2.rész
10 perc, annyi is elég hogy a világ amiben hitél fenekestől fel forduljon.
10 perc kellet arra hogy a 10 éves titok ki derüljön.
- Kölyök jól vagy? - fogta meg a vállam Fowler ügynök. A tekintetem el sötétült és egyet hátra léptem. A karórámon meg nyomtam a gombot hogy ide jöjjön az autóm.
- Ch, persze hogy nem. De nem lényeges- szorítottam ökölbe a kezem. Tudom, hogy tudja hogy hazudok. De ez sok nekem.
- Mivel nem tudjuk hogy mi a szándékuk az álcákna ki jellőlunk egy gyámot aki vigyáz majd rád - mondta Optimus
- És erre a feladatra szerintem a legalkalmasabb Smokescreem, így ő is legalább tanul az emberekről - folytata. Végszó ként hallottam ahogy a betonon gumik csikorognak. Mire a be járatnál meg jelent a Fekete Camaro zöld verseny csíkokkal, vagyis az én autóm.
- Nem kell, meg tudom védeni magam. Van még néhány trükk a tarsolyomban. A másik szerintem nem lennék alkalmas hogy tanítsak az emberekről, mert ha úgy nézzük nem vagyok az. - szálltam be a járgányba
- Luna ez nem kérés volt, ez parancs- csapott meg Fowler hangja.
- Akkor most az egyszer parancsot szegek- és ki hajtottam a bázisról. Nem törődtem a sebesség korlátozásal, csak azt akarom hogy ki tisztuljon a fejem. Ha az kell hozzá hogy után egy hétig a garázsba javítsam a motrot bánya a jó isten. Vissza néztem az oldalsó tükörben és egy kék piros és fehér színekben tündöklő McLaren mp4 12c próbált utolérni.
- Úgy tűnik hogy ő nem adja fel, kis újonc nagyon bizonyítani akar - sóhajtotam és a féket kezdtem el nyomni erőteljesen.
- Én meg a nagy szívem - morogtam miközben meg álltam.
- Komolyan egyszer ez a nagy szívem fog a sírba teni.-szálltam ki és az autónak dőltem. Nagy fék csikorgásal ált meg a sport kocsi is, majd a rohot ált előttem. Éppen mondatra nyitotta a száját mire le intetem.
- Adók egy lehetőséget- sóhajtottam.
- Akkor első kérdésem. Tudod hogy van a földön egy adott sebesség korlát? - nézek fel rá.
- Sebesség korlát? Minek az - mondta
- Oké akkor kezdjük azzal mondjuk hogy megyünk egy kört Jasper városában és el mondom a földi KRESZ-t- mondom.
- Várj és most itt hagyod a kocsid? - nézet rám.
- Nem az haza megy. Be írom a kordinátákat a GPS-be, be kapcsolom a robot pilótát és a holo vezetőt és ő indul is vissza - nyúltam be a műszerfalhoz és meg nyomtam a meg felelő gombokat.
- Minden földi járműben van ilyen? - nézet rám értetlenül
- Nem, csak amihez közöm van - nevettem egy aprót. Majd el is indult haza a sötét színű jármű.
- Jól van Smokescreem mennyünk mielőtt meg gondolom mag..... am- akat meg a mondatom miután egy ismerős árnyékot láttam. Inkább hátrébb ugrottam hogy jobban körül tudjak nézni. Nem egy maga volt volt vele még 6 másik gép.
- Ch, azt hinné az ember hogy egy napot várnának hogy újra probálkoznának.
- Ez csak azt bizonyítja hogy tényleg nagyon kellenél valamiért az Álcáknak - néz le rám a mech. Erre csak morogtam, meg próbáltam volna át alakulni fém sárkányá, de nem történt semmi.
- A rozsdába, komolyan ez az én szerencsém - estem kétségbe. És egy kínos mosolyra húztam a szám.
- Bocsi Smokey ~ de magadra maradtál- mire optikája ki kerekedett.
- Ezt hogy érted? Délelőtt még magad el bírtál Soundwavel és Starscreamel, mi változót? - alakította át két kezét Blasteré
- El használtam a napi limitet. És van egy pecsét a nyak szirtemen ami gátolja a további használatát - magyaráztam el könnyű szerel.
- Jó akkor próbálj meg el bújni. - nem vagyok egy gyáva ember de azért hülye se hogy nálam hét méterrel nagyobb robotokat kezdjek el képesség nélkül harcolni. Így fel vettem a nyúl cipőt. Ilyenkor nagyon utálom hogy Jasper környéke sivatag. Valami robbant mellettem és földön kötöttem ki.
- Mi van veled kicsi hús lény? Most nem olyan nagy az arcod - ált feletem Starscream. Már nyújtotta is a karját hogy fel robbant. Már készültem is hogy itt a vég, szem hélyam össze szorítottam, de csak egy hufanás. Ki nyitottam szemem, és nem akartam el hinni amit látok. A sivatag homokja meg védett, egy emberi formát vett fel, ami úgy nézett ki mint az anyám. Erre csak el mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy lehet hogy a halálod után is meg véded a segem? - erre csak egy kisebb alakban hozzám sétált és át ölelt. Nyakam hátulsó részén pedig bizsergést éreztem...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro