, s várta, hogy megrezzenjen a telefonja.
A kijelzőre pillantva azonban gyorsabban fagyott le a mosoly az ajkáról, mint a számítógép a windows-tól. Az üzenőapplikáció ugyanis egy, azaz egyetlen darab közlendőjével egy pánikbombát robbantott a lelkében.
„ Fájlok elküldve → Midoriya Izuku"
Sikolyába beleremegett az egész környék, de még a kirakat üvegek is.

Midoriya a kora reggeli edzését letudva kissé nyúzottan zuhanyozott le, hogy visszanyerje némileg az erejét és leballagjon a reggelijét elfogyasztani. A csomagjai már összepakolva hevertek a szobájában, hiszen napokon belül hazamegy. A nyári szünetben elengedik a diákokat, a múltbeli események ellenére is. Ám nem tették kötelezővé mindenki számára. Ő viszont kötelességének érezte, hogy legalább néhány napra meglátogassa az édesanyját.

A menzán a reggeli melegre való tekintettel alig lézengett néhány diák. Sokan mentek már haza, hogy a családjukkal legyenek. A fiút húzta is haza a szíve meg nem is. Anyukája bár egyre jobban el volt tőle ragadtatva az iskolában és az életben elért teljesítményétől(amiknek szerencsére feléről sem értesült), nehezére esett elfelejteni azt, hogy soha nem áltatta őt holmi álmokkal. Lehet ez nem rossz dolog, de tőle gyermekként elvették az álmodozás esélyét is. Senki nem mondta neki, hogy belőle is lehet hivatásos hős. Nem áltatták, nem hazudtak neki. A kegyetlen valóságba száműzték, ám ő mégis kitartott a szenvedélye mellett. Így lett az egyik legjobb megfigyelője a körülötte lévő képességgel rendelkezőknek. Pillanatok alatt analizálta őket, így diáktársain is sokszor felejtette a tekintetét megszokásból.
– Hé Midoriya! Ide! – integetett neki messziről Denki. A szőke villám képességgel megáldott srác megpaskolta az asztalt jelezve, hogy üljön mellé és a kis termetű ám annál nagyobb perverz Mineta mellé, akik ráérősen nyammogtak valami kecsapos rántottának látszó dolgon. Felkapott hát némi narancslevet és szokásszendvicset a pultról, és feléjük vette az irányt.
– Reggelt srácok! – mosolygott az ő lágy, barátságos módján.
– Megvolt a reggeli? – kérdezte a szőke a zöld hajú edzésére utalva. Valahogy az volt az érzése, hogy osztálytársa totál passzióból és élvezetből kínozza magát az erősítéssel. Ki ne szeretne lustálkodni kicsit ha nem figyeli őket a felnőttek óvó tekintete. Ő mégsem tette soha.
– Aha – érkezett a melankólikus felelet. – Hová lett mindenki?
– Az osztály egy része hazament, néhányan pakolnak. A lányok készülnek a holnapi strandolásra.
– Ti? – emelte rájuk zöld tekintetét a frissen érkezett. A két társa kuncogva összenézett, majd férfiasan húzták ki magukat.
– Ki nem hagynánk, hogy velük menjünk a partra. A sok finom husi mind kirakatba lesz téve.
– Hogy? – tátotta el a száját a srác, lévén nem értette a szlenget. A szőke így kénytelen volt odahúzódni hozzá és elmagyarázni, míg a törpenövésű társuk a nyálát próbálta diszkréten visszaszívni az osztálytársa tányérjából.
– Tudod a csajok a partra készülnek és néhányunknak szóltak, hogy kísérjük el őket. Képzeld ha Momo edzőszerkójának a dekoltázsa a köldökéig ér, akkor milyen lehet a fürdőruhája?

