Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.rész

10 perc, annyi is elég hogy a világ amiben hitél fenekestől fel forduljon.

10 perc kellet arra hogy a 10 éves titok ki derüljön.

- Kölyök jól vagy? - fogta meg a vállam Fowler ügynök. A tekintetem el sötétült és egyet hátra léptem. A karórámon meg nyomtam a gombot hogy ide jöjjön az autóm.
- Ch, persze hogy nem. De nem lényeges- szorítottam ökölbe a kezem. Tudom, hogy tudja hogy hazudok. De ez sok nekem.
- Mivel nem tudjuk hogy mi a szándékuk az álcákna ki jellőlunk egy gyámot aki vigyáz majd rád - mondta Optimus
- És erre a feladatra szerintem a legalkalmasabb Smokescreem, így ő is legalább tanul az emberekről - folytata. Végszó ként  hallottam ahogy a betonon gumik csikorognak. Mire a be járatnál meg jelent a Fekete Camaro zöld verseny csíkokkal, vagyis az én autóm.
- Nem kell, meg tudom védeni magam. Van még néhány trükk a tarsolyomban. A másik szerintem nem lennék alkalmas hogy tanítsak az emberekről, mert ha úgy nézzük nem vagyok az. - szálltam be a járgányba
- Luna ez nem kérés volt, ez parancs- csapott meg Fowler hangja.
- Akkor most az egyszer parancsot szegek- és ki hajtottam a bázisról. Nem törődtem a sebesség korlátozásal, csak azt akarom hogy ki tisztuljon a fejem. Ha az kell hozzá hogy után egy hétig a garázsba javítsam a motrot bánya a jó isten. Vissza néztem az oldalsó tükörben és egy kék piros és fehér színekben tündöklő McLaren  mp4 12c próbált utolérni.
- Úgy tűnik hogy ő nem adja fel, kis újonc nagyon bizonyítani akar - sóhajtotam és a féket kezdtem el nyomni erőteljesen.
- Én meg a nagy szívem - morogtam miközben meg álltam.
- Komolyan egyszer ez a nagy szívem fog a sírba teni.-szálltam ki és az autónak dőltem. Nagy fék csikorgásal ált meg a sport kocsi is, majd a rohot ált előttem. Éppen mondatra nyitotta a száját mire le intetem.
- Adók egy lehetőséget- sóhajtottam.
- Akkor első kérdésem. Tudod hogy van a földön egy adott sebesség korlát? - nézek fel rá.
- Sebesség korlát? Minek az - mondta
- Oké akkor kezdjük azzal mondjuk hogy megyünk egy kört Jasper városában és el mondom a földi KRESZ-t- mondom.
- Várj és most itt hagyod a kocsid? - nézet rám.
- Nem az haza megy. Be írom a kordinátákat a GPS-be, be kapcsolom a robot pilótát és a holo vezetőt és ő indul is vissza - nyúltam be a műszerfalhoz és meg nyomtam a meg felelő gombokat.
- Minden földi járműben van ilyen? - nézet rám értetlenül
- Nem, csak amihez közöm van - nevettem egy aprót. Majd el is indult haza a sötét színű jármű.
- Jól van Smokescreem mennyünk mielőtt meg gondolom mag..... am- akat meg a mondatom miután egy ismerős árnyékot láttam.  Inkább hátrébb ugrottam hogy jobban körül tudjak nézni. Nem egy maga volt volt vele még 6 másik gép.
- Ch, azt hinné az ember hogy egy napot várnának hogy újra probálkoznának.
- Ez csak azt bizonyítja hogy tényleg nagyon kellenél valamiért az Álcáknak - néz le rám a mech. Erre csak morogtam, meg próbáltam volna át alakulni fém sárkányá, de nem történt semmi.
- A rozsdába, komolyan ez az én szerencsém - estem kétségbe. És egy kínos mosolyra húztam a szám.
- Bocsi Smokey ~ de magadra maradtál-  mire optikája ki kerekedett.
- Ezt hogy érted? Délelőtt még magad el bírtál Soundwavel és Starscreamel, mi változót? - alakította át két kezét Blasteré
- El használtam a napi limitet. És van egy pecsét a nyak szirtemen ami gátolja a további használatát - magyaráztam el könnyű szerel.
- Jó akkor próbálj meg el bújni. - nem vagyok egy gyáva ember de azért hülye se hogy nálam hét méterrel nagyobb robotokat kezdjek el képesség nélkül harcolni. Így fel vettem a nyúl cipőt. Ilyenkor nagyon utálom hogy Jasper környéke sivatag. Valami robbant mellettem és földön kötöttem ki.
- Mi van veled kicsi hús lény? Most nem olyan nagy az arcod - ált feletem Starscream. Már nyújtotta is a karját hogy fel robbant. Már készültem is hogy itt a vég, szem hélyam össze szorítottam, de csak egy hufanás. Ki nyitottam szemem, és nem akartam el hinni amit látok. A sivatag homokja meg védett, egy emberi formát vett fel, ami úgy nézett ki mint az anyám. Erre csak el mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy lehet hogy a halálod után is meg véded a segem? - erre csak egy kisebb alakban hozzám sétált és át ölelt. Nyakam hátulsó részén pedig bizsergést éreztem...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro