Úgy tartottam mindig is hogy csak két emberi szó van ami egész életben el kísér. A köszönöm és a sajnálom.

Köszönöm hogy anyám fel nevelt, sajnálom hogy meg születtem.

Köszönöm Fowler ügynöknek hogy eséjt adott, sajnálom hogy mennyi bajal járok.

Nem arról van szó hogy jaj depressziós vagyok így 25 éves fejjel és végezni akarok magamal. Nem csak arról a zavaros történetről van szó ami körülöttem történik.

Nagy vonalakban ez el mesélve egy Hibrid vagyok. Anyám ember volt metahumán képességekkel. Apám meg, állítása szerint egy idegen fajhoz tartozik. Ebből vagy igaz valami vagy nem.

Anyám katona volt, de meg halt. És így feletese és barátja gyámsága alá kerültem. Így történt hogy 15 éves korom óta egy katonai létesítményhez tartozok.

10 év sokat számít, az idő alatt végig küzdöttem. Küzdöttem a többi katona elismeréséjért és tiszteletükért.

Ace ként lettem elismert köztük. Egy forró fejű kölyök, egy erős katona, egy céltudatos nő, egy remek pilóta, egy született harcos.

De azok a szemek amivel a többség illetett undorral, szánalomal és félelemel volt tele. De azok mögött egy titok rejlett. Amit senki se akart meg osztani velem. Igazából olyan volt mint ha csak előlem titkolnák.

- Torony készen állok, fel szállási engedélyt kérek az indulásra- mondtam a rádióba
- 75-ös a felszállási engedélyt megadom - kaptam meg az engedélyt. Jaspertől nem messze mentem a sivatag felet. Mikor egy idegen gép kezdet el követni.
- Torony rám akaszkodot egy idegen vadász gép, engedélyt kérek a le lövésre - mondtam a rádióba. De az süket volt. Robbanás. És minden villogni kezdet a műszer falon. Le zuhantam, ki másztam. A fejem fájt, oda kaptam a kezem. A fejemen pedig fojt kék vérem.
- Ch remek - töröltem le a nagyát. El kezdet recsegni a rádió.
- 75-ös.... Irányító to.... Azzonal... vissza tér.... - hallatszott. Nem volt értelme, de ki vettem belőle hogy vissza hívnak.
- Itt a 75-ös, a gépemet le lőtték, én magam csak felületi sérülést szenvedtem.- Válaszoltam. Meg figyeltem hogy a gép még mindig itt körözött. Majd meg ált a földtöl egy jó 50 métere. Nem akartam hinni a szememnek, át változót egy nagy robotá.
- 75-ös...Engedély......használa.... - hangzott újra a rádió.  Engedély? Használat? Ahogy össze ált a fejembe a tiszta mondat el mosolyogtam.
- Mi olyan vicces kis hús lény - szólalt meg az óriás,de valami rossz vinyogo hangon tette azt.
- Ch, kis hús lény? Lássuk mit szólsz hozzá ha el látom a hajod - vettem egy mély levegőt, hajd tüdőm tartalmát el kezdtem ki fújni, csak épen láng formályában. Zavarát ki használva próbáltam el jutni a sziklás vidékre, egy ekkorra monstrum ellen nem tudok nyílt terepen nyerni. Szóval alakítsuk a saját javunkra a játék szabályait. A fejem felett el ment egy gép, de ahogy meg néztem ez egy másik volt. Míg az első vörös és szürke volt, ez lila volt. De ez is át változott egy robotá.
- Mi van itt? Vér díjat tüsztek ki a fejemre vagy mi? - futottam tovább. Egy valami biztos annyi nitroglicerin szerű anyagot termelek ezzel a futkorászásal hogy lehet fel tudom robbantani mind a kettőt. Két csáp probált el kapni, de sikeresen ki tértem ellölük. De nem adták fel az üldözésem. Így meg álltam velük szembe és ki tartottam a kezem
- Kaboom- mosolyogtam ahogy közelebb értek. A robot vissza húzta két sérült csapját. A plekszin, ami az arcát takarja, egy mosolygós fej jelent meg. Amit nem tudtam értelmezni. De valaki hátulról el kapott.
- Meg vagy, úgye nem hitted komolyan hogy el menekülhetsz - nézet rám a vinyogo hangú.
- Vlee~ eskü rosszul vagyok a hangodtól, olyan mint valami kis pláza cica akinek be tették a méteres néger faszt - rázott ki a hideg.
- Te kis, hogy mersz velem így beszélni - kérte tőlem számon
- Hát így - vettem egy újabb mély levegőt, és sikitani kezdtem. A szonikus sikoly gondolom nem tetszett a hallo, em talán egység vagy szervének? Fogalmam sincs. Ahogy el ejtett árnyék formát vettem fel, ne hogy a másik kapjon el. Fel másztam az idegesítő vázán. Elő jöttem az árnyékból és bele robantotam az arcába. Szemem sarkából valami fényesen láttam hirtelen. Ami hátrálásra késztete támadoim. De valami el is találta mind a két gépet. Ahogy körbe néztem még három hasonló gépet láttam meg.
- Ch, mennyi ilyen van még?- volt egy alacsonyabb, a vázából ítélve nő volt szép sötét kék színe volt. Egy nála jóval magasabb férfi, kék és vörös színben. A harmadik fiatalabbnak tűnt tőlük fehér piros és kék színben tündökölt. A másik kettő pedig inkább vissza futamodott, el mentem egy színes portálon keresztül.
- Köszönöm a segítséget, de ti kik vagytok, vagyis jobb kérdés lenne hogy mik vagytok? - néztem a három gépre.