– Mi van?
A tapasztaltabbak összenéztek. Ennek a srácnak nincs ki a négy kereke – súgta a pillantásuk.
– Csöcsökről beszélünk, és popsikról – akadt ki Mineta, apró kezeivel az asztalba kapaszkodva. Midoriya kezében megállt a gyümölcslével töltött flakon.
– Láttál már te olyat?
– Ne légy sügér! Csak nézz rá. Egyértelműen nem! – sóhajtott Denki szégyenkezve.
Ebben a pillanatban varázsütésre megrezzent Midoriya telefonja.
Képüzenet érkezett.
– Hm?
– Uraraka küldte? – csillant fel a szőke srác szeme, amint az asztal lapján felejtett telefonra siklott a tekintete. – Csak nincs köztetek valami?
– Dehogyis – tiltakozott a kócos, arcán egy halványan megjelenő pír folttal. Hogy a témát ejtse, felmarkolta tulajdonát és belelapozott az üzenetbe. Arcszíne oldalanként váltott a halovány pírból valóságos bozóttűzzé. Végül már a kitörő Vezúv kutyafasza volt az ó ábrázatához képest.
A sorozat első képét még nem értette. Uraraka valószínűleg egy próbafülkében fotózta. Sima, iskolai úszódressz, félszeg mosoly. Biztos unatkozott. A következő képen egy kétrészes, rózsaszín horizontálisan csíkos top és kisnadrág kombóban mosolygott.
Arca kissé kimelegedett a látványtól. Hiszen a rózsaszín olyan jól állt a lánynak, és olyan kis aranyos volt a szerkója is, bár kivillanó köldöke enyhén elbizonytalanította, hogy miért is kapja ezeket a képeket.
Lapozott.
Egy Allmight stílusú kép. Na ezt kifejezetten tetszett. De lehet, hogy csak a példaképe miatt. Bár elég morbid módon ez is izgatta kamasz fantáziáját. Egy újabb kép egy morcos Endeavor témájú egyrészesben. A következő képre a szava is elállt. A saját edzőruhájára hajazó kinézet, és az ő harcipózába helyezkedett Uraraka nézett vissza rá. Bár a nyakában búvár szemüveg volt, értette a célzást, hogy most őt utánozza. Csodálkozva és mélységesen zavarba esve lapozott.
Lemeredt.
A lehető legtöbbet mutató spagetti pántos, napsugár sárga, bikiniben feszítő Uraraka meglehetősen domina arckifejezéssel az arcán a fülétől a farkáig mélységes pirulásra késztette hőspalántánkat. Még rágni is elfelejtett, ami meglehetősen FATAL ERROR étkezés közben. Heves levegő után kapás kísérlete vad fuldoklásba fordult, mialatt a segítőkész osztálytársak halálos nyugalommal nyúlták le kékhalált kapott társuk telefonját.
– Te kis álszent! Teszed itt az ártatlant? Ez a csaj nyílt felkérést küldött neked keringőre! – sikoltotta a kis Mineta lesokkoltan. Szőke társa a földön reszketett. Testén apró villámok cikáztak át. A fotók kisütötték az agyát. Maradandó károsodást persze nem lehet okozni abban, amivel szerencsésen nem rendelkezett. Max blokkolták a receptorok mozgását egy pár másodpercre.
Aztán élénken pattant fel és a fuldoklásából felépült Midoriya ellenkezésével mit sem törődve választ kezdett pötyögni a mit sem sejtő nőstényállatnak.

Uraraka az első sokkból magához térve a másodikba esett.
Nem csak rossz embernek küldte el a meglehetősen kompromittáló képeket, de az a visszajelzés szerint végignézte és még választ is küldött rá neki.
Reszketve, rákvörösen izzó arccal pillantott a markában szorongatott készülékre, hogy fél szemmel elolvassa a reakciót. Hirtelen már nem is volt olyan jó ötlet az a falatka bikinis kép.
Ezerszer megbánta és hirtelen már nem is emlékezett rá, hogyan keveredett el egy egészen más címzettnek.
Kész! Világégés! Ha mázlija van rászakad a fél pláza, hazafelé kisiklik a vonat, vagy elüti egy utasszállító repülő... utóbbira hajazott leginkább, mivel izgalmában levitálni kezdett.
A képernyőjén ez a felirat jelent meg a kedves zöld hajú osztálytársa zsengén mosolygó képe mellett.

„Mostantól erre a képre fogok recskázni"

Mondani se kell, hogy hősnőnknél beállt az agyhalál.

***

Oké- oké , tudom a képek elég kancsalok és ocsmányak lettek XD

De legalább az enyémek... és totál kijöttem a gyakorlatból ... fénykoromban jobban ment ez T_T