Amint haza érek csak ledobom a kabátom, lerúgom magamról a cipőmet és felvonulok a szobámba.
Már sírni sem tudok, egyszerűen elfogytak a könnyeim. Őszintén? Inkább csak szégyellem magam, hogy azt hittem bármi lehet közöttünk.

Bemegyek a fürdőbe és kihúzom a fiókomat, hogy elővegyem a micellás vizem és megláttam régi barátaimat, de már ahhoz sincs erőm, hogy bármit is kezdjek velük. Így hát kiveszem, amire szükségem van és elkezdem lemosni a sminkemet.

Felnézek a tükörbe és nem tudom mit látok. Egy sápadt, vörös szemű lány, akinek darabokban a szíve.
Megrázom a fejem és próbálom elhessegetni minden negatív gondolatom.

Levetkőzöm és belépek a zuhany alá.
Hagyom hogy a víz végig folyjon a testemen, magával sodorva a mai nap történéseit.

Úgy 10 perc után úgy érzem megtisztultam, így hát kilépek a szőnyegre és magam köré csavarom a törölközőm.
Belépek a szobámba és kisebb infarktust kapok, mert Luke kibaszott Hemmingsel találom magam szembe.

- Te meg mi a faszt keresel itt? - mondom és megfogom a mellemnél a törölközőt, mert érzem, hogy meglazul.

- Hogy érzed magad? - kérdezi lassan, bátortalanul.

- Hogy érzem magam? Te ide jöttél, hogy megkérdezd hogy érzem magam? - érzem ahogyan megfeszül minden izmom.

- Hope... - halkan nevemet mondja és közelebb lép - beszéljük meg.

- Ohh Luke, nem törtél szét eléggé? Visszajöttél, hogy befejezd a munkát? - nevetek arcába.

- Nem akartam fájdalmat okozni neked. Nem tudtam, hogy még érzek iránta valamit. - magyarázkodik.

- Értem, tehát már biztos, hogy szereted?! Gratulálok, sok boldogságot! - elveszem a kezem a mellemtől és tapsolok.

Felnéz rám és látom, hogy könnyesek a szemei. Nem, nem és nem. Nem engedhetek utat az iránta feltörő érzelmeknek.

- Tudni akarod, hogy mit akartam ma egész álló nap elmondani? Hmm, kíváncsi vagy rá? - picit megemelem a hangom.

Nem válaszol, így magamtól folytatom. Elegem van abból, hogy senkinek sem beszélhetek az érzéseimről.
Veszek egy mély levegőt és lassan kifújom.

- Szeretlek, kurvára szerelmes vagyok beléd az első naptól fogva. - már nem tudom visszatartani könnyeim - És tudod az elmúlt hét egyeltalán nem segített ezen, és te csak kihasználtál! - egyre hangosabban beszélek, már-már kiabálok vele.

- Tessék? - értetlenkedik Luke.

- Megjelent ez a lány és ennyi voltam, egy hét. - már kínomban nevetek.

- Nem, ez nem igaz! - már ő is kiabál.

- Takarodj innen, nekem ehhez már nincs erőm Luke. Te még csak nem is érzed, hogy mekkora fájdalmat okoztál. Legyél boldog Luna-val, megérdemlitek egymást. - ujjammal a szobám ajtajára mutatok, ezzel célozva arra, hogy távozzon.

- Nem megyek, miért nem mondtad el? - hangja nyugodtabb.

- Változtatott volna bármin? Legjobb barátok voltunk, legalább azt nem akartam elszúrni. - nézem a lábam, ahogy szinte eltűnik a szőnyegemben.

Luke elém lép és mutató ujjával gyengéden magára emeli a tekintetem, így kénytelen vagyok ránézni.

Nem vár tovább, ajkai az enyémhez tapadnak és hevesen csókolni kezd.